This is the end...

Megírtam neki, hogy köszönöm, ennyi. A nagy rohanásból arra következtetek, hogy ő is így látja :-) Igyekezett túl lenni rajta, vagyis rajtam. Bevallom, én sem éreztem jól magam. Talán azért, mert észrevettem rajta is. Talán, mert tényleg ennyire nem passzolunk.
Megköszöntem a velem töltött idejét és sok sikert kívántam.
Mindjárt előfizetek egy újabb hónap VIP-re :D

Magamon is elgondolkodtam ám. Az adatlapom ideális jelölt-leírása igen-igen találó: "Igazából úgy hiányzol nekem, mint egy bazi nagy kavics a cipőmből. De bevallom, mégsem tudnék Nélküled élni."
Nincs rá szükségem. Szükségem van rá. Micsoda marhaság :D

Marad a blogolás, levelezés (Ha lesz, aki válaszol.). Értékelnem kell a történteket. Jó-e a gyors találkozás, amikor maximum testi vonzalomról lehet beszélni? Vagy húzzuk az időt és levelezve, telefonálgatva jobban megismerve a másikat, kialakulhat némi érzelmi kötődés, ami az első randi (Általában nem túl feszültségmentes óráin.) nehézségein átsegíthet, mert így könnyen mondjuk azt bárkire, hogy "Bocs, de nem téged kereslek". Mert így nincs második esély, ami önmagában is további feszkók forrása. :-)

Hogy valami jót is írjak :-)

Egy rég nem látott nőismerősöm bukkant fel a napokban. Igazán örültem neki :-) Nagyot változott (Sajnos nem mindenben :P), nem is ismertem volna rá, pedig ő az. Hogy lehet így megújulni? És közben tudom, hogy ő van ott, bent :-)

Ködben

Ma lezavartam az idei év első randiját, mely vélhetően (Legalábbis az eddigi statisztikáim alapján.) jó ideig az utolsó is marad :D
Egy romantikus séta a Duna-parton? Rohanás volt, mintha sietnénk valahová. Hová? Talán haza :D De az ember hinni akar és hisz is, amíg a szitu hihető. Megnéztük Walter Mitty titkos életét. remek film, azon külön jót derültem, hogy az a faszi gyakorlatilag én vagyok :D Rólam mintázták? :-) Lehet, hogy a forgatókönyvírók megnézték társkeresős adatlapomat, mert nagyjából ugyanaz az álmodozós, vicces figura, amit én (Persze csak poénból.) lefestettem a társkeresőoldali bemutatkozásomban. :-)
Szóval megvolt a film és tipli haza. Semmi beszélgetés, értékelés, vélemények egymásról... Még nem lett kimondva, de ez a történet itt véget is ért. Nem sajnálom ezen a ponton. A lány egyszerűen gyönyörű, a testi vonzalom szinte 100%-os. A lelki meg... Valami hiányzott ma és ez a rohanós sétában és a fim utáni gyors elköszönésben materializálódott. De mit is várhatunk 4-5 órányi együttléttől? Mindenesetre talán egy sziánál többet.

Budapest ködbe burkolózott ma, a csodás belvárosból alig láttam valamit. A köd mindenhová beszivárgott ma :-)

"Karácsonyfa"

Karácsonykor gondolsz-e arra, hogy egy haldokló élőlényt faragsz bele egy vasból készült tartóba, majd beállítod a szoba közepére és teleaggatod giccses díszekkel? Ezt a haldokló élőlényt...
A fának persze nincs esze, hogy mindezt felfogja, de attól még haldoklik és végül megszűnik benne az élet. Ő nem tudja, de az Ember igen. A teremtés koronája, a legintelligensebb élőlény... (?) Miért? Mert ez a szokás.
Persze mi mind elítéljük az ókori gladiátorküzdelmeket, az állatviadalokat, ahol a halálon szórakoztak/szórakoznak. Mert mi felvilágosultnak tartjuk magunkat.
Mit is ünneplünk? Jézus születését. Istennek tetsző dolog bizonyára életet áldozni Jézus születésnapján... Mindegy milyen élet. Ha létezik Isten, az ő szemében minden élet egyenlő, tisztelt Emberiség! Életet áldozunk, hogy dísznek használjuk a tetemüket. Itt tartunk ma. :-(

Háború - Ahogy a netes társkeresést én látom

Próbálok tárgyilagos lenni.
Regisztrál az alany (Nemtől függetlenül.) egy ilyen oldalra. Ki szép reményekkel, ki barátai unszolására, még a bemutatkozásában is azt hangsúlyozva, hogy ő nem hisz a társkeresés ezen módjában, bla-bla. Induljunk ki a többé-kevésbé normális mentalitású embertípusból! Aki nincs elszállva magától.
Ha "szerencséje van", első körben olyanok találják meg, vagy ő olyanokat talál meg, akik még újak ebben a műfajban és igyekeznek ott is betartani a kinti életben úgy-ahogy működő (De többnyire inkább működő.) viselkedési normákat. A férfi ír a nőnek, az ír egy udvarias elutasító levelet, aztán mindenki megy tovább a következőhöz. A probléma akkor kezdődik, amikor az alany összefut az első "veteránnal". Ha nő az illető, akkor talán hónapok óta kapja a hülyébbnél primitívebb, a sablonosabbnál, bénább leveleket és elege van. Az udvarias visszautasítás a múlté, hiszen ő is találkozott már veteránokkal, akik elküldték a k.. a..-ba, mikor ő levelüket megköszönve írt egy határozott nem-et. Sok ilyen élménnyel a tarsolyában hamar elmegy az ember kedve az udvariassági formuláktól és maga is lemegy primitív bunkóba, ami vagy kimerül abban, hogy a levelekre nem válaszol, el sem olvassa őket, vagy beszáll az anyázásba. Mindegy. Ő már elveszett. Hasonló a helyzet a férfiaknál is. Nagy reményekkel regisztrált, kiküldve 20 levél, válasz egy sem. Van, aki lenyeli a békát, visszafogja magát, mások tiltanak és ribancoznak orrba-szájba. Nem tudom, melyik a jobb. Valahol le kell vezetni a feszültséget. Nem biztos, hogy a másikon. Ezek nagyon idegesítő dolgok, hiszen egyetlen üzenete van: ARRA SEM VAGY MÉLTÓ, HOGY LESZARJALAK
Telik-múlik az idő és a kinti világ szabályairól kiderül, hogy itt bizony szart sem érnek. A nemek egymást kergetik őrületbe, sokan jutnak el arra a szintre, ahol a másik nem megalázása már örömet okoz. Nem tudatosan, de mélyen, legbelül egy idő után erre vágyik az ember. Visszaadni valakinek, amit ő kapott. Az egészben az a szörnyű, hogy a "bűnösnek" már nem tudja visszaadni, így keres valakit, aki talán megérdemli, de személy szerint neki nem ártott és rajta áll pitiáner bosszút. Azokon is csattan az ostor, akik meg sem érdemlik. És ők a legsebezhetőbbek. Azzal, hogy már eleve lekezelően közelíti meg. Embergyűlöletből épített bunkert von maga köré, ahonnan ő "lőhet", de a másik nem tudja viszonozni. Azazhogy tudja, de róla már lepereg minden, annyira gyűlöl mindenkit, hogy talán senki sem képes megsebezni. És ez megy oda-vissza. Aki menet közben kiszáll, az szerencsés. Aki bent marad, beleőrül, vagy összeroppan. A nemek így háborúznak egymással a társkereső oldalakon.
És még nem is szóltam azokról, akik eleve úgy regisztrálnak, hogy ők a leglegleg és nekik mindenből a legjobb jár.
Tegnap nagyon barátságosan válaszolt egy nő a levelemre és én nem írtam neki semmit. Kettős érzés: visszaadtam valamit abból a sok rosszból, amit én kaptam tőlük. De olyannak adtam "vissza", aki nem érdemelte azt meg. Hozzásegítettem valakit, hogy azzá váljon, amit gyűlölök? Egy mindenre és mindenkire szaró, kívülről nőnek látszó valamivé, ami senkit sem enged a közelébe? Ő majd kitermel néhányat a... Na, most ugyanezt kéne írnom magamról is, igaz? :D Férfinak látszó valami, ami nem hódítani akar, hanem törleszteni? Rossz útra tévedtem. Fasz tudja, kinek a hibájából... De a változtatás az én felelősségem.
Egyetlen jó van ebben a kócerájban. A blogosok apró közössége, azon belül néhány ember, akit kedvelek. Sorstársak :D

Buzi-e vagy?!

Napok óta tart ez a nyomasztó tendencia: lassan ott tartok a társkereső adatlapommal, hogy több faszi nézi meg, mint ahány nő. Vajon mi a *@#*@#@-t lesnek ezek rajtam??? Ma reggel is belépek, csilingelő hang: "adatlapodat megnézték". Fú, de jó nekem, lássuk csak, ki volt! Ádám. WTF??? Elhatároztam, hogy a következőnél, amennyiben VIP tag az illető, írok neki, megkérdezem, milyen indíttatásból nézett meg. Nem is kellett sokat várnom, hiszen a következő látogató is egy faszi volt és VIP tag is. Ment a levél azonnal. Elolvasta? Hát persze, hogy nem. A végén még azt hiszi, hogy én akarok tőle valamit, miközben ő nézett meg és rohadtul remélem, hogy ezek nem homokosok, mert az már tényleg mindennek a legalja lenne. Miért? Mert azért regisztráltam oda, hogy nőt találjak, akivel megoszthatok jó dolgokat, melyeket egyedül nem élhetnék át, nem tapasztalhatnék meg. Nőt! És baromira zavaró, hogy mindenki megnéz, csak azok nem, akiket én keresnék. Úgy tűnik, egy 30-as nőnek gáz megnézni egy férfi adatlapját, tehát várnak és figyelnek, aztán mikor a harmadik olvasatlan levelet küldi nekik valaki, akkor megnézik az illetőt, de csak azért, hogy letiltsák :D Így keres "komolyan" társat egy 30-as magyar nő :D Közröhej.

Mexikó :-)

Tegnap este jött az ötlet, hogy elmehetnék végre egy igazi szabadságra. Nem aprózom el, ha úgy döntök, hogy megyek, akkor Mexikó az úti cél  :-) Azték piramisok. Hmm :-) Szerencsére 3 naponta indul ilyen túra (Ezen kicsit meglepődtem.). Csak egyetlen problémám van: kétágyas szobákban lesz a szállás. Ha én egyedül megyek, akkor két helyet fizessek, vagy mi a fa...??? Á, semmi se jó egyedül. Az fix, hogy meghívni senkit se fogok, ha csak ki nem fizeti a saját útja árát :D Annyira jól azért nem megy a bót, hogy egy alig megismert lányt befizessek egy közel félmillás útra :P Igaz, alig ismert lány sincs :D Egyedül szívesen elmegyek, mert a piramisok nagyon érdekelnek. Na meg aztán kiszakadnék ebből a redvás télből egy hétre.
Azt hiszem, írok az irodának, hogy mi a teendő, ha csak magam megyek.