Nehéz pillanatok Westerosban

Két Lannister-katona ácsorgott a napsütötte, poros utcán. Egyikük sisakján egy párocska torz tükörképe rajzolódott ki. A kocsma bejáratánál ültek, egymással szemben...
-Ser Béla, mi történt azzal a csodás, 4 lóerős hintóval, ami a profilképén látszik? Csak nem elromlott? -próbálta kielégíteni kíváncsiságát az asztal másik felén ülő nő.
-Miből gondolja ezt, Lady Aranka? -a férfi hirtelen zavarát egy kupa barna sör legurításával próbálta leplezni, ám nagyjából a harmadánál megállt, mert eszébe jutott, hogy nincs pénze másikra.
-Láttam, hogy lóháton érkezett.
-Nos, ööö lejárt a műszakija, és ööö beadtam a kovácshoz, hogy tegye rendbe. -magyarázkodott Béla. Bal kezével állandóan a kardja övcsatját birizgálta. Az egyenes pallos vége a kocsma fapadlóját érte.
-Á, értem. -mosolygott Aranka. -Amúgy örülök ám, hogy végre személyesen is találkozhattunk. Olyan lassú ez a holló-chat.
-Az. Valóban az. Meséljen magáról! Mit keres egy ilyen bájos hölgy a Westeros-i Társkeresőn? -váltott át kezdeményezőre a férfi.
Aranka lesütötte a szemét, és egy végtelennek tűnő másodpercig csendben meredt maga elé, kezeiben egy favillát forgatott.
-Nem könnyű a helyzetem. -kezdte.
-Hogy érti?
-Gyerekkel nehéz társat találni manapság. Bár, ha belegondolok, régen is az volt. -vallotta be.
-Mi? -kérdezte Béla meglepődve. -Maga már volt házas? Hét pokol, netán még mindig az? -hüledezett a férfi.
-Ó, dehogy. Nem vagyok házas. Nem is voltam az sosem. -nyugtatta meg a nő.
-Fattyúgyerek. -állapította meg Béla.
-Az. -ismerte el szégyenkezve. -Ez talán kizáró ok? Kérem, Ser Béla, mondja meg, ha az!
Béla végigmérte hunyorgó szemével az előtte ülő nőt. Félúton kicsit elidőzött tekintetével a gömbölyödő, fűzős dekoltázson. Végül is... Gondolta.
-Nem, nem kizáró ok. -felelte, majd felhajtotta a maradék barna sörét, és jólesően böfögött.
-Úgy örülök neki! -vidult fel a nő. -Már csak egyet áruljon el, Ser!
-Mire kíváncsi?
-Mikor született? Melyik hónapban?
-Ez egy kicsit izzadtságszagú befejezés, nem gondolja? -kérdezett vissza.
-Miért?
-Mert a felvezetés nem elég kidolgozott. Sőt, csak össze lett csapva. Egyből bele a közepébe.
-Á, értem. Az írónak nyilván elfogytak az ötletei.
-Na jó. Nyár közepén születtem.
-Ó...
-Mit jelent ez az ó?
-Nem illik a csillagjegyünk. -mondta a nő, hangjába ismét szomorúság költözött.
-Bazd meg a csillagjegyedet! Én megyek. -Béla felpattant az asztaltól, zsebéből egy réz pénzérmét vett elő, és az üres kupa mellé dobta.
-Hová megy?
-Északra. A Falra. Inkább magamra öltöm a feketét.
-Tegye...


:-)


18+ tartalmak helyett :P