A nagy összeesküvés ;-)

Sok száz különféle idegen faj példányai népesítették be az éjszaki utcákat. A reklámtranszparensek szinte nappali világosságot teremtettek a főbb utcákon.
Egy sötét köpenybe burkolózott alak sietett a városrész nyugalmasabb területe felé. Arca nem látszott, csak aránytalanul nagy feje alapján lehetett megtippelni, milyen fajhoz tartozhat.
-Itt a friss faramuci! Csak tessék, csak tessék! -lépett elé egy négykarú, nagydarab fickó. Nyakában egy kis tálca lógott, amin kis tekercs faramucik sorakoztak.
A nagyfejű megtorpant, de nem szólt semmit, csak felnézett a nála kétszer magasabb árusra.
-Értem. Ha nem, hát nem. -mondta a négykarú, majd tovább sétált. -Itt a friss faramuci! Csak 300 Batka egy tekercs! -kiáltozott tovább.
A nagyfejű alak is elindult, egyenesen be egy sötét sikátorba. A végében narancsos fény pislákolt, ő is arra vette az irányt.

-Nem volt friss a faramuci? -kérdezte a fényforrás mellett üldögélő alak a jövevénytől.
-Ma valahogy nem kívánom. -felelte a nagyfejű.
A kérdező ekkor felállt és kilépett a fényre. A kapitány volt az.
-2 órája várom magát. Remélem, nem hiába. -vetette a szemére.
-28 órára beszéltük meg és most 27 óra 98 perc van. Tehát előbb értem ide. -vágott vissza a nagyfejű.
A kapitány az órájára nézett. Kínos volt a felismerés, miszerint elfelejtette átállítani az óráját sehol-i időszámításra. 2 Redva 7-i órával előbb jött. (Ez 25 perc földi időszámítás szerint.)
-Baszki. -morogta.
-Ezt fogja! -a kezébe nyomott egy ceruza-méretű tárgyat. -Egy bolygó koordinátái. El kell oda mennie.
-Mit kell vinnem és mennyi a fizetség? -kérdezte a kapitány.
-Csak menjen el oda. Nincs más teendője. -felelte a nagyfejű, közben két kezével megszabadította fejét a rongyokból rögtönzött maszktól.
A kapitány ledöbbent. Egy Szürke állt vele szemben. Azelőtt sosem találkozott velük, csak annyit tudott, hogy az ő fajuk uralja a galaxis eme részét és valamikor, régen ők hozták ide a Földet is és irtották ki az emberiség nagy részét.
-Maga... -kezdte némi undorral a kapitány.
-Ne ítélkezzen elhamarkodottan. Amit tudni vél rólunk, az nem igaz. Legalábbis nem abban a formában. -magyarázkodott a szürke. Hangja teljesen nyugodt volt.
-?
-Választ kap kérdéseire... Ott... -mutatott hosszú, vékony ujjával az ég felé. Mire a kapitány ismét ránézett, már nem volt ott.

1 évvel később...

Már lement a Nap. A hőmérséklet is elfogadhatóan kellemessé vált. A lány elhatározta, hogy a "nagy falak" között keres valami szálláshelyet magának és leghűségesebb barátjának, a hiúznak.
-Na mozdulj, Szőrmók! -szólt oda a macskának.
Amaz a fülét hegyezve nézett gazdájára, majd óvatos lépésekkel elindult lefelé, a furcsa fémépítmény csúcsáról. A vastag rozsdaréteg alól itt-ott még kilátszott az eredeti, zöld festék. Ez volt a Szabadság híd, mikor itt még emberek éltek.
-Odanézz! Hullócsillag! -kiáltott a lány. A macska ügyet sem vetett rá. Még nem volt igazán sötét, de a Vénusz már látható volt az égbolton. Egy gyorsan mozgó fénycsík szelte át az eget. De a hullócsillagokkal ellentétben ez látványosan lassított.
-Nem... Ez valami más. De mi? -morfondírozott a lány, ahogy a "jelenséget" figyelte. -Jaj, Szőrmók! Merre vagy? El ne kóborolj itt nekem! Még valami bajod lesz. -szólt a macska után. Valójában inkább attól félt, hogy neki lesz valami baja. Bár senkivel nem találkozott már hosszú ideje és igazán szerette volna, ha embert lát valahol, de mégis félt volna egyedül. A hiúzzal biztonságban érezte magát.
Az állat visszament a hívó szóra. Kivételesen. A lányt ez megnyugvással töltötte el.
-Keressünk egy vackot, ahol meghúzzuk magunkat reggelig! -javasolta.
Hirtelen fülsüketítő hangzavar támadt és olyan erősen kezdett fújni a szél, hogy alig tudtak talpon maradni.
Egy repülő szerkezet jelent meg fölöttük. Egy viharvert gépmadár. Mindketten futni kezdtek. A lány remegett az ijedtségtől. Elképzelni sem tudta, mi lehet ez a repülő izé.
-NE FUSS EL! NEM AKARLAK BÁNTANI! -hallatszott a repülő szerkezet irányából. Láthatóan nem sikerült megnyugtatnia a lányt, mert az még gyorsabban kezdett futni. Ki képes túlkiabálni ezt a szörnyű zajt? Persze nem tudhatta, hogy nagy teljesítményű hangszóróból jön.
A vasmadár leszállt a híd végénél és már nyílt is a rámpa. Előbb fehéres fény áradt a frissen keletkezett nyílásból, majd egy ember körvonalai rajzolódtak ki. A lány lassítani kezdett, majd megállt tisztes távolban.
A zúgás is abbamaradt.
-Ne félj tőlem! -szólt ismét, ezúttal már a saját hangján, ami cseppet sem volt rémisztő.

1 órával később...

-Szóval miféle kapitány maga? -érdeklődött a lány. A hangjában érezhető félelmet mostanra gyanakvással fűszerezett kíváncsiság váltotta fel.
-Csaksimán kapitány. -felelte.
-Csak simán?
-Nem. Csaksimán. Így, egyben. -helyesbítette a férfi.
-Hol van a többi ember? -kérdezte a lány.
-Vannak még. De ez itt érdekes. Ez ugyanolyan, mint a Föld, ahonnan én származom. De az a Föld nem itt van, hanem nagyon messze. -magyarázta a kapitány.
-Messze? Úgy érti, a tengeren túl?
-Úgy értem, a csillagokon is túl. Ezzel az űrhajóval lehet oda eljutni. -mutatott a mögöttük tornyosuló szakadt ócskavasra.
-Hát, elég hangos ez a micsoda. Bedugult a fülem is tőle. -panaszkodott.
A kapitány nem tudta megállni mosolygás nélkül.

A Szürkétől kapott adathordozón több száz koordináta van még. Ha a Földből kettő van... lehet, hogy mindegyik egy másik Földre vezet? A lány elmondása szerint erről a Földről évszázadokkal ezelőtt tűntek el az emberek és csak kevesen maradtak. Aztán az a kevés is eltűnt nemrég. Szürke idegenekről nem tett említést.
-Az meg mi? -bökött rá ujjával a lány egy kis tekercsre.
-Ez? Faramuci. Kérsz egyet? -kínálta a férfi.
A lány hangosan felnevetett.
-És az mire jó? -kérdezte.
-Nos, a faramuci az...

Folyt. köv.

Vagy nem. :D :D :D