Nem, ez még mindig nem az! :-) Találtam a telefonomban egy jegyzetet, amit a legutóbbi utamon írogattam. Az egyes mondatok között több órányi idő is eltelhetett. Azt hiszem, egy ilyen hosszú útra érdemes valami nassot is vinni.
Frankfurt-Seattle etap, még 5 óra az érkezésig. Valahol Grönland és Kanada között járunk. A preconomy ülésben kényelmesen nyújtózkodom. Felszállás után kb. 2 órát aludtam, ami elképzelhetetlen volt egy sima economy ülésben. Az ebéd nem volt túl bőséges, de jóízű. Marhapörkölt-szerűség. Külön említésre méltó, hogy a sima eco classal szemben itt rendes fém evőeszközöket adtak, üvegpoharat, kávéscsészét. Nem műanyagoztak. Meglepő a fedélzeti filmtár szegényes választéka (6 film). De lehet, hogy ez tudatosan van így.
Órákon belül Twin Peaksben leszek.
Csokis kekszet és gyümölcslevet osztottak -4:44-kor. Ez az, amikor az econ csak vizet osztanak. Vagy a Lufthansánál ott is jobb az ellátás. A vacsora sült kolbász lesz krumplipürével, hagymás szósszal, mustárral. Illatot egyelőre nem érzek, de támadt némi jövés-menés, ami lehet pozitív jel. 😊
Itt majd' mindenki dolgozik laptopon. Grafikonok, szövegszerkesztők, prezentációsablonok vannak körülöttem megnyitva.
Eltelt közben 2.5 óra, most kezd terjedni a sültkolbászillat. Legalább végre történik valami.
Megvolt a kaja. A hagymás-mustáros cuccról szívesen lemondtam volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése