Sikeresnek látszik...

 ...a pajzsmirigykezelésem. Ebből a szempontból számomra szerencsét hozott ez a járvány, mert enélkül nem zártak volna be a kórházak a "halasztható műtétes" páciensek előtt, és már rég kivágták volna belőlem, én meg szedhetném életem végéig a hormonpótló tablettákat.

Az 1 hónapos kontroll során nyert ez megállapítást, ugyanakkor mégsem emiatt vésődött be az esemény emlékeimbe. Alighanem életem legszürreálisabb kontrollvizsgálatán vagyok túl. Miközben az orvos az ultrahangos kütyüjét tologatta a nyakamon, én a vizsgálóasztalon feküdtem, háton. Kényelmesebb volt felfelé, vagyis nekem előre nézni. Egy váratlan pillanatban megkérdezte az orvos, hogy haragszom-e, vagy rossz kedvem van. Kurvára meglepődtem, mert bár a megbeszélt időponton túl még közel fél órát várattak (Egy magánklinikán.), a kedélyállapotom teljesen semleges volt. Egészen addig a pillanatig.
-Miért? -kérdeztem.
-Csak mert nem kereste velem a szemkontaktust. -felelte.
-??? Nincs rossz kedvem, csak meglep, hogy a fél óra plusz várakozás mellé még egy szemrehányást is kapok. -mondtam minden indulat nélkül.
-Á, szóval a várakozás a baj.
Azóta is gyakran eszembe jut. Szóval közvetlenül a klinikának kb. 550 ezret fizettem, plusz a laborvizsgálat díja, amiről korábban írtam. Odahívnak fix időpontra, majd még 30 percet várnom kell, de még ez sem elég, mert a vizsgáló orvos kérdőre von, hogy ... Miért is? Mert nem jópofiztam vele?
Kifizettem a számlákat, megjelentem a kért időpontban, a vizsgálat elvégezve. Mi dolgunk még ezen kívül egymással? A várakoztatás után még én érezzem magam szarul, vagy mi? Mondhatnám, hogy az idő az egyik legdrágább kincsünk, és bármilyen sok pénzt keresnénk, akkor sem tudnánk belőle többet vásárolni, mint amennyi az alapcsomagban járt. És ebből pazaroltak el 30 percet, majd még be is szólt a kezelőorvos.
Valószínűleg neki volt szar napja, és rajtam próbálta "leverni". Mindenesetre verbális inzultusként éltem meg.
Ettől függetlenül úgy tűnik, a pajzsmirigykezelésük működik, akinek ilyen problémája van, és képes pénzzel megváltani egy hagyományos sebészeti beavatkozást annak minden kockázatával és következményével, annak ajánlani tudom. Egyébként is ez a betegség nagyobb arányban a nőket sújtja, és a nőkkel általában mindenhol kedvesebbek, pláne ha még szimpatikusnak is találják őket.

Alku

 Ritkán írok mostanában ide. Talán említettem (A fsz se emlékszik már rá. :-)), hogy a korábbi egyéni vállalkozásomat cégre cseréltem, vagyis technikai okok miatt még év végéig biztosan megmarad az egyéni is, de a Kft. lesz a jövő.
Ezzel eltűnik az éves bevételi plafon, elhárul a legfőbb akadály a "korlátlan" növekedés elől. Majd meglátjuk, mire futja a tehetségemből. Azon agyaltam, mit kéne még árulni a webshopban, amiből sok fogy, és nem feltétlenül sok pénzért, mivel a nagy forgalomnak lenne egy hasznos mellékterméke: a sokkal több csomagra sokkal jobb ajánlatot adnának a futárcégek. Mert ami most kimegy, az ugyan viszonylag nagy értéket képvisel, de a futárcég szemszögéből ez is csak egy csomag, amit ugyanannyiért visz el, mintha csak egy golyóstoll lenne benne. Tehát egy olcsó, de rendszeresen nagy mennyiségben rendelt termék így tudna besegíteni a fő termékek szállítási díjainak lefaragásában. A legolcsóbb DHL esetében ez kb. 16 euróról indult csak a környező országokba, és csak 4 tarifám volt, szemben a nagyobb cégek sokkal több tarifájával. Személyes tapasztalat, amikor Ausztráliából rendeltem egy kis csomagot, az is kb. 16 eur volt, ha én küldtem volna oda, kb. a duplája lett volna. Ki rendel így bármit is? :P
Közben nemrég kaptam egy e-mailt az egyik külföldi viszonteladómtól, aki mellesleg ugyanolyan cuccokat gyárt, mint én, hogy megválna teljes termékpalettájától. Ha akarom, megvehetem, írt is egy összeget, én visszaírtam egy lényegesen alacsonyabbat. Életemben utáltam alkudozni, s most bár nem kell nekem mindenáron ez a sok termék (Nem tudni, hányat adott már el, s hányat lehet még a jövőben. Mindent csak becsülni lehet, és számolgatni, hányat kell minimum eladnom, hogy legalább pénzemnél legyek.), mégis ezt teszem: alkudozok, nagyon pofátlanul, gondosan mérlegelve minden mondatot, hogy az jó helyre kerüljön. Érvelek, miért irreális az ő ára, s miért nem az az enyém. Nem is tudok alkudozni, komolyan előtte átnéztem pár ezzel foglalkozó cikket, hátha okosabb leszek, de ez aligha így működik. Most kvára drukkolok magamnak, hogy sikerüljön egy jó üzletet összehoznom, és majd az átadás is rendben menjen, hiszen lesz munka bőven, ha sikerül. Közben azt mondogatom magamban, hogy ezt és ezt azért írta, hogy puhítson, hogy empátiát keltsen bennem. Meg hogy az empatikus dolgokat itt teljesen ki kell zárnom, és csakis a saját hasznomat kell néznem, hogy minél kevesebb ideig álljon benne a pénzem, hiszen amúgy ott van az autó-projekt is. Még abban is reménykedem, hogy neki sincs tapasztalata alkudozás terén. Nem mintha nekem ettől több lenne. Ismeretlen terepen járok. Ha mégsem tudunk megegyezni, hát az sem tragédia. Mint írtam, állati sok munka lesz majd ezeket csatasorba állítani, miközben a saját termékek gyártása, a saját újdonságok gyártás-előkészítési munkálatai így is rengeteg időmet elviszik.

Szurkapiszka a nyakba

 Megvolt a pajzsmirigykezelés, ami kiválthatja az eltávolító-műtétet.

Az 1 napos (Pontosabban csak néhány órás.) beavatkozásra közel 2 egész napot kellett szánnom, mivel nem volt olyan személy, akit megkérhettem volna egy egész napja elvesztegetésére. Egyébként is mindenki húzza a száját, ha nekem kell szívességet tennie, ez meg aztán végképp kibaszta volna a biztosítékot. Vettem ki szobát 2 éjszakára egy közeli panzióban. Aztán hamar kiderült, hogy nincs hűtő, csak minibár, amibe csak a recepción vásárolt méregdrága italokat szabad bepakolni, és ha ilyet nem kérek, akkor be sem kapcsolják. Szóval 2 napig meleg vizet ittam. A közeli boltban csak félliteres kólát, vagy sört lehetett vásárolni hűtött állapotban. Az elég gazdaságtalan, inkább vettem 1,5 literes citromos teát, annak nem számít, ha szobahőmérsékletű. A recepción amúgy csak a becsekkoláskor és másnap délelőtt, a klinikára induláskor találkoztam emberre, utána se délután, se este, se másnap reggel. Kifizettem a nyüves reggelit, de első reggel ugye éhgyomorra kellett mennem a klinikára, másnap meg sehol senki. Igaz, a kis szobai ismertetőfüzetükben 7:00 szerepelt a reggeli kezdése mellett, én ennek megfelelően le is cuccoltam 7 óra után, de a recepción már ugyanez 8:00-ra volt kiírva, és persze egy teremtett lélek sem volt sehol. Lebasztam a kulcsot a pultra, és távoztam. Szerencse, hogy a számlát (Nem, persze, hogy nem rendes számla, hisz' azután adózni is kell, hanem csak egy elismervény-szerűség.) érkezéskor rendeztem, így nem kellett emiatt +1 órát várnom a tök üres helyiségben.

A kezelés maga? Kaptam pár fájdalomcsillapítót és nyugtatót előtte, aztán át a műtőhöz. Ott elment egy fél óra vénakereséssel. Megszúrt párszor az aneszteziológus, mire végre összejött. Ez volt a legfájdalmasabb az egészben, a pajzsmirigykezelés nagy részét átaludtam. Utána 1-2 óra héderezés következett egy betegszobában, végre kaptam némi innivalót és egy pudingot. Majd hívtam taxit és visszamentem a panzióba. Mit mondjak, egy kávé mocskosul jól esett volna, de ugye a recepciónál senkit sem találtam. Ritka egy ócska hely, persze már a levelezéskor is feltűnt, hogy csak én köszöngetek, a kapcsolattartó ezt nem tartotta fontosnak. Lehet, hogy ezért voltam szinte egyedüli vendég?
Sajna akárhogy is nézem, a 2 éjszakát nem lehetett megspórolni. Odafelé este mentem, az autópályán baleset miatt több tíz kilométeres araszolás, hazafelé az autópálya-bevezetőn még ennél is rosszabb volt Budapest felé. Szerencse, hogy kifelé lehetett haladni. Nos, így nem könnyű tervezni és pontosan érkezni. Haza meg nem is jöhettem volna saját autóval, míg a gyógyszerek nem ürülnek ki belőlem.
Tehát elvileg több hónap lehet a teljes gyógyulás, még az is benne van a pakliban, hogy az egészet meg kell ismételni. De a kockázat és a hosszútávú hatások tekintetében még mindig jobb üzlet ez, mint befeküdni az állami sebészetre, ahol kivágják, mint a rohadt részt a krumpliból. :D Pláne, hogy fix műtéti időponttal is vagy 8 hónapot kellett várnom csak arra, hogy időpontot kapjak egy újabb időpont egyeztetésére. (A járvány és a kórházlezárások, ugye...)

Frissítés:
Még mindig nem tudom, mikorra kell mennem 1 hónapos kontrollra, mert ígéretükkel szemben nem küldték meg az ezzel kapcsolatos e-mailt. Tegnap írtam nekik én, de természetesen nem jött válasz, ma ismét írtam. Ez volt az utolsó, hogy ezzel a kontaktszeméllyel tárgyalok. Kicsit pipa vagyok, amiért ennyi pénzt kifizetek, és egy tetves e-mailre nem képesek válaszolni. Nyáron már ezt eljátszotta ugyanez a nő. Azt is megértem, ha megkapta a mailt, továbbította az illetékesnek, de az még nem válaszolt neki, viszont egy visszajelzés joggal elvárható, miszerint hamarosan válaszolunk, vagy ilyesmi. Ezt még a legócskább webáruházban is megteszik. Egy magyar magánklinika persze más szintet képvisel. Mondhatni, sajnos.

Minden is hiánycikk

 Terveztem autóvásárlást. Erre most kiderült, hogy amit vennék, azzal év végéig teljesen leáll a gyár a chiphiányra hivatkozva. Sőt, ha most megrendelem, akkor 1 év múlva ülhetek bele. Nem tudok beletörődni, így is 1 éve, mióta megfogant az ötlet, a vágy, erre várok. Volt egy majdnem ugyanolyan (Amilyet konfiguráltam.) az egyik kereskedőnél, de közben ráeszméltem, hogy jelenlegi autóm a korábbi (katás egyéni) vállalkozásom nevén van, amit ha idén eladnék, azonnal ráhúznák a 40% különadót. Várakozás januárig. De ezzel meg elszalasztottam az egyetlen, nagyjából megfelelő gépet. Hátha valahová még időközben befut egy szalonautó, vagy valaki nem bírja már cérnával, és visszamondja a saját megrendelését. Komolyan nem tudom, mitévő legyek. Ha a fenti megoldás nem jön össze, a megrendeléssel is elszalasztok 4 hónapot. A C-terv, hogy egy erre szakosodott németországi céget bízok meg, hogy importáljon nekem egy ottani szalonautót, mert az a választék azért mégis erősebb. Ezekben a kocsikban általában kb. 10km van, de ha tesztautó, akkor sem vészes. Nulla tapasztalatom van ilyen téren. Használtat? Félő, hogy átbasznak. Hiába mondják, hogy ha vezetik a szervizkönyvet rendesen, meg flottás autó, akkor nem lehet vele nagyon melléfogni. Meg akkor megint ott vagyok, hogy kapok bele egy csomó olyan extrát, amire a büdös életben nem költenék magamtól, ellenben hiányozni fognak olyan felszereltségi elemek, amiket szerettem volna benne tudni. Kompromisszumra hajlandó vagyok egy bizonyos határig.

Új autó

...vásárlása is rendkívül bonyodalmas manapság. Most végre eljutottam oda, hogy lehet beszélni a megrendelésről.

1. Az infláció miatt történt némi (Egyelőre nem vészes.) áremelés a tavaszi ajánlatkérés óta.

2. A globális chip-hiány miatt van olyan vevő, aki év eleje óta hiába várja ugyanilyen típusú autóját. (Bizonyára Bill Gates már beinjekciózta az összeset a covidosoknak. :P) Tehát jó, ha tavaszra beleülhetek.

Persze, ha értenék hozzá, és elég merész lennék, vehetnék pár éves használtat olcsóbban, akár még gazdagabb felszereltséggel.

Állapotok egy járvány sújtotta bolygón, sokadik rész

Már a Taigetoszra is belépőjegyet kell váltani, s bár az ára eléggé borsos, akinek dolga van ott, az boldogan megfizeti. :-)

Már a második olyan esetről olvasok 1 hónapon belül, amikor egy orvos, vagy annak asszisztense pénzért árult védettségi igazolványokkal bukott le. Azok az összeesküvés-elméletekkel megbolondított, jellemzően kevésbé tanult emberek, akik az ingyenes oltást (És a vele járó ingyenes védettségi igazolványt.) nem óhajtják, mert nem bíznak az orvosokban (Érdekes, hogy az ilyen orvosokban meg igen.), képesek 50-60 ezer forintot kifizetni a védettség (oltás) nélküli védettségi igazolványért.

Közben bár állítja a kormány, hogy szuper jó a kínai vakcina és nem kíván tömegesen tesztelni ezzel oltott embereket, hogy védettségüket ellenőrizze, most bejelentette, igényelhető a harmadik oltás. Végül is vakcinából annyi van, hogy akár 4-5. körre is elég, mivel jelenleg senkinek sem kell. Majd ősszel, ha ideér a 4. hullám.

Hétfőre vártam a pajzsmirigyes laboreredményem a magáncégtől. Akkor járt le a 3 hét. Kérdésemre közölték, hogy max. péntekig megkapom e-mailben. Hát, nem... Mocsok lassú minden.

Úgy érzem, kialakulóban a kapuzárási pánik: rövidesen vége a nyárnak, és nem voltam külföldön. Talán el kéne mennem, esetleg Törökországba pár napra. Emellett belföldi helyeket is tervezek meglátogatni, és van még egy felvidéki vártúra a tarsolyomban, utóbbi 2 napos, de szükség esetén ez meghosszabbítható.

Update: ma, azaz július 20-án megérkezett a laboreredményem. A spéci kezelés kivitelezhető, ami potenciálisan azt is jelenti, hogy nem vagyok rákos. Legalábbis ott nem. :D A szokásos probléma: nagyon ajánlják, hogy kísérővel hagyjam majd el a klinika területét. De mivel 2 órás autóút, hát ez elég érdekes lesz. Kisebb szívességek miatt is mindenki húzza a száját ezerrel, egy ilyen, kb. egész napos elfoglaltságot igénylőt senkitől sem kérhetek. A terv az, hogy a közelben kiveszek egy szobát arra a napra, majd másnap reggel hazajövök. A gond csak az, hogy ez az egész lemegy kb. kora délutánig, és tapasztalatom szerint estig nem nagyon lehet bejelentkezni semmilyen szállásra. Majd ezt még ellenőrzöm, de nyilván ott kell majd dekkolnom a kocsiban ülve órákat, hatalmas szívás lesz. Jó annak, akinek vannak barátai, normális rokonai. :P Némi vigasz, hogy műtét esetén is ugyanezzel a problémával szembesültem volna azzal a különbséggel, hogy ott minimum 5 napra kellett volna parkolóhelyet találnom az autómnak. Szóval úgy tűnik, mégis megúszhatom a műtétet és a vele járó kockázatokat, hosszú gyógyulást, stb.. Ironikus, hogy ezt a járvány miatti lezárásoknak köszönhetem, mert ha az nincs, már rég túl lennék rajta.

Filmek

A mozin kívül már egy jó ideje csak Netflixet, vagy HBO Go-t nézek. Azért ezeken is van szemét, vagy legalábbis ami számomra az, ugyanakkor szuper jó sorozatok, és filmek is akadnak szép számmal. További előny, hogy mindent lehet eredeti nyelven is nézni, ami szerintem inkább hozzáad az élményhez, mint elvenne belőle. A feliratolvasásnak megvan a maga technikája, szóval nem vonja el túlzottan a figyelmem.
Az Oxigén egy francia sci-fi, egy egyszereplős kamaradráma. Kellemesen fullasztó légkör a szó minden értelmében, remek csavarokkal.

Senki (mozi)

Akciófilm? Inkább szuperhősös. Kisember-man, akivel minden olyan hétköznapi szarság megesik, ami bármelyikünkkel. (Leszámítva a maffiás dolgot.) Senki testesíti meg azt a vágyunkat, hogy amikor már ezredszer is betelik a pohár, végre odacsaphatunk mi is, méghozzá úgy, hogy a látványtól mindenkinek leszakad a retinája. Majd pedig a letartóztatásban ülve egy nagyon-nagyon-nagyon magas helyről leszólnak telefonon, hogy szabadon távozhatunk. Még ha előtte halomra lőttük a fél alvilágot is. Kivel ne esett volna meg olyan, hogy méltatlanul bántak vele, vagy még rosszabbat kellett elszenvednie, és arról álmodozott, hogy bár valami ilyen lenne, akiből előtör az addig ügyesen leplezett énje, és igazságot tesz. Valahogy így nézne ki.

És sikerült olyan szinkronhangot találni Bob Odenkirknek, ami több helyen is szinte megtévesztésig hasonlít a sajátjára. (A Breaking Bad és a Better call Saul sorozatokban azt szoktam meg, kiábrándító lett volna egy Rékasi Károly, vagy egy Stohl Buci, nem mintha nem lennének nagyszerű színészek, de ez nem az ő hangjuk.) A cselekményben nincs sok realisztikus elem, a valóságban Kisember-man "sosem fedné fel képességeit", megmaradna kisembernek, nyelné tovább a megaláztatásokat. :P Szóval mindenképp úgy kell rá tekinteni, mint egy Marvel-filmre, noha nem az. Kicsit emlékeztet a karakter a Jason Statham-féle Crank-re. Az hasonlóan pörgős, ide-oda mászkálós, mindenkit szórakoztatóan leverős történet.