Két Lannister-katona ácsorgott a napsütötte, poros utcán. Egyikük sisakján egy párocska torz tükörképe rajzolódott ki. A kocsma bejáratánál ültek, egymással szemben...
-Ser Béla, mi történt azzal a csodás, 4 lóerős hintóval, ami a profilképén látszik? Csak nem elromlott? -próbálta kielégíteni kíváncsiságát az asztal másik felén ülő nő.
-Miből gondolja ezt, Lady Aranka? -a férfi hirtelen zavarát egy kupa barna sör legurításával próbálta leplezni, ám nagyjából a harmadánál megállt, mert eszébe jutott, hogy nincs pénze másikra.
-Láttam, hogy lóháton érkezett.
-Nos, ööö lejárt a műszakija, és ööö beadtam a kovácshoz, hogy tegye rendbe. -magyarázkodott Béla. Bal kezével állandóan a kardja övcsatját birizgálta. Az egyenes pallos vége a kocsma fapadlóját érte.
-Á, értem. -mosolygott Aranka. -Amúgy örülök ám, hogy végre személyesen is találkozhattunk. Olyan lassú ez a holló-chat.
-Az. Valóban az. Meséljen magáról! Mit keres egy ilyen bájos hölgy a Westeros-i Társkeresőn? -váltott át kezdeményezőre a férfi.
Aranka lesütötte a szemét, és egy végtelennek tűnő másodpercig csendben meredt maga elé, kezeiben egy favillát forgatott.
-Nem könnyű a helyzetem. -kezdte.
-Hogy érti?
-Gyerekkel nehéz társat találni manapság. Bár, ha belegondolok, régen is az volt. -vallotta be.
-Mi? -kérdezte Béla meglepődve. -Maga már volt házas? Hét pokol, netán még mindig az? -hüledezett a férfi.
-Ó, dehogy. Nem vagyok házas. Nem is voltam az sosem. -nyugtatta meg a nő.
-Fattyúgyerek. -állapította meg Béla.
-Az. -ismerte el szégyenkezve. -Ez talán kizáró ok? Kérem, Ser Béla, mondja meg, ha az!
Béla végigmérte hunyorgó szemével az előtte ülő nőt. Félúton kicsit elidőzött tekintetével a gömbölyödő, fűzős dekoltázson. Végül is... Gondolta.
-Nem, nem kizáró ok. -felelte, majd felhajtotta a maradék barna sörét, és jólesően böfögött.
-Úgy örülök neki! -vidult fel a nő. -Már csak egyet áruljon el, Ser!
-Mire kíváncsi?
-Mikor született? Melyik hónapban?
-Ez egy kicsit izzadtságszagú befejezés, nem gondolja? -kérdezett vissza.
-Miért?
-Mert a felvezetés nem elég kidolgozott. Sőt, csak össze lett csapva. Egyből bele a közepébe.
-Á, értem. Az írónak nyilván elfogytak az ötletei.
-Na jó. Nyár közepén születtem.
-Ó...
-Mit jelent ez az ó?
-Nem illik a csillagjegyünk. -mondta a nő, hangjába ismét szomorúság költözött.
-Bazd meg a csillagjegyedet! Én megyek. -Béla felpattant az asztaltól, zsebéből egy réz pénzérmét vett elő, és az üres kupa mellé dobta.
-Hová megy?
-Északra. A Falra. Inkább magamra öltöm a feketét.
-Tegye...
:-)
18+ tartalmak helyett :P
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: társkereső. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: társkereső. Összes bejegyzés megjelenítése
2018. október 9., kedd
2014. december 20., szombat
A nagy kísérlet
Szokás szerint hamar elegem lett a társkeresde világából, ezért egy napon az a poén jutott eszembe, hogy a fotómat egy bankszámlakivonatra cserélem. Csinos összeg szerepel rajta, nem brutál sok, de elég sok, hogy egyszerre legyen vonzó és hihető. (Kicsit belenyúltam photosop-pal és ez nem csak a személyes adataim kitakarását jelenti.) :-)
A bemutatkozószövegem átírtam valami semmitmondó hülyeségre és vártam a csodát. ;-)
Levél-cunami most sem jött, de azért észrevehetően megnőtt a hölgyek körében a válaszolási hajlandóság. Vannak konkrétan levakarhatatlan némberek, akik kb. 2 percenként az adatlapomra kattintanak, hogy egy levelet kiprovokáljanak tőlem, s miután ezt nem kapják meg, képesek addig lemenni, hogy ők kezdeményeznek. Ez egyrészt vicces, másrészt rohadtul kiábrándító. Leszögezem, hogy ezt még véletlenül sem gondoltam komolyan, nem óhajtok olyan nőkkel ismerkedni, sem levelet váltani, akik szemmel láthatóan csak a pénzre hajtanak.
Írtam szépeket saját fotóval, nem volt érdekes. Most írok bénákat egy zsíros bankszámlával és a leveleim 70%-kára jön valamilyen reakció. Durva. Hová képesek egyesek nő létükre lealacsonyodni, ha pénzes palit látnak? :D Tegnap pl. írtam valakinek egy eléggé béna levelet, amire válaszolt is, de zavaró helyesírási hibákra lettem figyelmes az írásában. Gondoltam, ezt szóvá is teszem, mert ismerkedni úgysem szeretnék vele, akkor legalább tanítom egy kicsit :D :D :D Képzeld el, hogy várakozásommal ellentétben nem tiltott le, nem küldött el a francba, hanem magyarázkodott és ismerkedésünk kérdését a maga részéről jól láthatóan nyitva hagyta. :D Motiváció! :D
Egy szempontból gyakorlati hasznot is hoz ez a kísérlet. Jelesül, hogy a számok iránt feltűnő érdeklődést mutató hölgyeket egy következő (komoly) regisztráció alkalmával messzire elkerülöm majd. ;-) A maradék 30%-ból kell válogatni, feltéve hogy szóba állnak velem, mert ugye saját képpel nem vagyok elég nyerő, bármennyire is eredeti a stílusom (Legalábbis az átlag társkeresőkhöz mérten, akiknél a "Szia, hogy vagy?" az alap.). :P
A bemutatkozószövegem átírtam valami semmitmondó hülyeségre és vártam a csodát. ;-)
Levél-cunami most sem jött, de azért észrevehetően megnőtt a hölgyek körében a válaszolási hajlandóság. Vannak konkrétan levakarhatatlan némberek, akik kb. 2 percenként az adatlapomra kattintanak, hogy egy levelet kiprovokáljanak tőlem, s miután ezt nem kapják meg, képesek addig lemenni, hogy ők kezdeményeznek. Ez egyrészt vicces, másrészt rohadtul kiábrándító. Leszögezem, hogy ezt még véletlenül sem gondoltam komolyan, nem óhajtok olyan nőkkel ismerkedni, sem levelet váltani, akik szemmel láthatóan csak a pénzre hajtanak.
Írtam szépeket saját fotóval, nem volt érdekes. Most írok bénákat egy zsíros bankszámlával és a leveleim 70%-kára jön valamilyen reakció. Durva. Hová képesek egyesek nő létükre lealacsonyodni, ha pénzes palit látnak? :D Tegnap pl. írtam valakinek egy eléggé béna levelet, amire válaszolt is, de zavaró helyesírási hibákra lettem figyelmes az írásában. Gondoltam, ezt szóvá is teszem, mert ismerkedni úgysem szeretnék vele, akkor legalább tanítom egy kicsit :D :D :D Képzeld el, hogy várakozásommal ellentétben nem tiltott le, nem küldött el a francba, hanem magyarázkodott és ismerkedésünk kérdését a maga részéről jól láthatóan nyitva hagyta. :D Motiváció! :D
Egy szempontból gyakorlati hasznot is hoz ez a kísérlet. Jelesül, hogy a számok iránt feltűnő érdeklődést mutató hölgyeket egy következő (komoly) regisztráció alkalmával messzire elkerülöm majd. ;-) A maradék 30%-ból kell válogatni, feltéve hogy szóba állnak velem, mert ugye saját képpel nem vagyok elég nyerő, bármennyire is eredeti a stílusom (Legalábbis az átlag társkeresőkhöz mérten, akiknél a "Szia, hogy vagy?" az alap.). :P
2013. december 25., szerda
Háború - Ahogy a netes társkeresést én látom
Próbálok tárgyilagos lenni.
Regisztrál az alany (Nemtől függetlenül.) egy ilyen oldalra. Ki szép reményekkel, ki barátai unszolására, még a bemutatkozásában is azt hangsúlyozva, hogy ő nem hisz a társkeresés ezen módjában, bla-bla. Induljunk ki a többé-kevésbé normális mentalitású embertípusból! Aki nincs elszállva magától.
Ha "szerencséje van", első körben olyanok találják meg, vagy ő olyanokat talál meg, akik még újak ebben a műfajban és igyekeznek ott is betartani a kinti életben úgy-ahogy működő (De többnyire inkább működő.) viselkedési normákat. A férfi ír a nőnek, az ír egy udvarias elutasító levelet, aztán mindenki megy tovább a következőhöz. A probléma akkor kezdődik, amikor az alany összefut az első "veteránnal". Ha nő az illető, akkor talán hónapok óta kapja a hülyébbnél primitívebb, a sablonosabbnál, bénább leveleket és elege van. Az udvarias visszautasítás a múlté, hiszen ő is találkozott már veteránokkal, akik elküldték a k.. a..-ba, mikor ő levelüket megköszönve írt egy határozott nem-et. Sok ilyen élménnyel a tarsolyában hamar elmegy az ember kedve az udvariassági formuláktól és maga is lemegy primitív bunkóba, ami vagy kimerül abban, hogy a levelekre nem válaszol, el sem olvassa őket, vagy beszáll az anyázásba. Mindegy. Ő már elveszett. Hasonló a helyzet a férfiaknál is. Nagy reményekkel regisztrált, kiküldve 20 levél, válasz egy sem. Van, aki lenyeli a békát, visszafogja magát, mások tiltanak és ribancoznak orrba-szájba. Nem tudom, melyik a jobb. Valahol le kell vezetni a feszültséget. Nem biztos, hogy a másikon. Ezek nagyon idegesítő dolgok, hiszen egyetlen üzenete van: ARRA SEM VAGY MÉLTÓ, HOGY LESZARJALAK
Telik-múlik az idő és a kinti világ szabályairól kiderül, hogy itt bizony szart sem érnek. A nemek egymást kergetik őrületbe, sokan jutnak el arra a szintre, ahol a másik nem megalázása már örömet okoz. Nem tudatosan, de mélyen, legbelül egy idő után erre vágyik az ember. Visszaadni valakinek, amit ő kapott. Az egészben az a szörnyű, hogy a "bűnösnek" már nem tudja visszaadni, így keres valakit, aki talán megérdemli, de személy szerint neki nem ártott és rajta áll pitiáner bosszút. Azokon is csattan az ostor, akik meg sem érdemlik. És ők a legsebezhetőbbek. Azzal, hogy már eleve lekezelően közelíti meg. Embergyűlöletből épített bunkert von maga köré, ahonnan ő "lőhet", de a másik nem tudja viszonozni. Azazhogy tudja, de róla már lepereg minden, annyira gyűlöl mindenkit, hogy talán senki sem képes megsebezni. És ez megy oda-vissza. Aki menet közben kiszáll, az szerencsés. Aki bent marad, beleőrül, vagy összeroppan. A nemek így háborúznak egymással a társkereső oldalakon.
És még nem is szóltam azokról, akik eleve úgy regisztrálnak, hogy ők a leglegleg és nekik mindenből a legjobb jár.
Tegnap nagyon barátságosan válaszolt egy nő a levelemre és én nem írtam neki semmit. Kettős érzés: visszaadtam valamit abból a sok rosszból, amit én kaptam tőlük. De olyannak adtam "vissza", aki nem érdemelte azt meg. Hozzásegítettem valakit, hogy azzá váljon, amit gyűlölök? Egy mindenre és mindenkire szaró, kívülről nőnek látszó valamivé, ami senkit sem enged a közelébe? Ő majd kitermel néhányat a... Na, most ugyanezt kéne írnom magamról is, igaz? :D Férfinak látszó valami, ami nem hódítani akar, hanem törleszteni? Rossz útra tévedtem. Fasz tudja, kinek a hibájából... De a változtatás az én felelősségem.
Egyetlen jó van ebben a kócerájban. A blogosok apró közössége, azon belül néhány ember, akit kedvelek. Sorstársak :D
Regisztrál az alany (Nemtől függetlenül.) egy ilyen oldalra. Ki szép reményekkel, ki barátai unszolására, még a bemutatkozásában is azt hangsúlyozva, hogy ő nem hisz a társkeresés ezen módjában, bla-bla. Induljunk ki a többé-kevésbé normális mentalitású embertípusból! Aki nincs elszállva magától.
Ha "szerencséje van", első körben olyanok találják meg, vagy ő olyanokat talál meg, akik még újak ebben a műfajban és igyekeznek ott is betartani a kinti életben úgy-ahogy működő (De többnyire inkább működő.) viselkedési normákat. A férfi ír a nőnek, az ír egy udvarias elutasító levelet, aztán mindenki megy tovább a következőhöz. A probléma akkor kezdődik, amikor az alany összefut az első "veteránnal". Ha nő az illető, akkor talán hónapok óta kapja a hülyébbnél primitívebb, a sablonosabbnál, bénább leveleket és elege van. Az udvarias visszautasítás a múlté, hiszen ő is találkozott már veteránokkal, akik elküldték a k.. a..-ba, mikor ő levelüket megköszönve írt egy határozott nem-et. Sok ilyen élménnyel a tarsolyában hamar elmegy az ember kedve az udvariassági formuláktól és maga is lemegy primitív bunkóba, ami vagy kimerül abban, hogy a levelekre nem válaszol, el sem olvassa őket, vagy beszáll az anyázásba. Mindegy. Ő már elveszett. Hasonló a helyzet a férfiaknál is. Nagy reményekkel regisztrált, kiküldve 20 levél, válasz egy sem. Van, aki lenyeli a békát, visszafogja magát, mások tiltanak és ribancoznak orrba-szájba. Nem tudom, melyik a jobb. Valahol le kell vezetni a feszültséget. Nem biztos, hogy a másikon. Ezek nagyon idegesítő dolgok, hiszen egyetlen üzenete van: ARRA SEM VAGY MÉLTÓ, HOGY LESZARJALAK
Telik-múlik az idő és a kinti világ szabályairól kiderül, hogy itt bizony szart sem érnek. A nemek egymást kergetik őrületbe, sokan jutnak el arra a szintre, ahol a másik nem megalázása már örömet okoz. Nem tudatosan, de mélyen, legbelül egy idő után erre vágyik az ember. Visszaadni valakinek, amit ő kapott. Az egészben az a szörnyű, hogy a "bűnösnek" már nem tudja visszaadni, így keres valakit, aki talán megérdemli, de személy szerint neki nem ártott és rajta áll pitiáner bosszút. Azokon is csattan az ostor, akik meg sem érdemlik. És ők a legsebezhetőbbek. Azzal, hogy már eleve lekezelően közelíti meg. Embergyűlöletből épített bunkert von maga köré, ahonnan ő "lőhet", de a másik nem tudja viszonozni. Azazhogy tudja, de róla már lepereg minden, annyira gyűlöl mindenkit, hogy talán senki sem képes megsebezni. És ez megy oda-vissza. Aki menet közben kiszáll, az szerencsés. Aki bent marad, beleőrül, vagy összeroppan. A nemek így háborúznak egymással a társkereső oldalakon.
És még nem is szóltam azokról, akik eleve úgy regisztrálnak, hogy ők a leglegleg és nekik mindenből a legjobb jár.
Tegnap nagyon barátságosan válaszolt egy nő a levelemre és én nem írtam neki semmit. Kettős érzés: visszaadtam valamit abból a sok rosszból, amit én kaptam tőlük. De olyannak adtam "vissza", aki nem érdemelte azt meg. Hozzásegítettem valakit, hogy azzá váljon, amit gyűlölök? Egy mindenre és mindenkire szaró, kívülről nőnek látszó valamivé, ami senkit sem enged a közelébe? Ő majd kitermel néhányat a... Na, most ugyanezt kéne írnom magamról is, igaz? :D Férfinak látszó valami, ami nem hódítani akar, hanem törleszteni? Rossz útra tévedtem. Fasz tudja, kinek a hibájából... De a változtatás az én felelősségem.
Egyetlen jó van ebben a kócerájban. A blogosok apró közössége, azon belül néhány ember, akit kedvelek. Sorstársak :D
2013. november 30., szombat
Tip Lee
Néhány napon belül lejár a VIP-em. Természetesen szó sem lehet hosszabbításról :-) Majd (Vagy még előtte.) csinálok új regisztrációt. Most egy normálisat, komolyat. Amilyen leveleket küldtem mostanában sokaknak... Nem mernék fotóval mutatkozni :DDD Még mindig nem voltam bunkó és alpári, de hogy a szemtelenség Csimborasszóját sikerült megmásznom, az fix :D
Mivel itt sem mutatom meg magam, hát jöjjön a levél, amit sok szerencsés (?) hölgy megkapott az eltelt egy hónapban :-)
"Szia XY! (Itt újabban tudatosan más nevet írok, mint a címzetté. Ha pl. Évának hívják, akkor Mónikának szólítom :D)
Magamról annyit, hogy nagyon félénk típus vagyok és csak ronda nőknek merek írni. Amennyiben sikerült felkeltenem az érdeklődésed, írj! ;-)"
Na, ilyenekkel szórakoztattam magam. Ezt kizárólag a legszebbek kapták, akik tisztában vannak azért saját szépségükkel és nem ugranak ki a földszinti ablakon bánatukban :D
Tehát jöhet az új reg, az új képekkel. Baromira kíváncsi vagyok, mit érek el velük. Egy másik társkeresőn már kipróbáltam. Igaz, ott kicsi a felhozatal, de sikeresen megtalált az összes 160 cm alatti és 100kg fölötti negyvenes, gyerekes nő :DDD
Mivel itt sem mutatom meg magam, hát jöjjön a levél, amit sok szerencsés (?) hölgy megkapott az eltelt egy hónapban :-)
"Szia XY! (Itt újabban tudatosan más nevet írok, mint a címzetté. Ha pl. Évának hívják, akkor Mónikának szólítom :D)
Magamról annyit, hogy nagyon félénk típus vagyok és csak ronda nőknek merek írni. Amennyiben sikerült felkeltenem az érdeklődésed, írj! ;-)"
Na, ilyenekkel szórakoztattam magam. Ezt kizárólag a legszebbek kapták, akik tisztában vannak azért saját szépségükkel és nem ugranak ki a földszinti ablakon bánatukban :D
Tehát jöhet az új reg, az új képekkel. Baromira kíváncsi vagyok, mit érek el velük. Egy másik társkeresőn már kipróbáltam. Igaz, ott kicsi a felhozatal, de sikeresen megtalált az összes 160 cm alatti és 100kg fölötti negyvenes, gyerekes nő :DDD
2013. szeptember 6., péntek
A lány titka (Mert bénább cím nem jutott eszembe :p :D)
Régen történt, talán igaz se volt... :-)
Egy férfi végső bánatában regisztrált egy társkereső oldalra, ahol még aznap írt is egy szimpatikus külsejű nőnek. Írt még többnek is utána, mert ki tudja, ugyebár... Valaki csak válaszol. Annyira belemerült az adatlapok nézegetésébe, hogy már szinte meg is feledkezett arról az egyről. Úgy fél óra elteltével felvillant a kis boríték a képernyő felső részén. Levele érkezett! Ő volt. A válasz kissé száraz volt, de a lány humora azért átköszönt rajta. Szóval volt benne fantázia. Levél levelet követett, folyt az ismerkedés. Hamarosan a nap fénypontjává lépett elő az esti írogatás. Felvetődött, hogy találkozni kellene. A lány is várta már, hogy személyesen láthassa azt, akivel minden este olyan jókat röhögtek, még ha csak írásban is. Megbeszéltek egy alkalmas időpontot. Volt még hátra néhány nap, addig is ment az délutáni-esti levelezés már privát e-mailben. Telefonszám csere, reggelente sms, néha telefonbeszélgetések. Minden szép és jó volt. Bár a lány teljes nevét még titok fedte. Valahányszor a férfi próbálta kitudakolni, a nő viccesen terelte a szót.
Közeledett a nagy nap. Látszólag minden tökéletesen alakult, de a lány már nem akart találkozni. Mindenfélével érvelt, hogy ez miért nem jó ötlet. Ám a napi kommunikációt nem szerette volna abbahagyni. A férfi gyanakodni kezdett, hogy talán házasságban él, vagy valami másban hazudott és fél a lebukástól. Egész nap egyetlen kérdés motoszkált a fejében: Miért? Nyilvánvaló, hogy valamit titkol, valamiben hazudik. Mindenképp szeretett volna a végére járni. Úgy gondolta, az eddig látott fotók és az ismert adatok alapján nem lesz nehéz rátalálni valamelyik közösségi oldalon. Hisz ott mindenki fent van! Kereste is, mint egy megszállott. Órákat töltött és a remény egyre fogyott. Közben nem maradtak el a napi eszmecserék sem a lánnyal. Mivel a férfi rendesen bemutatkozott, naponta próbálta kicsalogatni a nő vezetéknevét, sikertelenül. Azt is közölte, hogy ő semmilyen közösségi oldalnak nem tagja, nem érdemes ott keresgélni. Szemtelenül, sok szmájlival a mondat végén.
A férfi nem tudta már, hogy mitévő legyen. Vonzódott ahhoz a nőhöz és úgy érezte ez kölcsönös.
Egy napon azonban váratlan fordulat következett be. Kezébe akadt egy 1 évvel korábbi napilap. Maga sem tudta, miért, de belelapozott. Az egyik oldalon ott volt a lány fotója. Biztosan Ő az!!!!
Kor stimmel, keresztnév ugyanaz! Jaj, ne! Ez, hogy lehet? Gyászhirdetés. Nincs tévedés, ez egy 1 éves lapszám. Teljesen megdöbbent. A következő gondolata az volt, hogy valaki talán visszaél egy halott nő személyazonosságával. De ezzel még nem volt vége. Felkereste a lány családját és előadta a sztorit. A szülők könnyek közt ismertették vele a tragédia részleteit. Buszbaleset, ekkor és itt. Ráeszmélt, hogy ő is áldozata volt ennek a 1 évvel ezelőtti balesetnek. Ugyanazon a buszon ült. Néhány méter vagy centi választhatta el őket egymástól, de ő túlélte, a lány nem. A szülők elképedtek, hogy valaki a lányuk telefonszámát használja. De hamar kiderült, hogy a telefonszámhoz tartozó sim kártya mindvégig benne volt az összeroncsolódott mobilban. Biztos, hogy nem használták.
A lány soha többé nem jelentkezett sem e-mailben, sem telefonon.
Vúúúúú :-)
Ezt nem én írtam. Kivéve, ha tetszik, mert akkor én :D Ha béna, akkor csak idemásoltam. És azt is csak azért, hogy szörnyülködjetek ;-)
Egy férfi végső bánatában regisztrált egy társkereső oldalra, ahol még aznap írt is egy szimpatikus külsejű nőnek. Írt még többnek is utána, mert ki tudja, ugyebár... Valaki csak válaszol. Annyira belemerült az adatlapok nézegetésébe, hogy már szinte meg is feledkezett arról az egyről. Úgy fél óra elteltével felvillant a kis boríték a képernyő felső részén. Levele érkezett! Ő volt. A válasz kissé száraz volt, de a lány humora azért átköszönt rajta. Szóval volt benne fantázia. Levél levelet követett, folyt az ismerkedés. Hamarosan a nap fénypontjává lépett elő az esti írogatás. Felvetődött, hogy találkozni kellene. A lány is várta már, hogy személyesen láthassa azt, akivel minden este olyan jókat röhögtek, még ha csak írásban is. Megbeszéltek egy alkalmas időpontot. Volt még hátra néhány nap, addig is ment az délutáni-esti levelezés már privát e-mailben. Telefonszám csere, reggelente sms, néha telefonbeszélgetések. Minden szép és jó volt. Bár a lány teljes nevét még titok fedte. Valahányszor a férfi próbálta kitudakolni, a nő viccesen terelte a szót.
Közeledett a nagy nap. Látszólag minden tökéletesen alakult, de a lány már nem akart találkozni. Mindenfélével érvelt, hogy ez miért nem jó ötlet. Ám a napi kommunikációt nem szerette volna abbahagyni. A férfi gyanakodni kezdett, hogy talán házasságban él, vagy valami másban hazudott és fél a lebukástól. Egész nap egyetlen kérdés motoszkált a fejében: Miért? Nyilvánvaló, hogy valamit titkol, valamiben hazudik. Mindenképp szeretett volna a végére járni. Úgy gondolta, az eddig látott fotók és az ismert adatok alapján nem lesz nehéz rátalálni valamelyik közösségi oldalon. Hisz ott mindenki fent van! Kereste is, mint egy megszállott. Órákat töltött és a remény egyre fogyott. Közben nem maradtak el a napi eszmecserék sem a lánnyal. Mivel a férfi rendesen bemutatkozott, naponta próbálta kicsalogatni a nő vezetéknevét, sikertelenül. Azt is közölte, hogy ő semmilyen közösségi oldalnak nem tagja, nem érdemes ott keresgélni. Szemtelenül, sok szmájlival a mondat végén.
A férfi nem tudta már, hogy mitévő legyen. Vonzódott ahhoz a nőhöz és úgy érezte ez kölcsönös.
Egy napon azonban váratlan fordulat következett be. Kezébe akadt egy 1 évvel korábbi napilap. Maga sem tudta, miért, de belelapozott. Az egyik oldalon ott volt a lány fotója. Biztosan Ő az!!!!
Kor stimmel, keresztnév ugyanaz! Jaj, ne! Ez, hogy lehet? Gyászhirdetés. Nincs tévedés, ez egy 1 éves lapszám. Teljesen megdöbbent. A következő gondolata az volt, hogy valaki talán visszaél egy halott nő személyazonosságával. De ezzel még nem volt vége. Felkereste a lány családját és előadta a sztorit. A szülők könnyek közt ismertették vele a tragédia részleteit. Buszbaleset, ekkor és itt. Ráeszmélt, hogy ő is áldozata volt ennek a 1 évvel ezelőtti balesetnek. Ugyanazon a buszon ült. Néhány méter vagy centi választhatta el őket egymástól, de ő túlélte, a lány nem. A szülők elképedtek, hogy valaki a lányuk telefonszámát használja. De hamar kiderült, hogy a telefonszámhoz tartozó sim kártya mindvégig benne volt az összeroncsolódott mobilban. Biztos, hogy nem használták.
A lány soha többé nem jelentkezett sem e-mailben, sem telefonon.
Ezt nem én írtam. Kivéve, ha tetszik, mert akkor én :D Ha béna, akkor csak idemásoltam. És azt is csak azért, hogy szörnyülködjetek ;-)
2013. szeptember 2., hétfő
Esti agymenés
Már utaltam rá, hogy egy társkereső oldalon is jelen vagyok. Ma járt le az előfizetésem. Nem tervezek hosszabbítást. Viszont vannak érdekes fejlemények. Egy hónapja regisztráltam azzal az eltökélt szándékkal, hogy nem keresek, csak nézelődök, morgolódok, írogatok. Ha válaszolnak jó, ha nem, az is jó :D
Szóval! Ismerős az, hogy aki görcsösen akar valamit, annak nem fog sikerülni? :-) Jelentem, működik a dolog. Vagyis az ellenkezője :-) Úgy találtam, hogy nem is kerestem. Így működik az Életben is, nem? :-)
Most úgy érzem, jól alakul. Na, ennyit a magánéletemről :p
A másik érdekes fejlemény. Ez megint egy kicsit tudományos lesz :-) Az élet ugyebár változás. Nincs kőbe vésve, hogy amilyenek vagyunk, olyannak is kell maradunk. Higgy Magadban! Bármi lehetsz. Mondjuk nem árt, ha értesz is hozzá ;-)
Elkezdtem az életet más nézőpontból nézni. Fontos, hogy ezt kinek is köszönhetem. Vagy inkább kiknek? Azoknak tartozom hálával (?) akiknek köszönhetően eljutott egy youtube-link egy hozzászólásba, itten. Mert, ha ők nincsenek, akkor egy bizonyos dologhoz nem szólok hozzá és ez esetben a link sem kerülhetett volna ide :-) Ez a videó volt az, ami bekapcsolt bennem valamit. Ha érteni akarod, nézd meg az előző bejegyzésben lévő filmet!
Ilyen kacifántosan fogalmaztam, ahogy ez történt :D Ugye, milyen érdekes? Nem részletezem, de számomra vadidegen emberek elindítják az események egy olyan láncolatát, amiből valahogy ez sül ki :-) Többszereplős történet, mindenkinek megvan a maga kis része, amit eljátszik, mert a sors így akarja. A sors? Így akarja? Nem tudhatjuk. Alakulhatott volna másképp is. Jobban, vagy rosszabbul, de valamiért pont így történt. Van ez az ócska mondás, miszerint minden rosszban van valami jó. Ez nem biztos, hogy így van. De az idő mindent megválaszol.
Példa: kapkodás, bénázás, lezúzod magad és még a repülőd is lekésed. Mekkora pech. Egész nap emészted magad, hogy milyen szerencsétlen egy balfasz vagy. Breaking news: a gép, amin utaztál volna, lezuhant, minden utas halott. Szerencsétlen balfasz? Lehet rajta agyalni, hogy valami láthatatlan erőnek, vagy tényleg csak a puszta véletlennek köszönheted azt a szánalmas vesszőfutást, amit elszenvedtél, mire végre láthattad a géped felszállni. Nélküled :-)
Elég extrém példa, nyilván vannak hétköznapibbak is. Sokszor csak utólag visszagondolva tudatosul az emberben, hogy ha akkor nem lett volna minden olyan pocsék, akkor most nem az az ember lennék, aki vagyok. Bizony, néha a szar terelget minket a helyes irányba :D
Szóval örülök, hogy film készült erről a hozzáállásról, mert igazából sosem foglalkoztam ezzel, miközben pedig működik a dolog. Nekem is vannak problémáim, nehézségeim, de ha belegondolok, nem görgetem ezeket magam előtt, hanem megoldom, ami jó. Sokszor ez is kib..tt nehezen megy, de végül csak sikerül mindig. Ha belegondolok, ez is nagy dolog. Azonkívül pontosan azzal foglalkozom, amit szeretek csinálni. Remek! 10-ből 9 ember mit adna ezért? Sokat. :-) És mit tenne ezért? Na, itt van a kutya elesve :p
Szóval! Ismerős az, hogy aki görcsösen akar valamit, annak nem fog sikerülni? :-) Jelentem, működik a dolog. Vagyis az ellenkezője :-) Úgy találtam, hogy nem is kerestem. Így működik az Életben is, nem? :-)
Most úgy érzem, jól alakul. Na, ennyit a magánéletemről :p
A másik érdekes fejlemény. Ez megint egy kicsit tudományos lesz :-) Az élet ugyebár változás. Nincs kőbe vésve, hogy amilyenek vagyunk, olyannak is kell maradunk. Higgy Magadban! Bármi lehetsz. Mondjuk nem árt, ha értesz is hozzá ;-)
Elkezdtem az életet más nézőpontból nézni. Fontos, hogy ezt kinek is köszönhetem. Vagy inkább kiknek? Azoknak tartozom hálával (?) akiknek köszönhetően eljutott egy youtube-link egy hozzászólásba, itten. Mert, ha ők nincsenek, akkor egy bizonyos dologhoz nem szólok hozzá és ez esetben a link sem kerülhetett volna ide :-) Ez a videó volt az, ami bekapcsolt bennem valamit. Ha érteni akarod, nézd meg az előző bejegyzésben lévő filmet!
Ilyen kacifántosan fogalmaztam, ahogy ez történt :D Ugye, milyen érdekes? Nem részletezem, de számomra vadidegen emberek elindítják az események egy olyan láncolatát, amiből valahogy ez sül ki :-) Többszereplős történet, mindenkinek megvan a maga kis része, amit eljátszik, mert a sors így akarja. A sors? Így akarja? Nem tudhatjuk. Alakulhatott volna másképp is. Jobban, vagy rosszabbul, de valamiért pont így történt. Van ez az ócska mondás, miszerint minden rosszban van valami jó. Ez nem biztos, hogy így van. De az idő mindent megválaszol.
Példa: kapkodás, bénázás, lezúzod magad és még a repülőd is lekésed. Mekkora pech. Egész nap emészted magad, hogy milyen szerencsétlen egy balfasz vagy. Breaking news: a gép, amin utaztál volna, lezuhant, minden utas halott. Szerencsétlen balfasz? Lehet rajta agyalni, hogy valami láthatatlan erőnek, vagy tényleg csak a puszta véletlennek köszönheted azt a szánalmas vesszőfutást, amit elszenvedtél, mire végre láthattad a géped felszállni. Nélküled :-)
Elég extrém példa, nyilván vannak hétköznapibbak is. Sokszor csak utólag visszagondolva tudatosul az emberben, hogy ha akkor nem lett volna minden olyan pocsék, akkor most nem az az ember lennék, aki vagyok. Bizony, néha a szar terelget minket a helyes irányba :D
Szóval örülök, hogy film készült erről a hozzáállásról, mert igazából sosem foglalkoztam ezzel, miközben pedig működik a dolog. Nekem is vannak problémáim, nehézségeim, de ha belegondolok, nem görgetem ezeket magam előtt, hanem megoldom, ami jó. Sokszor ez is kib..tt nehezen megy, de végül csak sikerül mindig. Ha belegondolok, ez is nagy dolog. Azonkívül pontosan azzal foglalkozom, amit szeretek csinálni. Remek! 10-ből 9 ember mit adna ezért? Sokat. :-) És mit tenne ezért? Na, itt van a kutya elesve :p
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)