Kezdjük annak a sajnálatos ténynek az ismertetésével, mely szerint a Zegyszerű ember mindent a mennyisége alapján definiál. Miért? Mert azt a legegyszerűbb felmérni, elég látni, jóformán más eszköz nem is szükséges annak megállapításához, hogy valami sok vagy kevés.
Nincs is ezzel baj egészen addig, míg olyan dolgokra is alkalmazza ezt a "jól bevált" módszert, melyek mennyiségét vizuálisan nem lehet felmérni, hogy a minőségéről már ne is beszéljünk.
Ilyen pl. az intelligencia.
Szóval a Zegyszerű ember megállapítja valakiről, hogy az intelligens, eme konklúzió pedig nem másból ered, mint hogy a Zillető kurva sokat beszél. Aki sokat beszél, az okos. :D Aki meg keveset, az nyilván hülye.
Mindegy tehát, hogy ezt a kurva sok beszédet milyen tartalommal tölti meg, a lényeg a mennyiség, mert ami sok, az nyilván jó is. Vagy nem.
Szerintem meg pont a minőség számít, ha már a verbális önkifejezést használjuk mérceként. De akkor ki szerint nem? Önmagát minősíti-e az, aki pusztán valaminek a mennyiségét látva, hallva állapítja meg annak minőségét? Hát persze, hogy önmagát minősíti! Csakhogy! A mennyiség soha nem volt és soha nem is lesz egyenértékű a minőséggel. Egy Dacia sosem lesz egyenértékű egy BMW-vel! :P ;-) Nem csak azért, mert a románok nem tudnak olyan minőséget gyártani, hanem, mert a franciák sem tudnak, nemhogy a románok.
Ez arról jutott eszembe, hogy a Zegyszerű embertől kaptam egy dicséretet. Milyen sokra vittem, ő nem is gondolta volna rólam, mert olyan csendes gyerek voltam. "Csendes=hülye" "Nagypofájú=okos"
És valóban! Hol tartanak az "okosok", akikkel egy osztályba jártam? Sehol. Fura mód a "hülyék" vitték valamire a nagybetűs életben.
Mellesleg semmit sem rühellek jobban, mint a hízelgést. Tudom, hogy nem őszinte. Dicséretet csak a vásárlóinktól fogadok örömmel. És ami azt illeti, a minőségi munkának (És nem a mennyiséginek!) hála van is belőle bőven! :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése