Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: társkeresés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: társkeresés. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. június 8., szombat

Válaszok

-Mesteeer! Mesteeer! -kiáltozott valaki fulladozó hangon a lépcső irányából. A templomhoz végeláthatatlan hosszú feljáró vezetett, mely a több százméteres szintkülönbség okán szinte megszámlálhatatlan fokból állott. Béla legalábbis még egyszer sem tudta leltárba venni az összeset, mert mire föl, vagy éppen leért rajta, mindig belezavarodott a számolásba már félúton. Olyan sokáig tartott egy-egy mászás rajta, hogy napjában többször még maga a Mesteeer sem vállalkozott rá. Ha bármi dolga akadt odalent, a faluban, inkább megaludt ott, s csak másnap indult vissza a hegyre.
Béla a végkimerülés határán egyensúlyozva rogyott térdre a templom bejáratánál. A szentély valójában csak egy kunyhóméretű pagoda volt egy kopár szikla tetején, valahol a Himalája déli oldalán. A Mesteeer épp az építmény kis emelvényén ült, lótuszülésben. Egyik keze a térdére fektetve, tenyérrel fölfelé, a másikban egy fül nélküli bögrét tartott, melyből vékony gőz kanyargott az aktuális széliránynak megfelelő szögben.
A Mesteeer mély meditatív állapotban végezte a déli teaszertartást, látszólag észre sem vette a tőle néhány lépésnyire levegő után kapkodó Bélát. Ám, mint ahogy az egy valamire való Mesteeertől elvárható, fél szemmel azért követte az eseményeket. Szemöldöke apró rándításával jelezte tanítványának, hogy figyel rá.
-Mesteeer... Bölcs tanácsodra lenne szükségem. -lihegte Béla. Arcára kiült a fáradtsággal vegyített kétségbeesés. Látszott, hogy a dolog nagyobb volumenű, és nem tűr halasztást.
A Mesteeer újabb apró szemöldögrángatással sürgette, hogy beszéljen csak.
-Az internetes társkeresőről van szó. Már olyan sok nőnek írtam, de egytől sem kaptam választ. Kipróbáltam mindent. Sablonlevél, személyre szabott bókok, önéletrajz-szerű írások, vicceskedés, sőt még a... -A Mesteeer felemelte addig térdén nyugvó kezét, hogy csendre intse tanítványát. Bélából úgy állt el a szó, mintha csak egy vízcsapot zártak volna el.
-Nos. -kezdte a Mesteeer. Béla szájtátva figyelte a bölcs öreget.
-Van mód arra, hogy válaszra bírd őket. -folytatta teljesen nyugodt hangon.
Béla kérdő tekintettel hajolt közelebb.
-Küldd el őket a 3,14tsába! -mondta a Mesteeer.
Béla először kételkedve bámult tanítójára, de feltétel nélkül bízott annak bölcsességében, ezért bólintott. -Igen, Mesteeer. Kipróbálom!
-Nem! Tedd, vagy ne tedd! De sohase próbáld!

Pár nappal később ugyanaz a lépcsős jelenet megismétlődött. Béla verejtékben úszva, levegőt kapkodva vonszolta fel magát az utolsó néhány lépcsőfokon.
-Mesteeer! Igazad volt! Akiket elküldtem a 3,14tsába, mind válaszoltak. A kezdeti felháborodásból pedig hosszas levelezés alakult ki. -sorolta elégedetten a fejleményeket. -Most nem tudom, kit hívjak randizni közülük.
A Mesteeer lehunyt szemmel csóválta a fejét. -FiJatalok... -motyogta, s belekortyolt gőzölgő teájába.

:-)

2019. május 19., vasárnap

Társkereskedelem az online térben

Megmértem a népszerűtlenségem a társkeresőn, és az ismét kimagaslónak bizonyult. :D
Eddig 0% a válaszadási arány.

Valahol ez elég szar érzés, mégis már-már vicces. Mint a hang, amit ha eléggé fel tudsz tekerni, akkor már olyan magas frekvencián szól, hogy nem hallod. Ez is olyan. A közönyméter ütközésig tolva a kozmikus keverőpulton, (Amin hol Isten, hol az ördög állítgatja pillanatnyi kedve szerint az emberi sorsokat elrontó, vagy épp megjavító kapcsolókat.) így olyan szintre emelkedik a közömbösség irántad, hogy azon a szinten már cseppet se fáj. Csak röhögsz az egészen. :D
Az előzmény:
Összeszeded a legelőnyösebb fotóidat, megfogalmazod a lehető legjobb benyomást keltő bemutatkozószöveget, a leghatásosabbnak ítélt levelet, ami kitűnik a sablonos, helyesírási hibákkal teli tömegből. Egyszóval mindent beleadsz. Mindent... A nők pedig ezek alapján beáraznak. És azt látod, hogy semmit sem érsz. Szó szerint semmit sem. Még egy nem-et sem. Néha még annyit sem, hogy elolvassák, amit nagy gonddal képernyőre vetettél. Még annyit sem, hogy egy pillantást vessenek rád.


Íme néhány lehetséges kombináció (Valamennyivel volt már dolgom.), melyek előfordulhatnak egy kapcsolatfelvételi kísérlet során:

-írsz neki, nem olvassa el, nem néz meg, értelemszerűen nem is ír vissza
-írsz neki, nem olvassa el, megnéz, természetesen ő sem ír vissza
-írsz neki, elolvassa, nem néz meg, nem válaszol
-írsz neki, elolvassa, megnéz, nem válaszol
-írsz neki, elolvassa, megnéz, nem válaszol, még hatszor megnéz, de akkor sem válaszol
-írsz neki, elolvassa, megnéz, kedvencnek jelöl, nem válaszol
-írsz neki, elolvassa, megnéz, kedvencnek jelöl, még hatszor megnéz, nem válaszol
-ő jelöl kedvencnek, írsz neki, el sem olvassa
-kedvencnek jelöl, és azonnal hibernálja az adatlapját, sose tudod meg, ki volt az, csak egy értesítést kapsz az oldaltól


További jellemzőjük a női társkereskedőknek, hogy a pozitív embereket nagymértékben ignorálják, korlátozott üzenetküldési keretüket a negatív emberek (Ezalatt értendők, akiknek van képük szóvá tenni, hogy a hőgy nem válaszolt.) kvaanyjukba való elküldésére használják el. Hmm. Érdekes, nem? Egyébként is van egy olyan érzése a Zembernek, hogy a faszos képeket mutogató, alkalmi szeretőt kereső, sem írni, sem fogalmazni nem tudó sutyerákok miatti (jogos) felháborodásukat azokon élik ki, akik elfogadható stílusban próbálnának ismerkedni. Gyakori érvelés, hogy ők azért nem válaszolnak, mert nem pazarolják az idejüket bunkókra. De facto, a nem bunkókra sem vesztegetnek túl sok fáradtságot.

Ha egyetlen mondatban kellene jellemeznem az online társkereskedőket, akkor ez lenne az:
Még a valósághoz képest is mindenki sokkal többet gondol magáról, és sokkal kevesebbet másokról. Ebből következik, hogy az online térben a legalapvetőbb viselkedési normák sem érvényesülnek. A többség (És ez nem csak a kevésbé iskolázottakra, de a diplomásokra is ugyanúgy jellemző. Kivétel is akad persze viszonylag nagy számban.) nem tartja fontosnak köszönéssel, vagy megszólítással kezdeni válaszát, hanem elintézi egy kisbetűvel kezdett félmondattal. Ez a jobbik eset, mivel általában magát a válaszadást sem tartják fontosnak. Átnézni a másik emberen számukra éppoly természetes, mint levegőt venni. Már fel sem tűnik nekik, csak csinálják. Csak képzeljük el ugyanezt a személyes érintkezésben! Odalépsz valakihez, udvariasan megszólítod, az meg végigmér a tekintetével (Vagy még azt sem.), és szó nélkül folytatja, amit addig csinált. Ha megkérdezed, miért nem válaszol, dühös lesz, és téged nevez bunkónak, tolakodónak. Kissé groteszk. Ám ilyesmi legfeljebb elvétve fordul elő, mert a többség (Azok is, akik az online térben nem.) tudja, mi illik. De akkor a neten ez miért nem működik? Milyen etikettben van az lefektetve, hogy az internetes felületeken nem kell tisztelnünk egymást? Ilyen nehezen tudatosul a Zemberekben, hogy a vonal másik végén is egy érző emberi lény található?

Hát nem csodálatos az online társkeresés? :-)

Most jöhet a felháborodás, hogy de a férfiJak, azok meg olyanooook!!! Nők beszámolóiból tudom, hogy a sablonosság, helyesírási problémák, az adatlapon feltüntetett elvárások teljes figyelmen kívül hagyása, a levéldömping, az esetleges elutasítás agresszív, sértő kezelése azok a negatív élmények, amikkel ott szembesülhet egy nő. Azért ez se piskóta, elismerem. Csakhogy feltételezem, a legtöbben azért képesek vagyunk megkülönböztetni a szart a víztől, és itt nem az illető fotóira gondolok, hanem a stílusára, ami vagy megér egy választ, vagy nem. Mert attól, hogy kép alapján nem szimpatikus valaki, még szólhatott olyan tisztelettel, ami megérdemel legalább egy nem-választ. (Természetesen abban az esetben, ha valamelyikük előfizetése ezt lehetővé teszi.)

2017. június 29., csütörtök

Zuhanás

-Aranka, ne hülyéskedjen! Ha nem fogja meg a kezem, lezuhan! -kérlelte Béla a nőt. Aranka a toronyház legfelső emeletének egyik párkányán tartotta magát, két kézzel markolva a peremet. Béla a párkány magasabban lévő részén hasalt és kezét nyújtotta a nő felé. Aranka kétségbeesett tekintettel hol Bélára, hol pedig az alatta terülő, szédületes mélységre nézett. Odalent apró pontok sürgölődtek, akár a hangyák. Autók és emberek voltak. Onnan, lentről észre sem vették, milyen dráma zajlik a fejük felett.
Szemét már kikezdte a huzat és nagyokat kellett pislognia, hogy a könnyektől lásson is valamit. Néha egy erősebb széllökés kis híján magával rántotta, de valahogy még mindig képes volt kapaszkodni. Színes műkörmei közül néhányat már elveszített a nagy igyekezetben. A szél egyre hidegebben és kíméletlenebbül ostorozta fáradó testét. Érezte, ereje nem tart örökké, valamit tenni kell. Talán fogja meg Béla kezét? A férfiban van annyi erő, hogy őt felhúzza, de a párkányon nem tud közelebb kúszni, hogy őt elérje. De, ha egyik kezét felé nyújtaná, akkor meg tudná fogni.
-Hálás vagyok ezért. -próbálta túlkiabálni a süvítő szelet Aranka. -De hiszek abban, hogy Tasziló megjelenik és megment. Ő majd felhúz innen. -folytatta a nő.
-Hogy ki?! Nincs itt más, csak én. Nyújtsa a jobb kezét és elkapom, felhúzom! -mondta Béla.
-Megvárom Taszilót, ő sármosabb. -felelte Aranka.
-Le fog zuhanni. Nem érti?
-Tasziló itt lesz, amikor itt kell lennie és megment. A facebookon is olvastam, hogy nem szabad beérnünk azzal, amink van, türelemmel ki kell várnunk, míg eljön az Igazi. -kiáltotta Aranka a fél méterrel fölötte hasaló Bélának.
Béla körbenézett a párkány magasságában, de sehol sem látott semmiféle Taszilót. Ebben a pillanatban a nő nem bírta tovább és elengedte a párkányt. Béla már csak a gyorsan távolodó apró pontot láthatta, amint az a gravitáció hívószavának engedelmeskedve a lent mozgó sötét pontok felé közeledett. Mérete egyre jobban hasonlított a lent lévőkre.
-Aranka, fogja meg a kezem! -hallatszott az épp mellette elsuhanó emelet ablakából. Béla állt ott és két kezét nyújtotta a nő felé. Furcsa módon, mintha megállt volna a zuhanásban addig a pillanatig, míg át nem futott az agyán, hogy ha Béla itt tudott teremni egy lentebbi ablakban, akkor Tasziló is képes erre. Talán a következő ablakban majd ő fogja várni és akkor neki odaadja a kezét. Ekkor tovább zuhant lefelé. Pár emelettel lentebb megismétlődött ez a jelenet, de Aranka akkor is ugyanezt a döntést hozta. A zuhanás folytatódott.
Tompa puffanás rázta meg az utcát. Aranka felült. Néhány percnyi sokkot követően csodálkozva eszmélt rá, hogy még mindig életben van és tulajdonképpen semmi baja. Felnézett, de az ablakpárkány, ahol az imént kapaszkodott, olyan magasan volt, hogy az utcáról nem is látta. Sőt, még Bélát sem látta.
-Leszállna a fejemről? -szólalt meg egy női hang.
Aranka lenézett és a látványtól hirtelen ismét sokkot kapott. Nemcsak egy nő volt alatta, de sok. Végeláthatatlan masszaként voltak egymáson. Később Aranka megtudta, hogy ők mind onnan, fentről kerültek ide. Sőt, még a történetük is szinte szóról-szóra megegyezett az övével. Nekik is volt egy Bélájuk, aki felhúzta volna őket a biztonságba, de ők mind a maguk Taszilójára vártak, míg végül az mégsem jött el, hogy megmentse őket, így lezuhantak. Azóta ott heverésznek a toronyház tövében, egymás társaságában. :-)

2017. június 3., szombat

Társkereső oldalak összehasonlítása

Manapság már nem ciki az online társkeresés. Jómagam pl. nyíltan vállalom ismerőseim előtt, hogy fent vagyok társkereskedő oldalakon. Minden társkereskedő oldalnak megvannak a maga jellemzői a felhasználók részéről is. Az egyiken másféle elvárások, paraméterek (Pl. akar-e gyereket, leírja-e nyíltan, hogy szerinte mennyit kell keresnie a Zideális férfinak, stb.) vannak többségben, mint a másikon.
Nem próbáltam ki az összes magyarországi oldalt, de ahol megfordultam, ott kialakult bennem egy határozott benyomás a felhasználók-, az oldal adminisztrátorainak  hozzáállásáról, az oldal használhatóságáról (Mit érünk el előfizetés nélkül, fejlesztik-e az online felületet, vagy már rég magára hagyták és benőtte a virtuális gaz, ellepte a digitális szemét.).

Nem célom rangsorolni, mert a tökömnek sincs arra ideje most szombati ebédidőben. :-) Némi rendszert azért megpróbálok belevinni a könnyebb összehasonlíthatóság végett. Felhasználók (nők, mivel velük próbáltam ismerkedni több-kevesebb sikerrel.), kezelőfelület, adminok munkája, előfizetés.

love.hu

Úgy rémlik, valaha szebb napokat látott. Az utóbbi években többször is regisztráltam oda, néha csak egy, máskor több hónapot is eltöltve. Személyes véleményem szerint az egyik legrosszabb user-állománnyal rendelkező hely, amolyan társkereskedő-oldalak "Mos Eisley-ja", vagyis az univerzum leghitványabb söpredékének a gyülekezőhelye. :-)
Felhasználók:
Rengeteg a kamu-profil, vagy a netről lopkodott fotók (Ugye, mindenki szereti magát szebbnek láttatni, akár úgy is, hogy ismert, vagy kevésbé ismert modellek, színészek fotóit veszik kölcsön erre a célra. A google képkereső szolgáltatása a legtöbb esetben lebuktathatja ezeket.). Tapasztalatom szerint sokaknak van egynél több adatlapja, amiket párhuzamosan használ attól függően, hogy épp melyiket tiltotta le az a valaki, akit előtte elküldött a kva anyjába. Volt olyannal dolgom, akinek legalább 3db aktív profilja volt. Ez abból derült ki, hogy miután az alpárisága miatt letiltottam, még két különböző néven jött vissza mocskolódni.
A nők igen nagy százaléka csak futó kalandot keres, vagy kurválkodik, esetleg az önbizalmát fényezi másokénak a rovására. Valószínűleg a férfi felhasználók is hasonló arányban teszik ugyanezt.
Kezelőfelület:
Rengeteg adatot beírhatunk magunkról, elvárásainkról. Talán túl sokat is, amitől átláthatatlan lehet és a keresési beállításokat is értelmetlenné teszi, mivel alapvető paraméterek megadása sem kötelező. Így, ha valaki pl. magasság szerint keresne, nála nem jelennek meg azok, akik ezt az adatot nem adták meg. De a faszméretet (hossz és kerület) meg lehet adni, hölgyeknél melltartóméretet. Van, akinek ez a legfontosabb. Nem vitatom.
Adminok:
Adatlapot, fotókat senki nem ellenőriz, ezek feltöltés után azonnal láthatóak mindenki számára. A képekkel történt visszaéléseket lehet jelenteni és elvileg az admin intézkedik. Pornográf, ill. erotikus (fehérneműs) tartalmú képeket is fel lehet tölteni egy külön albumba. Aki előfizet az oldalon, az profilképnek bármit feltölthet, akár a kutyáját, vagy egy windows-háttérképet is. Ennek hiányában azonban néhány napon belül az adminok leszedik a profilképet, ha nem egy emberi arcot ábrázol.
Előfizetés:
Nem írok összeget, mert az bármikor megváltozhat és ez a bejegyzés érvénytelenné válik.
Milyen funkciók érhetők el előfizetés nélkül? Napi néhány levél küldése, illetve képkérelem (zárt fotóalbumhoz), ehhez is írhatsz pár sort. Chatelni ingyen és korlátlanul lehet azzal, aki ezt engedélyezi. A kereső egész jól használható. Fotókat csak kicsiben látsz, kivéve, ha az ellenfélnek van előfizetése. Beállíthatod, hogy milyen nemű és korú userek láthassák az adatlapodat. Ezek hasznos dolgok, mert más oldalakon magasról leszarják, ha veled azonos nemű társkeresők is rád kattintanak és ez téged érthető módon zavar. Láthatod, kinek, hány olvasatlan levele van. Ez hasznos, mert akinek sok, annak nem érdemes írni. Régen volt előfizetés csak néhány napra is, ami remek lehetőség az oldal kipróbálására. Ez már megszűnt. Mint más oldalakon, itt is lehet blogot vezetni, ami egy főoldalon megjelenik és mások is olvashatják. Szerintem kiváló lehetőség egymás megismerésére. Kár, hogy többnyire olyan 50-60 körüli unatkozó asszonyságok használják, akik bejegyzéseikben csak egymást átkozzák. :D Ha komoly kapcsolatot keresel és igényes, minőségi "emberanyagból" szeretnél válogatni, akkor nagy ívben kerüld el "Mos Eisley-t"! ;-)

parom.hu

Sajnos ez az oldal is csúszik lefelé a lejtőn. De még mindig a legbarátságosabb helyek egyikének mondható.
Felhasználók: az ittenieket főleg az indokolatlan önteltség jellemzi, bár ez általánosságban elmondható a társkereső nők többségéről. Sokan csak szórakozásból regisztráltak és már az első pillanattól kezdve felbontatlanul hagyják kapott leveleiket. Nem ritka a 200-400 olvasatlan levéllel akár napi szinten belépő női user. Sajnos az olvasatlan levelek számát csak VIP-tagság birtokában láthatod. Szintén idegesítő szokásuk a paromosoknak, hogy sok esetben csak megnéznek és, ha valami nem szimpi, a leveled is csak órákkal, napokkal később nyitják meg. Vagy soha. :-)
Ennek ellenére szerintem sokkal jobban áll az oldal komoly szándékú társkeresőkkel, mint a love.hu.
Kezelőfelület:
Amióta ismerem ezt az oldalt, szinte semmit nem változott. Blogot itt is írhatsz, de egyre kevesebben teszik ezt és azok többsége is érdektelen dolgokkal van feltöltve. Van fórum, akinek erre van ingerenciája, oda írogathat ingyen. A saját adatok és a keresett személy leírása nincs túlbonyolítva, egy lapon áttekinthető. Szerintem ennél több nem is kell.
A keresőt csak VIP-el tudod normálisan használni. Ellenben itt minden fotót nagy méretben látsz előfizetés nélkül is. Egyik legbosszantóbb tulajdonsága, hogy azonos neműek is megnézhetik az adatlapod. Életkor szerint sem lehet korlátozni. Egy idő után le tud hangolni, hogy a látogatóid többsége vagy férfi, vagy 50-60 éves nő.
Adminok:
Kommunikatívak, segítőkészek. Fotókat és bemutatkozószöveget is kizárólag moderálást követően engednek át.
Előfizetés: átlagos. Van VIP és VIP+. Utóbbi drágább, de előfizetés nélküli userek is tudnak neked korlátlanul írni. Megjegyzem, férfiként ez totál fölösleges. A nők nem nagyon írogatnak, ha mégis, akkor megteszik a havi 7db-os ingyen levél terhére. Privát chat nincs. Előfizetés hiányában a többi oldallal összevetve itt elég sok funkciót elérsz.

randivonal.hu

Az általam ismertek közül jelenleg a legnívósabb. Látszik rajta, hogy foglalkoznak vele, nem ér mellközépig a virtuális gyom.

Felhasználók:
Fő jellemzőik, hogy szinte még a szakmunkás végzettségű nők is úgy érzik, nekik igenis jár a diplomás férfi. Meg úgy általában mindenki ezen az oldalon abban a hitben él, hogy akinek nincs diplomája, az sem viselkedni nem tud társaságban, sem hozzászólni nem tud semmihez, sem annyit keresni, hogy egy családot abból fenntartson. Szerény véleményem szerint az intelligencia nem a diplomából következik. A diploma az intelligencia következménye (Néha még az sem kell hozzá.), de intelligencia létezhet diploma nélkül is. Néhányan még azt is kiírják, hogy szerintük egy ideális férfi mennyit keres és elhiheted, hogy vastagon fog az a toll. :-) Nettó 300-500E alatt nem állnak meg az elvárások. Saját jövedelmüket ritkábban tüntetik fel.
Előfizetés mellett sem látható, kinek, hány olvasatlan levele van. Akinek több, mint 10db, annak csak 10+ van kiírva, ami lehet 11db, vagy 1111db is.
Kezelőfelület:
Világos, barátságos, modern. Egyetlen dolog, ami számomra zavaró, az a sok csúszkás (pl. 5-ös skálán mennyire vagy rendszerető/rendetlen) jellemzések.
A képeket csak kicsiben látod, ha nem fizetsz és levelet írni is csak annak tudsz, akinek ún. platina előfizetése van. Ennek hiányában itt sem látod, ki nézett meg, bár az utolsó 3-4 user fotója és kora, kicsiben látható, ezek birtokában némi türelemmel kikereshető, mert a kereső viszont jól használható ingyenesen is. Blog van, de szerintem azt senki sem olvassa, úgy el van dugva az adatlap alján, főoldalon pedig nem jelenik meg. Chat és fórum nincs.
Adminok:
Kommunikatívak, teszik a dolgokat. Az adatlapod egyáltalán nem látható, míg ők nem ellenőrizték. Ha csaló, adathalász felhasználóra bukkannak és te már kapcsolatba léptél vele, figyelmeztetnek amellett, hogy az illetőt letiltják.
Előfizetés: drága, de talán a minőségibb "emberanyagért" megéri. Az a megfigyelésem, hogy az itteniek legalább fele diplomás. Persze ettől még lehet proli, bunkó. :-)
Előfizetés nélkül tehát képeket kicsiben látsz, üzenetet csak platina-tagoknak küldhetsz és csak őket látod a látogatók listában, de a kereső szinte ugyanúgy használható.

csajokespasik.hu

Jelenleg van ott egy inaktív előfizetésem. 1 heti használat után rendkívüli módon megutáltam azt az oldalt. Most csak arra várok, hogy leteljen a 14 nap hibernálás és utána végre végleg törölhessem az adatlapomat.

Felhasználók:
Fő jellemzőjük, hogy szinte egyik sem néz meg, ha levelet írsz neki és csak nagyon kevesen olvassák el azt. Van egy igen-nem játék nevű cucc, amiben igen/nem gombbal lehet jelezni, hogy a random felbukkanó profilképek tetszenek-e. Az igen-ről a kép gazdája értesítést kap. Szerintem ezt sokan úgy használják, hogy az igen-gombbal léptetik a képeket, mert kaptam vagy 60 ilyen igen-ről értesítést, néhány nő még be is jött. Nosza gondoltam, ők tuti, hogy válaszolni fognak, hiszen kölcsönös a szimpátia. Hát, a lónak a faszát! :D El sem olvasták. Az itteni nők elképesztően magas %-a írja be azt a gyerek-rovatba, hogy nem szeretne gyereket. Jó, Magyarország és úgy általában a nyugati világ elvesztette a kontinensért vívott demográfiai háborút, ez nem újdonság. Az arányok viszont megleptek. Más társkereskedő oldalakon sokkal kevesebb ilyet látok. De ezt úgy kell érteni, hogy míg a csajokespasikon 10-ből 5 ilyen, addig pl. a randivonalon, vagy parom.hu-n csak 10-ből 2-3.
Kezelőfelület:
Modern, átlátható. A profilképeket előfizetés nélkül is egész nagy méretben látod, a többit csak kicsiben. Írni nem tudsz, ha nem fizetsz. Blog, chat, fórum nincs.
Adminok:
Nos, itt akadtam ki úgy istenigazából. Az van ugyanis, ha olyan képet töltesz fel, ami nem felel meg a szabályzatnak (Nem téged ábrázol.), akkor az adminok hivatalból törlik. Ezt én 2-3 esetben tettem meg és másnapra már nem volt profilképem, addig be sem tudtam lépni, míg ezt nem pótoltam. Nincs ezzel semmi baj, ez a szabály. De mikor azt látom, hogy nők tucatjai vannak az oldalon akár úgy hogy hónapok óta nem léptek be és mindenféle innen-onnan leszedett képeket használnak profilkép gyanánt, de az adminok valamiért velük szemben még akkor sem intézkednek, ha a jelentés-gombbal erre felhívom a figyelmüket, az több, mint vérforraló. Elfogultnaktűnnek a női felhasználókkal szemben. Mintha rájuk nem vonatkoznának ezek a szabályok. Semmilyen csatornán nem lehet nekik üzenni, csak a jelentés-gombbal, amit általában leszarnak.
Előfizetés: a fentiek miatt rohadtul nem érte meg és inkább veszni hagyok 3 heti előfizetést, de nem bosszantom magam ezzel a kettős mércével. A kereső nem a legjobb, de legalább előfizetés nélkül is használható. Viszont ömlesztve jelenik meg benne az összes találat és a következő oldalon már felbukkannak az előző oldalról ismert arcok.

paratlan.hu

A webes felület nagyon hasonlít a csajokespasik oldalra. Régen ez egy nagyon jó hely volt, nagyon jó arcokat ismertem ott meg. De akkoriban még teljesen ingyenes volt és sokan voltunk. Később fizetős lett, de még akkor is szerettem. Aztán valamiért kicserélték a megjelenését és felemelték az árakat. Azóta csúszik lefelé a lejtőn. Mikor legutóbb benéztem, alig voltak ott páran. 100km-es körben, amibe Bp. is benne volt, 30-40 online felhasználó a 25-40 közötti korosztályból. Ugyan, kérem.
Csak pár napig voltam ott és megállapítottam, hogy az egy döglődő oldal.

elittars.hu

Ide egyszer sem regisztráltam. Elég az öntelt 3,14tsákból, akik miatt állásinterjúvá fajult a randevú (Már szinte fontosabb a végzettség, mint a fénykép.). :D Csak volt valami botrány, hogy nem használható az oldal, nem tudnak keresni, hanem a perceken át megadott adatok alapján lemodellezett személyiséghez az oldal magától hozzárendeli azokat, akik szerinte illenek. Maga a falanszter. Az előfizetéseket pedig állítólag nem lehetett lemondani. Az oldal még működik, tehát valahogy megoldódtak ezek a problémák, vagy csak nem volt elég hangos a népharag, hogy elsöpörje az oldal működtetőit.

A többi oldalt nem ismerem. De, ahol kevés az aktív, rendszeresen belépő user, oda nem érdemes regisztrálni.

2016. augusztus 17., szerda

Társkereskedelem - 1985 ;-)

Hosszú sor kígyózott a teakiosztó előtt. A városnyi méretű gyárban több száz hasonló működhetett, a pontos számot valószínűleg senki sem ismerte.
Minden reggel, műszakkezdés előtt itt várakoztak a teázni vágyók. 
Hamarosan meg is érkezett a kosztól szürkének ható puttonyos
autó, benne az alapanyaggal. Rendkívül nagy sűrűségű, de súlyához képest igen apró méretű, szabálytalan,
gombóc alakú valami, amit teának hívtak. Az egész nem volt nagyobb, mint egy focilabda, mégis két jól
megtermett férfi erőlködött el vele a kondérig, ahová is nagy nehezen bedobták. Több tízezer munkásnak
elegendő tea készült aztán ebből a vízben oldódó, sűrű anyagból.
Aranka álmosan didergett a csípős reggelen. Kopottas bádogbögréjét karba tett kézzel szorongatta, bőrének
nem esett jól a hideg fém érintése. A Nap már világoskékre festette a keleti horizontot, a másik fele még sötétlett, de a gyár utcáin takarékossági okokból máris lekapcsolták az
amúgy is gyér közvilágítást, így szinte félhomályban folytatódott tovább a várakozás. A több ezres tömeg
halk duruzsolása egybefolyt, képtelenség volt egyetlen értelmes szót is kihallani belőle, de Arankát ez
most nem is érdekelte. A Népnemzeti Társkereskedelmi Hivatal engedélyével a zsebében végre ő is részt vehet az
Állam által szervezett randikon. Havonta egy találkozásra jogosítja fel a frissen megszerzett
papiros.
Mivel a tea-sor igen lassan haladt, úgy határozott, addig rágyújt. Vállára vetett szatyrából elővett egy
lyukacsos nejlonzacskót, kihúzott belőle egy Társkereső márkájú cigarettát, de az nem gyulladt meg, így
inkább visszatette a zacskóba és tovább várakozott.
A sor elejéről (Már igen közel volt.) jajveszékelés törte meg az emberi hangok addigi tompa moraját.
Egy munkás, akinek vélhetően nem volt bögréje, a két tenyerét összezárva tartotta oda a teáért, de az még
túl forró volt és megégette. Amit tudott, gyorsan megivott belőle, de vöröslő kezeit fújkálva távozott, az
arcára fájdalom ült ki.
Aranka egy pillanatra megszánta, de aztán gondolatai ismét a társkereskedelemben merültek el.
:-)

2015. november 18., szerda

Picsákok

Az milyen, amikor a legjobb hangulatban beszélgetsz valakivel és mikor egy mondat közepén tartasz, az illető szó nélkül feláll, még csak rád sem néz és elsétál. Az életben így történne. Aki ilyet csinál, az minősíthetetlenül bunkó. De mi a helyzet azokkal, akik ezt írásban teszik? Hogy az más? Csak annyiban más, hogy nem áll ott előtted. Ez az egyetlen különbség. Egyébként minősíthetetlenül bunkó, ha így otthagy.

Vagy velem van a baj? Most elkezdtem gyanakodni magamra, hogy tulajdonképpen ezek nem hagytak ott, válaszoltak, csak én nem látom, mert megőrültem. .D

Nem érted, miről hadoválok, mi? Én sem érteném a helyedben, de vagyok olyan jó arc, hogy felhomályosítalak. Társkeresés céljából, jó szándékkal, folytatólagosan elkövetett levelezés, ami mostanában mindig így végződik. :-) Sok a hülye picsa, na.

2014. május 23., péntek

Keresgélés

Már nagyon unom ezt a társkeresősdit. Pedig mostanában én szoktam a NEM-eket osztani :P :-) Vagy pont ezért? Igazán rohadt nehéz olyan nőt találni, akinek 1. én is bejövök, 2. igazán jófej, 3. jól is néz ki. A probléma a 2. ponttal szokott lenni.

A társkereső nők többsége sótlan, unalmas, nem értik a humort (De elvárják.), vagy egyéb defektjük van. Van egy elég durva sztorim egy nőről, akit nemrég ismertem meg, de nem merem leírni, mert amilyen szerencsém van, idetéved és ki tudja, hogy mit vált ki belőle, ha magára ismer... :D A lényeg, hogy szerintem klinikai eset és sürgős pszichiátriai segítségre lenne szüksége.
Az évek során eddig kb. 3-4 nővel leveleztem úgy, hogy az tényleg élmény volt, jól szórakoztunk. Egyikükkel még tartom a kapcsolatot (Sajnos csak, mint haver.), a többi valamiért hirtelen eltűnt.

Most is be van ütemezve egy randi. Már most unom :D Tudom, hogy szemétláda hozzáállás, de nem csak az én saram, hogy ez alakult ki bennem. Telefonoztunk, a hangja nem túl szimpatikus, az élethez való viszonyulása még annyira sem. :P Elmegyek, elbaszom az egyik estémet, aztán hazajövök és dolgozom éjfélig. Kb. ez a terv :D Adja az ég, hogy ne így alakuljon!

Vágyom egy nőre, egy társra, de féltem a függetlenségemet is. Van egy kurva nagy holtpont (Amíg megtörténik a szerelembe esés :D), amit át kell vészelni. De annyiszor égettem meg már magam ezzel (És lett végül viszonzatlan az a szerelem.), hogy már nem akarok ebbe a hibába esni újra. Miközben vágyom rá, igyekszem még előtte kiszállni a játékból. Logikus... :D

2013. november 17., vasárnap

Az időutazó :-)

Leveleztem egy nővel a társkeresőn. 1-2 napig tartott, aztán 1 hétig be sem lépett, majd hirtelen megjelent és, mintha mi sem történt volna, válaszolt az egy héttel azelőtti kérdésemre. Se köszönés, se magyarázat, hogy hol volt. Mivel én képtelen lennék bármi negatívat is feltételezni egy nőről :D :D :D csak egy magyarázat létezhet: a csaj időutazó. Előrement egy hetet az időben és az ő szemszögéből nézve (Csak néhány perc telt el.) fölösleges volt köszönni meg ilyenek. Csak válaszolt a kérdésemre, amire én már nem is emlékeztem :-)

2013. október 22., kedd

Keresgélés

Egyre biztosabb vagyok abban, hogy nincs kedvem most a nulláról kezdeni mindent.
Volt pár levelezésem, amiből akár lehetett is volna valami. Ha más nem, egy randi. Én persze mindig elképzelek mindenkivel, ha nem is mindent, de sok mindent :-) És gyorsan elérkezik az a pont, amikor ezek az elképzelt dolgok semmivé válnak.
Nem akarok újat.

2013. október 19., szombat

Semmi

30 napra fizettem elő, de már 1 nap után elegem volt. VIP+ csomag, bárki írhat, válaszolhat nekem korlátlanul, ingyen, én állom. Természetesen nem nagyon kapok választ :-) Néha előfordul. Több napi írogatás után hirtelen eltűnnek. Jelenleg ott tartok, hogy már én tűnök el :-)
A társkereső oldalakon tapasztalható mérhetetlen bunkóság úgy tűnik, ragadós. Manapság örömet okoz, ha én vagyok az, aki nem ír többet. Aztán, amilyen hülye vagyok, gyötörni kezd a lelkiismeret, amiért bunkó voltam. Szánalmas, mi? :D
Pedig a munkám miatt (És, mert nem különösebben vágyom emberek közé.), ez az egyetlen esélyem, hogy párra leljek. Csakhogy minden, a társkeresőn eltöltött, kudarcokkal teli nap szorgalmasan pusztítja bennem az Embert. Elgondolkodtató, hogy képes lennék-e még egyáltalán boldoggá tenni valaki életét, vagy csak szürkeséget viszek bele. Szabad-e próbálkoznom? Megsavanyodtam. 
Taszítom az embereket nem csak ott, mindenhol. Az élet minden területén válaszra sem méltató emberekbe botlom. Ha pedig majd' mindenki ilyen velem szemben, akkor elgondolkodom, hogy a hiba talán bennem van. Nincsenek barátaim, a rokonság tipikusan magyar: széthúz. Csináltam egy fotót magamról hétvégén. Felraktam a társkeresős blogba. Többen írták, hogy jó. Hát, olyan kibaszott jó, hogy sorban kaptam vele a koccokat. Már, aki egyáltalán képes volt válaszolni :D Ellenszenves vagyok? Súlyosan középszerű, szürke valaki, vagy inkább valami. Nem hányingerkeltően ocsmány, de határozottan senkinek sem zsánere :-)
A másik, amin el kell gondolkodnom, hogy muszáj-e nekem mindenkivel szemben tisztességesnek lennem, miközben velem nem tisztességesek? Visszaélnek ezzel. Rendszeresen. Mindenki szarik, mindenre. Meguntam ezt is.

2013. október 10., csütörtök

Netes társkeresés pupák módra :-)

Pár napja visszakuncsorogtam a társkereső oldalra.
Mondanom sem kell, hogy a helyzet semmit sem változott, ám megfelelő humorérzék birtokában az egyébként elkeserítő helyzetek is tudnak nagyon szórakoztatóak lenni :D
Nem titok, jelenleg "A Gábor!" néven vagyok fönn :-)
Bár ez elég gyakran változik :D

Megint törölte magát egy nő, akinek írtam. :D
Mondjuk, megértem. Gyötörhette a bűntudat rendesen, amiért válaszra sem méltatott :-)
Miután keservesen telesírta a 3 csomag (100-as kiszerelés!) papír zsebkendőt és összes barátnőjének elpanaszolta, mekkora bolond volt, hogy nem válaszolt annak a jóképű, szellemes, kimagaslóan intelligens, kék napszemüveges férfinak (Akit csak a felettébb jól csengő A Gábor! néven ismert.), és már teljesen világossá vált előtte, hogy az nem fog neki harmadszor is írni. Nos, ekkor vett egy mély lélegzetet és végső, reménytelen elkeseredésében újabb butaságot követett el: törölte magát :D

Így volt. Nem is történhetett másképp ;-)


2013. augusztus 23., péntek

Meg lehet-e bízni egy bomba nőben? S, ha igen, akkor miért nem? ;-)

Kifogtam egy igazi bombázót. Ám az ilyen társkereső oldalakon nem árt a szkepticizmus :-) Külsőre tényleg minden rendben van a nővel. Kicsit furcsa volt, hogy már néhány levélváltás után belement a randiba. (Mondjuk erősen célozgatott rá, hogy jobban szeret élőben ismerkedni. Hát rákérdeztem.) De ahány ember, annyiféle. Gyanúm igazolódni látszott, mikor elbúcsúzott. Előtte nagyjából fixáltuk az időpontot és ennyi. Idő van még ugyan bőven, ám a találka esélye szétfoszlott azóta. Ezt az időt szerintem ki lehetett volna használni, hogy jobban megismerjük egymást. Utána napokig nem lépett be az oldalra. Azóta már igen, az utolsó, neki írott levelem is "elolvasva" státuszban van, de válasz nem jött. Nőből van, lehet hogy még kéretni akarja magát. Nekem viszont elment a kedvem, mert úgy gondolom, csak szórakozik. Épeszű ember nem dumál le randit senkivel sem  20 percnyi levelezgetés után :-)
Ebben meg én is cinkos voltam. Néha teljesen elmegy az eszem és félredobom az oltalmazó bizalmatlanságomat. Biztos, hogy nem a külseje miatt! A szemléletmódja volt a bűnös :-) Túl szimpatikus volt. Hmm. Lehet, hogy kamu. Nem számít. Már aznap bántam és örültem volna, ha így alakul: sehogy :D Nem tudom, de valahogy messziről bűzlött ez az egész.
Na, ilyen egy igazi társkereső, baszki! :-)
A lényeg, hogy szeretek küzdeni. Ehhez vagyok szokva. Nem kaptam soha, semmit ingyen. Ha mégis, az utólag jó sokba került, ezért alapból bizalmatlan vagyok mindennel szemben, ami könnyen jön.
Így küzdöttem blogom "keresztanyjáért" is hosszú hónapokon át :D Eredménytelenül persze. De általában azért megkapom, amit akarok. :P

2013. augusztus 21., szerda

Válaszok nélkül

Ica trú sztori :-)

Ez egy igaz történet, mely egy fiatal lánnyal esett meg. Álomba illő élete volt ennek a lánynak, egészen addig, míg egy szép napon úgy nem döntött, regisztrálja magát egy internetes társkeresőoldalra. Nem volt ő csúnya lány, így hát jöttek is a szerelmetesebbnél romantikásabb levelek virtuális postaládájába, amiket ő szorgalmasan el is olvasgatott. Telt, s múlt az idő, míg nem egyszer olyan levelet kapott egy daliás internethuszártól, amit sehogy sem tudott válasz nélkül hagyni. Neki is látott a megírásának, de jajjjj! Abban a pillanatban, ahogy kis ujjacskája az "elküld" gombhoz ért, leesett a karikagyűrű a kezéről.
Szegény leány tán még azóta is ott ül a gépe előtt az ijedtség okozta sokktól megmeredve. A pókok már körbeszőtték hálóval. A szél néha átgörget szobája szőnyegén egy ördögszekeret, majd sietve magával viszi az ifjú hercegnő szomorú történetét messzi helyekre. Bizony. Hozzám is így jutott el ez a torokszorító mese a lányról, akinek leesett a karikagyűrű az ujjáról a válaszlevél írása közben. Hüpp-hüpp...
Itt a vége, fuss el véle :D

 Na, ezért nem válaszolnak leveleinkre a társkereső hölgyek :p :D
(Kivételek persze vannak.)