Oldalak

2016. március 14., hétfő

Kávéház 5

-Nem unod még ezt? Szerintem kibaszottul gyerekes. -hordta le Rezső legjobb barátját, Bélát.
-Sejtelmem sincs miről beszélsz. Je, hogy erről. Nem éll széndékomben hesznélni e b-betű előtti betűt és e vele kezdődő szeveket is henyegolni fogom. -felelte Béla sértődötten.
Amióta Aranka azt tette vele abban a kávéházban, szinte teljesen kifordult magából. Elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, el fogja felejteni azt a nőt. Minden a-betűt száműzött kommunikációjából, mellyel környezetének idegeire ment. Az Aranka nevet pedig ajánlatos volt ki sem mondani előtte, sőt ha valahová le volt írva, azt azonnal el kellett tüntetni Béla szeme elől, hiszen csak az istenek tudhatják, hogyan reagált volna.
-Már lassan 2 hete, hogy Ara... -kezdett bele Rezső nagy lendülettel, de szerencsére még időben féket kötött a nyelvére.
-Ki ne mondd!!! -figyelmeztette ingerülten Béla.
-ööö, szóval az A-val kezdődő nevű nőszemély. Hogy azt tette veled. -folytatta Rezső, immár sokkal óvatosabban körülírva a tényállást.
-Ó, hogy ez? Ez? EZ? Ugyen, mér rég nem érdekel ez e picse. -legyintett Béla. 2 hete így élt és már szinte ő maga is elhitte, amit folyamatosan sulykolt magába, miszerint Aranka már egy cseppet sem érdekli őt.
-Na, ezt figyeld! -váltott témát Rezső, miközben a telefonját bújta.
-?
-Meghalt egy nő, miután rosszul lett és az orvosok félrekezelték. -hüledezett Rezső a hírt olvasva.
-Szer ügy. Biztos, velekinek a velekije volt ő is... -próbált együttérzést mutatni Béla.
-Itt történt, a szomszéd utcában. Szegény csak 35 volt. -folytatta Rezső.
Bélának azonnal Aranka jutott eszébe, akire pont ráillik ez a (kissé felületes) személyleírás. Összeszorult a szíve a gondolattól.
-Aranka... -suttogta Béla, kezével az asztalon álló rumos poharat kutatta.
-Mi? Ara... izé, szóval már ki lehet mondani? -kérdezte Rezső.
Béla nem tudott szóhoz jutni.
-Arankát láttam egy órája a villamoson. -nyugtatta Rezső a barátját.
Béla szívéről tonnás szikla gördült le. Tehát Aranka él és virul. Béla pedig mintha semmi sem történt volna, folytatta...
-Kérlek, ne említsd többé ezt e picsét előttem! -szólította fel Béla.
-Baszki, te reménytelen vagy... -azzal ledobott egy ötszázast az asztalra és távozott.

:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése