Gyűlöllek...

-Gyűlöllek. Soha, senkit sem gyűlöltem még ennyire. -jelentette ki a lány, miközben párja mellkasára telepedett.
A férfit izgatta, ahogy a nő súlya nyomást gyakorol a testére.
-Én is téged. -felelte széles mosollyal. -Tudod, amikor először megláttalak, majdnem elhánytam magam. Szinte vért könnyeztem, olyan ocsmányul néztél ki. -tette hozzá kedves hangon.
A nő hangosan felnevetett és egy finom csókot lehelt a férfi ajkára.
-Sosem mondtak még nekem ilyen szépet... -suttogta.
-Csak, mert megérdemled. Te talán nem okádtál tőlem? -váltott át a férfi is suttogásra.
-Mi tagadás... Bár egy nő nem beszél ilyesmiről. De neked és csakis neked bazdmeg elárulom, hogy öklendeztem, mikor először hozzám értél.
A férfi büszke mosollyal nyugtázta a hallottakat.
-20 éve már... De te még most is ugyanolyan ocsmány vagy, mint akkor. -bókolt a férfi.
-Köszönöm, szívem. Te is förtelmesen nézel ki. Ha még sokáig bámullak, tuti hogy kidobom a taccsot. -viszonozta kedvesen a bókot.
S azzal magukra húzták a takarót és történt, ami történt... ;-)


A szavak és az ő jelentésük... :-) Alakulhatott volna így is, de a fentiek persze mélyen sértőek a mi értékrendünk szerint. Talán egy párhuzamos univerzumban így kedveskednek egymásnak. De mit számít ez? Az érzések tartják össze a kapcsolatot, nem a szavak. ;-)