Ajándék

Az igazi szeretet nem támaszt feltételeket, nem minősít tetteidért. Bármilyen vagy, bármit is teszel, megkapod. Akkor is, ha rossz vagy, akkor is, ha nem viszonozod. Nem várja el, hogy változz, szeretné, hogy magadtól megtedd, de nem kényszerít, úgy fogad el, ahogy vagy. Az igazi szeretet olyan tehát, mint valami gyom. Lehetetlen kiirtani :D
Ezt nehéz elfogadni, magamról tudom. Nem hiszem, hogy engem ezzel bárki is megajándékozna (A szülői szereteten kívül.). Ha mégis, vajon felismerem-e majd és el merem-e fogadni? Van egy pont, ahol már fájdalmas a pofára esés. Nincs rosszabb, mint azt hinni és a végén belátni, hogy félreértés volt. Kínos. Legszívesebben csinálnánk egy rendszer-visszaállítást egy korábbi időponttól, amikor még ez nem volt. Csakhogy az Élet nem Windows-on fut :-) Kiszaladnánk a világból, törölnénk minden ezzel kapcsolatos emléket, vagy elsüllyednénk szégyenünkben. Pedig nem szégyen ez.
Mind erre vágyunk, de nem mind állunk rá készen. Mert nehéz hinni benne.
Ez most igaz? Vagy valami hátsó szándék húzódik mögötte? Ki mer kockáztatni? Kényelmesebb (?) az Ajándék nélkül leélni felszínes életünket és másoknak osztani az észt :-)

Vonzás megint

Volt már szó a vonzás törvényéről. Ma este is dolgozott szorgalmasan :-)
Társkeresős blogomnak akartam csinálni egy kis "reklám posztert" (Csak úgy, poénból.), mert eszembe jutott ez a kép, amit évekkel ezelőtt egy klub használt hasonló célra a rendezvénye népszerűsítéséhez. Mondanom se kell, hogy nálam nagyon népszerű lett :D
A terv az volt, hogy a facebook-on visszakeresem azt a képet, majd az alapján a tineye képkeresővel kikeresem az eredetijét, amin nincs rajta az említett klub logója. No persze, hogy nem találtam a facebook-on. Mit lehet tenni? Milyen nevet adhatnak egy ilyen képnek, ami alapján a google megleli? Sikerült úgy beletrafálnom, hogy a meglehetősen egyszerű "jeans girl" kifejezésre első sorban a ötödik találat éppen ez a kép volt :-) Juhhhéé! :-) A felbontás brutál nagy, amiatt sem kellett tovább keresgélnem. Mégis, mi az esélye, hogy ilyen simán megtaláljak valamit, amiről fingom nincs, mi szerint keressem? He? Nem túl sok, igaz? :-)
Bevonzottam a farmeros csajt. Kár, hogy csak 2D-ben :D

Nagyon erotikus képecske. Én a magam részéről sokkal jobban szeretem az ilyen "majdnem megmutatja, de mégsem" típusú képeket, mint a teljesen meztelen, kétes erkölcsű cicababák fotóit.
Úgyis tudjuk, mi van a ruha alatt. Teret enged a fantáziának, ami szerintem jó.

A keresés tárgya

...pedig nem ő, hanem az a bizonyos érzés, amit mi, ketten hozunk össze. Ezt a bizonyos rózsaszín ködöt keressük, amiről az előző bejegyzésben írtam. Valószínűleg nem csoda ez, nyilván van rá tudományos magyarázat. Talán egy génjeinkbe kódolt program, ami szoros köteléket biztosít egy férfi és egy nő között (Néha azonos neműek közt is, de azt most hagyjuk :D), mely azt a célt szolgálja, hogy egy ideig semmiképp ne hagyják el egymást. Erre az időre kéne esnie a gyermekvállalásnak, ami lehet hogy így is volt még 100 éve, de manapság... Tehát Pupákfalva Nobel-díjas biológusai ezt ötölték ki magyarázatként a szerelem nevű jelenségre :-)
Ilyenkor se nem látunk, se nem hallunk. Ilyenkor csak Ő van és senki más. Gyakori tünet a szelektív látás/hallás. :-) Ő a legszebb. Egyes pillanatokban a rózsaszín köd ritkul, ilyenkor átfut agyunkon egy gondolat: valójában nem is Ő a legszebb, mert vannak szebbek, sőt jobbak is, de Benne van valami, amitől különlegesebb az összes többinél. Ez kb. olyan, mint amikor álmunkban rájövünk, hogy csak álmodunk. Persze irányítani attól még nem tudjuk és felébredni is képtelenek vagyunk. Nos tudjuk, hogy amit megélünk, az egy erősen torzított képe a valóságnak, mégis szeretjük ezt és nem akarunk felébredni az álomból.
A gond csak az, hogy egyik sem tartott még örökké. Mint a részeg, aki jókedvűen mulat, míg tart az alkohol hatása, de tudja, hogy közeledik a kijózanodás órája.

A lényeg: tudjuk, hogy nem igaz, hogy minden csak illúzió, mégis csak ezt keressük. Az Ember legősibb drogja a szerelem.

Rájövés :-)

A minap arra kellett rájönnöm, hogy nem léteznek különleges emberek. Ha mégis, ők csak a mi szemünkben azok. Rózsaszín köd :-)
Persze ez is maga a csoda. Szeretjük ezt. De csoda az is, amikor lehull a szeplő. Meglátni azt, amit mindenki lát, csak mi nem, mert azt látjuk, amit szeretnénk. És végül előbukkan a közönséges ember, különlegesnek vélt tulajdonságai hirtelen eltörpülnek mindennapisága mellett. És feltesszük a kérdést: ezért? Muhahahahaha :D

Tipli

Nem volt semmi, nem is lesz semmi köztünk. Néha dumálunk és én legalábbis jól érzem magam. Ezek a szó nélküli eltűnések nem esnek jól. Még havernak sem vagyok elég jó (Szeretőnek? Mit hittem annak idején? :D), ez csöppet sem esik szarul. Nem érdemli meg, hogy szeressem. Sem, mint nőt, sem mint barátot. Mégis megkapja. Ilyen defektes fasz vagyok :-)
Ismét eltűnt. Majd fél év múlva felbukkan és akkor ugyanúgy fogok örülni neki, mintha semmi sem történt volna. Kezeltetnem kéne magam :D

Bizonyára lehet valami oka annak, hogy még mindig jelen van az életemben. Ez kell ahhoz, hogy valami megtörténjen. Mi? Fasz tudja... :D Talán valamit elkerülni, vagy elérni ezáltal.

A három grácia :-)

Elhajtottam/engedtem 3 olyan nőt is 2 nap alatt, akiknél lehetett volna esélyem, ha jobban odateszem magam és mindhárman jól is néztek ki :-)
Van azonban olyan kompromisszum, amit nem köt meg az ember. Mert hiába bombázó a csaj, ha fejben elmegyünk egymás mellett. Ez nem azt jelenti, hogy ők hülyék, én meg nem. Hanem azt, hogy ők nem úgy hülyék, ahogy én :D
Már privát emailen hagytam lógva (Válasz nélkül.) pl. azt az egyébként feltűnően szép lányt, aki a bemutatkozószövegemből saját bevallása szerint csak pár sort olvasott el, mert "neki aztán van humora", de azt nem érti, mit akarok ezzel... :D Jó, köszönöm, ennyi :-)
Azt gondolom, a pénteki randim sem pont erre számított, mert 1 napig el sem olvasta, amit küldtem. Talán azt hitte, folytatásról fogok érdeklődni, aztán majd jól letol, hogy pont így és ilyen későn. 1 nap míg elolvasta, +1 nap a válasz. Hmm. De nem hiszem, hogy kiakadt volna az elutasítástól (Pár napos ismeretség után nekem semmit nem jelent valakinek búcsút inteni. Szerintem ezzel mindenki így van. Nem alakul ki semmilyen érzelmi kapocs, ami ezt megnehezítené.), bár nyilvánvalóan nem ehhez lehet szokva a külseje alapján.
A harmadik csak úgy megtalált, de momentán nincs kedvem találkozni senkivel. Rövid, udvarias választ kapott, ami nem bátorítja semmire, igaz nem is építettem le :-)

Ismét felmerül bennem a kérdés: Hiányzik-e nekem az a bizonyos kavics a cipőmbe? :-)

This is the end...

Megírtam neki, hogy köszönöm, ennyi. A nagy rohanásból arra következtetek, hogy ő is így látja :-) Igyekezett túl lenni rajta, vagyis rajtam. Bevallom, én sem éreztem jól magam. Talán azért, mert észrevettem rajta is. Talán, mert tényleg ennyire nem passzolunk.
Megköszöntem a velem töltött idejét és sok sikert kívántam.
Mindjárt előfizetek egy újabb hónap VIP-re :D

Magamon is elgondolkodtam ám. Az adatlapom ideális jelölt-leírása igen-igen találó: "Igazából úgy hiányzol nekem, mint egy bazi nagy kavics a cipőmből. De bevallom, mégsem tudnék Nélküled élni."
Nincs rá szükségem. Szükségem van rá. Micsoda marhaság :D

Marad a blogolás, levelezés (Ha lesz, aki válaszol.). Értékelnem kell a történteket. Jó-e a gyors találkozás, amikor maximum testi vonzalomról lehet beszélni? Vagy húzzuk az időt és levelezve, telefonálgatva jobban megismerve a másikat, kialakulhat némi érzelmi kötődés, ami az első randi (Általában nem túl feszültségmentes óráin.) nehézségein átsegíthet, mert így könnyen mondjuk azt bárkire, hogy "Bocs, de nem téged kereslek". Mert így nincs második esély, ami önmagában is további feszkók forrása. :-)