Ezért nem tudok ismerkedni netes társkeresőn. Szinte csak diplomás nőkkel van tele, akinek nincs, az is diplomás férfit keres. A kivétel nagyon-nagyon ritka, és akkor még mindig el lehet bukni a szimpátiateszten, vagy a nagy távolságon.
Egy diplomás társkereső nő bemutatkozásából emeltem ki a következőt:
"...tanultam, van diplomám, van jó munkám stb...Azt gondolom egy
beszélgetés nem kerül semmibe, így ha megfog a leveled, és a fotód
alapján is azimpatikusnak tűnsz akkor válaszolok, beszélgetünk és majd
elválik. Becsülöm a kétkezi munkás embereket is, de ismerkedési fronton
a szia sziánál nem hiszem hogy messzebb jutnék vele, így kérlek ne
írj, ha ebbe a táborba tartozol, hiszen én más életet élek, így nem
biztos, hogy tudom értékelni, ha nem rendelkezel diplomával. Tudom nem
minden a diploma, manapság egy állásinterjún is ez a szűrő, persze
tudom azt is lehet pénzért venni, műveltséget, intelligenciát viszont
kevésbé."
Szeretném az elején leszögezni, hogy nem ítélem el, és a mindennapi tapasztalataim alapján nagyon is meg tudom érteni. Minél lejjebb vájkálunk, annál több a primitív ember, ami hamar elveszi a kedvünket. Ugyanakkor ez maga a vegytiszta előítélet, mert kivételek mindig vannak, csak senkinek nincs kedve ezeket keresgélni.
Nagyon is lehet, hogy nem ütném meg az ő mércéjét, sem más diplomás nőkét. De, mint írtam, velük vannak tele a társkereső oldalak. Nagyon ritka az érettségizett, vagy szakmunkásképzős nő, többnyire azok is 30 évesen 60-70 éves faszit keresnek, nyilván nem szerelemből. Szóval kinek is írhatnék? Nem akarok belefutni egy "a féreg a sassal harcol" szituációba, amiben én lennék a féreg, pusztán azért, mert nincs papírom arról, hogy egy szakmát magas szinten elsajátítottam. És nem érzem úgy, hogy én féreg lennék, a nő pedig a sas, de olvasva a fent idézett szöveget, sok nő nagyon is így gondolhatja. Amúgy tök jó, hogy őszintén leírja, mert kijózanító hatással bír. Nincsenek többé illúziók, hogy mekkora a jelentősége az iskolai végzettségnek, és hogy valójában nem létezhetnek kivételek, mert a papír alapján már eldöntetett, hogy ki számít intelligensnek, műveltnek. (Egyiknek sem hiszem magam, nyugi.)
De valójában nem a renCert szeretném vitatni, hiszen szart sem ér az a nyitottság, amiért úgy kell harcolni, mint Martin Luther Kingnek. A társkeresés "niggerei" vagyunk, alkalmatlanságunk már akkor eldőlt, amikor meglátták "bőrszínünket", ami jelen esetben a diploma hiánya.
A végkövetkeztetés lenne a lényeg, mely szerint a való életben még annyi esélyem sincs, mint a társkeresőoldalon, ahol legalább konkrétan leírják, hogy ne is próbálkozzak, mert... Odakint ugyanezek a nők, ugyanezekkel az előítéletekkel várnak, csak élőben az egész sokkal kínosabb mindkét fél számára. A normális érettségizett nők már rég elkeltek, a maradék pedig várja a számára tökéletest, ahogy a minap olvastam egy bemutatkozásban: "a legjobbat, vagy semmit".
Tökéletesen lényegtelen, hogy ebben a kérdésben kinek van igaza, mert ezek a száraz tények. Nem vitatom, elfogadom a lenézést, végül is magamnak köszönhetem, csak leírtam, hogy miért nem próbálkozom már. Örülök, hogy úgy döntöttem, nem fizetek elő, még ha regisztrálok is. Tényleg nincs kinél próbálkoznom. Leszámítva azt a pár aranyásó kurvát, de ironikus módon nekik meg túl fiatal vagyok. :D
Maradok magamnak, lehet még 20 jó évem talán, amit keresek, magamra költöm. Nem ez volt a terv, nagy családot szerettem volna, de lássuk be, 40 évesen erről már lecsúsztam. Nem mintha ez számítana, hiszen senkinek sem jövök be. A végén majd időben elintézem magam, hogy ne betegen, magatehetetlenül, saját ürülékemben fetrengve találjanak rám, ha egyáltalán keresne valaki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése