Update: Hoppacsek! Ez az 500. bejegyzés ebben a blogban.
"Szegény ember zombi-sorozata", és hasonló jelzők kíséretében említik a trash-filmjeiről hírhedtté vált The Asylum Studios Netflixen futó, Black summerét, amely épp a 2. évadánál tart. Különösebben nem vártam, bár az első évadot néztem, és a gyártóhoz képest kellemes csalódás volt. Mivel a cég profilja alapvetően a hollywoodi sikerfilmek extra alacsony költségvetésű koppintásaira épül (Alább az első kép, ami a cég oldalán szembejött. Elég beszédes... :D), itt se számítson senki retinaszaggató látványeffektekre, vagy a karakterek olyan mélységű kidolgozására, mint a The walking deadben. Aki pörgést, és sok hentelést akar látni, dobjon be előtte egy Z világháborút, vagy egy 28 nappal későbböt, és azt öblítse le pár Black summer epizóddal! Szegényes, de valahogy mégis szórakoztató, már amennyire a halál és az "ember embernek farkasa" minden posztapokaliptikus történetben visszatérő paneljei szórakoztatónak (És nem inkább nyomasztónak.) nevezhetők. Egyes részek kimondottan átélhetőek, és most már a 2. évadról beszélek, mivel az elsőből alig pár jelenet ugrik be az eltelt idő után. :-) Az Asylum tőle szokatlan módon igyekezni látszik némi újítást vinni a műfajba. Az epizódokat fejezetekre bontva, külön címmel ellátva kapjuk. Egészen közelre fókuszálva egy-egy történésre még akkor is, ha semmi különös nem történik. Néha ez kifejezetten jól áll neki, máskor meg bénának hat, de lehet hogy csak nem értek hozzá eléggé. :-) Én azt mondom, mindenképpen nézésre érdemes, amennyiben szereti az ember a zombiapokalipszisről szóló filmeket.
Ape vs. Monster
Amikor illusztrációt kerestem, fel voltam készülve valami ilyesmire, de a kép láttán bennem maradt a levegő. :D A Godzilla vs. Kong nemrég debütált a mozikban. Az esetleges hasonlóság nyilván a véletlen műve. ;-)
