A háború utáni romeltakarítás folyik, asszonyok várják haza férjeiket a frontról, vagy a hadifogságból. Újsághirdetésekben keresnek bajtársakat, akik hazajöttek és bármilyen hírt hozhatnak szeretteikről. Erre építi szélhámoskodását egy fiatal faszi, aki ugyanazt a történetet, "apró mesét" adja elő minden kétségbeesett asszonynál, s a reményért cserébe kosztot, kvártélyt kap, ami nem lebecsülendő egy romvárosban.
Végül emberére akad, aki szembesíti állítólagos katonatársaival, ám azok közül senki sem ismeri fel, így jól elverik, de sikerül megszöknie, és egy erdei faháznál találja magát. A házigazda nő és gyereke épp vadásznak. A kezdeti bizalmatlanságot, és a faszi meséjét a hős katonáról (Amit nem vett be a nő, lévén a férje egy szadista állat.) felváltotta a szeGszujális vonzalom. A bonyodalom ott kezdődik, hogy megérkezik PszichoApu. A nő pedig arra kéri a mesélő faszit, hogy ölje meg a férjét, merazegyállat.
Innentől sopilermentesen nehéz lenne folytatni
Aki megnézné (Kvára ajánlom, hogy ezt tegye! ), az az alábbi bekezdést ne olvassa el!
Mondom, ne!
Én szóltam...
Kettőt csavartam volna a történeten, ha rajtam múlik. Persze lehet, hogy ettől nem lett volna még jobb...
1. a hazatérő férj lehetett volna egy családcentrikus, jólelkű ember, vagy csak egy átlagember, aki se nem ilyen, se nem olyan. A nő csak ráunt valamiért, esetleg szeretője van, és a hazatérő fickó útban lenne. A mesélő csávó megteszi, amire a nő kéri: megöli. Ám kiderül, hogy kvára bepalizták, mert az áldozata a légynek sem ártott, a nő pedig feldobja a katonai rendőrségnek...
2. a mesékben mindig ugyanaz játszódik le, helyszín a fagyos sztyeppe, a faházban talált síró csecsemő, amivel a két katona egyike elindul egy kórházba. Mi lett volna, ha az egész cselekmény a havas Ukrajnában épp fagyhalált haló "mesélő" látomása, álma. Mellesleg az egyik jelenetben igen határozott párhuzam figyelhető meg a hómezőn történtekkel.
:-)
