Maga le sem köpne...

-Hmm. -amikor odalépett a parti minden bizonnyal legvonzóbb vendégéhez, előbb az ujja hegyével akarta megkocogtatni annak csupasz vállát, de ezt az ötletet hamar elvetette mondván, hogy még elájulna a rémülettől, ha meglátná, hogy ő hozzáért. Ezért úgy döntött, inkább egy torokköszörüléssel hívja fel magára a figyelmet.
-Nagy kár, hogy egy olyan nő, mint maga, le sem köpne egy olyan férfit, mint én.
-Bocsásson meg, nem figyeltem. Megismételné? -fordult oda a nő. Bélának először a vállán akadt meg a tekintete. Hibátlan, selymes bőre izgalmas kontrasztot alkotott estélyi ruhája pántjával. Fekete és fehér, sötétség és fény, szenny és tisztaság örökös szembenállása. Mint a lélek maga. Vékony nyakát fehér gyöngysor ölelte körül, legszívesebben percekig elidőzött volna azzal, hogy minden centiméterét felfedezze. Keskeny állán alig jelent meg néhány szarkaláb, ahogy kimért, de mégis varázslatba ejtő mosollyal nézett föl a nála valamivel magasabb Bélára. No, és azok a sötétbarna szemek... Bár ne is látta volna. Egyetlen pillantás is elég volt, hogy úgy érezze, mintha addigi acél-belseje hirtelen olvadt lávává változott volna. De muszáj volt erőre kapnia, hogy jól megmondhassa, ami mindig is kikívánkozott belőle.
-Na tessék, erről beszélek! -gondolta magában. -Mondom, nagy kár, hogy egy ilyen nő, le sem köpne egy magamfajta férfit. -ismételte meg kissé emeltebb hangon. Sosem szerette, ha valamit újra el kell mondania, hiszen az azt jelentette, hogy nem figyeltek rá, és ettől jelentéktelennek érezte magát.
-... -a nő kikerekedett szemekkel hallgatta.
-Hiába bámul ilyen gülü szemekkel. -tette hozzá Béla.
-De én azt sem tudom, ki maga. Miért akarnám leköpni? -szabadkozott a nő.
-Jó, csak gondoltam, szólok.
-Ez elképesztő. -értetlenkedett félig magában beszélve. -Semmi bajom magával. Oké?
-Hát, ez az! ...hogy mi? -Béla hirtelen megszelídült a váratlan reménysugártól, hiszen ha nincs vele baja, akkor nyilván... Talán nem 100%-os az elutasítottsága, hanem csak 99,9%, ami matematikailag azért mégis csak pozitív fejlemény. -Béla vagyok. -mutatkozott be görcsös mosolyt erőltetve verejtéktől gyöngyöző arcára.
-Maga szánalmas. -oltotta le a nő, miközben a kezébe nyomta üres pezsgős poharát.
-Na, ugye megmondtam?! -kiáltotta gúnyosan a kijárat felé távolodó nő után. Csend lett a teremben, egyedül egy magas sarkú cipő kopogása visszhangzott. Minden tekintet Bélára szegeződött, akik pedig későn figyeltek fel, a kiabálót keresték.
-Igazam lett. Én megmondtam. Aztakurva, egy kibaszott próféta vagyok. -a sikerélmény, hogy neki lett igaza, teljesen felvillanyozta Bélát. Bár a szíve mélyén tudta, hogy némi csalással érte ezt el, hiszen egy ilyen közeledésre nem is lehetne másképp reagálni, mint ahogy az a nő tette. De ilyen apró részletekkel Béla nem foglalkozott. Átadta magát az örömmámornak, s közben azon töprengett, legközelebb melyik modellkülsejű nőt vegye célba igazságával.

:-)

Elbaszott rendelés az e-bayről

Talán már említettem, ha nem akkor most megteszem, hogy mivel Magyarországon évek óta nem forgalmazzák a cseresznye ízű mentolos Halls dropsot, általában az e-bayről szerzem be. A magas szállítási díj (Most pl. 16 font.) miatt 3 dobozzal szoktam rendelni (Ez 60 csomag).
Épp kitartott volna az előző adag, míg az utánpótlás ideér, erre baszki nem olyat küldött a gyökér eladó. Tévedni persze eNberi dolog, nem emiatt jár neki a gyökér jelző, hanem mert ez 1 hete történt, és azóta sem válaszol az üzeneteimre. Mit kértem? Csak annyit, hogy mivel nem azt küldte, amit megrendeltem (Cherry-menthol helyett egy belül folyékony valamivel töltött cukorkát, ami nem mentolos, és még a csomagolása sem hasonlít arra, ami a képen volt. Bár cseresznyés ez is, de nekem pont a két íz kombinációja miatt jön be.), cserélje ki. Bontatlan a csomagolás, hiánytalanul megvan.
Így is, úgy is fizetni fog, mert az EU-s jog (A brexit ellenére.) még érvényben van az angoloknál is. Én pedig élni fogok az elállási jogommal. Egyelőre arra várok, hogy leteljen az a pár napos türelmi idő, ami után végre magát az e-bayt is be lehet vonni a vita rendezésébe. Az első napon azzal nyugtattam magam, hogy mivel úgyis PayPallal fizettem, ha nem válaszol, majd függőbe teszem a kifizetést addig, amíg nem rendezzük az ügyet megfelelően. (Egyszer velem csináltak ilyet, ráadásul nem a vevőnek volt igaza. Annyi történt, hogy rossz címet adott meg, emiatt a posta visszahozta a csomagját, de ő nem volt hajlandó újra kifizetni a postaköltséget, én pedig szintén nem vállaltam át, mert nem az én hibámból történt. Nyugat-európai, csakhogy senki se higgye, ott mindenki jó fej.) Erre másnap látom, hogy a nagy lóf*szt. Kártyával fizettem, a PayPalon csak vacilláltam.
Most pedig vettem egy nagy levegőt, és újra megrendeltem, ezúttal ugyanattól az eladótól, akitől még nyáron. Pár fonttal drágább volt, de legalább olyat küldött, amilyet rendeltem. A másiknál pedig lemondok a cseréről, a pénzemet fogom visszakérni, a szarját meg visszaküldöm.
Ráadásul ismerem az amerikai verzióját, és sokkal jobb íze van, mint az angolnak. Ha legközelebb megyek, hozok magammal egy bőröndnyit. Remélem, találok is. A nyugati parton sehol sem láttam, egy benzinkutat leszámítva, de ott drágább volt. Ha már az árnál tartunk, ez az angol is a tesco-s ár duplájába kerül minden e-bay-es eladónál, de az angol tesco webshopjába nem tudok külföldi címmel regisztrálni.
A mikesgreatnews nevű eladót nem ajánlom. Kva sok pozitív értékelése van, de úgy látszik, ha hibázik, arra a vevő fizet rá, ha nem ismeri a jogait.

Update:
Hogy ne csak elvegyem a kedvet az e-bayes vásárlástól, írtam annak, akitől ma rendeltem, nehogy ugyanígy járjak. Már válaszolt is, küldött képet a raktáron lévő Halls dropsról. Íme egy pozitív példa. :-)

Megmenekült...

...az 500Gb-os merevlemezem tartalma. Sikerült átmásolni egy másikra. 150Gb-nyi fotóm van rajta az elmúlt 12 évből. Plusz pár film, sorozat, de azok pótolhatók lettek volna, a képek viszont nem.

Kultsch

Voltam a helyi Volkswagen szervizben, mert lemerült az elem a kulcsomban. (Sosem tapasztaltam még ilyet, az autóm is csak 4 éves.) Ismét meg kellett tapasztalnom, hogy ebben az országban szinte sehol sem lehet úgy ügyet intézni, hogy ne érezze legalább egy kicsit megalázva magát a Zember.
A recepciós csajnak mondom, mi járatban vagyok, a raktároshoz irányít. A raktáros közli, hogy nem az ő dolga, menjek a munkafelvételi pulthoz. Természetesen senki sem volt ott. Úgy 5 perc álldogálás után odasétáltam a legközelebb ülő ügyintéző nő asztalához, és érdeklődtem, mire számítsak. Az arcán látszott, hogy ezt nagyon zokon vette. Fogadok, hogy miután távoztam, minden fasznak elhordott, pedig normális hangnemben szólítottam meg, de amiket eddig láttam, hallottam, nem lepne meg a dolog.
Ezután vártam még pár percet, és előkerült az illetékes, aki mindjárt tájékoztatott is, hogy a raktároshoz kell mennem (Ugye, emlékszik még, a kedves olvasó, hogy ő passzolt át ide?). Elmondtam, hogy eredetileg is hozzá mentem, de... Mindenesetre innentől kezdve olajozottabban ment, elem kicserélve, ára kifizetve.
Csak közben bő 10 percig fölöslegesen kellett ott állnom a kedves raktáros eNber jóvoltából, bónuszként még valószínűleg a "türelmetlenkedő seggfej ügyfél" címkéjét is rám aggatták. Nem baj, belefér. Hiszen csak kb. 70 ezret hagyok náluk évente a kötelező szerviz alkalmával.

Facebook

Tapasztalatom szerint sem a képalbumokat, sem a youtube videókat, sem a hosszabb szöveges posztokat nem nézik meg, nem olvassák el, vagyis teljesen fölösleges ilyesmiket megosztani a kedves ismerősökkel. A képalbum esetében pl. megfigyeltem, hogy megosztás után érkezik rá 1-2 lájk bizonyos ismerősöktől, majd órákkal később az albumban található képek némelyikére is jönnek lájkok ugyanazoktól az emberektől. Ebből pedig arra következtetek, hogy meg sem nézik a képeket, csak amit látnak a hírfolyamukban (Mondjuk 5 miniatűr kép, az utolsón egy +50 felirattal, vagyis ennyi kép van még az albumban.), arra nyomnak egy tetsziket. Később valahogy egy-egy kép is a hírfolyamba kerül, amire ugyanaz a procedúra.
A videóknál 1-2 megtekintés 58 ismerőstől. :D A szövegeket szerintem senki sem olvassa el. Sajnálják rá az időt. És itt jön a kérdés, hogy miért jelöltek be ismerősnek, ha még azt az 1-2 percet is sajnálják? Mi abban a jó, hogy több száz, vagy több ezer név szerepel az ismerős-listájukon, ha ennyire leszarják mindegyiküket? Időnként kitörlök olyan "ismerősöket", akikkel semmi kapcsolatom nincs, akikkel valószínűleg úgy sétálnánk el egymás mellett az utcán, mint két idegen. A jelek szerint ez az 58 is túl sok. Nem nevezhető minőségi kapcsolatnak, s ha csak azt nézem, hányan tartanak számon engem, és én őket, hát könnyen meglehet, hogy az ideális ismerősszám valahol 10 körül állna meg. :-)
Számomra felfoghatatlan, mi abban a jó, hogy egy kisvárosnyi idegent beengednek a Zemberek a privát szfrérájukba. Néhány vállalkozó ismerősömnek sem elég, hogy a céges FB oldalán van pár ezer követője, be kell őket engedni a személyes profiljára is, mert mi lesz, ha elutasítja a jelölést, és az illető nem fog tőle vásárolni, mert megsértődik? :D Én pl. leszarom, ha megsértődik, muszáj tudni nemet mondani. Alig néhány olyan ismerősöm van, aki ügyfelem is. Előfordul, hogy vadidegenek, akiknek addig a létezésükről sem tudtam, bejelölnek, de nem foglalkozom vele, és köszönöm szépen, így is megy a bolt. Miközben a fent említett kollégáknak ezerszer is meg kell gondolniuk, mit osztanak meg, nehogy a 2800 ismerősük közül valakit megsértsenek, mert akkor bevételtől esnek el. (Ami nagyobb részt inkább fölösleges paranoia, mint valós veszély.)
Ott a céges oldal, azt lehet követni korlátlan számban, a magánéletem (Azon része, amibe betekintést engedek...) viszont nem tartozik idegenekre.
Visszakanyarodva az eredeti témához, ezekre az úgynevezett ismerősökre sem igazán lehet semmiben sem számítani. Néha kifejezetten úgy érzem, az irigység és a rosszindulat könyököl ki a hozzászólásaikból. Van erre szükségem? Nem igazán. Ráadásul erős a gyanúm, hogy sokan már rég letiltottak a hírfolyamukban (Nem jelennek meg a bejegyzéseim.), ezt abból sejtem, hogy bizonyos munkákat a privát oldalamon is megosztok, de ezek mindig csak a céges megosztásokra reagálnak. Ennek a "kapcsolatnak" is kurva sok értelme van, nem? :D
Kíváncsi vagyok, hová fog ez a nagy közösségi oldal kifutni. Mindenkinek lesz több ezer név az ismerős-listáján, de mindenki telibe fosik mindenkit, és ez csak fokozódik majd (De meddig?)? Vagy előbb-utóbb ráeszmél a többség, hogy ennek az egésznek semmi értelme, és hozzám hasonlóan kitakarítja a szemetet, csak azokat megtartva, akikkel valóban tartja a kapcsolatot?

A szépség, és ami mögötte van

Kedvencnek jelölt egy nő (Nevezzük Arankának!), de mivel úgy emlékszem, korábban már leveleztem vele, és akkor sem jutottunk el a randiig, úgy döntöttem, ignorálom. Egyszer megmutatta az amúgy rejtett fotóját is, amit kicsiben láttam, mert ugye nem fizettem elő az oldalra (Milyen jól döntöttem, hiszen lassan 1 hete használhatatlan egy félresikerült fejlesztés miatt.), vonzónak tűnt. Már, amennyit láttam belőle. De mit keres itt ennyi ideje? (Évekről beszélünk.) Vagy nagyon válogatós, és akkor úgysem felelnék meg neki, vagy csak szórakozik a férfiakkal, és akkor úgysem felelne meg nekem. A lényeg, hogy megpróbáltam megtalálni a facebookon fotó, név és lakhely alapján, persze sikertelenül. De az "Aranka-listán" találtam egy másik fiatal lányt (30 éves.), és kíváncsiságból megnéztem a profilját. A képek mind lenyűgözőek. Mintha Charlize Theron és Marilyn Monroe legszebb vonásait egyesítették volna benne. Szabályos szépség, tekintete hűvös, mégis halálos fegyver (Jó értelemben.). A modellügynökségek menedzserei mindig rossz irányba nézhettek, mikor elmentek mellette. Az első bejegyzés, ami egyben a legutóbbi, nos az viszont egy útszéli kurváé, aki csak trágár szavakkal, ismerősei, szülei sértegetésével tudja kifejezni érzelmeit. Hasonló karakternek tűnik, mint a Joker csajaként megismert Harley Quinn.
Említi is, hogy már volt dolga a pszichiátriával.
Mire akarok kilyukadni? A gyönyörű külső néha filmdrámákba illő emberi sorsokat takar. Könnyű belesétálni egy ilyen történetbe, és a szereplőjévé válni. Ebből a szempontból is rohadtul tanulságos. Ugyanis nekem pl. nem hiányzik egy ilyen az életemből.
Gyereke is van, őszintén sajnálom, hogy ilyen körülmények közt fog felnőni. Ha csak a fele is igaz abból, amit pl. a saját szüleiről írt, az sok mindent megmagyaráz. Ugyanakkor előrevetíti a gyerek jövőjét is.
Közben azon is érdemes elgondolkodni, hogy min is csodálkozom tulajdonképpen. Azon, hogy amit látok, és amit olvasok, valahogy nem fér össze? Miért? Mert aki ennyire szép, az nem lehet ennyire romlott? Ezek szerint újra megdőlt egy ócska sztereotípia, ennek tárgyi bizonyítéka pedig ott rohad a facebookon, összesen 4 különböző, ám mégis egyazon személy által szerkesztett profilon.
Amúgy meg általában én vagyok a legjobban kiakadva azon, hogy akármelyik kevésbé előnyös tulajdonságom (Pl. a külsőm.) miatt egyéb negatív jellemzőket is társítanak hozzám anélkül, hogy azok meglétéről meggyőződnének mondjuk a megismerés által. Pusztán előítéleteikre, sztereotípiáikra hagyatkozva döntik el, hogy ki a jó, és ki a rossz ember. Ebből következik, hogy a szép az jó, a csúnya pedig rossz. Innen nézve rém egyszerűnek tűnik a világ. De hiszen gyerekkoruktól kezdve ezt sulykolja beléjük a sok mese is, melyekben a gonosz karakterek kivétel nélkül rondák is. (Jó, Hófehérke gonosz mostohája a második legszebb nő a Tükör szerint, ám a képi ábrázolásokon mindig egy ellenszenvet keltő, rideg szépség jelenik meg, ami pedig a Tükör kibaszott rossz ízléséről tanúskodik, hiszen senki sem tart szépnek egy ilyen aljadék picsát. :-)

Na, baszki... Képzelem, hogy nézhet ki a többi nő abban a világban, ahol ez a második legszebb... :-)
A sztereotípiáink, előítéleteink irányítják a döntéseinket.

Az esélytelenség nyugalmával

Ezért nem tudok ismerkedni netes társkeresőn. Szinte csak diplomás nőkkel van tele, akinek nincs, az is diplomás férfit keres. A kivétel nagyon-nagyon ritka, és akkor még mindig el lehet bukni a szimpátiateszten, vagy a nagy távolságon.
Egy diplomás társkereső nő bemutatkozásából emeltem ki a következőt:

"...tanultam, van diplomám, van jó munkám stb...Azt gondolom egy beszélgetés nem kerül semmibe, így ha megfog a leveled, és a fotód alapján is azimpatikusnak tűnsz akkor válaszolok, beszélgetünk és majd elválik. Becsülöm a kétkezi munkás embereket is, de ismerkedési fronton a szia sziánál nem hiszem hogy messzebb jutnék vele, így kérlek ne írj, ha ebbe a táborba tartozol, hiszen én más életet élek, így nem biztos, hogy tudom értékelni, ha nem rendelkezel diplomával. Tudom nem minden a diploma, manapság egy állásinterjún is ez a szűrő, persze tudom azt is lehet pénzért venni, műveltséget, intelligenciát viszont kevésbé."

Szeretném az elején leszögezni, hogy nem ítélem el, és a mindennapi tapasztalataim alapján nagyon is meg tudom érteni. Minél lejjebb vájkálunk, annál több a primitív ember, ami hamar elveszi a kedvünket. Ugyanakkor ez maga a vegytiszta előítélet, mert kivételek mindig vannak, csak senkinek nincs kedve ezeket keresgélni.
Nagyon is lehet, hogy nem ütném meg az ő mércéjét, sem más diplomás nőkét. De, mint írtam, velük vannak tele a társkereső oldalak. Nagyon ritka az érettségizett, vagy szakmunkásképzős nő, többnyire azok is 30 évesen 60-70 éves faszit keresnek, nyilván nem szerelemből. Szóval kinek is írhatnék? Nem akarok belefutni egy "a féreg a sassal harcol" szituációba, amiben én lennék a féreg, pusztán azért, mert nincs papírom arról, hogy egy szakmát magas szinten elsajátítottam. És nem érzem úgy, hogy én féreg lennék, a nő pedig a sas, de olvasva a fent idézett szöveget, sok nő nagyon is így gondolhatja. Amúgy tök jó, hogy őszintén leírja, mert kijózanító hatással bír. Nincsenek többé illúziók, hogy mekkora a jelentősége az iskolai végzettségnek, és hogy valójában nem létezhetnek kivételek, mert a papír alapján már eldöntetett, hogy ki számít intelligensnek, műveltnek. (Egyiknek sem hiszem magam, nyugi.)
De valójában nem a renCert szeretném vitatni, hiszen szart sem ér az a nyitottság, amiért úgy kell harcolni, mint Martin Luther Kingnek. A társkeresés "niggerei" vagyunk, alkalmatlanságunk már akkor eldőlt, amikor meglátták "bőrszínünket", ami jelen esetben a diploma hiánya.
A végkövetkeztetés lenne a lényeg, mely szerint a való életben még annyi esélyem sincs, mint a társkeresőoldalon, ahol legalább konkrétan leírják, hogy ne is próbálkozzak, mert... Odakint ugyanezek a nők, ugyanezekkel az előítéletekkel várnak, csak élőben az egész sokkal kínosabb mindkét fél számára. A normális érettségizett nők már rég elkeltek, a maradék pedig várja a számára tökéletest, ahogy a minap olvastam egy bemutatkozásban: "a legjobbat, vagy semmit".
Tökéletesen lényegtelen, hogy ebben a kérdésben kinek van igaza, mert ezek a száraz tények. Nem vitatom, elfogadom a lenézést, végül is magamnak köszönhetem, csak leírtam, hogy miért nem próbálkozom már. Örülök, hogy úgy döntöttem, nem fizetek elő, még ha regisztrálok is. Tényleg nincs kinél próbálkoznom. Leszámítva azt a pár aranyásó kurvát, de ironikus módon nekik meg túl fiatal vagyok. :D
Maradok magamnak, lehet még 20 jó évem talán, amit keresek, magamra költöm. Nem ez volt a terv, nagy családot szerettem volna, de lássuk be, 40 évesen erről már lecsúsztam. Nem mintha ez számítana, hiszen senkinek sem jövök be. A végén majd időben elintézem magam, hogy ne betegen, magatehetetlenül, saját ürülékemben fetrengve találjanak rám, ha egyáltalán keresne valaki.