Életvonat, én meg állok mellette

 Mikor írtam ide legutóbb? Én valahol a nyaralási élménybeszámolóm, vagy talán pont annak az elmaradása környékén vesztettem el a fonalat. A cím alapján a lekésett átszállásomról már írtam.

Nincs időm semmire sem, ami nagyon frusztráló. Úgy érzem, olyan az életem, mint egy gyorsvonat, aminek a szerelvénye kocsiról-kocsira folyamatosan száguld el mellettem, én meg ott állok a sínpálya szélén bamba pofával. Abba is hagyom mindjárt ezt a bejegyzést, mert szeretném még elkapni legalább a legutolsó kocsi kapaszkodóját. :D

Rengeteg munka van + sikerült az elhatározástól számítva 1 hónap alatt elkezdeni a ház hőszigetelését, ami igencsak nagy szó egy olyan világban, ahol hasonló munkákra jó esetben fél év múlva vállalja a kezdést a kivitelező. Jó, mocskosul drága. Talán, de lehet hogy nem. Nem lehet ezeknek az árait összehasonlítani. Az anyagár fix csak. Ugyanakkor meggyőződésemmé vált, hogy ebben az esetben a drágább valójában olcsóbb. Ha egy szerényebb összegért vállalta volna egy másik szaki, de csak tavaszra? Magasabb anyagárak, magasabb munkadíj, a pénzt tartogatni értelmetlen (Hihetetlen, hogy újra itt tartunk.), és míg odáig elvergődünk, jóval magasabb rezsiköltség. 

Na, jön az utolsó kocsi, felkapaszkodom rá! :-)

Lekéstem a repülőt. Mi lesz most? :O

Azt mondták, Los Angelesben nincs semmi, csak pár felhőkarcoló és egy (?) autópálya. Persze van óceánpart és Hollywood-felirat is, de azért közel sem egy San Francisco, vagy Budapest akár. Nem is vágytam oda különösebben, csak épp oda jött ki az első amerikai átszállásom. 

 

Üdvözöljük az Egyesült Államokban! Ez egy békés, rendes ország, nem szeretjük itt a gyüttmenteket. :D

 

3 órás átszállásom azzal ment el, hogy egy végeláthatatlan ember-kígyó kígyózásának egyik láncszeme voltam a vámosoknál. Sehogy nem akart haladni a sor. Az első reptéren kell belépni az ország területére, ahogy az EU-ban is, + fel kell venni a leadott poggyászt, és újra check-in. A vámtiszt elég alapos akart lenni, mindent is kérdezett, mi a munkám, mennyi pénz van nálam, mennyi időt töltöttem legutóbb az USÁ-ban, stb. Negyedik utam volt, szóval a bebocsátásom aligha forgott veszélyben, csak az időmet baszatta el. Nem haragszom rá, ez a dolga. Volt már olyan, aki kevésbé volt szigorú. A honolului gépem a szomszédos terminálról indult. 20 perc körüli időm volt, az American Airlines pultosai természetesen közölték, hogy már túl késő, ők nem is tudnak mit tenni, menjek vissza az érkezési terminálba a Finnairhez, és majd ők átfoglalják egy másik járatra. Életem első repülő-lekésése. Azt sem tudtam, mit kell ilyenkor csinálni azonkívül, amit a pultnál javasoltak. Kemény percek következtek. :D Mire visszamentem, jött az e-mail az American-től, hogy 1 óra múlva indul a gépem, eltolták az indulást, visszamentem, a pultosok még mindig nem tudtak erről, mutatom az e-mailt, némi pötyögés után megkaptam az új beszállókártyát, oszt siessek lehetőleg. Elértem, sőt még vagy 4-5 másik utas is utánam szállt fel. Nos, nem egy Ryanair. :P Így 1 óra csúszással érkeztem Hawaiira. Tanulság, ha nem fapadossal jársz így, valószínűleg maguktól megoldódnak a problémák. Vagy nem, mert talán pont Te vagy az, aki tudna ellenpéldát mondani, de az bizonyos, hogy az esélyek sokkal jobbak, mint egy Ryanair, vagy Wizz esetében.

Nem tetszett meg az angyalok városa, továbbra sem szerepel úti céljaim között. :P

Itt már a gépemen ülve... :-)

Nyaralásovics

 2 éve nem voltam sehol a járvány miatt. Ezalatt terveztem több utat is. Végül úgy döntöttem, 3,14tsába a tervekkel! :D Ahogy az öreg Hammond mondta volt a Jurassic Parkban: "nem spóroltam semmin". És valóban. Meg sem merem számolni, mennyit vertem el eddig, pedig még odébb van az indulás. A szervezésnek még a végére sem értem, nem akarok spoilerezni (Nem mintha bárki olvasná ezt a bejegyzést a következő pár hétben.), de ez lesz eddigi legbonyolultabb utam, így még kisebb helyi repülőutakat is össze kell hangolni autóbérléssel, hotelszobával, stb.. A hely kva drága, az út kva hosszú, így a legjobb alkalom, hogy a bakancslistámon régóta szereplő business classt kipróbáljam. Az ár alig változik a távolságokkal (Egy sokkal rövidebb útra is hasonló árban lenne.), viszont a fáradtságot megérezném, ha ülve kéne aludnom ezen a távon. Reggeltől-estig meló van lassan egy éve, és ki van már a faszom az egésszel. Legyen némi látszatja is, hogy kidolgozom a belem! :P

Folyt. köv.

Nos, az utazóbiztosítást és a kötelező covid-tesztet leszámítva szerintem mindent lezsíroztam, fizettem, stb. Nagy megkönnyebbülés, hogy bár a szigetek közti repülőutaknál a járatválasztáskor elég magas összegek szerepeltek utanként (Ez 3,5 út, mivel a másodiknál van egy megálló Honoluluban.), de az összesítésnél mégis egy elég kedvező árat adott ki (187 dollár lett a vége, miközben járatonként min. 142 volt az ár.) Kicsit bosszantó, hogy sok idő megy majd el utazgatásokkal, és várakozással, ahelyett hogy ezt a hely felfedezésével tölteném. Kéne még 1 hét pluszba, és akkor nem zavarna. De nincs ennyi időm.
Most, hogy összeszámoltam, 10-szer fogok repülőre szállni az indulástól a hazaérkezésig. :D 3 járat oda, 3 vissza, és 3,5 helyben, ami valójában 4, mert már az ülésválasztásnál látszott, hogy minimum le kell majd szállni a megálló gépről. Feszes a menetrend, s hogy pihentető nem lesz, az kvaélet. De az élmény és a látni való kárpótol, és a business osztályon alhatok vízszintesben, ami elég hasznos. :-)

4. oltás

 Megkaptam a 4. oltásom. Az ok nem a koronavírustól való félelem, hanem hogy az első 2 Sputnik volt, amit nem engedélyeztek az USA-ban, de a harmadiknak kapott Pfizer csak egy fél adagnak számít, így aligha engednének be az országba. Végre elkezdtem szervezni a következő utamat, van mit bepótolni. :-)

Remélem, ezúttal nem káoszban (Akár egy világháború miatt.) kell hazavergődnöm, mint legutóbb, a covid-pánik legelején.
Hogy hová megyek pontosan? Azt majd utólag megírom. Vannak zöld hegyek. ;-)

Frissítés: Ma van az oltás másnapja. Az éjszaka hidegrázós volt. Fel kellett kelnem a téli paplanomért, akkor el is múlt azonnal a didergés és elaludtam. Ma brutál fejfájás. Valami hasonló rémlik az előző oltásokkal kapcsolatban is. Akkor ez az állapot kb. 1 nap alatt elmúlt. Remélem, ötödikre nem lesz szükség. :P :D

Frissítés 2.: A mellékhatások kb. 10-12 órán át tartottak, és 24 órával az oltást követően már szinte semmi bajom nem volt.

Lapos has-hadművelet 2. fázis

 Ki kell mondani, október óta stagnál a fogyás. Hiába edzek továbbra is rendszeresen, nincs eredménye. Sajnos sokáig halogattam, hogy valamit változtassak, de most kb. 1 hete újult erővel kapcsoltam magasabb fokozatba + változtattam kicsit az étkezési szokásokon, kevesebbet többször (Tudom, ez alap lenne kezdettől fogva, de mivel enélkül is mentek a dolgok, ezt kihagytam.) + vettem zsírégető tablettát, ami 3db lókapszula naponta, egyszerre. Az anyagcserém szerintem gyorsabb, mint előtte, s lassan a mérlegen is elkezd lefelé vándorolni a mutató. Legalábbis k*rvára ajánlom neki. :-)

Elfújta a szél

Észrevette, hogy vigyorgok a maszk alatt, mire nevetve kérdezte, hogy mi a probléma. Mondom, ez most nagyon hülyén fog hangzani, de elvitte a számlámat a szél.

Azt, amit 2 perce adott ki a cégem nevére kiállítva. Van az a pont, amin túl már nem dühítő valami, hanem röhejes, és csak röhögni tud rajta az ember. Na, ez az volt. Kitoltam az OBIból a frissen vásárolt generátoromat (Nem az apokalipszisre készülök, csak volt ma egy bő 2 órás áramszünet, ami alatt malmoztam munka helyett.), a számla és a garanciajegy a felső kosárba rakva, nehezéknek pedig egy szintén ott vásárolt sniccer. Bár ez utólag olyan hatékonynak bizonyult, mint az ismert mémfotón az extrudált kukoricával átszúrt lakatpánt, tehát semennyire, sőt talán még provokációnak is vehette a szél, hiszen egyből bejelentkezett a kihívásra, amint kitettem a lábam az épületből. ÁFA-visszaigénylő papírcsíkom a legközelebbi autó alatt suhant át, ekkor láttam utoljára. Persze lesz másolat, de csak holnap, mert még nincs benne a renCerben.

 

 

 

Világvége?

 Életemben, vagyis az elmúlt 42 évben még nem járt olyan közel az emberiség a 3. világháborúhoz, mint most. Legalábbis így érzem. Lehet, hogy még így is nagyon messze vagyunk tőle, mégis az eddigi legközelebb. Az alábbi cikk nem az első olyan, ami miatt komolyan foglalkoztat egy lehetséges atomháború gondolata, hiszen az ukrán háború kitörése óta folyamatosan ebbe az irányba mutatnak az eseményvektorok, és ha csak kis lépésekkel is, de ijesztően araszolunk valami borzalom felé. Putyin ítélőképessége még rendben van? Maga az invázió is egy minden szakértő által lehetetlen, irracionális dolognak tűnt a folyamatos hisztériakeltés ellenére is, ami mögött vagy pontos hírszerzési infók álltak, vagy olyan volt ez az állítás, mint a rossz óra, ami naponta kétszer a pontos időt mutatja. Ha ezt meglépte az ismert brutális következmények dacára, melyekkel nyilván számolt a hadműveletek megtervezése közben, mit érnek a józan ésszel felvázolt jóslatok? Senki sem tudja, meddig megy el a csávó. A nyugati oldal lépései (fegyverszállítások, a Boszporusz NATO -török- általi lezárása az orosz hadihajók előtt) vajon milyen válaszokat szülnek majd? Közben ma délután Fehéroroszország is belépett a háborúba. Apró lépések ezek, de a legrosszabb irányba visznek minket. Az atomfegyverek bevetése irracionális lenne, de Ukrajna megtámadása is az volt, még ha nem is ugyanaz a súlycsoport. Dolgozom, de néha úgy érzem magam, mint a süllyedő Titanicon játszó zenekar. Csinálom, de minek? Jó lenne, ha végre behúzná mindenki a féket, és elindulnánk a békés együttélés felé. Mindkét támadó országban van ismerősöm, belorusz, orosz, hús-vér emberek, egyikük sem habzó szájú gyűlölködő. Álmom egy olyan világ, amiben nem keletiek és nyugatiak élnek, hanem mi, földlakók. :P

 

https://www.portfolio.hu/global/20220301/orosz-atom-tengeralattjarok-es-mobil-raketainditok-kezdtek-gyakorlatba-530191