Ezúton szeretném hálámat kifejezni, hogy a földre esett szemüvegemen nem ugrált állat módjára, hanem csak úgy ímmel-ámmal. Empatikus hozzáállásával jelentős összeget spórolt meg nekem. Az egyik lencse épen megmaradt, leszámítva azt a vertikális irányú repedést, ami nagyobb távolságból alig észrevehető. Érdeklődésére reagálva ("Mi van, geci?"), mindig melegség járja át szívem, valahányszor egy falumbélivel találkozom, bár Önt ezidáig még nem volt szerencsém látni Gecen. Ön mégis felismert. Milyen figyelmes fiatalember.
Üdvözlettel,
I. W. Elemér, nyugalmazott könyvkötő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése