Meddig megy le egy nő, ha a Zigazit szagolja valakiben?

Az történt, hogy még tavaly valamikor írtam a társkeresőn neki és akkor valamiért nem érezte szükségét, hogy válaszoljon. Most új regisztrációm van és bármiféle provokáció nélkül megtalált. Bejelölt kedvencnek, amire napokig semmit sem reagáltam. :D Ma felraktam egy vadiúj képet és erre még levelet is írt nekem. Elérhetőségek, név, egy kis udvarlás (Baszki, kurvára utálom, ha egy nő kezd udvarolni.) és még azt is leírta, hogy neki a távolság nem gond, van autója, el tud jönni. Hát, bazdmeg... Köpni, nyelni nem tudok. :D Még ő jönne ide? Úgy, hogy noha megtehettem volna, hogy írok neki (megint), hiszen a kedvencnek jelölés felér egy meghívóval, de én nem írtam.
Számomra ennek az egésznek egyetlen szóra érdemes konklúziója van: egy nő is képes korlátlanul megalázkodni, ha olyasvalakit lát, aki az ízlésének tökéletesen (Vagy közel tökéletesen.) megfelel. Csakhogy, amíg ez a tulajdonság egy férfinál (Ha nem lépi át saját méltósága határait.) még imponáló is lehet egy nő számára, addig egy nő esetében ugyanez egyfajta értékvesztést eredményez. Na persze akadnak olyan férfiak, akik nem szeretnek semmiért sem megdolgozni (Egy nő odaadásáért sem.), nekik ez ideális lehet. Ám, amiért nem dolgoztunk meg, azt nem is tudjuk igazán megbecsülni. Ez a kurva nagy helyzet. Nehéz lehet jónak lenni nőként is. Ne legyen beképzelt picsa, de azért rendelkezzen annyi tartással, hogy nem alázza meg magát, ha nem nagyon muszáj.

Hevesi nők...

Kivételesen ezúttal nem a társkereskedésben tapasztaltam meg a hevesi nők rendkívül furcsa mentalitását. De szegről-végről azért van némi köze ahhoz is. Elhatároztam, hogy csináltatok magamról pár előnyös képet társkereskedő profilomhoz. Gondoltam, a legjobb az lesz, ha mindjárt egy női fotóst keresek meg ez ügyben, hiszen csak jobban látja, mi áll jól nekem, melyik az előnyösebb pofám, ha létezik ilyen. Találtam is egyet itt, nem messze. Írtam neki a honlapján megadott e-mailre, felvázoltam a feladatot és megindokoltam kb. a fentiek szerint, miért szeretném, ha a képeket ő készítené el.
Teltek, múltak a napok, válasz csak nem érkezett. Néha benéztem a facebook oldalára, mert hátha valamiért nincs internet-közelben, de az oldal azért frissült néha új bejegyzésekkel. Egy hülye gondolat fészkelte be magát a fejembe. Mi van, ha ez azt hitte, hogy fel akarom őt szedni és a fotózás csak ürügy. Egyébként korban talán még illenénk is, de pffff... Végül arra jutottam, hogy mivel elég egyértelműen megfogalmaztam, mit is szeretnék és miért, ő pedig valószínűleg üzleti alapon működteti a kis fotóműhelyét (Van árlistája.), bármit is gondol, saját érdekében is illene válaszolni. Egy megrendelés is megrendelés, még ha nem is a legnagyobb csomagot jelöltem be. Ha pedig ő inkább elméleteket gyárt, hogy mit is akarhatok, miközben ott van leírva, én nem fogom kétszer kérni, hogy nála költhessem el a pénzem. Marad a férfi fotós, oszt lesz, amilyen lesz az a nyüves kép. De én, mint vállalkozó ezt az eljárást nem engedhetem meg magamnak, ha pénzt akarok keresni a munkámmal. Vevőt nem küldünk el és nem rázunk le, kivéve, ha kimondottan rossz az illetővel együtt dolgozni, mert pl. minden szarba ok nélkül beleköt, vagy nem szeret fizetni, stb. Jelen esetben azonban egyik sem valósult meg. Az én üzletfilozófiám az, hogy egyetlen ügyfél sem távozhat elégedetlenül. Mert azzal nem csak azt az egy ügyfelet bukom el, hanem azokat is, akiknek elmondja, miért nem érdemes velem üzletelni és az már sokkal komolyabb veszteség pénzben és hírnévben és ez utóbbi megint csak pénzt jelent, sok pénzt. De van, aki másképp gondolja. :P Én mindenesetre nem fogom a mószerolásával tölteni az időmet, mert jobb dolgom is van. Csak kiírtam magamból. :-)
Ilyenek ezek a hevesi nők, sosem volt velük szerencsém. Az agyam eldobom és most rágyújtok egy cigire. :P :D

Ms. Everdeen

Csütörtökön volt szerencsém, időm ismét beülni egy moziba. Egy várva várt film: Éhezők viadala befejező része.

Benyomások:
Ms. Everdeen egyre jobban tetszik nekem. :-) Szándékosan nem a civil nevét írom, mert a filmben barna a csaj, amúgy meg szőke és szőkén valamiért úgy néz ki, mint egy átlag-luvnya.
A film? Nos, nekem végig az volt az érzésem, hogy ezt a sztorit bármi áron le akarják zárni és ehhez kreáltak egy kissé sablonos lázadós filmet és aki nem ismeri az egész történetet, annak szerintem csak akkor fog tetszeni, ha egyébként is beéri a csodás látvánnyal és Ms. Everdeen nézésével, meg a járásával. :D Szerencsére én ismerem és talán a negatív utópiákhoz való perverz vonzódásom teszi, de tetszik is ez az egész világ, amit megalkottak köré. Szóval a történet az elvárásoknak megfelelően alakul egészen a végéig, ahol bedobtak egy (szerintem) igazán remek fordulatot. Aki még nem látta, de tervezi, hogy megnézi, az ugorja át a következő pár sort! ;-)
Elkapják Snow elnököt, a felkelés győzött. De! A lázadók vezetőjéről kiderül, hogy dehogy akar ő demokráciát. Csak a hatalom kellett neki és már szervezné is a következő viadalt, amin a legyőzöttek és azok gyerekei vennének részt. Kissé ijesztő fordulat ez, ha már az ember eljutott odáig, hogy azonosult a főhősökkel. Sok véráldozat és mi az eredménye? Egy másik diktátor. :P
Na, de nem árulok el többet, tessék megnézni a filmet! ;-)

Számomra ez volt az idei év legkevésbé fikázásra érdemes filmje és a Star Wars még hátra van! :-) Jegyem már van. Ja, ezt már írtam. :-)

Picsákok

Az milyen, amikor a legjobb hangulatban beszélgetsz valakivel és mikor egy mondat közepén tartasz, az illető szó nélkül feláll, még csak rád sem néz és elsétál. Az életben így történne. Aki ilyet csinál, az minősíthetetlenül bunkó. De mi a helyzet azokkal, akik ezt írásban teszik? Hogy az más? Csak annyiban más, hogy nem áll ott előtted. Ez az egyetlen különbség. Egyébként minősíthetetlenül bunkó, ha így otthagy.

Vagy velem van a baj? Most elkezdtem gyanakodni magamra, hogy tulajdonképpen ezek nem hagytak ott, válaszoltak, csak én nem látom, mert megőrültem. .D

Nem érted, miről hadoválok, mi? Én sem érteném a helyedben, de vagyok olyan jó arc, hogy felhomályosítalak. Társkeresés céljából, jó szándékkal, folytatólagosan elkövetett levelezés, ami mostanában mindig így végződik. :-) Sok a hülye picsa, na.

Star Wars!

Megvettem a jegyemet. Ki tudja, mennyit kell majd várniuk azoknak a szerencsétleneknek, akik az utolsó pillanatra bízzák.
Mondjuk, ennyit: :-)

December 18. 16:30

Megvettem a téli dzsekit is. A boltban szerintem nagyon örültek nekem.
Bementem, mondtam, mi kell, elirányított a nő a megfelelő sorhoz, ott volt belőle 2 színben, az egyiket felpróbáltam és pont jó volt. A pénztárhoz mentem és kifizettem. Az egész talán 2 percig tartott. :D
Miért örültek? Mert kurva drága volt és mert nem vagyok nő. Egy nőnek ugyanez a procedúra minimum 1,5 óráig tartott volna és a végén nem is veszi meg. :D
De jól néz ki, jó anyagból van és nagyon kényelmes. Ha ennyi, akkor ennyi. :P

Közkívánatra: a Kép-trilógia negyedik része! ;-) :D

Elmondta történetét, történetünket és én csak hallgattam, ahogy beszél. Közben végig szorítottuk egymás kezét. Egy pillanatra lehunytam a szemem és csendben örültem magamban, hogy vége ennek a furcsa álomnak. Ám , mikor szemem újra kinyitottam, a szőke nőnek nyoma sem volt.
-Bassza meg! -kiáltottam meglepetésemben.
Ekkor eszméltem rá, hogy ez sem valóság, hiszen a számítógép előtt ülök és most találom ki ezt a sok zagyvaságot. Ezt a mondatot például ebben a pillanatban. Ezt pedig ebben.

A kép (3. rész) ;-)

Forró nyári este volt, amikor hazaért a Zűrhajóm. Már nem látszott a Nap, az egész városra sötétség telepedett, csak a közvilágítás fényei, mint sorba rendezett apró pontok jelezték, merre a civilizáció. Az utasok egy része megrohanta a poggyászkiadó szalagot. Nálam nem volt semmi, így hát a kijárat felé indultam. Jól esett végre mozogni 3 órányi egy helyben ülést követően. Épp a kabátom zsebében kotorásztam a cigimet keresve, amikor elém toppant valaki. Hirtelen kellett megállnom, hogy át ne gázoljak rajta. Ő volt az. A szőke nő.
-Jó ég, maga hogy került ide? -kérdeztem csodálkozva
-Csakhogy itt van, már nagyon vártam magát! -így a nő. Arcán széles mosoly ült. Ezúttal valahogy sokkal közvetlenebbnek tűnt. Úgy nézett rám, hogy tényleg elhittem neki, hogy örül nekem. Mindemellett képtelen voltam kiverni a fejemből, hogy eddigi találkozásaink alkalmával mindig felszívódott. Megpróbáltam haragudni rá és kimutatni sértődöttségemet.
-Maga a bolondját járatja velem, igaz? Ne is mondja, dolga akadt és ki kellett szállnia félúton a Zűrhajóból! -vetettem oda gunyorosan. Közben azt vettem észre magamon, hogy képtelen vagyok leplezni a viszontlátás okozta örömömet. Elmosolyodtam. Muszáj lesz erre jobban figyelnem. Ne gondolja, hogy jelent nekem bármit is.
-Valóban el kellett mennem, de most itt vagyok. -mondta. Még mindig mosolygott.
-Kérem, nézze ezt el nekem! -mondtam, s egy gyors mozdulattal megragadtam a kezét. Tágra nyílt szemeit a csuklóját markoló kezemre meresztette, aztán rám nézett.
-Harmadszor nem hagyom szó nélkül eltűnni! -tettem hozzá elégedett vigyorral.
-Ön.. Ön megfogta a kezem... -hebegte. Nagyon furcsává vált a viselkedése. Olyan tekintettel nézett körbe a nagy váróteremben, mint aki épp most nyert a tombolán egy kenyérpirítót.
-Igen, megfogtam. És nem áll szándékomban addig...
-Hé, valaki! Jöjjön ide valaki! Megfogta a kezem! -kiáltozott. Ettől kissé megrémültem, hiszen én semmi rosszat nem akartam. Mi van, ha ő most rendőrt hív, mert megfogtam a kezét? Nem tetszett a gondolat, hogy egy kézfogás miatt bilincsben visznek el. Ám közben észrevettem, hogy a nő másik kezét a csuklóját markoló kezemre tette.
Ebben a pillanatban a terem fényei hirtelen elhalványodtak.
Egy kisebb helyiségben találtam magam. Ez egy fogda? Mi történhetett? Percekig tartott, míg valamennyire magamhoz tértem. Feküdtem. Az a nő, a szőke nő az ágy mellett ült és a csuklóját szorongattam. Gyorsan elengedtem. Nem tudtam, mióta fogom így.
-Ugye, nem a Zűrrepülőtér óta szorongatom a kezét? -nyögtem ki végül. A hangképzés csak jó néhány torokköszörülést követően sikerült.
-Milyen Zűrrepülőtérről beszél itt nekem? Kórházban van. -világosított fel elcsukló hangon. Mosolygott, boldognak tűnt, de a szemei furcsán csillogtak.
-Kórházban? Mi történt? -kérdeztem kíváncsian.
-Nem emlékszik? Rám sem? Nyilván amnéziás. -kezdte.
-Nem, kérem mondja el, amit tud.
-Egy hónapja lett volna egy randink. Én előbb értem oda. Engem kis híján elgázoltak, maga lökött félre az autó elől. Semmi bajom nem lett, de maga jókora ütést kapott a fejére. Azóta itt fekszik. Én a balesete előtt nem is láthattam magát. De minden nap bejöttem magához.
Csakhogy végre itt van, már nagyon vártam magát...

The End :D