Kávéház 3.

-Minek jársz ide, ha utálod a kávéjukat? -érdeklődött Rezső fintorogva. -Mellesleg tényleg szar íze van.
-Nem is tudom... -motyogta Béla, miközben a maga elé emelt hírlap mögül egy újabb pillantást lopott a titokzatos Arankától.
Rezső is felfigyelt rá, hogy barátja néha oda-oda néz újságja fedezékéből. Nem is tudta megállni, hogy kifejtse elméletét a hely borzalmas kávéja és a papírbástyából való állandó leskelődés közötti vélhető összefüggésről.
-Miatta? -kérdezte Rezső és ujjával látványosan a levegőbe szúrt, éppen abba az irányba, ahol az a nő üldögélt, valószínűleg szintén förtelmes kávéját kortyolgatva.
-Ne mutogass! -szólt rá Béla rémült arckifejezéssel. Gyorsan ellenőrizte, nem keltettek-e túl nagy feltűnést. Aranka még mindig az ablak felé szegezte tekintetét. Jól van, minden oké. Nyugtatgatta magát.
-Szóval miatta... -vigyorgott Rezső.
-Mi? Hogy miatta? Megvesztél? Miért pont miatta? Sosem állhattam a barnákat. -magyarázkodott Béla. Vagyis ő annak szánta, de inkább hebegés-habogás volt, amivel még inkább gyanúba keverte magát.
-Hát én speciel a vörösre gondoltam, de mondhattam volna azt a szőkét is, egy asztallal odébb. De te valamiért a barnára gondoltál. Na, vajon miért, ha nem azért, mert miatta. -húzta tovább a barátját.
-Oké. Miatta. Remek, ezt is megbeszéltük. -felelte durcásan Béla. Hangja, mint azé, akit valami rosszaságon értek.
-Bazdmeg, te minden nap bejössz ide, iszod ezt a trágyalevet és bámulod a csajt...
-Nem bámulom! Azért az erős túlzás. -helyesbített Béla.
-De... Jó, akkor néha bámulod.
-...
-Miért nem szólítod le? Ha lenne valakije, akkor nem ülne itt egyedül nap, mint nap. Csak nem félsz tőle? Nyuszi vagy, McFly? -poénkodott Rezső egy filmes idézettel.
-Kurvára vicces. -így Béla. -De... végül is ja. Valahogy úgy. De nem úgy, ahogy gondolod. Félek, ha megszólítom, eltűnik, én meg felébredek és kiderül, hogy álmodtam. -váltott kicsit komolyabbra Béla.
-Baszki... -mondta a másik férfi felhúzott szemöldökkel, majd legurította az utolsó korty förtelmes kávéját.
-Nekem csak jó érzés, hogy itt van a közelemben. Ennyi. -folytatta Béla a szánalmas magyarázkodást.
-Dupla baszki. -röhögött fel Rezső. -Itt a részem. -azzal ledobott az asztalra egy ötszázast és kisétált az ajtón.