Egy férfi végső bánatában regisztrált egy társkereső oldalra, ahol még aznap írt is egy szimpatikus külsejű nőnek. Írt még többnek is utána, mert ki tudja, ugyebár... Valaki csak válaszol. Annyira belemerült az adatlapok nézegetésébe, hogy már szinte meg is feledkezett arról az egyről. Úgy fél óra elteltével felvillant a kis boríték a képernyő felső részén. Levele érkezett! Ő volt. A válasz kissé száraz volt, de a lány humora azért átköszönt rajta. Szóval volt benne fantázia. Levél levelet követett, folyt az ismerkedés. Hamarosan a nap fénypontjává lépett elő az esti írogatás. Felvetődött, hogy találkozni kellene. A lány is várta már, hogy személyesen láthassa azt, akivel minden este olyan jókat röhögtek, még ha csak írásban is. Megbeszéltek egy alkalmas időpontot. Volt még hátra néhány nap, addig is ment az délutáni-esti levelezés már privát e-mailben. Telefonszám csere, reggelente sms, néha telefonbeszélgetések. Minden szép és jó volt. Bár a lány teljes nevét még titok fedte. Valahányszor a férfi próbálta kitudakolni, a nő viccesen terelte a szót.
Közeledett a nagy nap. Látszólag minden tökéletesen alakult, de a lány már nem akart találkozni. Mindenfélével érvelt, hogy ez miért nem jó ötlet. Ám a napi kommunikációt nem szerette volna abbahagyni. A férfi gyanakodni kezdett, hogy talán házasságban él, vagy valami másban hazudott és fél a lebukástól. Egész nap egyetlen kérdés motoszkált a fejében: Miért? Nyilvánvaló, hogy valamit titkol, valamiben hazudik. Mindenképp szeretett volna a végére járni. Úgy gondolta, az eddig látott fotók és az ismert adatok alapján nem lesz nehéz rátalálni valamelyik közösségi oldalon. Hisz ott mindenki fent van! Kereste is, mint egy megszállott. Órákat töltött és a remény egyre fogyott. Közben nem maradtak el a napi eszmecserék sem a lánnyal. Mivel a férfi rendesen bemutatkozott, naponta próbálta kicsalogatni a nő vezetéknevét, sikertelenül. Azt is közölte, hogy ő semmilyen közösségi oldalnak nem tagja, nem érdemes ott keresgélni. Szemtelenül, sok szmájlival a mondat végén.
A férfi nem tudta már, hogy mitévő legyen. Vonzódott ahhoz a nőhöz és úgy érezte ez kölcsönös.
Egy napon azonban váratlan fordulat következett be. Kezébe akadt egy 1 évvel korábbi napilap. Maga sem tudta, miért, de belelapozott. Az egyik oldalon ott volt a lány fotója. Biztosan Ő az!!!!
Kor stimmel, keresztnév ugyanaz! Jaj, ne! Ez, hogy lehet? Gyászhirdetés. Nincs tévedés, ez egy 1 éves lapszám. Teljesen megdöbbent. A következő gondolata az volt, hogy valaki talán visszaél egy halott nő személyazonosságával. De ezzel még nem volt vége. Felkereste a lány családját és előadta a sztorit. A szülők könnyek közt ismertették vele a tragédia részleteit. Buszbaleset, ekkor és itt. Ráeszmélt, hogy ő is áldozata volt ennek a 1 évvel ezelőtti balesetnek. Ugyanazon a buszon ült. Néhány méter vagy centi választhatta el őket egymástól, de ő túlélte, a lány nem. A szülők elképedtek, hogy valaki a lányuk telefonszámát használja. De hamar kiderült, hogy a telefonszámhoz tartozó sim kártya mindvégig benne volt az összeroncsolódott mobilban. Biztos, hogy nem használták.
A lány soha többé nem jelentkezett sem e-mailben, sem telefonon.
Ezt nem én írtam. Kivéve, ha tetszik, mert akkor én :D Ha béna, akkor csak idemásoltam. És azt is csak azért, hogy szörnyülködjetek ;-)
