Újra itthon

Kezdem azzal, hogy felsorolom, hová nem tudtam elmenni időhiány miatt, mert a későbbiekben nem panaszkodással szeretném megtölteni az utazással kapcsolatos bejegyzéseimet. ;-)

Itthon a google maps-en terveztem az autós szakaszokat, mivel a távolságok megtételéhez szükséges utakat is kiköpte. Így jött ki az első etapra durván 10,5 óra, ami teljesen vállalható 1 napra. A valóságban Crescent City helyett csak a Cape Creek hídig jutottam el ennyi idő alatt, és mikor ott felvettem Crescent-et következő úti célnak, hideg zuhanyként ért, hogy még jó 4 óra van hátra. Vagyis néhol esőben, vizes úton, kényelmes vezetőkkel (Sokan mindenhová felkapcsolt távolsági fényszórókkal mennek, leszarva, hogy elvakítják a többi autóst.) szemben/előtt kell megtennem ezt a laza Bécs-Budapestnyi útszakaszt. Többször az elalvás határán álltam, de muszáj volt végigcsinálni, és ez sikerült is. :-) Ha nagyon gáz volt, megálltam frissülni.
Nos, az útvonaltervező melléfogásai miatt Glass Beach, a Pacific Air Museum, a Travis Air Base Museum, és Bodie maradt ki. A maradék távokat is több órával túlhaladva teljesítettem. Tanulság: ilyen hosszú távokon nagyon óvatosan kell kezelni a google útvonaltervezőt. Nem, nem tévedtem el, egyszer sem, sehol, még egy utcával sem mentem mellé soha, amin pedig én is csodálkozom.

Mostantól pedig következzenek a pozitív tartalmú beszámolók! (Külön bejegyzésekben!) ;-)

                                  Astoria Megler híd, Astoria, Washington és Oregon határán.

Itt, most csak pár mondatos összefoglalóra futja.
Jó választás volt a premium economy ülőhely, végre ki tudtam nyújtani a lábam. Az ellátás is egész más, mint a sima turista osztályon. (Igaz, először mentem Lufthansával hosszabb távra, így nincs összevetési alapom.) A kávéhoz rendes porceláncsészét, az italhoz talpas üvegpoharat, a kajához igazi tányért (Persze szögletest.) adtak. Az ajtók becsukását követően már osztogatták a welcome drinket (rostos narancslé), ezeket később is körbevitték. Az Emirates és a LOT hosszú járatain, sima economy-n csak ásványvizet öntenek kb. az út kétharmadánál annak, aki kér.

 

Oregoni tengerpart

 

 A bérautóm

A bérautóm nem Ford Edge lett, hanem Dodge Journey, de maximálisan elégedett voltam a méreteivel, és a teljesítményével. A rengeteg hegyi út, szerpentin miatt jó választás volt az SUV.
Az időjárással általában szerencsém volt. Igaz, mikor felvettem a Dodgeot, elkezdett esni az eső. Egyből indultam is Snoqualmiba, útközben kész felhőszakadás volt, de mikor kiszálltam a kocsiból, elállt, és nem is kezdett esni, míg tovább nem indultam a motelbe. Másnap is inkább száraz időből volt több, mint esősből.

Folyt. köv.