Oldalak

2020. március 8., vasárnap

Szívességek

Igen korán megtanultam, hogy az embereknél nem az az alapbeállítás, hogyha szívességet kérnek, azt viszonozni is fogják.
Példa: gyakran futottam össze iskolatársakkal (8-10 lehettem), amikor az utcán bicikliztem. Valahányszor megkérdezték, odaadnám-e a bicajt egy körre, mindig ugyanaz volt az eredmény:
Én: -persze, de akkor én is mennék egy kört a tiéddel.
Másik gyerÖk: -hááát, ő nem így gondolta. Mi lenne, ha én nem vinném el az övét?
Szóval ment ez a kibaszott szájhúzogatás, hogy bár ő pofátlanul elkérné az enyémet, de ő már kurvára nem szívesen adná addig oda a sajátját. Persze állhatott emögött az is, hogy a szüleik a lelkükre kötötték, senkinek ne adják kölcsön a drága kétkerekűt!
Az én nézőpontomból ez mindegy. Szívességet kértek tőlem, de nem akarták viszonozni. De mondhatnék példákat máshonnan is. Ezek a dolgok lerakódtak bennem, beépültek a személyiségembe, és amikor valaki azzal jön, hogy kér tőlem, az első gondolatom mindig az, hogy a büdös életben sem fogja viszonozni. Vagy most felkínál valamit, ami számára haszontalan, nekem sincs rá szükségem, de ezzel letudja a dolgot, így a jövőben sem kérhetek tőle semmit, ami esetleg valódi segítséget jelentene nekem.
Ilyen konkrétan előfordult. Minden figyelmeztetés, egyeztetés nélkül postára adott nekem egy csomagot, benne egy rakás lommal, hogy biztosan találok benne valami használhatót. Cserébe pedig egy konkrét terméket kért, amit amúgy pénzért árultam. Az ilyen kapcsolataimat egyszerűen leépítettem. Elmehetnek a kva anyjukba a pofátlanságukkal.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a minap kerestem egy régi emailt, és rábukkantam egy hasonlóan egyoldalú üzleti ajánlatra, amit természetesen elutasítottam, mert csak a másik fél érdekeit szolgálta volna, mire megkaptam tőle, hogy milyen bizalmatlan vagyok. (Ő meg egy személyeskedő, pofátlan szarházi, aki nonszensz ajánlatokkal próbál palira venni.) Nos, íme az okok...
Lehetséges, hogy az ő fajtája, aki mindig csak kért, és talán gyakran kapott is, egy ennek megfelelő személyiségre tett szert, így ő máshogy viszonyul ezekhez a dolgokhoz, mint én.
Mindenre van magyarázat, mindent meg lehet érteni, csak azt nem, ha megbélyegeznek ahelyett, hogy legalább megpróbálnák megérteni, mi miért van.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése