Oldalak

2020. április 2., csütörtök

Tapsolás az erkélyen járvány idején, mert így tart össze a magyar

A rádióban napok óta hirdetik ezt a pénteki home office flashmobot. A lényege, hogy a Queen We will rock you c. számára tapsolni és lábbal dübörögni kell az ablakban, erkélyen állva. Szerintük ezzel mutatjuk meg, hogy a magyarok mennyire összetartóak. Mikor ezt először meghallottam, kis híján félrenyeltem a maszkomat. :D A magyarok és az összetartás akkora oximoron, hogy a fal adja a másikat. Erre ez a tetves járvány még rádob néhány lapáttal. Ekkora gyűlölethullámot rég láttam végigsöpörni ezen az országon. De lehet, hogy máshol is így van. Sőt, biztos! Ugye először a kínaiakat gyűlölték a vírus miatt, és mint tudjuk, az ecceri európainak minden ázsiai kínai. Őket követték az utazók, ezt a saját bőrömön is tapasztaltam, de azóta is látom, hogy azok, akiknek nem volt lehetőségük utazni, kéjes örömmel oktattak mindenkit a kollektív felelősségre, és mutatták nekünk az utat a karantén felé, amint leszálltunk a repülőről. Közben a kormány által bevezetett óvintézkedések korlátozták a ZeNberek mozgását. Emiatt természetesen a nyugdíjasok lettek kikiáltva bűnbaknak, mert ez az egész miattuk van, az ő védelmükben. Igaz, egyes nyugdíjasok is rádolgoznak erre, mert a tiltás ellenére folyton úton vannak.
Végül mindenki gyűlölni fog mindenkit, ez lesz a végállomás. Hogy milyen világot szül ez a járvány sújtotta időszak? Ez egy kva jó kérdés.
És mi van, ha rosszabbul sül el, mint reméljük? Mindenki a végét várja, hogy újra a régi legyen minden. De megroppanhat a világgazdaság akár annyira is, hogy nem tud felállni belőle. Jöhet egy súlyos anarchia. De ez következhet abból is, hogy a járvány nem múlik el, sőt súlyosbodik pl. azáltal, hogy a vírus mutálódni kezd, aminek eredménye egy halálosabb, erőszakosabban terjedő dögvész tizedeli meg az emberiséget.
De ne legyen igazam!
Egyelőre működnek a dolgok. Vannak megrendeléseim, bár nem minden országba tudom őket eljuttatni a légi összeköttetés szünetelése miatt.
Száz szónak is egy a vége, ez az összetartás-faszság az évtized legnagyobb önbecsapása, képmutatása egy olyan korszakban, amikor az egymás iránti gyűlölet és intolerancia sosem látott méreteket ölt.

2020. március 29., vasárnap

Hazautam...

A videószerkesztőm sajnos nem tud ilyen effekteket (Vagy, ha tud is, bizonyára külön modulként kéne megvásárolni jó pénzért.), így Google Map screenshot volt az alap, amit előbb Paintben, utána a Movaviban dolgoztam fel. Nem írom le, mennyi ideig tartott kiokoskodni ezt a 15 másodpercnyi semmiséget, mert hülyének nézne a kedves Óvasó. :D

2020. március 22., vasárnap

Nevada

 A Grand Canyon a délelőtti órákban, helikopterből. Gyakran szemből süt a nap, emiatt tükröződés látható a képeken, de elég menő a látvány így is. :-) A helikopteres út kb. 2 órás, amit alig hiszek el, pedig az első és az utolsó kép tulajdonságaiban az időpontok közt kb. ennyi a különbség. 264 dollár volt, ami nem egy csillagászati összeg. Főleg ennyi időre.
 Leszálltunk, adtak némi snacket és vizet/pezsgőt. Csúcs szuper a látvány.
 A Hoover-gát a Mike O'Callaghan-Pat Tillman Memorial Bridge-ről nézve.
A gát másik oldala és mögötte a híd. Fizetni sehol sem kellett, de a gáthoz vezető úton van egy security checkpoint, ahol rendőrök megkérdezik, van-e fegyvered, s ha azt mondod, nincs, jó utat kívánnak... Az ember azt hinné, ilyen hozzáállás csak Magyarországon van, de nem.

Egyelőre ennyire futotta az időmből. Őszintén szólva a járvány miatt nem vagyok teljesen nyugodt, és nem a magam egészségét féltem. Ráadásul ki sem tudok menni, mert a külföldről hazatérőknek kötelező a 14 napos házi karantén, úgyhogy most ezt nyögöm. Van még kb. 9 nap. Remélem, nem rendelik el a teljes kijárási tilalmat.

2020. március 19., csütörtök

Megjöttem

Az elmúlt 1 hetem nem annyira az önfeledt kikapcsolódásról, inkább az idegeskedésről szólt.
Kezdjük azzal, hogy miután megérkeztem az USÁ-ba, kedves ismerőseim sietve közölték velem, hogy épp most tiltották ki az EU-s állampolgárokat (Bulgária és Románia kivételével, mert ők nem schengeni államok, valamint az Egyesült Királyság is kivételt képezett, az ő koronavírusaik kevésbé veszélyesek. Gondolom, ez lehetett Trump logikája.) az USA területéről. Egészen pontosan a további beutazásokat tiltották meg. Mázli, hogy még belefértem. Közben jött a felismerés, hogyha idefelé nem jönnek gépek az EU-ból, akkor az sem lesz, amivel hazamegyek. Jött is az email a Lufthansától, hogy a járatomat törölték, átfoglalási lehetőség nincs, visszatérítés van. Köszi, de a pénzzel nem tudok hazamenni. Nekem, magamnak kellett új járatot keresnem. A British Airways volt az első gondolat, mivel 1 átszállással megoldható a hazajutás. A honlapjuk telefonról gyakorlatilag használhatatlan volt, így a foglalás meghiúsult, de mivel később ők is ki lettek tiltva, még örültem is annak, hogy nem tudtam náluk foglalni. A Bravofly nevű közvetítőcég volt az első, ahol sikerült normális ajánlatot, elfogadható áron. Miután azt kifizettem, katt a poggyász hozzáadásához, mivel az nem szerepelt az árban. Ekkor jött a hideg zuhany, mert a bravofly oldalán a következő üzenet fogadott: "Hoppá, úgy látszik, ezzel az emailcímmel még nincs foglalásod." Miafaszvan???????? :O
Lévén európai idő szerint már péntek délután, természetesen az ügyfélszolgálat is elérhetetlen volt egészen hétfő reggelig. Nyugodt hétvégének nézek elébe, gondoltam. Ajánlgatta nekem a mobil appot, és úgy gondoltam, azt is kipróbálom, ugyan, mit veszíthetnék. Hátha azon látszik. És látszott. Ott volt a foglalásom, megnyugodtam. De miért kell ilyenekkel a frászt hozni az emberre? Mert azt sehol sem írja, hogy ilyesmi előfordulhat.
Hétfőn elkezdtem kitölteni az online check-in űrlapot, az utolsó oldalon ez állt: "Adja meg kanadai beutazási engedélye számát, érvényességi idejét!" Miasfaszvanmámegint???????? Na jó, erre nekem kellett volna gondolnom. Oké, aircanada honlapjáról kilépés, google-re belépés. Lássuk, mi ez a cucc, és el lehet-e intézni online? El! 7 dollárba került + kb. 5 percembe, ami egy űrlap kitöltésével telt. Az igazolás azonnal megérkezett, befejezhettem a beszállókártyámat.
Egy mondatban összefoglalva (Némi filmes utalással.) így festett a hazautam: Escape from L.V. De lehetne akár Félelem, és reszketés Las Vegasban is. :-)
Las Vegas - Toronto - Frankfurt - Budapest



Közben végig némi izgalom, hogy nehogy valamelyik járatot töröljék, mert közben lezárták a magyar határt, sőt ez EU-st is annyiban, hogy Torontoban már csak EU-s útlevéllel lehetett felszállni a gépre, Frankfurtban ugyanez "csak magyar útlevéllel". Meg persze érkeztek a megnyugtatóbbnál megnyugtatóbb hírek, mint pl. az Austrian Airlines leáll (Ma, 2020. 03.19-én száll le az utolsó járatuk.), a Lufthansa is alig üzemeltet pár gépet.
A parkoló, ahol az autómat hagytam szintén tegnap zárt be határozatlan időre, én voltam az utolsó előtti, aki a fedett garázsból kiállt. A szabadtéri részen még volt néhány autó.

Mivel mindenkit otthonmaradásra biztatnak, nekem online kereskedőként talán nem lesz annyira mellbevágó ez a vesztegzár, mivel a portékáim eladásának az otthoni tartózkodás kifejezetten kedvez. De nagyon durva évre lehet számítani, ahogy nézem. Emlegették egy ideje a közelgő új gazdasági válságot, hát most eljött.

2020. március 8., vasárnap

Szívességek

Igen korán megtanultam, hogy az embereknél nem az az alapbeállítás, hogyha szívességet kérnek, azt viszonozni is fogják.
Példa: gyakran futottam össze iskolatársakkal (8-10 lehettem), amikor az utcán bicikliztem. Valahányszor megkérdezték, odaadnám-e a bicajt egy körre, mindig ugyanaz volt az eredmény:
Én: -persze, de akkor én is mennék egy kört a tiéddel.
Másik gyerÖk: -hááát, ő nem így gondolta. Mi lenne, ha én nem vinném el az övét?
Szóval ment ez a kibaszott szájhúzogatás, hogy bár ő pofátlanul elkérné az enyémet, de ő már kurvára nem szívesen adná addig oda a sajátját. Persze állhatott emögött az is, hogy a szüleik a lelkükre kötötték, senkinek ne adják kölcsön a drága kétkerekűt!
Az én nézőpontomból ez mindegy. Szívességet kértek tőlem, de nem akarták viszonozni. De mondhatnék példákat máshonnan is. Ezek a dolgok lerakódtak bennem, beépültek a személyiségembe, és amikor valaki azzal jön, hogy kér tőlem, az első gondolatom mindig az, hogy a büdös életben sem fogja viszonozni. Vagy most felkínál valamit, ami számára haszontalan, nekem sincs rá szükségem, de ezzel letudja a dolgot, így a jövőben sem kérhetek tőle semmit, ami esetleg valódi segítséget jelentene nekem.
Ilyen konkrétan előfordult. Minden figyelmeztetés, egyeztetés nélkül postára adott nekem egy csomagot, benne egy rakás lommal, hogy biztosan találok benne valami használhatót. Cserébe pedig egy konkrét terméket kért, amit amúgy pénzért árultam. Az ilyen kapcsolataimat egyszerűen leépítettem. Elmehetnek a kva anyjukba a pofátlanságukkal.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a minap kerestem egy régi emailt, és rábukkantam egy hasonlóan egyoldalú üzleti ajánlatra, amit természetesen elutasítottam, mert csak a másik fél érdekeit szolgálta volna, mire megkaptam tőle, hogy milyen bizalmatlan vagyok. (Ő meg egy személyeskedő, pofátlan szarházi, aki nonszensz ajánlatokkal próbál palira venni.) Nos, íme az okok...
Lehetséges, hogy az ő fajtája, aki mindig csak kért, és talán gyakran kapott is, egy ennek megfelelő személyiségre tett szert, így ő máshogy viszonyul ezekhez a dolgokhoz, mint én.
Mindenre van magyarázat, mindent meg lehet érteni, csak azt nem, ha megbélyegeznek ahelyett, hogy legalább megpróbálnák megérteni, mi miért van.


2020. március 3., kedd

Jegyzetek egy hosszú repülőútról

Nem, ez még mindig nem az! :-) Találtam a telefonomban egy jegyzetet, amit a legutóbbi utamon írogattam. Az egyes mondatok között több órányi idő is eltelhetett. Azt hiszem, egy ilyen hosszú útra érdemes valami nassot is vinni.


Frankfurt-Seattle etap, még 5 óra az érkezésig. Valahol Grönland és Kanada között járunk. A preconomy ülésben kényelmesen nyújtózkodom. Felszállás után kb. 2 órát aludtam, ami elképzelhetetlen volt egy sima economy ülésben. Az ebéd nem volt túl bőséges, de jóízű. Marhapörkölt-szerűség. Külön említésre méltó, hogy a sima eco classal szemben itt rendes fém evőeszközöket adtak, üvegpoharat, kávéscsészét. Nem műanyagoztak. Meglepő a fedélzeti filmtár szegényes választéka (6 film). De lehet, hogy ez tudatosan van így.
Órákon belül Twin Peaksben leszek.
Csokis kekszet és gyümölcslevet osztottak -4:44-kor. Ez az, amikor az econ csak vizet osztanak. Vagy a Lufthansánál ott is jobb az ellátás. A vacsora sült kolbász lesz krumplipürével, hagymás szósszal, mustárral. Illatot egyelőre nem érzek, de támadt némi jövés-menés, ami lehet pozitív jel. 😊
Itt majd' mindenki dolgozik laptopon. Grafikonok, szövegszerkesztők, prezentációsablonok vannak körülöttem megnyitva.
Eltelt közben 2.5 óra, most kezd terjedni a sültkolbászillat. Legalább végre történik valami.
Megvolt a kaja. A hagymás-mustáros cuccról szívesen lemondtam volna.