Ötvenhatos gondolatok

Mi, a szabadságszerető, szabadságért harcoló magyarok...
De elég is a hazugságokból ennyi!
Maroknyi emberről beszélünk, akikben 1956. október 23-án elszakadt valami, és valamivel több emberről, akik így, vagy úgy segítették fegyveres harcukat. Akár egy pokróccal, vagy egy tekercs sebkötözővel.
Talán többen voltak, akik szintén magyarként a másik oldalon álltak, az ÁVÓsok, gyilkosok, verőlegények, hazaárulók.
De a nagy többség közömbös maradt. A józan eszükre hallgattak? Vagy csak gyávák voltak? Biztos volt ilyen is, olyan is. Ők a szabadságharc leverése után szívesebben pózoltak a vörös zászlóval. Manapság meg szívesebben pózol mindenki a lyukas zászlóval, mert ezért nem jár megvetés, amazért meg akkor nem járt bitó, vagy hosszú börtönévek.
Az első két csoportnak jár a hálás emlékezet. A másodiknak "jár" a kiemelt nyugdíj. A harmadik, népesebb csoportnak pedig "jár" a szabadságszerető forradalmár jelző (?).
Rákosi helyett kaptunk (11 évet éltem abban a renCerben, talán ezt leírhatom.) egy Kádárt, ami azért sokkal kevésbé volt elviselhetetlen. Sőt! Ha demokráciát nem is, de egy puhább diktatúrát kiharcolt az a pár ezer hős. Nekik köszönhetjük, hogy nem lettünk Románia, mert 56-ból Kádárék is megértettek annyit, hogy nem lehet a végtelenségig feszíteni a húrt. Mindig van értelme harcolni. Megtörni nem mertek, hát megvettek minket, és ezért a fél ország visszasírja őket. Sehol egy kva happy end?! :O
Köszönöm, hogy elég bátrak voltatok, Pesti Srácok, Pesti Lányok!

Választottam :-)

Ez a Választás és top-20 c. bejegyzés folytatása akar lenni.
Mivel a kezdeményzős csaj finoman jelezte, hogy nem vagyok az esete, így maradt a másik, akinek legalább külseje némileg rabul ejtett. Azért nem vesztettem el teljesen a fejem, amint az pár sorral lejjebb ki is fog derülni :D
Lássuk az elsőt: végül megtörtént a fotó-csere. Én egy közelit küldtem, napszemüveg nélkül. Kifogás: Mé' nem mosolyogsz?  De lássuk, mit kaptam én! Kb. 10 méterről fotózott, egész alakos kép, a csajon akkora napszemüveg, ami a fél arcát kitakarja, mellesleg ő sem mosolyog a képen. :D No, ennyit a mosoly-elméletről és annak bukásáról :P
A vonzalmas nő csak minden másnap ajándékoz meg egy félmondattal. Ezzel a hozzáállással nyilván nem szándékozik velem találkozni. Egyébként is olyan, mint egy jégcsap. Tehát lepattintom, mielőtt ő tenné meg :D
Pedig mennem kell a nagy faluba (Pestre) üzleti ügyben, be lehetett volna iktatni egy randit is :D Így személyes kikosarazás esetén sem veszett volna kárba az autópálya matrica ára és az időm :D (Ez persze csak poén, ami külön neki szól, kb. ennyit ér a csaj, így első ránézésre.)
Nem rossz érzés szabadnak lenni :-)