Black summer

 Update: Hoppacsek! Ez az 500. bejegyzés ebben a blogban.

"Szegény ember zombi-sorozata", és hasonló jelzők kíséretében említik a trash-filmjeiről hírhedtté vált The Asylum Studios Netflixen futó, Black summerét, amely épp a 2. évadánál tart. Különösebben nem vártam, bár az első évadot néztem, és a gyártóhoz képest kellemes csalódás volt. Mivel a cég profilja alapvetően a hollywoodi sikerfilmek extra alacsony költségvetésű koppintásaira épül (Alább az első kép, ami a cég oldalán szembejött. Elég beszédes... :D), itt se számítson senki retinaszaggató látványeffektekre, vagy a karakterek olyan mélységű kidolgozására, mint a The walking deadben. Aki pörgést, és sok hentelést akar látni, dobjon be előtte egy Z világháborút, vagy egy 28 nappal későbböt, és azt öblítse le pár Black summer epizóddal! Szegényes, de valahogy mégis szórakoztató, már amennyire a halál és az "ember embernek farkasa" minden posztapokaliptikus történetben visszatérő paneljei szórakoztatónak (És nem inkább nyomasztónak.) nevezhetők. Egyes részek kimondottan átélhetőek, és most már a 2. évadról beszélek, mivel az elsőből alig pár jelenet ugrik be az eltelt idő után. :-) Az Asylum tőle szokatlan módon igyekezni látszik némi újítást vinni a műfajba. Az epizódokat fejezetekre bontva, külön címmel ellátva kapjuk. Egészen közelre fókuszálva egy-egy történésre még akkor is, ha semmi különös nem történik. Néha ez kifejezetten jól áll neki, máskor meg bénának hat, de lehet hogy csak nem értek hozzá eléggé. :-) Én azt mondom, mindenképpen nézésre érdemes, amennyiben szereti az ember a zombiapokalipszisről szóló filmeket.

 

Ape vs. Monster
Amikor illusztrációt kerestem, fel voltam készülve valami ilyesmire, de a kép láttán bennem maradt a levegő. :D A Godzilla vs. Kong nemrég debütált a mozikban. Az esetleges hasonlóság nyilván a véletlen műve. ;-)

Zombi-apokalipszis

Nem emlékszem, hogy valaha is zombikkal álmodtam volna, de ma éjjel sikerült. Méghozzá elég hosszú álomnak tűnt (Az átlagoshoz képest.).
A vége az, ami igazán említésre méltó, hiszen sikerült az utolsó pillanatban megakadályozni az emberi értelem eltűnését a Földről.

Bejutottunk egy magas falakkal körülzárt menedékhelyre (Valami régi várkastély volt.), de az egyik kazamatába valahogy bejutott egy zombi. :-) Valaki, a szemem láttára sétált be abba a pinceszerűségbe, aminek a vége a sötétbe veszett és onnan támadt a veszedelem. :-) Nem kellett sok, és máris azon kaptuk magunkat, hogy egy meredek lépcsőn rohanunk felfelé, a belső várfal mögé, ami még biztonságos volt. Legalábbis abban a pillanatban. Én, valami csaj és valami gyerek, aki nem tudom, hogy csapódott hozzánk. Egyébként a csajt elragadták a zombik. :D De önfeláldozó volt, hősként veszett oda.
Na, de most jön a finálé!
Néhány száz, vagy ezer ember összezárva egy kis várban, a falakon túl pedig az egyre sokasodó rettenet és talán nincs is már ember a bolygón rajtunk kívül... A helyzetünk elkeseredett volt.
S, mikor már a remény utolsó fénysugara is kihunyni látszott, felbukkant a nagy hős, a világ megmentője: Tom Cruise. :D

Spéci gyógyszert permetezett a levegőbe? Szitává lőtte őket? Vagy lángszóróval vágott utat a túlélők számára? Ó, neeeem!

Hatásszünet. :-)


Tom Cruise énekelni kezdett, amitől a zombik végleg megdöglöttek. :D :D :D
Nem vicc! Énekelt, a zombik meg feküdtek.

Most azon gondolkodom, hogy mi ihlette ezt az álmot. Úgy rémlik, mintha a rádióban szóba került volna, hogy a jó, öreg Tom dalra fakadt. Talán ebből generált a tudatalattim egy valószínű forgatókönyvet. A filmjeitől zombivá lett embereknek végül az éneklése tette be a kaput. :D
Persze az is lehet, hogy egy zombis film okozta az egészet.