Picsákok

Az milyen, amikor a legjobb hangulatban beszélgetsz valakivel és mikor egy mondat közepén tartasz, az illető szó nélkül feláll, még csak rád sem néz és elsétál. Az életben így történne. Aki ilyet csinál, az minősíthetetlenül bunkó. De mi a helyzet azokkal, akik ezt írásban teszik? Hogy az más? Csak annyiban más, hogy nem áll ott előtted. Ez az egyetlen különbség. Egyébként minősíthetetlenül bunkó, ha így otthagy.

Vagy velem van a baj? Most elkezdtem gyanakodni magamra, hogy tulajdonképpen ezek nem hagytak ott, válaszoltak, csak én nem látom, mert megőrültem. .D

Nem érted, miről hadoválok, mi? Én sem érteném a helyedben, de vagyok olyan jó arc, hogy felhomályosítalak. Társkeresés céljából, jó szándékkal, folytatólagosan elkövetett levelezés, ami mostanában mindig így végződik. :-) Sok a hülye picsa, na.

Star Wars!

Megvettem a jegyemet. Ki tudja, mennyit kell majd várniuk azoknak a szerencsétleneknek, akik az utolsó pillanatra bízzák.
Mondjuk, ennyit: :-)

December 18. 16:30

Megvettem a téli dzsekit is. A boltban szerintem nagyon örültek nekem.
Bementem, mondtam, mi kell, elirányított a nő a megfelelő sorhoz, ott volt belőle 2 színben, az egyiket felpróbáltam és pont jó volt. A pénztárhoz mentem és kifizettem. Az egész talán 2 percig tartott. :D
Miért örültek? Mert kurva drága volt és mert nem vagyok nő. Egy nőnek ugyanez a procedúra minimum 1,5 óráig tartott volna és a végén nem is veszi meg. :D
De jól néz ki, jó anyagból van és nagyon kényelmes. Ha ennyi, akkor ennyi. :P

Közkívánatra: a Kép-trilógia negyedik része! ;-) :D

Elmondta történetét, történetünket és én csak hallgattam, ahogy beszél. Közben végig szorítottuk egymás kezét. Egy pillanatra lehunytam a szemem és csendben örültem magamban, hogy vége ennek a furcsa álomnak. Ám , mikor szemem újra kinyitottam, a szőke nőnek nyoma sem volt.
-Bassza meg! -kiáltottam meglepetésemben.
Ekkor eszméltem rá, hogy ez sem valóság, hiszen a számítógép előtt ülök és most találom ki ezt a sok zagyvaságot. Ezt a mondatot például ebben a pillanatban. Ezt pedig ebben.

A kép (3. rész) ;-)

Forró nyári este volt, amikor hazaért a Zűrhajóm. Már nem látszott a Nap, az egész városra sötétség telepedett, csak a közvilágítás fényei, mint sorba rendezett apró pontok jelezték, merre a civilizáció. Az utasok egy része megrohanta a poggyászkiadó szalagot. Nálam nem volt semmi, így hát a kijárat felé indultam. Jól esett végre mozogni 3 órányi egy helyben ülést követően. Épp a kabátom zsebében kotorásztam a cigimet keresve, amikor elém toppant valaki. Hirtelen kellett megállnom, hogy át ne gázoljak rajta. Ő volt az. A szőke nő.
-Jó ég, maga hogy került ide? -kérdeztem csodálkozva
-Csakhogy itt van, már nagyon vártam magát! -így a nő. Arcán széles mosoly ült. Ezúttal valahogy sokkal közvetlenebbnek tűnt. Úgy nézett rám, hogy tényleg elhittem neki, hogy örül nekem. Mindemellett képtelen voltam kiverni a fejemből, hogy eddigi találkozásaink alkalmával mindig felszívódott. Megpróbáltam haragudni rá és kimutatni sértődöttségemet.
-Maga a bolondját járatja velem, igaz? Ne is mondja, dolga akadt és ki kellett szállnia félúton a Zűrhajóból! -vetettem oda gunyorosan. Közben azt vettem észre magamon, hogy képtelen vagyok leplezni a viszontlátás okozta örömömet. Elmosolyodtam. Muszáj lesz erre jobban figyelnem. Ne gondolja, hogy jelent nekem bármit is.
-Valóban el kellett mennem, de most itt vagyok. -mondta. Még mindig mosolygott.
-Kérem, nézze ezt el nekem! -mondtam, s egy gyors mozdulattal megragadtam a kezét. Tágra nyílt szemeit a csuklóját markoló kezemre meresztette, aztán rám nézett.
-Harmadszor nem hagyom szó nélkül eltűnni! -tettem hozzá elégedett vigyorral.
-Ön.. Ön megfogta a kezem... -hebegte. Nagyon furcsává vált a viselkedése. Olyan tekintettel nézett körbe a nagy váróteremben, mint aki épp most nyert a tombolán egy kenyérpirítót.
-Igen, megfogtam. És nem áll szándékomban addig...
-Hé, valaki! Jöjjön ide valaki! Megfogta a kezem! -kiáltozott. Ettől kissé megrémültem, hiszen én semmi rosszat nem akartam. Mi van, ha ő most rendőrt hív, mert megfogtam a kezét? Nem tetszett a gondolat, hogy egy kézfogás miatt bilincsben visznek el. Ám közben észrevettem, hogy a nő másik kezét a csuklóját markoló kezemre tette.
Ebben a pillanatban a terem fényei hirtelen elhalványodtak.
Egy kisebb helyiségben találtam magam. Ez egy fogda? Mi történhetett? Percekig tartott, míg valamennyire magamhoz tértem. Feküdtem. Az a nő, a szőke nő az ágy mellett ült és a csuklóját szorongattam. Gyorsan elengedtem. Nem tudtam, mióta fogom így.
-Ugye, nem a Zűrrepülőtér óta szorongatom a kezét? -nyögtem ki végül. A hangképzés csak jó néhány torokköszörülést követően sikerült.
-Milyen Zűrrepülőtérről beszél itt nekem? Kórházban van. -világosított fel elcsukló hangon. Mosolygott, boldognak tűnt, de a szemei furcsán csillogtak.
-Kórházban? Mi történt? -kérdeztem kíváncsian.
-Nem emlékszik? Rám sem? Nyilván amnéziás. -kezdte.
-Nem, kérem mondja el, amit tud.
-Egy hónapja lett volna egy randink. Én előbb értem oda. Engem kis híján elgázoltak, maga lökött félre az autó elől. Semmi bajom nem lett, de maga jókora ütést kapott a fejére. Azóta itt fekszik. Én a balesete előtt nem is láthattam magát. De minden nap bejöttem magához.
Csakhogy végre itt van, már nagyon vártam magát...

The End :D

Mi ez a sok átb@szás?

Már nem az első eset, hogy társkeresőn levelezni kezdek valakivel, megdumáljuk, hogy facebook-on folytatjuk, erre a megbeszélt időpontban hiába írok, nemhogy akkor, de még napokkal később sincs semmi reakció, miközben (Amíg én a chaten várom, hogy válaszoljon.) az illető picsa ki-be lépked a társkereső oldalon. Ilyen suttyó módon én is bárkit, bármikor át tudnék b@szni, csakhogy nem akarok, meg sem fordul a fejemben, mert rendkívül primitívnek tartom. Ez majdnem olyan, mintha randira hívnék valakit és nem jönne el, én meg ott állok, mint egy hülye. Mellesleg ilyenre is volt már példa, természetesen a "hölgy" utána napokig elérhetetlen volt telefonon. De mit lehetne ez ellen tenni? Muszáj megbízni a másikban annyira, amennyire szükséges és ez védtelenné tesz az ilyen aljasságokkal szemben.
Így csak a munkámat hanyagoltam egy órán keresztül, amíg őkegyelmére várakoztam.
Regisztrálok egy ilyen oldalra, pár napig tart a lelkesedés, aztán jönnek a szokásos dolgok és csak szaporodnak, csak sokasodnak. Nem válaszolnak, el sem olvassák, meg sem nézik, kitől kaptak levelet. Vagy megnéz és azonnal hibernálja az adatlapját. Ennyire ijesztő volnék? :D Ha sikerül is valakivel váltanom pár levelet, azzal vagy így járok, vagy én mondom azt, hogy köszönöm, nem kérem, mert úgy el van szállva magától, hogy olyannal én egész biztosan nem kívánok közelebbről megismerkedni.
Alig várom, hogy a VIP lejárjon, egyből törlöm magam. De azt még kivárom, ha már kifizettem. :P :D Ilyenkor felülkerekedik bennem a zsidó és a skót énem. :-)
Azonban egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy ez nem az a platform, ahol bármilyen kapcsolatra is szert tehetnék. Arra viszont kiválóan alkalmas, hogy végérvényesen meggyűlöljem a női nemet. Ezt nem akarom. Tudom, hogy ez a legalja és nem szabad ez alapján általánosítani. Majd lesz valahogy, de nem társkeresőn.

Nos...

...aki 2 napig nem válaszol egy e-mailre, az ne csodálkozzon, ha az ellenfél továbblép. Szerintem bárki joggal feltételezi akár már 1 nap elteltével is, hogy hiába vár válaszra. Ez a hozzáállás nem sok jót ígér az illetővel kapcsolatban. Kár is erőltetni. Ehhez képest most itt van megint, levakarhatatlanul. Küldött egy 1 karakteres levelet az oldalon. Meg sem nyitottam. Gondolom, egy kérdőjel lehetett benne. :D
Khm. Kérette magát? Lehet. Kéresse magát mással. :P Nem fogott meg annyira, hogy fussak utána. Értem én, hogy nem szabad "elkapatni" a Zembert, ez amolyan női taktika. Tessék megdolgozni a nő kegyeiért! De a 2 napig nem válaszolunk szerintem kibaszottul túlzás. :P
Ja, igen, társkeresde van megint. :-) Vagy inkább :-(
:D

A világ és ami mögötte van (Igazából nem ötte mög, csak ez a cím viccesnek tűnt.) :D

-Térj meg fiam, istenhez, míg nem késő! -szólította fel határozott hangon a szigorú tekintetű pap Aladárt, aki csak úgy céltalanul sétálgatott, zsebre tett kézzel. A férfi nagyon megilletődött, szinte nem is tudott szóhoz jutni, mikor az öreg csuhás, aki mintha egy középkorban játszódó filmből lépett volna ki, megragadta hátulról a vállát.
-Mit akar? -hebegte Aladár.
-Aki nem hiszi a bibliát, az a gyehenna tüzén fog égni, amíg világ a világ! -jelentette ki a pap, ha lehet még az előzőnél is nagyobb határozottsággal. Aladárnak földbe gyökerezett a lába. Sosem hitt istenben, egyáltalán nem érdekelte a vallás. Tudós szemmel nézte a világot, mindenre a racionális magyarázatot kereste és megmosolyogta azokat, akik nem így cselekedtek.
-Dolgom van... izé, atyám. -próbált szabadulni. Ám az öreg csak nem engedte a vállát.
-Elkárhozik a lelked, ha megtagadod a szentlélek hatalmát! -folytatta a pap, a nyomaték kedvéért két kézzel rázta Aladár vállát. A férfi csak pislogott és azon gondolkodott, hogy rendőrt hív.
-Hagyjon engem békén! Nem érdekelnek a babonái, én fizikus vagyok! -jelentette ki Aladár.
A pap néhány másodpercre elhallgatott, s szinte szuggerálta tekintetével a meglepődött "hitetlent".
-Ó, igen. Te tudósnak tartod magad. Nos, tudós úr, szánj rám 5 percet és ha még akkor sem tudtalak meggyőzni, hát menj isten hírével! -váltott át az öreg barátságosabb tónusra.
Aladár ugyan biztos volt abban, hogy a pap csalódott lesz 5 perc elteltével, de mivel épp ráért, úgy döntött, hogy belemegy.
-Rendben. -felelte és elindultak templom bejárata felé.
A magas faajtókról pattogzott a festék, odabent hűvös volt és sötét. Aladár lépett be először, a pap becsukta a kétszárnyas ajtót. Visszhangzott a csapódása a hatalmas beltérben.
-A világ nem olyan, amilyennek te hiszed! -kezdte a pap kissé fenyegető hangnemben.
-Hanem? -tárta szét a kezét Aladár. -Ja, igen. A világot egy mindenható istenség teremtette mindössze 7 nap alatt és a Föld is lapos, igaz? -mondta a férfi nevetve.
Az öreg komor arca még az eddiginél is komorabbnak tűnt.
-Úgy, ahogy mondod! -vágta rá a pap.
A férfi hangosan felnevetett.
-Figyelj!
Ebben a pillanatban mindketten kint találták magukat a szabadban. Sehol nem volt jele civilizációnak.
-Mi a lófa...??? -kiáltott fel Aladár. -De az előbb még a templomban... -értetlenkedett.
-Jól figyelj, tudós! Úgy ezer esztendeje a sötétség fejedelme vette át az emberiség feletti uralmat. Elhitette veletek azt, amit magatok körül láttok. Rávett benneteket, hogy megtagadjátok a nyilvánvalót. Például, hogy a Föld lapos és mellesleg a világ közepe.
-Nem tudom, hogy kerültünk ide, talán elkábított és kocsival idehozott a világ végére. De biztos van rá racionális magyarázat. -mondta Aladár.
-A világ vége stimmel, a többi nem. -kezdte az öreg.
-???
-Fordulj meg, de csak óvatosan!
A férfi engedelmeskedett, ám a látványtól szó szerint elakadt a lélegzete. Alig egy lépésnyire tőle egy végtelen hosszúságú szakadék tátongott, a túloldal sötétségbe burkolózott. Óvatosan lenézett, de az aljáig sem látott el.
-Meglepődtél? Pedig ez az igazság, amit az ördög elrejt a szemetek elől. Itt van a világ vége. -mondta az öreg elégedett vigyorral.
-Hologram, vagy valami drogot adott be nekem, amitől ezt hallucinálom. -találgatott a férfi.
-Hidd el, hogy a Föld lapos és ez a széle! A Föld a világ közepe és a Nap körülötte kering.
-Baromság! És a csillagok? Ja, azok is a Föld körül keringnek... Persze, persze...
-Azok csak pöttyök az égen, de a Nap igazi. -magyarázta a pap.
-Én a tudománynak hiszek! -ellenkezett Aladár.
-A tudomány az ördög műve, hát nem érted?
-Ezt mondtátok ti, amikor máglyán égettétek el a tudós embereket és akiket boszorkánynak neveztetek!
-Mert azok is voltak! Az ördög apostolai! Figyelj!
És a következő pillanatban már egy inkvizíciós tárgyaláson találták magukat. Az inkvizíció előtt egy görbe hátú vénasszony bőgött hangosan. Mögötte két, jól megtermett láncinges alabárdos állt és néha köptek egy-egy hegyeset valamelyik irányba.
-Azzal vádoltatik eme asszony, hogy boszorkány vala. Bizonyítá e vádat a testén találtatott negyed arasznyi bibircsók. Eme ördögi jegy megléte kétséget kizáró, hogy eme nőszemély az ördög szolgája! Egy boszorkány! -ismertette a tényállást a fő inkvizítor. -Elismered-é, hogy az ördögöt imádod?
-Én nem! -tiltakozott a vénasszony.
-Jó, parancsolám a hóhérnak, hogy eme boszorkányt szóra bírassék! -intett egy rossz arcú alaknak, aki már régóta bámészkodott a bejáratnál, egy nagy fogóval a kezében.

-De hát ez abszurdum! -mondta Aladár. -Látja, pont ezért utálom én magukat.
-Csak figyelj!

Ekkor hirtelen a vénasszony felpattant egy seprűre és kirepült vele a teremből. Köszönésképp még néhány átkot szórt a jelenlévőkre.

-Aztakurva! -kiáltotta el magát Aladár.