Aranka remegő térddel lépett be a könyvtár aulájába, ahol már nyüzsögtek a tévés stáb tagjai. Kameraállványok, mikrofonok és a köztük szorgoskodó operatőrök, hangmérnökök, sminkesek és egyéb feladatokkal megbízott lótifuti emberek, akik valószínűleg ingyen, ám gyermeki lelkesedéssel, mint gyakornokok segítették a csapat munkáját. Egy 50 körüli szakállas, napszemüveges fickó állta el Aranka útját.
-Hozna nekem egy kávét, kislány? -utasította, miközben a stábot is próbálta irányítása alatt tartani. -Két cukorral! -tette még hozzá, majd azzal a lendülettel sarkon fordult és elvegyült az emberei közt.
-De... én... -Aranka próbálta elmagyarázni neki, hogy ő nem a stábhoz tartozik, de túl lassan reagált, a kávés már nem hallhatta, amit mond.
Már épp indult volna kávéért (Mert ha már megkérték, akkor valamiért kötelességének érezte.), amikor egy újabb illető lépett elé és megragadta a vállát.
-Ön Aranka? -szegezte neki a kérdést. Meg sem várva a nő válaszát, kézen fogta és sietős léptekkel húzni kezdte maga után. Átvergődtek tucatnyi sürgölődő emberen, kábeleken, kamerákon, mikrofonállványokon, míg egy jól megvilágított részre nem értek, ahol két fotel állt. Egy fiatal, szőke nő fordult feléjük. Jól öltözött volt, épp végzett rajta a sminkes.
-Aranka? -kérdezte hamis mosolyt erőltetve az arcára.
-Ig... -felelte volna, ha a szőke nem vág a szavába.
-Oda üljön le, a jobboldali fotelbe! Ilonka, tegye rendbe az arcát! -csettintett a sminkesnek. -Egy perc és élő adásban leszünk.
Arankát az ájulás kerülgette nagy izgalmában. Még sosem szerepelt a tv-ben.
Végül elérkezett a pillanat. Hirtelen síri csend vette őket körül. A kávés, szakállas pofa az ujjával mutatta a visszaszámlálást és már adásban is voltak.
-Köszöntöm nézőinket innen, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárból, amit erről a mókás nevű emberről neveztek el. A Fővárosi, vagy a Szabó a vezetékneve? Hihi. -kezdte vigyorogva a szőke műsorvezető.
A kávés fickó arcát tenyerébe temetve hallgatta a nőt, aki úgy kapta ezt az állást, hogy a tv csatorna műsorigazgatójának a szeretője.
-Nos, itt ül velem szemben .... Aranka, a világhírű bestseller írója. Nincs is talán olyan háztartás, ahol ne díszelegne a polcon egy példány az önt világhírűvé tévő Szürke szivárvány trilógiából. -a szőke műsorvezetőnő csak beszélt és beszélt. Néha teljesen összefüggéstelen zagyvaságokat is odacitált, amiknek semmi közük nem volt sem a Szürke szivárvány trilógiához, sem Arankához.
-Nos, én... -kezdett bele Aranka bizonytalan hangon, de a műsorvezető ismét a szavába vágott.
-Nekem is megvan mindhárom rész és én egyszerűen el vagyok ájulva a stílusától. Le sem lehet tenni. -lelkendezett a szőke. -Biztosan nagyon jó írógépe van. -tette még hozzá ugyanazzal a bárgyú mosollyal, amivel az adásba bejelentkezett.
-Ó, köszönöm, de én. Szóval az a helyzet, hogy... -Arankán látszott, hogy valamit nagyon mondani akar, de a szőke ismét belefojtotta a szót és szinte hisztérikusan vihorászva már Arankának is szegezte a következő kérdést.
-Rengeteg nézői üzenetet kapunk a műsor facebook-oldalára. A legtöbben arra kíváncsiak, hogy miért pont Szürke szivárvány a cím. -a műsorvezető egy lélegzetvételnyi szünetet tartott. Aranka úgy döntött, hogy ezt kihasználva végre befejezi az imént elkezdett mondatot.
-Tehát, mint mondtam az előbb is... -ám a szőke ismét gyorsabbnak bizonyult.
-Ááá! -visított fel vigyorgó szemekkel. -Nekem eddig ez a kedvencem. -kommentálta az egyik nézői üzenetet. -Mielőtt beolvasnám, egyszerűen muszáj elárulnom, hogy ez a kérdés már bennem is megfogalmazódott. Azt kérdezi az egyik nézőnk, miért ilyen vastagok a könyvek. Aranka, mindhárom rész pontosan 509 oldalas. Itt van, nézze! Nem gondolt azokra, akik nem szeretnek olvasni?
-Ha jól látom, mind ugyanaz a rész. Talán azért egyezik az oldalszám. -hívta fel a figyelmét Aranka.
-Ó, tényleg! -kapott a fejéhez a szőke. A háttérből erős ajtócsapkodás hallatszott. A szakállas pofa nem bírta cérnával és otthagyta a stábot, maga után pedig jól bevágta az ajtót.
Mindenki, így Aranka is a csattanás irányába fordult.
-Kollégáim közben jelezték, hogy megérkezett ide, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba az a hat fős csoport, akiket a Szürke szivárvány rajongói-facebook oldalán válogattak össze. Mindegyikük a trilógia valamelyik karakterének öltözött be, jelmezeik a könyvek nyomán készült mozifilmek mintájára készültek. -tudósított a szőke.
-Én csak azt szeretném mondani, hogy... Arankát ismét csendre intették.
Az aulában időközben összegyűlt tömeg lelkesen megtapsolta a filmekből már ismert karaktereket utánzó rajongókat.
-Ó, úgy látom, valamiért a főgonosz kapta a legnagyobb tapsot. Mi tagadás, nélküle nem nem lenne olyan izgalmas a történet. -szólalt meg ismét a szőke, közben ő is kivette a részét a tapsolásból. Szemmel láthatóan tetszett neki a jelmezes felvonulás.
-Megszólalhatok végre? -üvöltötte teli torokból Aranka. -Az egész aulára olyan csend ereszkedett, hogy a légyzümmögést is tisztán hallani lehetett.
-Parancsoljon! -felelte a szőke. Arca meglepettnek tűnt. Még sosem kiabált vele senki, mióta megkapta ezt az állást a tv-nél. Még az iménti mosoly is az arcára fagyott és eltorzult fintorrá vált.
-Itt valami tévedés történt. Én nem az az Aranka vagyok. ÉÉn könyvtáros vagyok és ma van az első munkanapom. Csak szeretnék dolgozni. -fakadt ki Aranka.
:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése