Nyomorúságos, és elszomorító volt, ahogy ezek ketten megalázzák Kiscsajt (Nevezzük mán' így hivatalosan is...). Kiélvezve, ha nem is azt, hogy megaláznak valakit, de hogy hatalmat gyakorolnak valaki fölött. Egy senki fölött, aki a Tesco ranglétra majdnem legalján helyezkedik el a rádiós kápónő és a polcszervizes között. Miközben ők maguk is senkik, sőt senkibbek, mert egy magukfajtát mószerolnak be éppen a főnökeiknél, hogy rúgják má' ki ezt a kis kvát, hát má' tényleg, miJazhogy itten ordít. (Nem ordított.) Nem így, nem hallottam ilyet, hogy kiskurváztak volna, de gondolatban ezt mondhatták, még ha nem is ezekkel a szavakkal.
Ugyanakkor van az éremnek egy másik oldala. Mert lehet, hogy a két másikat vonják felelősségre a főnökök egy 3,14tsa miatt, akinek megmondták, mit, s hogyan kell tennie, de baszik úgy csinálni, és itt most vagy ő fog szopni, vagy helyette még 3-4 olyan, aki rendesen végzi a munkáját. Mindenkinek igaza van, és senkinek sem. Biztos, akadnak olyan, aki pont úgy végzi a munkáját, ahogy elvárják tőle, jogos hát a kérdés, hogy miért ne az övé legyen az állás. De attól még nyomorúságos, és elszomorító volt ez a jelenet. Kiscsaj pedig azóta munka nélkül, vagy egy fegyelmivel a zsebében sírdogál. Elegánsabb, emberségesebb lett volna a vásárlók kizárásával, egy zárt irodában négyszemközt, hatszemközt megbeszélni vele, ha mulasztást követett el. Nem utolsósorban pedig hatékonyabb a probléma kielemzésére koncentrálni a vétkes nagy nyilvánosság előtti megalázása helyett. Valószínűleg csak kinevezik a kis- és középvezetőket, de nem képzik őket, ebből kifolyólag egyénenként változó, hogy képesek-e emberekkel bánni, vagy eszköztáruk kimerül a verbális agresszióban, és a egzisztenciális megfélemlítésben.
Ápdét (2019.04.05.): Kiscsaj továbbra is kasszásként dolgozhat a Tescoban. Örüljünk? Azért tesco-pénztárosnak lenni nem egy életcél. Remélem.
