A gyűrű

-Aranka. -kezdte Béla kínlódva mondandóját, mialatt erősen megfakult, szürke tányérsapkáját markolászta maga előtt. Hasonlított a munkásőr sapkára, csak erre a Társkereskedők egységes jelvénye volt kitűzve.
-... -a nő csendben maradt, láthatóan kellemetlenül érezte magát ebben a helyzetben. Béla betoppanása előtt épp a bádogbögréjét tisztogatta az ujja hegyével. Napközben a táskájában hordja és estére lerakódik benne egy csomó szösz.
Béla bal kezével elengedte a sapkáját, de a jobbal ugyanolyan görcsösen szorította, mint előbb. Zsebében kezdett kotorászni, aztán újra a sapkát fogta és ezúttal a jobb kezével nyúlt a másik oldali zsebbe. Egy fémesen csillogó alátétet húzott ki. Lefújta róla a zsebpiszkot és remegő kézzel Aranka felé nyújtotta. A nő kikerekedett szemmel követte a férfi mozdulatait.
-Én úgy érzem, sokat voltunk mostanában együtt. És úgy érzem, ez elég volt, hogy megismerjük egymást és úgy érzem, vagyis ez a gyűrű. Ööö izé. Hozzám jönne feleségül? -nyögte ki végül. Arcán izzadtságcseppek szaladtak lefelé. Az orra hegyén épp megállni látszott egy, majd engedve a gravitációnak, folytatta útját a padló felé. Útközben még érintette Béla fehéres ingét, de a sós folyadékcsepp megpattant a ruha durva anyagán és eltűnt.
-Hogy mi? -kérdezte Aranka megszeppenve. A bádogbögrével az ablakhoz sietett, mintha sürgős dolga támadt volna épp ott.
-Hogy lesz-e... -ismételte bátortalanul a férfi. Majd a kezében szorongatott fémkarikára bökött a tekintetével. -Nézze csak! Eredeti horganyzott alátét. Húzza fel, kérem!
Aranka tétovázott kicsit, aztán a következő válasszal rukkolt elő.
-Szép.
-Igen, az.
-De... én nem mehetek magához. -magyarázkodott a nő.
-Hogy mi?
-Én mást szeretek.
-Hogy mi?
-Taszilónak hívják. -árulta el Aranka.
-De hát... Mióta, vagy hol? -érdeklődött dadogó hangon Béla.
-Épp itt ment el az ablakom alatt.
-Itt?
-Igen, itt. És én most rögtön beleszerettem. -mondta mosolyogva Aranka.
Béla teljesen zavarba jött. Már sok időt töltöttek együtt, mióta a Népnemzeti Társkereskedő Hivatal kijelölte őket egymásnak ismerkedésre, de még soha nem látta a nőt mosolyogni.
-Taszilóba. -ismételte Béla.
-Bele. -erősítette meg a nő.

:D