-Mit akar? -hebegte Aladár.
-Aki nem hiszi a bibliát, az a gyehenna tüzén fog égni, amíg világ a világ! -jelentette ki a pap, ha lehet még az előzőnél is nagyobb határozottsággal. Aladárnak földbe gyökerezett a lába. Sosem hitt istenben, egyáltalán nem érdekelte a vallás. Tudós szemmel nézte a világot, mindenre a racionális magyarázatot kereste és megmosolyogta azokat, akik nem így cselekedtek.
-Dolgom van... izé, atyám. -próbált szabadulni. Ám az öreg csak nem engedte a vállát.
-Elkárhozik a lelked, ha megtagadod a szentlélek hatalmát! -folytatta a pap, a nyomaték kedvéért két kézzel rázta Aladár vállát. A férfi csak pislogott és azon gondolkodott, hogy rendőrt hív.
-Hagyjon engem békén! Nem érdekelnek a babonái, én fizikus vagyok! -jelentette ki Aladár.
A pap néhány másodpercre elhallgatott, s szinte szuggerálta tekintetével a meglepődött "hitetlent".
-Ó, igen. Te tudósnak tartod magad. Nos, tudós úr, szánj rám 5 percet és ha még akkor sem tudtalak meggyőzni, hát menj isten hírével! -váltott át az öreg barátságosabb tónusra.
Aladár ugyan biztos volt abban, hogy a pap csalódott lesz 5 perc elteltével, de mivel épp ráért, úgy döntött, hogy belemegy.
-Rendben. -felelte és elindultak templom bejárata felé.
A magas faajtókról pattogzott a festék, odabent hűvös volt és sötét. Aladár lépett be először, a pap becsukta a kétszárnyas ajtót. Visszhangzott a csapódása a hatalmas beltérben.
-A világ nem olyan, amilyennek te hiszed! -kezdte a pap kissé fenyegető hangnemben.
-Hanem? -tárta szét a kezét Aladár. -Ja, igen. A világot egy mindenható istenség teremtette mindössze 7 nap alatt és a Föld is lapos, igaz? -mondta a férfi nevetve.
Az öreg komor arca még az eddiginél is komorabbnak tűnt.
-Úgy, ahogy mondod! -vágta rá a pap.
A férfi hangosan felnevetett.
-Figyelj!
Ebben a pillanatban mindketten kint találták magukat a szabadban. Sehol nem volt jele civilizációnak.
-Mi a lófa...??? -kiáltott fel Aladár. -De az előbb még a templomban... -értetlenkedett.
-Jól figyelj, tudós! Úgy ezer esztendeje a sötétség fejedelme vette át az emberiség feletti uralmat. Elhitette veletek azt, amit magatok körül láttok. Rávett benneteket, hogy megtagadjátok a nyilvánvalót. Például, hogy a Föld lapos és mellesleg a világ közepe.
-Nem tudom, hogy kerültünk ide, talán elkábított és kocsival idehozott a világ végére. De biztos van rá racionális magyarázat. -mondta Aladár.
-A világ vége stimmel, a többi nem. -kezdte az öreg.
-???
-Fordulj meg, de csak óvatosan!
A férfi engedelmeskedett, ám a látványtól szó szerint elakadt a lélegzete. Alig egy lépésnyire tőle egy végtelen hosszúságú szakadék tátongott, a túloldal sötétségbe burkolózott. Óvatosan lenézett, de az aljáig sem látott el.
-Meglepődtél? Pedig ez az igazság, amit az ördög elrejt a szemetek elől. Itt van a világ vége. -mondta az öreg elégedett vigyorral.
-Hologram, vagy valami drogot adott be nekem, amitől ezt hallucinálom. -találgatott a férfi.
-Hidd el, hogy a Föld lapos és ez a széle! A Föld a világ közepe és a Nap körülötte kering.
-Baromság! És a csillagok? Ja, azok is a Föld körül keringnek... Persze, persze...
-Azok csak pöttyök az égen, de a Nap igazi. -magyarázta a pap.
-Én a tudománynak hiszek! -ellenkezett Aladár.
-A tudomány az ördög műve, hát nem érted?
-Ezt mondtátok ti, amikor máglyán égettétek el a tudós embereket és akiket boszorkánynak neveztetek!
-Mert azok is voltak! Az ördög apostolai! Figyelj!
És a következő pillanatban már egy inkvizíciós tárgyaláson találták magukat. Az inkvizíció előtt egy görbe hátú vénasszony bőgött hangosan. Mögötte két, jól megtermett láncinges alabárdos állt és néha köptek egy-egy hegyeset valamelyik irányba.
-Azzal vádoltatik eme asszony, hogy boszorkány vala. Bizonyítá e vádat a testén találtatott negyed arasznyi bibircsók. Eme ördögi jegy megléte kétséget kizáró, hogy eme nőszemély az ördög szolgája! Egy boszorkány! -ismertette a tényállást a fő inkvizítor. -Elismered-é, hogy az ördögöt imádod?
-Én nem! -tiltakozott a vénasszony.
-Jó, parancsolám a hóhérnak, hogy eme boszorkányt szóra bírassék! -intett egy rossz arcú alaknak, aki már régóta bámészkodott a bejáratnál, egy nagy fogóval a kezében.
-De hát ez abszurdum! -mondta Aladár. -Látja, pont ezért utálom én magukat.
-Csak figyelj!
Ekkor hirtelen a vénasszony felpattant egy seprűre és kirepült vele a teremből. Köszönésképp még néhány átkot szórt a jelenlévőkre.
-Aztakurva! -kiáltotta el magát Aladár.

