Tipli

Nem volt semmi, nem is lesz semmi köztünk. Néha dumálunk és én legalábbis jól érzem magam. Ezek a szó nélküli eltűnések nem esnek jól. Még havernak sem vagyok elég jó (Szeretőnek? Mit hittem annak idején? :D), ez csöppet sem esik szarul. Nem érdemli meg, hogy szeressem. Sem, mint nőt, sem mint barátot. Mégis megkapja. Ilyen defektes fasz vagyok :-)
Ismét eltűnt. Majd fél év múlva felbukkan és akkor ugyanúgy fogok örülni neki, mintha semmi sem történt volna. Kezeltetnem kéne magam :D

Bizonyára lehet valami oka annak, hogy még mindig jelen van az életemben. Ez kell ahhoz, hogy valami megtörténjen. Mi? Fasz tudja... :D Talán valamit elkerülni, vagy elérni ezáltal.

A három grácia :-)

Elhajtottam/engedtem 3 olyan nőt is 2 nap alatt, akiknél lehetett volna esélyem, ha jobban odateszem magam és mindhárman jól is néztek ki :-)
Van azonban olyan kompromisszum, amit nem köt meg az ember. Mert hiába bombázó a csaj, ha fejben elmegyünk egymás mellett. Ez nem azt jelenti, hogy ők hülyék, én meg nem. Hanem azt, hogy ők nem úgy hülyék, ahogy én :D
Már privát emailen hagytam lógva (Válasz nélkül.) pl. azt az egyébként feltűnően szép lányt, aki a bemutatkozószövegemből saját bevallása szerint csak pár sort olvasott el, mert "neki aztán van humora", de azt nem érti, mit akarok ezzel... :D Jó, köszönöm, ennyi :-)
Azt gondolom, a pénteki randim sem pont erre számított, mert 1 napig el sem olvasta, amit küldtem. Talán azt hitte, folytatásról fogok érdeklődni, aztán majd jól letol, hogy pont így és ilyen későn. 1 nap míg elolvasta, +1 nap a válasz. Hmm. De nem hiszem, hogy kiakadt volna az elutasítástól (Pár napos ismeretség után nekem semmit nem jelent valakinek búcsút inteni. Szerintem ezzel mindenki így van. Nem alakul ki semmilyen érzelmi kapocs, ami ezt megnehezítené.), bár nyilvánvalóan nem ehhez lehet szokva a külseje alapján.
A harmadik csak úgy megtalált, de momentán nincs kedvem találkozni senkivel. Rövid, udvarias választ kapott, ami nem bátorítja semmire, igaz nem is építettem le :-)

Ismét felmerül bennem a kérdés: Hiányzik-e nekem az a bizonyos kavics a cipőmbe? :-)

This is the end...

Megírtam neki, hogy köszönöm, ennyi. A nagy rohanásból arra következtetek, hogy ő is így látja :-) Igyekezett túl lenni rajta, vagyis rajtam. Bevallom, én sem éreztem jól magam. Talán azért, mert észrevettem rajta is. Talán, mert tényleg ennyire nem passzolunk.
Megköszöntem a velem töltött idejét és sok sikert kívántam.
Mindjárt előfizetek egy újabb hónap VIP-re :D

Magamon is elgondolkodtam ám. Az adatlapom ideális jelölt-leírása igen-igen találó: "Igazából úgy hiányzol nekem, mint egy bazi nagy kavics a cipőmből. De bevallom, mégsem tudnék Nélküled élni."
Nincs rá szükségem. Szükségem van rá. Micsoda marhaság :D

Marad a blogolás, levelezés (Ha lesz, aki válaszol.). Értékelnem kell a történteket. Jó-e a gyors találkozás, amikor maximum testi vonzalomról lehet beszélni? Vagy húzzuk az időt és levelezve, telefonálgatva jobban megismerve a másikat, kialakulhat némi érzelmi kötődés, ami az első randi (Általában nem túl feszültségmentes óráin.) nehézségein átsegíthet, mert így könnyen mondjuk azt bárkire, hogy "Bocs, de nem téged kereslek". Mert így nincs második esély, ami önmagában is további feszkók forrása. :-)

Hogy valami jót is írjak :-)

Egy rég nem látott nőismerősöm bukkant fel a napokban. Igazán örültem neki :-) Nagyot változott (Sajnos nem mindenben :P), nem is ismertem volna rá, pedig ő az. Hogy lehet így megújulni? És közben tudom, hogy ő van ott, bent :-)

Ködben

Ma lezavartam az idei év első randiját, mely vélhetően (Legalábbis az eddigi statisztikáim alapján.) jó ideig az utolsó is marad :D
Egy romantikus séta a Duna-parton? Rohanás volt, mintha sietnénk valahová. Hová? Talán haza :D De az ember hinni akar és hisz is, amíg a szitu hihető. Megnéztük Walter Mitty titkos életét. remek film, azon külön jót derültem, hogy az a faszi gyakorlatilag én vagyok :D Rólam mintázták? :-) Lehet, hogy a forgatókönyvírók megnézték társkeresős adatlapomat, mert nagyjából ugyanaz az álmodozós, vicces figura, amit én (Persze csak poénból.) lefestettem a társkeresőoldali bemutatkozásomban. :-)
Szóval megvolt a film és tipli haza. Semmi beszélgetés, értékelés, vélemények egymásról... Még nem lett kimondva, de ez a történet itt véget is ért. Nem sajnálom ezen a ponton. A lány egyszerűen gyönyörű, a testi vonzalom szinte 100%-os. A lelki meg... Valami hiányzott ma és ez a rohanós sétában és a fim utáni gyors elköszönésben materializálódott. De mit is várhatunk 4-5 órányi együttléttől? Mindenesetre talán egy sziánál többet.

Budapest ködbe burkolózott ma, a csodás belvárosból alig láttam valamit. A köd mindenhová beszivárgott ma :-)

"Karácsonyfa"

Karácsonykor gondolsz-e arra, hogy egy haldokló élőlényt faragsz bele egy vasból készült tartóba, majd beállítod a szoba közepére és teleaggatod giccses díszekkel? Ezt a haldokló élőlényt...
A fának persze nincs esze, hogy mindezt felfogja, de attól még haldoklik és végül megszűnik benne az élet. Ő nem tudja, de az Ember igen. A teremtés koronája, a legintelligensebb élőlény... (?) Miért? Mert ez a szokás.
Persze mi mind elítéljük az ókori gladiátorküzdelmeket, az állatviadalokat, ahol a halálon szórakoztak/szórakoznak. Mert mi felvilágosultnak tartjuk magunkat.
Mit is ünneplünk? Jézus születését. Istennek tetsző dolog bizonyára életet áldozni Jézus születésnapján... Mindegy milyen élet. Ha létezik Isten, az ő szemében minden élet egyenlő, tisztelt Emberiség! Életet áldozunk, hogy dísznek használjuk a tetemüket. Itt tartunk ma. :-(

Háború - Ahogy a netes társkeresést én látom

Próbálok tárgyilagos lenni.
Regisztrál az alany (Nemtől függetlenül.) egy ilyen oldalra. Ki szép reményekkel, ki barátai unszolására, még a bemutatkozásában is azt hangsúlyozva, hogy ő nem hisz a társkeresés ezen módjában, bla-bla. Induljunk ki a többé-kevésbé normális mentalitású embertípusból! Aki nincs elszállva magától.
Ha "szerencséje van", első körben olyanok találják meg, vagy ő olyanokat talál meg, akik még újak ebben a műfajban és igyekeznek ott is betartani a kinti életben úgy-ahogy működő (De többnyire inkább működő.) viselkedési normákat. A férfi ír a nőnek, az ír egy udvarias elutasító levelet, aztán mindenki megy tovább a következőhöz. A probléma akkor kezdődik, amikor az alany összefut az első "veteránnal". Ha nő az illető, akkor talán hónapok óta kapja a hülyébbnél primitívebb, a sablonosabbnál, bénább leveleket és elege van. Az udvarias visszautasítás a múlté, hiszen ő is találkozott már veteránokkal, akik elküldték a k.. a..-ba, mikor ő levelüket megköszönve írt egy határozott nem-et. Sok ilyen élménnyel a tarsolyában hamar elmegy az ember kedve az udvariassági formuláktól és maga is lemegy primitív bunkóba, ami vagy kimerül abban, hogy a levelekre nem válaszol, el sem olvassa őket, vagy beszáll az anyázásba. Mindegy. Ő már elveszett. Hasonló a helyzet a férfiaknál is. Nagy reményekkel regisztrált, kiküldve 20 levél, válasz egy sem. Van, aki lenyeli a békát, visszafogja magát, mások tiltanak és ribancoznak orrba-szájba. Nem tudom, melyik a jobb. Valahol le kell vezetni a feszültséget. Nem biztos, hogy a másikon. Ezek nagyon idegesítő dolgok, hiszen egyetlen üzenete van: ARRA SEM VAGY MÉLTÓ, HOGY LESZARJALAK
Telik-múlik az idő és a kinti világ szabályairól kiderül, hogy itt bizony szart sem érnek. A nemek egymást kergetik őrületbe, sokan jutnak el arra a szintre, ahol a másik nem megalázása már örömet okoz. Nem tudatosan, de mélyen, legbelül egy idő után erre vágyik az ember. Visszaadni valakinek, amit ő kapott. Az egészben az a szörnyű, hogy a "bűnösnek" már nem tudja visszaadni, így keres valakit, aki talán megérdemli, de személy szerint neki nem ártott és rajta áll pitiáner bosszút. Azokon is csattan az ostor, akik meg sem érdemlik. És ők a legsebezhetőbbek. Azzal, hogy már eleve lekezelően közelíti meg. Embergyűlöletből épített bunkert von maga köré, ahonnan ő "lőhet", de a másik nem tudja viszonozni. Azazhogy tudja, de róla már lepereg minden, annyira gyűlöl mindenkit, hogy talán senki sem képes megsebezni. És ez megy oda-vissza. Aki menet közben kiszáll, az szerencsés. Aki bent marad, beleőrül, vagy összeroppan. A nemek így háborúznak egymással a társkereső oldalakon.
És még nem is szóltam azokról, akik eleve úgy regisztrálnak, hogy ők a leglegleg és nekik mindenből a legjobb jár.
Tegnap nagyon barátságosan válaszolt egy nő a levelemre és én nem írtam neki semmit. Kettős érzés: visszaadtam valamit abból a sok rosszból, amit én kaptam tőlük. De olyannak adtam "vissza", aki nem érdemelte azt meg. Hozzásegítettem valakit, hogy azzá váljon, amit gyűlölök? Egy mindenre és mindenkire szaró, kívülről nőnek látszó valamivé, ami senkit sem enged a közelébe? Ő majd kitermel néhányat a... Na, most ugyanezt kéne írnom magamról is, igaz? :D Férfinak látszó valami, ami nem hódítani akar, hanem törleszteni? Rossz útra tévedtem. Fasz tudja, kinek a hibájából... De a változtatás az én felelősségem.
Egyetlen jó van ebben a kócerájban. A blogosok apró közössége, azon belül néhány ember, akit kedvelek. Sorstársak :D