A pajzsmirigy-ügy talán új fordulatot vesz, mivel létezik egy olyan kezelés, ami képes ezeket a göböket semlegesíteni. A lényege, hogy műtét nélkül, egy 1 órás beavatkozással elvégezhető, utána mehetek is haza. További előnyök, hogy a műtét során jelentkező kockázatok így elkerülhetők, pl. biztosan nem vágnak bele a hangszálaimba, nincs szükség több napos kórházi tartózkodásra, hosszú felépülésre, életfogytig tartó hormonpótlásra, nem kell parkolóhelyet keresnem 1 hétre egy idegen városban. Hátránya, hogy már a laborvizsgálatért otthagytam 500 dollárnyi zsetont, maga a kezelés pedig további 1600+ lesz. Ugyanakkor, ha 1 év múlva az lenne a kérdés, hogy mennyit érne meg nekem, hogy ne legyek néma, mert véletlenül megszaladt a szike... nyilvánvaló a válasz: szinte bármennyit. Abban a szerencsés helyzetben lehetek, hogy csak ennyibe fog kerülni. Ha megcsinálják, mert minden a citológiai eredménytől függ.
Vajon miért nem említették meg sem az endokrinológiai magánrendelőben, sem a klinikai sebészeten, hogy van alternatívája a henteskedésnek, nem feltétlenül szükséges barbarizmust alkalmazni? No persze, ha van rá pénze a kedves páciensnek... De akkor is így lenne korrekt. Pláne azokban az időkben, amikor a járvány miatt igencsak feltorlódtak a tervezett műtéti várólisták. De még inkább a beteg személyes érdekei miatt. Mert ugye itt vannak a fent sorolt kockázati elemek, és a hosszabb lábadozási idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése