Mint mások

-Nos tehát. Írja, Irénkém! -kezdte a fehér köpenyes doki. Vastag szemüvege ormótlan orrnyergére tolva, mögüle bámult ki kancsal szemeivel. Görbe ujjaival hol kihúzta, hol összenyomta a vizsgálóasztalon fekvő Aranka arcbőrét. A kettejük közötti igen jelentős kontrasztot egyszerűen nem lehetett nem észrevenni. De ugyanez elmondható volt Irénkéről, az orvosi asszisztensről is. Mindketten ronda teremtések voltak, s ami még megdöbbentőbb, az egész világon ez volt jellemző.
Aranka, aki egy mesebéli hercegnőnek tűnt a többiekhez képest, egy normális világban bizonyára sorra nyerte volna a szépségversenyeket, arcával a legdrágább luxustermékeket reklámozták volna. De nem itt!
Rémült arckifejezéssel tűrte a plasztikai sebész vizsgálódását. Ugyanakkor egész életében kirekesztettnek érezte magát, s emiatt rendszeres pszichoterápiára volt szüksége, hogy külseje miatt ne vesse magát a Dunába, vagy ne vágja föl az ereit. Mert bizony Aranka kilógott a sorból, szépsége miatt amióta csak az eszét tudta, rosszindulatú megjegyzések, aljas gúnyolódások céltáblája volt. Nem is vágyott másra, minthogy ugyanolyan ronda, kövér, utálatos természetű legyen, mint amilyen az összes többi ember. Ezért is fekszik most a sebész asztalán. Végre segít rajta valaki, csakhogy megszabadítja ezerszer átkozott szépségétől.
-Írom, írom. -toporgott a doki mögött Irénke. Kezében kis jegyzetfüzet, golyóstoll. Szerencsétlen párának olyan fülsértő volt a hangja, hogy Arankának még a feje is belefájdult. Az orvos gacsos ujjai azonban hamar elterelték a figyelmét, miközben selymes arcbőrét ráncigálták. Vastag fekete alkoholos filccel berajzolt néhány görbe vonalat a nő arcán. 
-Nos tehát, írja Irénkém! Három horizontális metszés az arcon, alá néhány kelést. Az orrba természetesen kell egy 4-es méretű implantátum. Bááár... legyen inkább 6-os. Kicsi ez az orr, Irénkém. Nagyon kicsi. -mormolta.
Arankának egy apró könnycsepp szökött a szemébe a meghatottságtól. Végre olyan, vagy még nagyobb orra lesz, mint másoknak. Titokban abban reménykedett, hogy néhány bibircsók is kerül rá, s hogy oldalra kissé ferde lesz. Ha már lúd, legyen kövér, gondolta.
-A fogait is szépen rendbe tesszük. Borzasztó ez a szimmetria. De egy fogszabálytalanító pár év alatt megoldja. -folytatta az orvos.
Aranka kétségbeejtően soknak találta azt a pár évet. Most, azonnal akarta a csámpás, hiányos fogsort. Nincs igazság a Földön, kesergett magában.
-Á, a mellek... -két kezével markolászva megállapította, hogy túlságosan egyformák. Aranka zavarban érezte magát. -Na, nyugodjon meg, Aranka! Az orvostudomány ezt is megoldja. Majd az egyiket... Ööö, írja, Irénkém? -nézett hátra közben. A segítője szorgosan jegyzetelt. -Nos, majd az egyiket meglógatjuk. Igen, jó lesz az. Na, de ez az alak... -rázta a fejét. -Zavaróan vékony. Szükség lesz számos területen zsírbefecskendezésre. Csak amíg a hízókúra eredményei nem mutatkoznak. -tette hozzá megnyugtatásul.
-Ezt is írja, Irénkém! A páciens hozzávetőlegesen 175cm magas. 30 centivel csökkentendő a testmagasság. A fölösleget a lábakból vágjuk ki.
-Mondja doktor úr, mennyi időbe telik, mire én is normális leszek? -érdeklődött Aranka.
-Te jó ég! A hangjával mindenképpen csinálnunk kell valamit! -szörnyedt el a sebész. -Ha belefér a költségvetésbe, létezik egy speciális hörgősíp, melyet a gégébe ültetünk be, és ettől a malachoz hasonló hörgő hangot ad majd ki beszéd közben. Javaslom, ne sajnálja rá a pénzt! -tanácsolta.
-Nos tehát, megvan Irénkém? -fordult hátra asszisztenséhez.
-Megvan, megvan. -felelte.
Aranka lelkesedése a tetőfokára hágott. Szinte alig bírt magával, legszívesebben most azonnal belevágott volna. Az álma, hogy ugyanolyan csúnya legyen, mint a többi ember, belátható közelségbe került.