Társkereskedelem - 1985 ;-)

Hosszú sor kígyózott a teakiosztó előtt. A városnyi méretű gyárban több száz hasonló működhetett, a pontos számot valószínűleg senki sem ismerte. Minden reggel, műszakkezdés előtt itt várakoztak a teázni vágyók.  Hamarosan meg is érkezett a kosztól szürkének ható puttonyos autó, benne az alapanyaggal. Rendkívül nagy sűrűségű, de súlyához képest igen apró méretű, szabálytalan, gombóc alakú valami, amit teának hívtak. Az egész nem volt nagyobb, mint egy focilabda, mégis két jól megtermett férfi erőlködött el vele a kondérig, ahová is nagy nehezen bedobták. Több tízezer munkásnak elegendő tea készült aztán ebből a vízben oldódó, sűrű anyagból. Aranka álmosan didergett a csípős reggelen. Kopottas bádogbögréjét karba tett kézzel szorongatta, bőrének nem esett jól a hideg fém érintése. A Nap már világoskékre festette a keleti horizontot, a másik fele még sötétlett, de a gyár utcáin takarékossági okokból máris lekapcsolták az amúgy is gyér közvilágítást, így szinte félhomályban folytatódott tovább a várakozás. A több ezres tömeg halk duruzsolása egybefolyt, képtelenség volt egyetlen értelmes szót is kihallani belőle, de Arankát ez most nem is érdekelte. A Népnemzeti Társkereskedelmi Hivatal engedélyével a zsebében végre ő is részt vehet az Állam által szervezett randikon. Havonta egy találkozásra jogosítja fel a frissen megszerzett papiros. Mivel a tea-sor igen lassan haladt, úgy határozott, addig rágyújt. Vállára vetett szatyrából elővett egy lyukacsos nejlonzacskót, kihúzott belőle egy Társkereső márkájú cigarettát, de az nem gyulladt meg, így inkább visszatette a zacskóba és tovább várakozott. A sor elejéről (Már igen közel volt.) jajveszékelés törte meg az emberi hangok addigi tompa moraját. Egy munkás, akinek vélhetően nem volt bögréje, a két tenyerét összezárva tartotta oda a teáért, de az még túl forró volt és megégette. Amit tudott, gyorsan megivott belőle, de vöröslő kezeit fújkálva távozott, az arcára fájdalom ült ki. Aranka egy pillanatra megszánta, de aztán gondolatai ismét a társkereskedelemben merültek el. :-)

Racionális döntések...

Egy bájos, ifjú hölgy lépkedett a használt autó kereskedés udvarán. Két sorban álltak az új gazdájukra váró elárvult négykerekűek. A sorok között sétálva a nőnek olyan érzése támadt, mintha mindegyik őt bámulná nagy, szomorú tekintetű fényszóróival. "-Engem vegyél meg! -Hé, légyszi, engem vigyél magaddal!" és ehhez hasonló gondolatok keletkeztek a fejében, már-már szinte meghatódott és legszívesebben mindet magával vitte volna, csak ne álljanak ott olyan elhagyatva, szomorúan, kitéve az időjárás viszontagságainak. Minden új odatévedő ember láttán reménykedve, hogy hátha... "-Talán most én is újra tartozom majd valakihez és nem itt fogok elrohadni ezen a szörnyű helyen, a szabad ég alatt."

-Szép jó napot, hölgyem! Miben segíthetek? -váratlanul egy olcsó öltönyt viselő fószer jelent meg a nő előtt.
-Ó! Jó napot! Egy autót szeretnék vásárolni. -jelentette ki határozottan.
-Ez esetben a legjobb helyen jár. Van valami konkrét elképzelés, vagy ajánlhatok önnek valamit? -hadarta az eladó rendkívül nyájasan.
-Igen, kérem! -vágta rá a nő.
-Nos?
-Piros legyen! -pontosított.
Az eladó széles mosollyal fogadta a nő kérését. Lelki szemeiben már megjelentek azok a bizonyos dollárjelek. Könnyű dolga lesz, szépen rásóz erre a nőre egy roncsot.
-Akkor kezdjük az elején! Milyen méretű autóra gondolt? -kérdezte a fickó.
-Hát, egy kisebbre gondoltam, ami kétajtós és nem foglal túl sok helyet. Ja és piros! -fejtette ki a nő. -Mondjuk, ez itt! Igen, ez számomra tökéletes. Olyan szép színe van és ez pont kétajtós. -lelkendezett a nő.
-Ööö.., ez egy Ferrari, hölgyem. Igaz, hogy piros és kétajtós, de 20 millió az ára. Talán nem is a legjobb választás, ha mindennapi használatra óhajtja. -világosította fel az eladó.
-Jézusom! Nekem annyi pénzem nincs! Csak 1 millióm van. -hüledezett a nő. Első látásra úgy tűnt, orvost kell hozzá hívni, annyira sokkolta az információ.
-Vannak olcsóbb modelljeink. Ez itt például 1 millió kétszázezer. Kevés kilométert futott, érvényes műszakija van... -mutatott egy igen jó állapotúnak tűnő kétajtós Volkswagenre.
A nő felhúzott szemöldökkel mustrálgatta a kis Volkswagent, de látszott az arcán, hogy nem tetszik neki. -Szép, szép, de ez fehér. Én ragaszkodom a piroshoz.
-Százezret tudunk engedni az árából, higgye el, ez nagyon jó vétel ennyiért! -próbálta győzködni a férfi.
-Hé! És az? -mutatott a sor végén árválkodó piros Renaultra. -Az tetszik! Mennyi az ára?
-Az? -kérdezett vissza fintorogva az eladó. -Kettőötven. De elég rozsdás és törött is a hátulja. Meg nincs műszakija. Sokat kéne rákölteni és ez a modell egyébként sem a megbízhatóságáról híres. Jobban jár egy német gyártmánnyal. -érvelt a férfi.
-Nekem az kell! -a nő hajthatatlannak tűnt.
-Higgyen nekem, kérem. Ez a Volkswagen a legjobb vétel. Tudja mit? 1 millióért a magáé! Az a Renault üzemképtelen!
-Nekem a piros kell!
Az eladó hatalmasat sóhajtott.
-Rendben. Megcsináljuk az adásvételit, közben hívok hozzá egy trélert.
-Juj, de jó! -örvendezett a nő.
...
-Neve?
-Aranka.
-Milyen Aranka?
-Piros Aranka.
...

Nemzeti Társkereskedelmi Hivatal

-Neve?
-Aranka. -felelte a nő bátortalanul az asztal túloldalán helyet foglaló, kissé szigorú tekintetű, középkorú asszony kérdésére.
-A társkereskedelmi-nyilvántartásban nem szerepelhet a saját nevén. Találjon ki valamit helyette, ami maga szerint megfelel! -folytatta az asszony. A hangja is olyan volt, mint egy őrmesteré.
-Hát...
-Nos? Gyerünk, hölgyem! Nekünk nincs időnk erre. Odakint még várnak. -ripakodott rá az "őrmester-asszony".
-Jó, akkor legyen egy A-betűs, azt könnyebben megjegyzem.
-Tehát? -sürgette, miközben türelmetlenül dobolt ceruzájával az asztalon.
-Anomália. Igen, ez jó lesz. -bökte ki Aranka.
-Hmm. Maga tudja... -hagyta rá az adminisztrátor és beírta az űrlapra, hogy Anomália.

Aranka kilépett az adminisztrátor irodájának bőrkárpitos ajtaján. Elegáns, régi épületben volt a Nemzeti Társkereskedelmi Hivatal. Ki tudja, régen mire szolgáltak ezek a helyiségek. Aranka most boldog volt és megkönnyebbülten lépkedett a zsúfolt folyosón, ahol hozzá hasonló fiatal nők várták a bebocsátást a társkereskedelmi adatbázisba. Kezében büszkén tartotta a lebélyegzett, államilag jóváhagyott, okmánybélyeggel ellátott felvételi lapot. A többiek (Már, akik észrevették őt abban a nagy zsivajban.) irigykedő pillantásokkal szurkálták. Az átlagos várakozási idő akár 8-10 óra is lehet a Hivatalban. Kivételt képeznek ez alól a protekcióval rendelkezők, mert ők soron kívül nyilvántartásba kerülnek és máris megkezdhetik a társkereskedelmet.
Aranka első dolga volt, hogy végre igyon egy pohár frissítő csapvizet. Reggel óta sorban állt, még pisilni sem mert elmenni, nehogy valaki addig a helyére tolakodjon. A tömött folyosón érezhetően melegebb és büdösebb volt a levegő. Nem szellőztetnek. Az irodában zúgott a légkondicionáló. Kellemetlenül érezte magát annyi türelmetlen ember közt.

-Jó napot kívánok! -szólalt meg egy csupán résnyire felhúzott ablak előtt. Az üvegen nem lehetett tisztán átlátni, csak a mozgást lehetett kivenni, ha ugyan volt a túloldalon valaki. Fönt, egy ízléstelenül nagy táblán a BÜFÉ-felirat hirdette a helyiség funkcióját.
Hosszúnak tűnő másodpercek teltek el, mire egy fehér köpenyes alak tűnt fel odaát. Egyenesen az ablak felé tartott.
-Napot! Mit adhatok? -kérdezte mogorván. Egy férfi volt az a fehér köpenyes. Bizonyára ő a büfé-szolgálatos.
-Csak egy pohár vizet kérek szépen. -mondta Aranka. Maga sem tudta, miért, de mosolyt erőltetett az arcára. Ez a bunkó alak igazán nem érdemelte meg, ha ilyen itt a kiszolgálás, ez valami ösztönös reakció volt.
-Nincs. -felelte a büfés.
-Ó... -szomorodott el Aranka.
-Van sós ropi.
-Köszönöm, de én szomjas vagyok és a sóstól én csak még...
-Csapvíz esetleg. 50 fillér lesz. Bögréje van? -vágott a szavába a köpenyes.
-Értem. Akkor jó lesz az is. -azzal odanyújtott a büfésnek egy 1 forintos érmét.
-Kisebb nincs? Nem tudok visszaadni. -sóhajtozott a fickó.
-Hát.. nincs.
-Rendben, 1 forintért adok két adag vizet. Na, adja a bögréjét és teleengedem kétszer.
Aranka kivette kopott bádogbögréjét a hóna alatt szorongatott retiküljéből, kifújta belőle a szöszt és átdugta az ablakrésen.

Folyt. köv.
Vagy nem. :D

Horoszkóp

-Egy szerelmi kapcsolat fordulatot vehet: akiről eddig csak álmodott, most végre viszonozza a vonzódását. Talán nem is gondolta volna, hogy ilyen szoros kapcsolatban van az illetővel. Valaki rá akarja beszélni egy kétes ügyre. Maradjon kritikus. Ezt írja a mai horoszkópom. -olvasta fel Béla.
-Nem is említetted, hogy álmodozol valakiről. Kicsoda az illető? Netán Aranka? Esetleg Aranka? -érdeklődött Rezső.
-Egyik sem. -jelentette ki határozottan Béla, s egy hirtelen mozdulattal összecsukta az újságot. -Nos... tudod, őt Arankának hívják. -bökte ki bizonytalan hangon. Ilyen ez. Az ember nem tudja magában tartani, szeretné világgá kürtölni, mintha legalábbis rajta kívül senki ember fia meg nem tapasztalta volna még a szerelem és vágyódás boldog kínjait.
-Á, értem. De tudtad-e, hogy ezeket a horoszkópokat úgy ollózzák össze a régebbiekből? -Rezső kételyeket próbált ébreszteni benne, s Bélának láthatóan nem tetszett, hogy barátja képtelen megérteni az ő Aranka iránt tanúsított érzelmeit.
-Mit tudsz te a szerelemről... -felelte megvetően Béla.
-15 éve élek boldog házasságban. -emlékeztette Rezső a barátját.
Béla a pincérnőnek intett.
-Kisasszony, kérem!
A nő legfeljebb 30 éves lehetett, hosszú, répa-vörösre festett haj, hátul összefogva. A keskeny, szögletes szemüvegkeret is igazán jól állt neki, a szűk céges póló pedig megfelelően kihangsúlyozta karcsú alakját. A nő odalépett, kezében vastag noteszt szorongatva és bájosan mosolygott.
-Kérek még kettőt ebből a kitűnő kávéból. -Béla most nézett először a nő szemébe. Hihetetlen volt. Valami sötétkékes szürke, vagy ilyesmi, azelőtt még nem látott ilyet. Teljesen elbűvölte.
-Nekem nem kell több. -tiltakozott Rezső fintorogva. Bélával ellentétben ő sosem tudta megszeretni ezt a förtelmes barna löttyöt.
-Mi? -a pincérnőből elemi erővel tört ki a nevetés.
-Mi olyan vicces? -kérdezte Béla.
-Kitűnő? Kezdettől fogva a zaccot hordom magának egy kis meleg csapvízzel felöntve. -vallotta be a nő, miközben alig bírt magával a nevetéstől.
-Hogyan? De miért?
-Hát, bazdmeg tudtam... -háborodott fel Rezső.
A nő arca minden átmenet nélkül komolyra váltott.
-Hogy miért...Hát magának még csak le sem esett? -értetlenkedett a vörös.
-Nem. Mondja már, az istenek szerelmére! Miért tette ezt velem? -kérlelte Béla.
-Bosszú.
-Hogy mi?
-Maga nekem... szóval érti... De nem... még csak észre sem vett engem. Hanem azt a másik nőt, aki idejárt és tönkretette magát, akkor. És még utána sem. Még csak rám sem nézett. Hát, ezért. Bassza meg, én azt hittem, legalább rosszul esik magának ez a mosogatólé...
Béla meg sem tudott szólalni. Tátott szájjal bámulta a nőt, persze semmi sem jutott el a tudatáig abból, amit a vörös mondott, csak azon gondolkozott, hogy nem vette eddig észre ezt a vonzó teremtést...

:D

Kávéház 2.

-Milyen egy igazi barát?
Meg lehet vele beszélni bármit, kiöntheted a kis lelked és ő meghallgat, esetleg tanácsot ad, vigaszt.
Vagyis nem. Ezt egy fizetett pszichológus is megteszi. Akinek kevesebb a pénze, azt a fizetett prosti is meghallgatja, ha még kevesebb a pénze, akkor a csapos a kocsmában, de ha még arra sem telik, hogy kocsmába járjon, még mindig ott a pap. Mindnek beszélhetsz, bármelyik elláthat jó tanáccsal, de attól még egyik sem lesz a barátod.
Akkor mi van még?
Segítségül hívhatod, ha ki kell vágni egy 100 éves fenyőt a kertben, vagy szalonnasütőt építesz, esetleg elromlott valami műszaki cucc a lakásban és véletlenül konyít hozzá valamit. De ezeket pénzért is megveheted. Hívhatsz napszámost, szerelőt, stb. És nem kell azon bosszankodnod, ha esetleg te már segítettél neki, de ő b*szik eljönni, ha szükséged van rá. :-)
De mi az a tulajdonság, amitől a barát baráttá válik, amit semmilyen pénzzel nem lehet megváltani.
Kiáll melletted? Megvéd, ha megtámadnak? Erre is lehet pénzért találni szakembert, testőrnek hívják. De jó nyomon járunk. Az igazi barát megvéd kérés nélkül. De nem másoktól véd meg, hanem a saját hülyeségedtől, amikor rajtad kívül mindenki tudja, hogy bolondot csinálsz magadból, vagy egy fontos kérdésben olyan rossz döntést akarsz hozni, ami elrontaná az életed, de ugyan ki a fene figyelmeztetne? Élvezik az ingyencirkuszt. Csak egyvalaki veszi a fáradtságot, hogy minden személyes haszon nélkül megpróbáljon megvédeni önmagadtól. Az igazi Barát. Aki a saját tetteid hosszabb távú következményeitől akár azon az áron is megpróbál megóvni, hogy rövidtávon esetleg megharagszol rá. Milyen jogon pofázik bele, ne atyáskodjon, ne nézzen hülyének, stb. Őszintének lenni ugyanis nem mindig kifizetődő, de hát kinek mi a fontos... Ha végignézed, hogy valaki a fentieket önmaga sérelmére elköveti és nem szólsz rá, hogy ne legyen hülye, akkor bűnös vagy. Társtettes. Mindenesetre barát semmiképp. Az őszinteséghez bátorság kell. Az ember jó esetben úgy van ezzel, hogy van, akiért megéri bátornak lenni, míg másokért nem. -fejezte be Béla.

Rezső egy húzásra legurította a csészében lévő kávét, ám ekkor eszmélt rá, hogy már korábban megitta és ez csak tömény zacc volt. Fintorogva törölgette le nyelvéről egy szalvétával.
-Khmm. Valamit tettem, amit nem kellett volna, vagy nem tettem, de kellett volna? Miért mondtad ezt el és miért most? -érdeklődött Rezső.
-Nem, csak úgy eszembe jutott és kijött belőlem. -felelte Béla.
-Értem. És mi a helyzet azzal a szőkével? Aranka a neve, ugye?
-Nem. Aranka. -pontosított Béla. A lényeg a hangsúlyon volt.
-Á, vagy úgy.
-Eltűnt, mint Petőfi a ködben.
-K*rva. -állapította meg Rezső.
-Hát persze, mindenkivel b....
-Csak veled nem?
-Velem nem akart.
-Akkor egy büdös k*rva. -helyesbített.

:D

Kávéház 3.

-Minek jársz ide, ha utálod a kávéjukat? -érdeklődött Rezső fintorogva. -Mellesleg tényleg szar íze van.
-Nem is tudom... -motyogta Béla, miközben a maga elé emelt hírlap mögül egy újabb pillantást lopott a titokzatos Arankától.
Rezső is felfigyelt rá, hogy barátja néha oda-oda néz újságja fedezékéből. Nem is tudta megállni, hogy kifejtse elméletét a hely borzalmas kávéja és a papírbástyából való állandó leskelődés közötti vélhető összefüggésről.
-Miatta? -kérdezte Rezső és ujjával látványosan a levegőbe szúrt, éppen abba az irányba, ahol az a nő üldögélt, valószínűleg szintén förtelmes kávéját kortyolgatva.
-Ne mutogass! -szólt rá Béla rémült arckifejezéssel. Gyorsan ellenőrizte, nem keltettek-e túl nagy feltűnést. Aranka még mindig az ablak felé szegezte tekintetét. Jól van, minden oké. Nyugtatgatta magát.
-Szóval miatta... -vigyorgott Rezső.
-Mi? Hogy miatta? Megvesztél? Miért pont miatta? Sosem állhattam a barnákat. -magyarázkodott Béla. Vagyis ő annak szánta, de inkább hebegés-habogás volt, amivel még inkább gyanúba keverte magát.
-Hát én speciel a vörösre gondoltam, de mondhattam volna azt a szőkét is, egy asztallal odébb. De te valamiért a barnára gondoltál. Na, vajon miért, ha nem azért, mert miatta. -húzta tovább a barátját.
-Oké. Miatta. Remek, ezt is megbeszéltük. -felelte durcásan Béla. Hangja, mint azé, akit valami rosszaságon értek.
-Bazdmeg, te minden nap bejössz ide, iszod ezt a trágyalevet és bámulod a csajt...
-Nem bámulom! Azért az erős túlzás. -helyesbített Béla.
-De... Jó, akkor néha bámulod.
-...
-Miért nem szólítod le? Ha lenne valakije, akkor nem ülne itt egyedül nap, mint nap. Csak nem félsz tőle? Nyuszi vagy, McFly? -poénkodott Rezső egy filmes idézettel.
-Kurvára vicces. -így Béla. -De... végül is ja. Valahogy úgy. De nem úgy, ahogy gondolod. Félek, ha megszólítom, eltűnik, én meg felébredek és kiderül, hogy álmodtam. -váltott kicsit komolyabbra Béla.
-Baszki... -mondta a másik férfi felhúzott szemöldökkel, majd legurította az utolsó korty förtelmes kávéját.
-Nekem csak jó érzés, hogy itt van a közelemben. Ennyi. -folytatta Béla a szánalmas magyarázkodást.
-Dupla baszki. -röhögött fel Rezső. -Itt a részem. -azzal ledobott az asztalra egy ötszázast és kisétált az ajtón.

Az állásinterjú

Aranka egy utolsó pillantást vetett az iroda előtti tükörre. Smink, ruha rendben. Napok óta készült erre a találkozóra, hosszú ideje ez volt a legígéretesebb állás, ahová behívták.
Adrenalinszintje folyamatosan emelkedett, ahogy az igazgató irodájához közeledett. Elhatározta, hogy minden tudását összeszedi, hogy a legjobb benyomást tegye és neki adják ezt az állást.
Kopogott, majd miután nem kapott bentről visszajelzést, tétován benyitott. Béla, az igazgató, az íróasztal mögött ült, hátradőlve a magas bőrfotelben. Nem szólalt meg, csak kezével intve beljebb invitálta Arankát. Arcizmai a legcsekélyebb érzelemről sem árulkodtak. A nő leült a nagy asztal előtti két szék egyikére. Azok persze jóval kisebbek voltak, mint a túloldali, főnök-fotel. Ezek a kisebb-nagyobb különbségek is a Cégnél uralkodó hierarchiát hirdették.
-Jó napot! A nevem Aranka... -kezdte kissé határozatlanul. Össze kell szednie magát, hogy jó benyomást tegyen, különben semmi esélye, gondolta.
Béla, a főnök, még mindig nem szólt egy szót sem, csak egy lassú pislogással jelezte, hogy tudja, ki ő és térjen a lényegre.
Szúrós tekintete valósággal lebénította Arankát. Keményen megizzadt, mire úgy, ahogy sikerült erőt vennie magán és elkezdte felmondani azt a szöveget, melyet előre betanult. Az interneten találta, mint bombabiztos állásinterjú-szöveget, amivel a leírás szerint garantáltan övé lesz a meló.
Béla továbbra is rezzenéstelen tekintettel meredt a nőre.
Kész, felmondta a "csoda-szöveget", mikor szólal már meg végre? Aranka kezdte kissé megalázottnak érezni magát, hiszen ő a tőle telhető legjobbat nyújtotta, a megjelenése kifogástalan, izgult ugyan, de ahhoz képest jól adta elő magát. Mégis mi az oka annak, hogy válaszra sem méltatják?
-Nos? -kérdezte félénken a nő. -Mi a véleménye?
De Béla még mindig nem szólalt meg. Aranka egyre dühösebb lett.
-Megkérdezhetem, hogy miért nem szól hozzám? Igyekeztem a legjobbat kiadni magamból, hogy megfeleljek a nem is tudom, milyen elvárásainak. -szegezte neki a nő.
-Egy hete ugyanezt a kérdést tettem fel Önnek a társkereső oldalon. Én sem kaptam választ, letiltott. Meglep, hogy itt látom. -vigyorodott el Béla. -Én is igyekeztem, de maga el sem olvasta az üzenetem.
Aranka elvörösödött, egészen kicsinek érezte magát.
-Nos. Vannak más jelentkezők is az állásra, a meghallgatások 1 héten belül érnek véget. Köszönöm, hogy eljött, majd értesítjük. -zárta le Béla a kínos beszélgetést.


;-)