A hely neve Szenszódzsi magyar átiratban. Útközben egy kisboltot is találtam, ahol vehettem hideg innivalót. Kólákból nem nagy a választék, de legalább meglepően kicsi. Ellenben vannak mindenféle literes, vagy nagyobb kiszerelésű hideg teák. Én citromossal éltem. Előnye, hogy akkor is jólesik, ha már felmelegedett, ami a kóláról nem mondható el. Mellesleg olcsó is.
A bazár tele mindenféle bazári portékával, de vannak kajások is. Nem mertem kipróbálni a számomra ismeretlen növényekből sütött, főzött, pácolt, stb. cuccokat. (Azért ettem japán kaját többször is.)
A piac-utcákon járva-kelve szinte automatikusan eljutunk a buddhista szentélyhez. A képek talán nem adják vissza a méreteket. Ez mind gerendákból van összeillesztve, és óriási. A nagy épületbe nem mentem be, mert hatalmas sor kígyózott a bejáratnál. Az egyik képen látható modern toronyba sem mentem fel. Több ezren álltak sorban még este 7 körül is.
Nincsenek szemetesek. Csak az állomásokon van néhány. Mindenki hazaviszi, és otthon kukázza, ami összegyűlt.
Telefonos képek:
Nikon-képek:
Metrózás:
Több társaság is üzemeltet metróvonalakat (És vasutat is.), ezekre nem árt figyelni jegyvásárláskor. Az automaták kva egyszerűek, és van rajtuk angol menü is. Kb. 3-4 gombnyomás után már kezünkben a vonaljegy, ami 170-200 jen közötti attól függően, hová mész vele. Az állomás elhagyásakor is le kell kezelni a jegyet a gyalogos sorompónál. A vonalválasztást, és a jegy árát az automaták fölött, falon elhelyezett nagy vonaltérképek segítik. Állomásonként feltüntetve az árat.
Úgy tapasztaltam, hogy bárki szívesen segít, bármiben, de az angolt nem nagyon beszélik. 1 évvel az olimpia előtt ez érdekes. :-) De, ha egy magamfajta proli elboldogult, akkor másoknak is menni fog szerintem. :-)
