Én és az útszéli

A minap, végső elkeseredésemben felkerestem Pupákfalva legrondább utcalányát, Julit. Barátaim azért ajánlották őt, mert már 40 éve koptatja a flasztert és mostanság nem sokan fanyalodnak rá. Legyünk őszinték! A kutyának sem kell a vén k*rva :D Szóval az volt az alapkoncepció, hogy mivel nincs kuncsaftja, elvileg van rá némi sansz, hogy örülni fog nekem. Én is nőhöz jutok, így mindenki jól jár. :-)
Mondták is, merre fogom megtalálni az öreglányt, 40 éve minden áldott nap, reggel 9-től este 6-ig ugyanott áll az út szélén, lehetetlen nem észrevenni. Nosza, magamra is öltöttem élesre vasalt márványfarmeromat és az érettségin viselt élénk zöld zakómat, egy utolsó pillantás a tükörbe: dögös! Bepattantam az autómba és meg sem álltam a megadott koordinátáig. Nézek jobbra, nézek balra, hogy közben majd' elütöttem az előttem szaladgáló sánta pulit, de a madám sehol. Hmm. Lehet, hogy kifogtam azt a napot, amikor épp szabadságon van? Vagy táppénzen? Esetleg ügyféllel van? Á, nem! Barátaim biztosítottak róla, hogy már évek óta nem állt meg neki senki. Sőt, amint meglátják az ábrázatát, a gázra taposnak és sietve távoznak.
Tanácstalan voltam. Megálltam és kiszálltam az autóból, hogy jobban körülnézhessek. Közben kortyoltam egyet a kávéból, amit kedves barátaim készítettek nekem az útra. Hirtelen hangot hallottam. Valamiféle tompa nyöszörgésnek tűnt előbb, majd szavakat véltem felismerni. Körbenéztem. Semmi. Iszogatom tovább a még langyos kávémat, erre megint megszólal a hang.
-Van itt valaki? Jöjjön elő, ne szórakozzon! kiáltottam csak úgy vaktában.
-Heeeee... jött a válasz hátulról. Villámgyorsan odafordultam, de csak a kukoricatábla szélén álló madárijesztőt láttam.
-Ki van ott? kérdeztem ismét.
-Hozzám jöttél? érdeklődött az életunt hang a madárijesztő irányából.
Odakaptam a tekintetem megint. Nem hittem a szememnek. A madárijesztőnek mozog a szája és pislog. A kezemben lévő kávésüvegre néztem. Aztán a madárijesztőre, majd megint a kávésüvegre.
-Baszki! Ez a madárijesztő beszél!? Mit kevertek ezek a kávémba??? motyogtam magamban.

Ekkor legnagyobb megdöbbenésemre ez a szakadt alak elindult felém. Rémes látvány volt, kétségtelen. Futottam volna, de a vizuálisan elszenvedett sokktól szinte földbe gyökerezett a lábam.
-Hozzám jöttél? ismételte a rém.
-Öööö, hehe. Tuti, hogy nem. Én egy nagy ku.. vagyis egy igazi öreg harcost keresek.
-Juli! Akkor te Julit keresed! rikácsolta szörnyű hangján, miközben ujjaival elmorzsolta a cigijén a parazsat.
Ez volt az a pillanat, amikor összeállt a kép. Ő az. Pupákfalva legrondább hivatásosa.
-Na, gyere! Hadd nézzelek meg közelebbről! nyekeregte, miközben sántikálva felém araszolt.
-Oké, csak előbb hányok egyet! mondtam, majd illedelmesen elfordulva kidobtam a reggelire elfogyasztott bundáskenyeret.

Méregetett, jobbról, balról, majd levette sztk-keretes szemüvegét és így szólt:
-Hát, igaz hogy 7 éve nem volt bennem hús és állatira ki vagyok éhezve, meg a pénz sem jönne rosszul... De veled még tripla áron se vállalnám! ekképpen szólt, aztán sarkon fordult és vissza bicegett a kukoricatábla szélére.
Én meg nagy megkönnyebbüléssel szállhattam vissza az autómba és meg sem álltam hazáig.

Itt a vége, fuss el véle!
Aki nem hiszi, annak utánajárunk!:-)

NatGeo különkiadás: Pupákfalva állatvilága :-)

Hézagpótló bejegyzésnek szánom. Még nem esett egyetlen szó sem Pupákfalva állatairól, pedig biztos vagyok benne, hogy mindenki tövig rágta a körmeit a várakozás izgalmában. Arról is meg vagyok győződve, hogy ilyen átfogó ismeretterjesztő mű még nem született ebben a témában ;-)

Lábatlan Szőrgolyó. Helyváltoztató mozgást gurulva végez. Különös tulajdonsága, hogy szeret reggae zenét hallgatni.

Krocsa. Roppant veszélyes ragadozó. Rendszerint csapatokban, V-alakzatban repülve vadásznak repülő antilopokra. Mérsékelt sikerrel :-)

Xenomókus. Kedvelt elfoglaltsága a pupákfalvi telepesek ritkítása. Egyetlen természetes ellensége Ellen Ripley.

Ollós Tátika. Általában apró termetű, ám nem árt vigyázni vele. Száját hatalmasra tudja nyitni, képes elnyelni egy mobiltelefont is. Ezt követően nagy duzzogva merül víz alá, miközben a pupákfalviak felhívják és szét röhögik magukat, ahogy a kis állatból kiszűrődik az ismert Nokia-csengőhang :-)

A Lábatlan Szőrgolyó távoli rokona. Gurulni is képes, de sokkal jobban érzi magát, ha kb. 10 centivel a talaj fölött suhanhat :-)

Hegyesfogú Fülemüle. Húsevő, gyakran támad kirándulókra. Természetes élőhelyein óvakodni kell a középső ujjak felmutatásától, ha nem akarunk az ambulancián kikötni.

Juhászveréb. Pupákfalva állattenyésztői előszeretettel alkalmazzák ezt az okos kis állatot. Kiválóan ért a birkanyájak terelgetéséhez. Körülöttük repkedve, hangos csupogásával megfélemlíti a nyájtól elkóborolt jószágokat.

Galafánt. Nagyobb városokban megszokott látvány. Etetésük szigorúan tilos. Csapatokban repülve, hangos trombitálással riogatják a bámészkodó turistákat.