Filmek

A mozin kívül már egy jó ideje csak Netflixet, vagy HBO Go-t nézek. Azért ezeken is van szemét, vagy legalábbis ami számomra az, ugyanakkor szuper jó sorozatok, és filmek is akadnak szép számmal. További előny, hogy mindent lehet eredeti nyelven is nézni, ami szerintem inkább hozzáad az élményhez, mint elvenne belőle. A feliratolvasásnak megvan a maga technikája, szóval nem vonja el túlzottan a figyelmem.
Az Oxigén egy francia sci-fi, egy egyszereplős kamaradráma. Kellemesen fullasztó légkör a szó minden értelmében, remek csavarokkal.

Senki (mozi)

Akciófilm? Inkább szuperhősös. Kisember-man, akivel minden olyan hétköznapi szarság megesik, ami bármelyikünkkel. (Leszámítva a maffiás dolgot.) Senki testesíti meg azt a vágyunkat, hogy amikor már ezredszer is betelik a pohár, végre odacsaphatunk mi is, méghozzá úgy, hogy a látványtól mindenkinek leszakad a retinája. Majd pedig a letartóztatásban ülve egy nagyon-nagyon-nagyon magas helyről leszólnak telefonon, hogy szabadon távozhatunk. Még ha előtte halomra lőttük a fél alvilágot is. Kivel ne esett volna meg olyan, hogy méltatlanul bántak vele, vagy még rosszabbat kellett elszenvednie, és arról álmodozott, hogy bár valami ilyen lenne, akiből előtör az addig ügyesen leplezett énje, és igazságot tesz. Valahogy így nézne ki.

És sikerült olyan szinkronhangot találni Bob Odenkirknek, ami több helyen is szinte megtévesztésig hasonlít a sajátjára. (A Breaking Bad és a Better call Saul sorozatokban azt szoktam meg, kiábrándító lett volna egy Rékasi Károly, vagy egy Stohl Buci, nem mintha nem lennének nagyszerű színészek, de ez nem az ő hangjuk.) A cselekményben nincs sok realisztikus elem, a valóságban Kisember-man "sosem fedné fel képességeit", megmaradna kisembernek, nyelné tovább a megaláztatásokat. :P Szóval mindenképp úgy kell rá tekinteni, mint egy Marvel-filmre, noha nem az. Kicsit emlékeztet a karakter a Jason Statham-féle Crank-re. Az hasonlóan pörgős, ide-oda mászkálós, mindenkit szórakoztatóan leverős történet.

Ti zombik, mind...

Véletlenül találtam rá erre az ausztrál sci-fire. A címben az eredeti novella címe, a filmé pedig "Időhurok".
Mit is mondjak? A sokat szidott Hollywood-i darabok után úgy kellett ez nekem, mint sivatagi vándornak az oázis. Kis költségvetésű, igazából nem is látványos, a színészek is teljesen ismeretlenek számomra, de a történet visz mindent. Valószínű, hogy még holnap is ezen fog kattogni az agyam. Rendesen telepakolták paradoxonokkal. Ez egy ízig-vérig sci-fi novella. Szinte érzem a megsárgult, száraz könyvlapok illatát. :-)
Rengeteg hasonló színvonalú novella várja megfilmesítését és szerintem többet is érnének ezzel, mint a Hollywood-ban, recept szerint összetákolt lélektelen forgatókönyvekkel. :P
Ha megnézné valaki a filmet, az olvasást itt hagyja is abba! Spoiler következik.

Nos? Még mindig itt vagy?
Nem? Akkor jó. :-)
I
I
I
I
I
I
I
I
I
I

A főhős egy időzsaru, akinek a múltban kellene elcsípnie egy robbantós sorozatgyilkost. Az első jelenetben le is ég a pofájáról a bőr és arcátültetést végeznek rajta. Aztán visszaküldik megint a múltba, ahol összefut egy furcsa külsejű faszival, aki elmeséli neki élete történetét. Ő eredetileg nő volt, de miután egy rejtélyes illető gyereket csinált neki, a császármetszésnél kiderült, hogy férfi nemi szervei is vannak és mivel a petefészkét kioperálták, inkább férfit csinálnak belőle. (Ez a része kicsit erőltetettnek tűnt.)
Ráadásként a gyerekét is elrabolták még a kórházban, sosem lett meg.
Az időzsaru látszólag megsajnálja és ajánlatot tesz neki: segít megtalálni gyermeke elrablóját, aki szerinte az apja lehet. Vissza is röppennek az időben pont arra a napra, mikor a lány megismerkedett azzal az illetővel.
Első csavar: az illető nem más, mint a lány későbbi énje, immáron férfiként. Hogy miként vitte rá a lélek, hogy saját magát elcsábítsa és gyereket csináljon neki, az jó kérdés, de megtörtént. A gyerek elrablója pedig az időzsaru volt, aki egyből vissza is vitte abba az időbe, amit a lány (Aki a gyerek anyja és apja is :D) a saját születési dátumának hitt.
Összegezzük hát, hol is tartunk, mert itt már igen nagy a kavarodás. :-)
Tehát, a lány (férfivé operálva) visszamegy a múltba és gyereket csinál saját maga korábbi énjének. Második csavar: a gyerek, akinek ő az anyja és az apja is, pedig... Most tessék megkapaszkodni! Szintén ő maga.
Ő szülte meg a saját maga által "gyártott" önmagát. :D
Harmadik csavar: az időzsaruról kiderül, hogy az is a lány, de egy még későbbi énje, már az arcátültetés után. Pfff....
Negyedik csavar: ez már szinte semmiség. A robbantós sorozatgyilkos, akit egész végig üldözött, szintén ő maga, egy későbbi időből. :P

Friss infó (2023. január 6.): Az HBO Max-on elérhető a film.

Bizottság előtt (3. rész)

Nem egészen így képzelte első éles bevetését. Bár helyzete reménytelen volt, mégis megnyugvással töltötte el a tudat, hogy mégsem  fulladt kudarcba a támadás, sőt a földiek sikerrel járhattak, ha igaz, amit a bennszülött fickó mondott. Földalatti bunkerben bujkálnak, őt is ide hozták le, tehát számukra odafönt már nem biztonságos, a városaik bizonyára romokban hevernek. Most nem tudott minden valószínűség szerint nagyszámú civil áldozatra gondolni. Ezek a lények fájdalmat okoztak neki, elviselhetetlen szenvedést. Lincoln a padlón hevert, szadista vallatói mindkét lábát eltörték. Ez a végállomás, gondolta. Ha valami csoda folytán ki is jutna innen, katonai pályafutásának vége és élete végéig nyomorék marad. A bennszülöttek így próbálták vallomásra bírni, de megtörniük csak a csontjait sikerült. A veréstől elszenvedett súlyos sérülések tudatát még acélosabbá tették. Ha nincs tovább, hát jöjjön a halál. Nem akart emberi roncsként élni. Minél több maradandó sebet okoztak neki vallatói, annál biztosabb volt abban, hogy semmit nem mond nekik.
-Beszélj! -üvöltötték felváltva a vallatók. Szürke overalljukon vörös vérfoltok tanúskodtak brutális hivatásukról.
Lincoln fájdalmas mosolyt erőltetett arcára, de nem szólalt meg.

Ebben a pillanatban hangos sziréna szólalt meg.
-Szívből gratulálok, Lincoln ezredes! Ön sikerrel teljesítette az elitkiképzést. -mondta egy középkorúnak tűnő férfi.
Lincoln kinyitotta a szemét. Most egy elsötétített szobában ült, emberek vették körül. Mind katonák, az amerikai hadsereg egyenruháját viselték. Sérüléseinek nyoma sem volt és fájdalmat sem érzett. Bár erősen dezorientált volt a hirtelen váltás miatt, hiszen előbb még a földön feküdt összeverve, a saját vérében, most pedig a kiképzője állt előtte és gratulált neki.
A férfi egy aranyszínű jelvényt tartott az ujjai közt. Lincoln felismerte. A sast formázó, kis kitűzőt csak kevesen viselhették. Ez volt a mélyűri felderítők jelképe, a legjobbak legjobbjaié. A kiképző közelebb lépett hozzá és zubbonyára tűzte, majd kezét nyújtotta.
-Gratulálok, még egyszer! Ebből a turnusból ön a 17 legjobb egyike. 1500 jelentkezőből csak 17 végezte el a tanfolyamot. -folytatta.
-Uram! -vágta rá Lincoln reflexből. Emlékei még keveredtek a szimulációban szerzett emlékekkel, de mondták neki az elején, hogy ez elmúlik néhány nap alatt.
-3 nap pihenőt kap, hétfőn jelentkezik az alakulatánál, aztán pedig irány a Sagan 2032A! -adta ki a parancsot feljebbvalója.


:-)

Bizottság előtt (2. rész)

A kincstári műanyagpapucs slattyogása hangosan verődött vissza a fél-sötét folyosó teljes hosszában. Két, fehér ruhás ápoló kísért karonfogva egy pizsamás, hálóköntösbe bújtatott férfit. Az ezredes volt az. Kába volt a belé tömött gyógyszerektől, nehezére esett gondolatokká gyúrnia az elméjében vibráló, homályos emlékfoszlányokat. Képek villantak be múltjából, látta magát katonaként a kiképzőtáborban, családja körében, mint ünnepelt hőst, akire mindenki büszke, bár nem jutott eszébe, hogy valami rendkívüli tettet hajtott volna végre. A dédszülei különösen büszkék voltak. Benne látták megvalósulni álmukat, hogy feketeként, teljes jogú és köztiszteletnek örvendő polgárai az Egyesült Államoknak. Kavarogtak az információk a fejében, ám minél közelebbiek voltak időben, annál töredezettebbek is. Az elmúlt egy évről gyakorlatilag nem rendelkezett tudással. Számára csak a jelen létezett, amiben éppen volt. Biztos, a gyógyszerek hatása. Vagy tényleg megőrült? Mi van, ha igaz? Már semmiben sem volt biztos.

-Helló, Mr. Lincoln! Kérem, üljön le! Hogy érzi magát? -az ismerős hang az asztal túloldaláról érdeklődött. A bizottság elnöke. Talán...
-Fáradtan... -mormolta az ezredes. Nehezére esett a szavak kiejtése, így nem is nagyon próbálkozott velük.
-A kezelés sajnálatos mellékhatása, de el fog múlni. -biztosította az öltönyös, miközben az asztalon lapuló táblagépet böngészte.
-Örömmel olvasom, hogy az utóbbi időben már sokkal nyugodtabb. -nézett rá újra a széken, roskatagon ülő férfira.
-No és mi a helyzet az invázióval? Mit is mondott legutóbb, hol jelölték ki a Bravo-2 hídfőállás helyszínét? -érdeklődött sunyi mosollyal az arcán.
Egy végtelennek tűnő pillanatig csendesen nézett maga elé, majd egyenesen a kérdező szemébe.
-Nem... mondtam... hol... -felelte az ezredes.
Az öltönyös oldalra nézett, a kollégájára. Egy pillanatra mintha megváltozott volna az arca, a feje, sőt minden. De látni és felfogni is, ebben az állapotban közel sem bizonyult olyan gyors folyamatnak, mint gyógyszerek nélkül ment volna.
-Hát persze. -mosolyodott el újra a kérdező. -Mondja, Mr. Lincoln! Ön szerint kit terhel a felelősség a támadás kudarcáért?
Nem értette, miért kérdezik arról, ami szerintük csak az ő fejében létezik. Úgy gondolta (Már amennyire most képes volt gondolkodni.), hogy ha már őrültnek nézik és őrültként kezelik, talán előbb nyugta lesz, ha rájátszik erre. Ha nekik egy őrült kell, megkapják. Csak el kell ismernie őrültségét. Szerencsés esetben még a gyógyszeres kezelést is megszüntetik.
-Csak képzeltem az egészet. Most már tudom... -bökte ki végül. Hirtelen erős fájdalom hasított fejébe, még a szemét is behunyta. Az egész csak egy pillanatig tartott és teljesen elmúlt. Mikor újra kinyitotta a szemét, nem embereket látott. Hasonlóak hozzánk, de határozottan nem emberek voltak. Most már emlékszik. A bennszülöttek voltak ilyenek azon a bolygón. A Saganon. Az erős fájdalomtól úgy tűnik, gyorsabban feloldódott az elméjét tompító gyógyszer. Minden másodperccel tisztábban látott. Az előbbi "bizottsági meghallgató szoba" eltűnt. Helyét egy durva vasbeton falakkal övezett ablaktalan, narancsfényben úszó helyiség vette át. Mint egy földalatti bunker. A födém néha erősen megremegett, mintha bombáznának odafönt. Észrevette, hogy vér fut végig az arcán. Próbálta kezével letörölni, s megállapítani a vérzés forrását, de a keze nem mozdult. Egy vastag betonoszlophoz volt kikötözve. De az erős fejfájás, amit érzett, nyilván összefüggésben van a "bombázás" robajával. Ennek köszönheti, hogy magához tért.
-Most mi van? -kérdezte a középen álló humanoid a mellette ülőktől. Arcán kétségbeesés tükröződött.
-Lehet, hogy magához tért. -felelte a másik.
-Mmmmmmmm!!! -üvöltötte ingerülten.
-Ember! Hallod ezt? -mutatott felfelé. -A te fajtád romhalmazt csinál a városból. De ne reménykedj! 10 emelet mélyen vagyunk, innen nem szabadulsz.
-Adjatok neki egy újabb adag drogot! Meg kell tudnunk, mik a terveik! -utasította a többit.
-Nem hiszem, hogy az agya kibírna még egy kezelést.  -ellenkezett az "ápoló". -Veréssel gyorsabban célt érnénk.
-Még egy kezelés? Hány volt eddig, rohadékok? -kérdezte az ezredes.
-Hét. És, hogy legyen min gondolkodnod, nem vagy itt egy éve. Ma reggel fogtunk el. -jött a válasz.
-Vigyétek át a vallatóba! Azok szóra bírják. Reméljük... -tette hozzá elsápadt fejjel.

:-)

Bizottság előtt

-A felderítés két éven át küldött jelentéseket a Sagan 2032A-ról. E jelentések minden kétséget kizáróan megállapították, hogy a bolygón élők technológiai fejlettsége a legtöbb területen évszázados lemaradásban van mögöttünk. -olvasta fel az asztal fölé hajlova a táblagépből, majd kérdőn pillantott a helyiség közepén helyet foglaló katonatisztre.
-A felderítés alaposan elbaszta. -motyogta az orra alatt a kefe hajú ezredes.
-Hogy mondta, kérem? -kérdezett vissza az asztal közepénél ülő bizottsági tag. A hangjából úgy tűnt, értette amit a férfi mondott, csak szerette volna kiprovokálni, hogy hangosan is kimondja. Ebből később még előnyt kovácsolhatott volna, abban az esetben, ha sikerül hadbírósági ügyet kreálnia a kudarcból. Bár a lelke mélyén tudta, hogy nem múlhatott egyetlen tiszten a hadművelet sikertelensége, azt mindenképp el akarta kerülni, hogy ez pont az ő politikai karrierjét törje ketté. Mert kettétörné, ha nem sikerülne egy balekra ráverni az egész balhét, ebben biztos volt.
-Hmm. Csak annyit mondtam, hogy a felderítés tévedett. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az egymillió hősi halottunk. -a katona nem politikus, de azért jó helyzetfelismerő. Nyelt egy nagyot és összeszedte minden önuralmát. Nem volt kétsége afelől, hogy a felelősöket nem saját köreikben fogják keresni. Csak rontott esélyein, hogy egyetlen magas rangú tisztként tért haza a Földre néhány tucat tengerészgyalogossal. Ennyi maradt a legyőzhetetlennek hitt armadából.

2032 óta fognak rádiójeleket arról a bolygóról, mely 30 fényév távolságra van a Földtől. Hamarosan felderítőket küldtek oda, először csak tudományos célból. A bolygón fellelhető nyersanyagok bősége azonban felkeltette bizonyos gazdasági érdekcsoportok érdeklődését. hasznot láttak ebben is. Győzködték a kormányt, de az elnök mereven ellenezte, hogy megtámadjunk egy idegen bolygót. Az elnököt "véletlen" baleset érte. Az utóda, hogy hogy nem rábólintott a gyarmatosításra. Két évtized elég volt, hogy megépítsék a hatalmas szállítóhajókat, amelyek odafelé az inváziós erőket, visszafelé a kitermelt értékes ásványkincseket hozták volna. Az előre küldött kémek szerint a bennszülött civilizáció technológiája nem veheti fel a versenyt a miénkkel. Könnyű meccsnek ígérkezett. Csakhogy hiba csúszott a számításukba.
Az 1 milliós haderőt 10 turnusban szállították a bolygóhoz. Odalent már javában aprították a mieinket, mire az utolsó adag friss hús is megérkezett. A vezérkar tudta, mi a helyzet, de a támadást nem állították le.
 Nyilván megvették őket is kilóra. (Gondolom.) Súlyos ezer milliárdokat költöttek a flottára és eszükben sem volt kézzelfogható eredmény nélkül hazakullogni. Az emberáldozat nem számított. Én az utolsó turnussal érkeztem. Az űrkomppal behatoltunk a légkörbe. Vadászgépek tapadtak ránk, a pilótának nagyon észnél kellett lennie, hogy kikeveredjünk a sz*rból. Szó sem volt ott légifölényről és az ellenség technikája is sokkal fejlettebb volt annál, amivel etettek minket. Több csatornán is vészjelzéseket fogtunk a mieinktől. Egyértelművé vált, hogy az armadát szétverték. Visszavonulási parancsot adott ki az admirális, saját felelősségére. Sikerült kijutnunk folyamatos tűz alatt. Csak itt szembesültünk vele, hogy mi maradtunk egyedül életben.
Illetve van még valaki. Az egyik előreküldött felderítő. Nem fedte fel a kilétét. Annyit elárult, hogy csak 2 hétig voltak a bolygónál és nem 2 évig. Az eredeti jelentésekben "rendkívül kockázatosnak", "nem javasoltnak" minősítették a konfrontációt a bennszülöttekkel. Minden, ami eztán történt hazugság volt. A gazdasági érdekcsoportok megbízásából hamis jelentéseket gyártottak, hogy rávegyék a kormányt erre az öngyilkos akcióra. Remélték, hogy még, ha jelentős áldozatok árán is, de sikerrel járnak és ezzel új távlatokat nyitnak meg előttük és a Sagan 2032A csak az első lépés, hosszabb távon pedig elképzelhetetlen hatalomra és profitra tehetnek majd szert. Alábecsülték az idegeneket és ezért 1 millió ember az életével fizetett.
Ennyi a történet. Mit is mondjak ezeknek a fehér inges f*szkalapoknak?
-Mikor a hajónk kilépett a hipertérből, szabvány szerint azonnal indították az űrkompokat és nyílt alakzatban közeledtünk a BRAVO-2 hídfő felé. -részletezte az ezredes. Úgy döntött, egyelőre magában tartja, amit tud. Cseppet sem bízott a Bizottságban, hiszen ők is a CÉG emberei.
-És mi történt odalent? -kérdezte rezzenéstelen arccal az öltönyös.
-Mondtam már. Nem volt semmiféle hídfőállás. A légifölény egyértelműen a bennszülötteknél volt. Csapatainkat szétverték és visszavonulási parancs volt érvényben. Semmit sem tehettünk. -fonta karba a kezét az ezredes.
-Visszavonulási parancs... Amely, mint tudjuk, szembement a vezérkar parancsaival.
-Lóf... -sóhajtott egyet, mielőtt csúnyát mondana. Ha egyszer elkezdi, nehezen hagyja abba a káromkodást és ez most nem jött volna jól. -Gondolt már valaki arra, mi lesz, ha ezek utánunk jönnek? -célzott a bennszülöttekre.
-Javaslom, tartsunk szünetet... -szólalt meg az asztal szélénél helyet foglaló másik öltönyös alak.

...

-Nos, úgy tűnik, Mr. Lincoln, hogy nem tapasztalható javulás az állapotában. -kezdte mondandóját a középen ülő férfi.
-Ezt meg, hogy érti? Mi az, hogy az állapotomban? -értetlenkedett az ezredes.
-Még mindig szentül hiszi, hogy amit állít, az valóban megtörtént. -fordult a mellette ülők felé a másik öltönyös.
-Persze, hogy megtörtént! A büdös p*csába, hát nem értik meg, hogy jönnek??? Ha egyszer ideérnek, mindannyiunknak annyi! -kelt ki magából a tiszt.
-Adjanak neki nyugtatót! -szólt az ajtó mellett álló ápolóknak a nő.
-A meghallgatást befejeztük, Mr. Lincoln. További egy év gyógyszeres kezelésre teszek javaslatot. -jelentette ki ellentmondást nem tűrőn a középső öltönyös, miközben ingerülten állt fel az asztaltól.
-Reménytelen eset. -tette hozzá a kollégája.
-Hmm. Figyelemre méltó eset, az tény. Ilyen részletes és következetes tévképzettel ritkán találkoztam pszichiáteri pályafutásom során.
-Valóban az. Van még mára valaki? -kérdezte a harmadik öltönyös.
-Senki. -felelte a nő.
-Az asszony kacsasülttel vár otthon. -lelkendezett a férfi, miközben az ajtón kilépve vállára dobta fehér köpenyét.

:-)

A sci-fi valósággá válik 2.: Teleportálás :-)

A Star Trek filmekben úgy használják a teleportálást, mint manapság a mobiltelefonálást. A sztori a 22. század után játszódik. Lehet, hogy addig (Vagy még korábban.) valósággá válik, addig marad az álmodozás.
De! Szerencsénkre a fizikusok is foglalkoznak már a témával :-)
Napjainkban is zajlanak kísérletek, a kvantum-összefonódás rejtélyes jelenségét kihasználva már sikerült információt cserélni távoli atomok között. Kezdetnek nem rossz ;-)

Michio Kaku professzor szórakoztató stílusú sorozatában természetesen ennek a témának is szentelt egy epizódot. /Sci-fi tudomány, az őrültség fizikája:

Egy másik érdekes film: A kozmoszon túl -  Kvantummechanika. A teleportálásról remek leírás a 33. perc környékén :-)

Egy érdekes kérdés: belép az ember egy teleportáló-gépbe, az szkenneli őt az utolsó atomig és... ??? Megsemmisíti, miközben egy másik gépben az ott rendelkezésre álló atomokból újra felépíti az itt szkennelt információk alapján. Az már egy másik ember. (Ne is bonyolítsuk meg azzal, hogy van-e Lélek és az szkennelhető, reprodukálható-e?)
De ki akarna megsemmisülni és egy másolatként újjászületni? :-)
Hmm. Belegondolva a részletekbe, elég sok hibalehetőséget kell kizárni még az első ember teleportálásáig.
Arról ugye nem beszélve, hogy ezzel vissza is lehet élni. Egyszer beszkenneltek valakit, azt végtelen darabszámban reprodukálhatják. Igaz? Gondolom, nincs akadálya, hogy több példányban is "teleportálják", vagy az információ tárolásával egy későbbi időpontban tegyék meg. Hmm. Jó lenne érteni is hozzá :D Azt hiszem, a technológiai kérdéseket hamarabb megoldják, mintsem az Ember éretté váljon a használatára :P
Egy másik lehetséges következmény: az emberiség teljesen ellustulna. Ugyanis nem lesz szükség gyárakra, hogy bármit is előállítsanak. Elég megtervezni, vagy egy létező tárgyat szkennelni és futószalagon lehet létrehozni a "semmiből". Ki akarna dolgozni? Minek? De hova vezetne ez?
Nézzük, mi szól mellette! Például teleportálnak egy súlyosan beteg embert, de útközben az adatcsomagból kitörölnek minden olyan információt, ami a betegségét okozó vírusokat, rákos sejteket írja le, vagyis a túloldalon elvileg egy egészséges ember készül el. Ez már jobban hangzik.
Remélem, sikerül megvalósítani. De aztán nehogy rossz kezekbe kerüljön! :-)

A sci-fi valósággá válik - 1. rész :-)

Ezt sem ma írtam, de itt még nem volt :p Roppant mód érdekelnek ám az ilyen dolgok, úgyhogy egy kisebb sorozat lesz ebből.

Olyan hírt hallottam a rádióban, amitől feltámadt bennem a remény. Az Emberiség hihetetlen változások előtt áll. Remélem, ezek pozitívak lesznek.
A hír: Hiperhajtóművön dolgozik a NASA. Vagyis egy olyan meghajtórendszeren, aminek segítségével akár 2 hét (!) alatt is eljuthatna egy kisebb földi űrhajó a legközelebbi csillagrendszerhez. A sci-fi valósággá válik. Az ötlet, hogy magát a teret manipulálva utazzunk a fénynél is sokkal gyorsabban a Star Trek sorozatban bukkant fel először. Einstein szerint semmi sem lehet gyorsabb a fénynél. Meg hát elképzelhetetlen mennyiségű energiára lenne szükség csak a megközelítésére is, nem beszélve az időről, ami az űrhajóban utazók számára lassabban telne, így a Földön évtizedeket öregednének az emberek, míg az űrhajósok csak heteket vagy hónapokat
Szóval a sci-fi sorozatban látottakat próbálják most átültetni a valóságba, miszerint létrehoznak egy szubtérbuborékot egyelőre csak kicsiben. Ha a dolog működik és stabil, akkor belátható időn belül megépülhet az Emberiség első nagy hatótávolságú űrhajója, benne a hiperhajtóművel.
S, hogy ez nekünk miért lenne jó? Gondoljunk csak bele, ha felfigyelnek rá más civilizációk, hogy az Ember saját erejéből kijutott a csillagok közé, akkor valószínűleg felveszik velünk a kapcsolatot. Ha a szándékaik békések, micsoda tudást oszthatnak meg velünk (Tudomány, gyógyászat, technika, kultúra)... Elképzelhetetlen lehetőségek nyílnak majd meg az Emberiség előtt. Úgy vélem, ez gyökeresen megváltoztatja majd magát az Embert is. Más szemmel nézünk egymásra, jobb irányba mozdulhat el értékrendünk, stb. Lelkesítő, na :-)
Csak reménykedjünk, hogy így lesz és nem sajátítja ki magának egy szűk gazdasági kör. De sokáig úgysem tudnák titokban tartani, hogy mások is élnek "odakint":p

Nem biztos, hogy pont ilyennek fogja látni az első szerencsés utazó...
Az új hajtómű energiaforrása? Talán antianyag lesz? A technika mai állása szerint irdatlanul sok pénzbe kerülne néhány grammnyi antianyag előállítása is ("Egy milliárdod grammnyi antianyag előállítása a NASA becslései szerint megközelítőleg 6 milliárd dollárba kerül."), nem beszélve az ehhez szükséges időről. De a tudomány változás. Ami tegnap sci-fi volt, az holnap már mindennapos dolog lesz ;-)
Gyorsa eredményre azért én nem számítok térhajtómű fejlesztés terén. De jó, hogy legalább elkezdtek foglalkozni vele, mert magától ugye semmi sem készül el ;-)