Felteszed a kérdést: -Hogy kerültem ide?
A válasz tökéletes magyar kiejtéssel érkezik: -Sehogy. Mindig is itt voltál. Egész eddigi létezésed alatt.
-De tegnap este még a saját ágyamba feküdtem le!
-Pontosan 45 másodperce létezel.
-???
-Most keltél életre.
-Több évtizednyi emlékem van!
-Programozott emlékek. Te egy kísérlet vagy.
-Úgy értik, egy emberi klón vagyok?
-Nem. Nincs olyan, hogy emberi faj. Te vagy fajtád egyetlen példánya. Minden, amit tudni vélsz múltadról, a fajodról, csupán programozott tudás. Az egész fikció. A Föld sem létezik. Vagy, ha mégis van ilyen nevű bolygó valahol az univerzum egy távoli pontján, az biztosan nem olyan, amilyennek mi megálmodtuk.
-??? Oké. Ez elég meredek. Nem igaz. Szerintem maguk elraboltak álmomban és a kísérlet arról szól, hogy reagálok erre a mesére.
-Az történik, amit megjósoltunk. jegyezte meg rezzenéstelen arccal az egyik idegen, miközben a többiek felé fordult.
-Egyetértek. Az intelligenciájának megfelelően reagál.
-Nem tudja feldolgozni a valóságot, a számításoknak megfelelően elkeseredetten kapaszkodik programozott emlékeibe és egyedül azt fogadja el valóságnak. Kérdés, hogy idővel képes lesz-e megérteni, hogy valójában mi ő? szólt egy harmadik alak.
-Hé! Én is itt vagyok és rohadtul nem tetszik, hogy úgy beszélnek rólam, mint valami kísérleti patkányról!!!
-Patkány? érdeklődött az egyik idegen a többiekre nézve.
-Egy fiktív lény a programból. világosította fel egy másik.
...
folyt. köv. Vagy nem :D
Ilyeneken agyalok néha. Ez azért érdekes, mert akár igaz is lehet. Honnan tudnád? ;-)
Te, hogyan reagálnál, ha így tudnád meg? :-)
Én sem így reagálnék valószínűleg, mint a fenti "alany" :-)
A legtöbb ember hisztériázni kezdene és követelné, hogy engedjék ki, bárhol is van :-) és nemigen hallaná meg az idegenek szavait, miszerint őt csak úgy kitalálták és megalkották.
Később talán felfogná, hogy ez igaz. Egyszerre érezné magát kicsinek (Teremtői előtt.) és magányosnak (Mert csak egy van belőle, az Emberből.).
