Aranka

Föntről nézve valószínűleg egy felbolydult hangyabolyra emlékeztetett volna a terminálépület érkezési szintje. A legtöbb ember a kijáratok felé igyekezett, mások a szélrózsa minden irányába rajzottak. Népszerű úti célnak számítottak pl. a mosdóhelyiségek, valutaváltók, információs pultok, autókölcsönzők irodái, de az épületszárnyban ajándékboltot, kávézót üzemeltető vállalkozások sem panaszkodhattak a forgalomra. Egyetlen utas nem volt mozgásban. Egy férfi a gurulós bőröndje fogantyújába kapaszkodva pásztázta a tömeget. Az előző járattal érkezett.
Béla. Egy Béla a világ Bélái közül.
Béla gondolatai révén épp egy időutazáson vett részt. Az a nő járt a fejében, akit munkája során ismert meg. Nos, a megismerni talán túlzó kifejezés, hiszen ez az ismeretség tökéletesen egyoldalú volt. Legalábbis egyelőre. Miatta jött ugyanis ide. Fürkésző tekintete mindenhol őt kereste, s most hogy az ő városában van, az az érzés kerítette hatalmába, hogy szinte bármelyik pillanatban összefuthat vele. Persze józan ésszel könnyen belátható volt, hogy ennek az esélye legjobb esetben is 2 millió az egyhez. Csakhogy Bélánkat olyan erők vezérelték ide, melynek fölött semmilyen hatalommal nem bírt holmi józan ész. Szinte minden nőben őt véli felfedezni, és minden alkalommal rendkívüli csalódottság uralkodik el fölötte, amikor ráeszmél tévedésére. Az ide vezető repülőúton egy meglehetősen kínos szituációba is belekeverte magát, amikor is egy vékony, hosszú hajú férfire hitte azt, amíg az meg nem fordult. Még órákkal az eset után sem biztos benne, hogy meggyőzően sikerült kimagyaráznia magát a félreértésből.
Az egyetlen dolog, ami megnyugtatta, az a nővel kapcsolatos ábrándozása volt. Számtalanszor elképzelte már, milyen lesz az első találkozás, mit fog neki mondani, s erre a nő mit fog válaszolni, és a folytatás úgyis mindig az, hogy átölelik egymást. Oda-vissza végigzongorázta kettejük közös jövőjét is. Volt rá ideje. Másra mostanában nem is hagyott.
Az egész azzal kezdődött, hogy Béla állást kapott a legnagyobb internetes szolgáltatónál, a Kuglinál ( ;-) ). Az ő feladata lett az úgynevezett döglött bérlemények (Régóta inaktív blogok, weboldalak, kép- és videótárak, stb.) azonosítása, bérlőjük felkutatása (Amennyiben ez lehetséges.), végül a bérlemények további sorsának rendezése. Ez többnyire az érintett webes felületek végleges törlését jelentette, amivel egyrészt helyeket szabadított fel a szervereken, másrészt csökkentette a virtuális szemét mennyiségét. Az egész műveletet egy erre a célra kifejlesztett algoritmus végzi, de bizonyos esetekben igényel némi nyomozómunkát is. Egy ilyen alkalmával irányult rá a figyelme a NŐ blogjára. Véletlenül beleolvasott, majd azon kapta magát, hogy már napi rutinná vált, minden szabadidejében a nő bejegyzésein csüngött.
Béla arra eszmélt, hogy fázik a lába. Kellemesebb időjáráshoz öltözött, amikor magára kapta kedvenc háromnegyedes nadrágját, szandálját, és fehér frottírzokniját. Fáradtan, de töretlen lelkesedéssel indult el a kijárat felé.


Folyt. köv.
Vagy nem. :D