Tökjó Tokió rovatunk mai részében: Senso-Ji buddhista szentély

A múltkori sintó szentély után íme egy buddhista, mely Tokió Aszakusza városrészében található. Nagyon néztem a telefonom útvonaltervezőjét, hogy merre is induljak az Asakusa stationről. De a megfelelő irányt eltalálva odavezet a Zembertömeg, ami egy váratlanul felbukkanó utcai piacnál kezdődik. Sok utca van tele árusokkal, jellegzetes ázsiai látványnak tűnik. Itt lehet szuveníreket beszerezni. Vettem is két japános pólót, mert itthon nem volt elég utcaképes darab 7 napra. :D
A hely neve Szenszódzsi magyar átiratban. Útközben egy kisboltot is találtam, ahol vehettem hideg innivalót. Kólákból nem nagy a választék, de legalább meglepően kicsi. Ellenben vannak mindenféle literes, vagy nagyobb kiszerelésű hideg teák. Én citromossal éltem. Előnye, hogy akkor is jólesik, ha már felmelegedett, ami a kóláról nem mondható el. Mellesleg olcsó is.
A bazár tele mindenféle bazári portékával, de vannak kajások is. Nem mertem kipróbálni a számomra ismeretlen növényekből sütött, főzött, pácolt, stb. cuccokat. (Azért ettem japán kaját többször is.)
A piac-utcákon járva-kelve szinte automatikusan eljutunk a buddhista szentélyhez. A képek talán nem adják vissza a méreteket. Ez mind gerendákból van összeillesztve, és óriási. A nagy épületbe nem mentem be, mert hatalmas sor kígyózott a bejáratnál. Az egyik képen látható modern toronyba sem mentem fel. Több ezren álltak sorban még este 7 körül is.
Nincsenek szemetesek. Csak az állomásokon van néhány. Mindenki hazaviszi, és otthon kukázza, ami összegyűlt.
Telefonos képek:

Nikon-képek:

Metrózás:
Több társaság is üzemeltet metróvonalakat (És vasutat is.), ezekre nem árt figyelni jegyvásárláskor. Az automaták kva egyszerűek, és van rajtuk angol menü is. Kb. 3-4 gombnyomás után már kezünkben a vonaljegy, ami 170-200 jen közötti attól függően, hová mész vele. Az állomás elhagyásakor is le kell kezelni a jegyet a gyalogos sorompónál. A vonalválasztást, és a jegy árát az automaták fölött, falon elhelyezett nagy vonaltérképek segítik. Állomásonként feltüntetve az árat.
Úgy tapasztaltam, hogy bárki szívesen segít, bármiben, de az angolt nem nagyon beszélik. 1 évvel az olimpia előtt ez érdekes. :-) De, ha egy magamfajta proli elboldogult, akkor másoknak is menni fog szerintem. :-)

Tökjó Kiotó rovatunk jelentkezik a helyszínről :-)

Fushimi Inari nagyszentély, Kiotó

Ez volt a legnagyobb utam Japánon belül. Naritai szállodámtól vonattal bő 1 óra alatt jutottam el a tokiói központi állomásra, ahonnan a Shinkansenek indulnak. Mivel előző nap az ördögnek róttam le tartozásomat egy jó félnapos hamamatsui utazással (Itt a JASDF, japán önvédelmi erők repülőmúzeumát szerettem volna megnézni, de a helyszínen szembesültem vele, hogy aznap pont zárva van.), így az aznapi program is ekkorra jutott. Egyébként a Shinkansen vonalán pont útba esik Kiotó felé. A délelőtti órákban érkeztem meg a Hamamatsu-állomásra. A 48-es busz pont a múzeumig visz. Sok-sok érdekes repülőgép-, helikoptertípust láttam, fotóztam. Ezt követően nyomás vissza az állomásra. A hamamatsui buszállomás majdnem pont úgy néz ki, mint az egri. Köralakban vannak a kocsiállások, középen jegypénztár. Csak több a ződ. :-) Első teendőm a Shinkansen ülésjegy kiváltása volt, ugyanis nem magától értetődő, hogy mindig, minden vonaton van szabad ülőhely. JR pass birtokában a jegy kiváltása ingyenes. (Japan Rail Pass a Japánspecialistánál vásárolható, melyet a reptéren kell érvényesíteni. Tök egyszerű.) Ebből kiderült, hogy egy gyors ebéd még belefér. Az állomás tele van boltokkal, éttermekkel. Japánban nem lehet éhezni. :-)
1 óra múlva már Kiotóban voltam. A vasútállomástól a Nara vasútvonalon 2 megálló a Fushimi Inari nagyszentély.

Szó szerint a bejáratnál szállunk le a vonatról. A keskeny utca túloldalán egy ehhez hasonló kapu alatt haladhatunk át. Épp elcsíptem egy sintó szertartást, melyet több száz turista állt körül. De mikor feltartottam a telefonom, hogy elindítsam a felvételt, azonnal ott termett egy egyenruhás bácsi, és közölte, hogy ezt nem vehetem fel, és fotózni is tilos. (Ez csak erre a részre vonatkozik.)

Néhány perc séta a 10 ezer db cinóbervörös (répaszínű :D ) sintó kapu ösvénye, melyen állítólag 3 óra alatt lehet végigmenni. Ennyi időm nem volt. :-( Így rövidesen visszaindultam az állomásra. Kétféle Shinkansen van, a Kodama minden megállóban megáll, a Hikari csak 4-5 helyen. Szerencsémre utóbbira kaptam jegyet, így alig több, mint 2 óra múlva már a Tokió állomáson voltam. (A Kiotó-Tokió táv vonattal kb. 500km!) A jó vasúti közlekedésnek hála sehol sem kell 20-30 percnél többet várni. Bár mocskosul tele volt minden vagon, de Chiba környékén már ülőhelyem is akadt. 9 körül már a hotelszobámban ittam az előző nap behűtött japán sört. :-)

Három dolog, amit Japánról tudnod kell ;-)

-Japán? Hát miért nem ezzel kezdted? Én mindent tudok Japánról. -csillant fel a szeme Taszilónak.
-No... -Béla válaszát félbeszakítva gyorsan folytatta is.
-Komám, azokkal nagyon résen kell lenni. Ott három dolog eshet meg veled, amikor kiszállsz a repülőgépből.
-?
-Az első, hogy egy gésa eléd ugrik, és leharapja a fa..od.
Béla tátott szájjal hallgatta barátja intő szavait. -Jesszusom! Mi a második dolog?
-A másik dolog az, hogy eléd ugrik egy szamuráj, és a kardjával levágja a fa..od.
-Meg sem merem kérdezni a harmadikat. -borzongott Béla.
-Nos, a harmadik eshetőség, hogy eléd ugrik egy robot, és letépi a fa..od.
-Hííí... -Béla teljesen elsápadt.
Hangos nevetés hallatszott a bárpult másik végéről.
-Mi olyan vicces ebben hölgyem? -szegezte neki a kérdést Tasziló.
-Ezek a legborzalmasabb sztereotípiák, amiket valaha egy csokorba gyűjtöttek. -kacagta a nő.
-Valóban? Ki maga? Fogadok, hogy Arankának hívják. Ugye, eltaláltam?
-Nem.
-Hanem?
-Aranka.
-Ja, az más. -nyugtázta a férfi, majd visszafordult és tovább kortyolgatott a söréből.

:-)

.
.
.
.
.






(Mielőtt valaki szóvá tenné: tudom, hogy a gésák nem prostituáltak, de itt ugyebár sztereotípiákról van szó.)

Japánban

-Ne csattogj már, idegesít! -szólt rá Aranka a férjére. Ez volt a sokadik figyelmeztetés, ami miatt hangja ingerült volt.
-Elázott a zoknim. -panaszkodott Béla.
-Minek húztál zoknit? -folytatta a nő a fejét csóválva.
-Mert a szandálban fázik a lábam. Nos, ezért. -vizes zoknis lába hangos cuppanásokkal, csattogásokkal szelte a kilométereket valahol Tokió külvárosában. De örült, hogy legalább az eső már elállt. Aranka hibájából rossz metróra szálltak, Aranka persze fordítva gondolta: Béla hibája az egész. A közismerten kusza vonalhálózat sem segítette őket a helyes döntésben.
Órák óta gyalogoltak abban a hitben, hogy a szállodájuk bármelyik következő saroknál feltűnhet. Ezalatt nem is szóltak egymáshoz, az eltévedés miatti első és egyelőre utolsó nagy veszekedésen már túl voltak, s az összes verbális kommunikáció annyiban merült ki közöttük, hogy Aranka szóvá tette Béla lépteinek idegesítő hangját.
-Na, ezt nézd! Jó helyen vagyunk. Itt van ez a jel. -lélegzett fel Béla egy falra szerelt táblára mutatva, amin japán írásjelek sorakoztak egymás mellett. Vagy alatt. Attól függően, honnan nézte az ember.
-És ezt miből gondolod? -kételkedett a nő.
-Ez a hogyishívják, egy ilyen  kutya formájú jel. Na, ugyanezt láttam a metrómegállóban, mikor a szállodánál lementünk. Jó nyomon vagyunk. -jelentette ki Béla, de ő sem volt teljesen biztos abban, amit állít.
-Jaj, istenem. Ez neked kutya formájú? Hát ez egy házikó! -igazította ki Aranka mérges tekintettel, majd rámarkolt a telepakolt Tescós reklámszatyor fülére, amit otthonról hoztak, és sietős léptekkel előre indult. Az ebédjük volt benne. Azt gondolták, megspórolják a drága éttermi számlát, ha elugranak a közeli hipermarketbe. Ebéd már biztosan nem lesz belőle, lévén hogy délután 5 is elmúlt.
A nyíl irányában befordult egy kis mellékutcába, Béla utána.
Ebben a pillanatban egy sötétkék, félig emberalakú robot gurult eléjük. Derékig ember volt, attól lefelé egy kerék, amin szemlátomást elég ügyesen egyensúlyozott.
-Szore o hodzsi! Raiszenszu o hyōdzsi shite kudaszai! -szólalt meg egy rendkívül határozott géphang.
Béla és Aranka tanácstalanul néztek egymásra.
-Szore o hodzsi! Raiszenszu o hyōdzsi shite kudaszai! -ismételte a robot, hangja egyértelműen ingerültebbnek tűnt.
-Te érted, hogy mit mond? -vakargatta a fejét Béla.
-Hogy érteném? A vége valami kutyazaj. Lehet, hogy mégis kutya formájú volt az a betű? -találgatott Aranka.
-És, ha elengedi a kutyát? De itt nincs is kutya... -mormogott Béla.
A robot két oldala kinyílt és egy-egy gépfegyver jött elő belőle. Mindketten összerezzentek a rájuk fogott fegyverek látványától.
-Szore o hodzsi! Raiszenszu o hyōdzsi shite kudaszai! -üvöltötte a robot. A hatás kedvéért még egy piros villogó is bekapcsolt a robot feje fölött.
-Szentséges ég, Béla! -kiáltott fel rémülten Aranka. A kezével együtt a Tescós szatyrot is a levegőbe emelve jelezte a robotnak, hogy ő megadja magát.
-De hát mit akar tőlünk? -kérdezte kikerekedett szemekkel Béla.

folyt. köv.
Vagy nem. ;-)