Béla lótuszülésben,
két tenyerét összezárva elmélkedett a világmindenség nagy
kérdésein. Ebben a mély meditatív állapotban szelleme és teste
különvált, ilyenkor képes volt végtelen távolságokat is
beutazni térben és időben egyaránt. Ha akarta, egy tibeti
kolostorban, vagy az ókori Indiában csatlakozott rá a Föld
szívcsakrájára, hogy a misztikus kollektív tudatenergia elárassza
elméjét az egyetemes bölcsességgel, s így ráleljen a kérdésre.
Mit kérdésre... A Kérdésre, sőt, A KÉRDÉS-re.
Ebben a pillanatban
Béla szemhéja felpattant, mint az órarugó, tekintetében pedig
fény gyúlt. Megvan! Rálelt az egy igaz útra, melyet a tibeti
lámák és a hindu papok évezredeken át hiába kerestek, de Béla
nem csak rálelt, hanem végig is ment rajta. Az út végén pedig
ott állt A KÉRDÉS maga.
-Mi bajod, Béla?
-kérdezte Aranka. Béla előtt állt csípőre tett kézzel és
aggódva figyelte transzban elmerülő férje minden mozdulatát.
Béla szelleme épp
az imént tért vissza testébe. Arca rezzenéstelen volt, csak a
szemét forgatta Aranka irányába.
-Megvan! -kiáltott
fel váratlanul.
-Mi van meg? -riadt
meg Aranka, kezével a szívéhez kapva.
-A kérdések Szent
Grálja, Aranka. Az van meg. -felelte nyugodt hangon-
-A kérdések szent
gája? Gájra? -Aranka sikertelenül próbálta felidézni azt a
g-betűs szót, amit Béla az előbb mondott.
-Mindegy. -mondta
lekezelően. -Na és tudod, mi az? Á, persze, honnan is tudnád,
hiszen pont attól az, ami. -tette hozzá.
-Elárulnád végre?
Kihűlt a krumplilevesed és felmelegedett a söröd. -sorolta Aranka
kíváncsisággal vegyes aggodalommal.
-Nos, Aranka. Neked
elárulom. -kezdte Béla.
-?
-A kérdések
kérdése: Tud-e bármi is akkora kupacot sz@rni, mint amekkora ő
maga? -osztotta meg vele teljes átéléssel.
-És tud? -kérdezett
vissza Aranka, miközben láthatóan nem értette meg, hogy itt már
maga a kérdés megfogalmazása is évezredes előzményekre
vezethető vissza. Ugyan honnan a fészkes fenéből lehetne erre
tudni a választ? -elmélkedett Béla, de végül nem válaszolt
Arankának. Ehelyett fogta hideg krumplilevesét és beleöntötte az
üres söröspohárba, a meleg sört pedig a levesestányérba.
Probléma megoldva. Most már ami hideg, az a söröspohárban, ami
meleg, az a levesestányérban volt. Helyreállt az egyensúly.
:-)
