Társkereskedelem az online térben

Megmértem a népszerűtlenségem a társkeresőn, és az ismét kimagaslónak bizonyult. :D
Eddig 0% a válaszadási arány.

Valahol ez elég szar érzés, mégis már-már vicces. Mint a hang, amit ha eléggé fel tudsz tekerni, akkor már olyan magas frekvencián szól, hogy nem hallod. Ez is olyan. A közönyméter ütközésig tolva a kozmikus keverőpulton, (Amin hol Isten, hol az ördög állítgatja pillanatnyi kedve szerint az emberi sorsokat elrontó, vagy épp megjavító kapcsolókat.) így olyan szintre emelkedik a közömbösség irántad, hogy azon a szinten már cseppet se fáj. Csak röhögsz az egészen. :D
Az előzmény:
Összeszeded a legelőnyösebb fotóidat, megfogalmazod a lehető legjobb benyomást keltő bemutatkozószöveget, a leghatásosabbnak ítélt levelet, ami kitűnik a sablonos, helyesírási hibákkal teli tömegből. Egyszóval mindent beleadsz. Mindent... A nők pedig ezek alapján beáraznak. És azt látod, hogy semmit sem érsz. Szó szerint semmit sem. Még egy nem-et sem. Néha még annyit sem, hogy elolvassák, amit nagy gonddal képernyőre vetettél. Még annyit sem, hogy egy pillantást vessenek rád.


Íme néhány lehetséges kombináció (Valamennyivel volt már dolgom.), melyek előfordulhatnak egy kapcsolatfelvételi kísérlet során:

-írsz neki, nem olvassa el, nem néz meg, értelemszerűen nem is ír vissza
-írsz neki, nem olvassa el, megnéz, természetesen ő sem ír vissza
-írsz neki, elolvassa, nem néz meg, nem válaszol
-írsz neki, elolvassa, megnéz, nem válaszol
-írsz neki, elolvassa, megnéz, nem válaszol, még hatszor megnéz, de akkor sem válaszol
-írsz neki, elolvassa, megnéz, kedvencnek jelöl, nem válaszol
-írsz neki, elolvassa, megnéz, kedvencnek jelöl, még hatszor megnéz, nem válaszol
-ő jelöl kedvencnek, írsz neki, el sem olvassa
-kedvencnek jelöl, és azonnal hibernálja az adatlapját, sose tudod meg, ki volt az, csak egy értesítést kapsz az oldaltól


További jellemzőjük a női társkereskedőknek, hogy a pozitív embereket nagymértékben ignorálják, korlátozott üzenetküldési keretüket a negatív emberek (Ezalatt értendők, akiknek van képük szóvá tenni, hogy a hőgy nem válaszolt.) kvaanyjukba való elküldésére használják el. Hmm. Érdekes, nem? Egyébként is van egy olyan érzése a Zembernek, hogy a faszos képeket mutogató, alkalmi szeretőt kereső, sem írni, sem fogalmazni nem tudó sutyerákok miatti (jogos) felháborodásukat azokon élik ki, akik elfogadható stílusban próbálnának ismerkedni. Gyakori érvelés, hogy ők azért nem válaszolnak, mert nem pazarolják az idejüket bunkókra. De facto, a nem bunkókra sem vesztegetnek túl sok fáradtságot.

Ha egyetlen mondatban kellene jellemeznem az online társkereskedőket, akkor ez lenne az:
Még a valósághoz képest is mindenki sokkal többet gondol magáról, és sokkal kevesebbet másokról. Ebből következik, hogy az online térben a legalapvetőbb viselkedési normák sem érvényesülnek. A többség (És ez nem csak a kevésbé iskolázottakra, de a diplomásokra is ugyanúgy jellemző. Kivétel is akad persze viszonylag nagy számban.) nem tartja fontosnak köszönéssel, vagy megszólítással kezdeni válaszát, hanem elintézi egy kisbetűvel kezdett félmondattal. Ez a jobbik eset, mivel általában magát a válaszadást sem tartják fontosnak. Átnézni a másik emberen számukra éppoly természetes, mint levegőt venni. Már fel sem tűnik nekik, csak csinálják. Csak képzeljük el ugyanezt a személyes érintkezésben! Odalépsz valakihez, udvariasan megszólítod, az meg végigmér a tekintetével (Vagy még azt sem.), és szó nélkül folytatja, amit addig csinált. Ha megkérdezed, miért nem válaszol, dühös lesz, és téged nevez bunkónak, tolakodónak. Kissé groteszk. Ám ilyesmi legfeljebb elvétve fordul elő, mert a többség (Azok is, akik az online térben nem.) tudja, mi illik. De akkor a neten ez miért nem működik? Milyen etikettben van az lefektetve, hogy az internetes felületeken nem kell tisztelnünk egymást? Ilyen nehezen tudatosul a Zemberekben, hogy a vonal másik végén is egy érző emberi lény található?

Hát nem csodálatos az online társkeresés? :-)

Most jöhet a felháborodás, hogy de a férfiJak, azok meg olyanooook!!! Nők beszámolóiból tudom, hogy a sablonosság, helyesírási problémák, az adatlapon feltüntetett elvárások teljes figyelmen kívül hagyása, a levéldömping, az esetleges elutasítás agresszív, sértő kezelése azok a negatív élmények, amikkel ott szembesülhet egy nő. Azért ez se piskóta, elismerem. Csakhogy feltételezem, a legtöbben azért képesek vagyunk megkülönböztetni a szart a víztől, és itt nem az illető fotóira gondolok, hanem a stílusára, ami vagy megér egy választ, vagy nem. Mert attól, hogy kép alapján nem szimpatikus valaki, még szólhatott olyan tisztelettel, ami megérdemel legalább egy nem-választ. (Természetesen abban az esetben, ha valamelyikük előfizetése ezt lehetővé teszi.)

Hevesi nők...

Kivételesen ezúttal nem a társkereskedésben tapasztaltam meg a hevesi nők rendkívül furcsa mentalitását. De szegről-végről azért van némi köze ahhoz is. Elhatároztam, hogy csináltatok magamról pár előnyös képet társkereskedő profilomhoz. Gondoltam, a legjobb az lesz, ha mindjárt egy női fotóst keresek meg ez ügyben, hiszen csak jobban látja, mi áll jól nekem, melyik az előnyösebb pofám, ha létezik ilyen. Találtam is egyet itt, nem messze. Írtam neki a honlapján megadott e-mailre, felvázoltam a feladatot és megindokoltam kb. a fentiek szerint, miért szeretném, ha a képeket ő készítené el.
Teltek, múltak a napok, válasz csak nem érkezett. Néha benéztem a facebook oldalára, mert hátha valamiért nincs internet-közelben, de az oldal azért frissült néha új bejegyzésekkel. Egy hülye gondolat fészkelte be magát a fejembe. Mi van, ha ez azt hitte, hogy fel akarom őt szedni és a fotózás csak ürügy. Egyébként korban talán még illenénk is, de pffff... Végül arra jutottam, hogy mivel elég egyértelműen megfogalmaztam, mit is szeretnék és miért, ő pedig valószínűleg üzleti alapon működteti a kis fotóműhelyét (Van árlistája.), bármit is gondol, saját érdekében is illene válaszolni. Egy megrendelés is megrendelés, még ha nem is a legnagyobb csomagot jelöltem be. Ha pedig ő inkább elméleteket gyárt, hogy mit is akarhatok, miközben ott van leírva, én nem fogom kétszer kérni, hogy nála költhessem el a pénzem. Marad a férfi fotós, oszt lesz, amilyen lesz az a nyüves kép. De én, mint vállalkozó ezt az eljárást nem engedhetem meg magamnak, ha pénzt akarok keresni a munkámmal. Vevőt nem küldünk el és nem rázunk le, kivéve, ha kimondottan rossz az illetővel együtt dolgozni, mert pl. minden szarba ok nélkül beleköt, vagy nem szeret fizetni, stb. Jelen esetben azonban egyik sem valósult meg. Az én üzletfilozófiám az, hogy egyetlen ügyfél sem távozhat elégedetlenül. Mert azzal nem csak azt az egy ügyfelet bukom el, hanem azokat is, akiknek elmondja, miért nem érdemes velem üzletelni és az már sokkal komolyabb veszteség pénzben és hírnévben és ez utóbbi megint csak pénzt jelent, sok pénzt. De van, aki másképp gondolja. :P Én mindenesetre nem fogom a mószerolásával tölteni az időmet, mert jobb dolgom is van. Csak kiírtam magamból. :-)
Ilyenek ezek a hevesi nők, sosem volt velük szerencsém. Az agyam eldobom és most rágyújtok egy cigire. :P :D

A hálózat csapdájában

De előtte egy kis tk-sztori :D
Tegnap írtam egy nőnek a társkeresőn. Megnézett, de a levelet nem olvasta el. Ma reggel viszont jött egy levél tőle. (Gondolom ekkorra lett 100%-os a feldolgozottság.) Lényegtelen, hogy egy csúnyaság határát súroló lány egy laza mozdulattal lepattintott :D Az viszont érdekes, hogy reggel ismét megnézte az adatlapom, majd azt követően bő 1 óra elteltével írta meg levelét.

Hálózat: Tegnap este zsinórban harmadik alkalommal tartott szolgáltatási szünetet ez a büdös, debil társaság (UPC). Most feltehetné a kérdést a kedves olvasó, hogy miért választottam pont ezt a céget, melyet "hírneve" már jóval megelőzte. Nos, nem én választottam. Volt egy remek kis szolgáltatónk, akivel nem volt semmi problémánk. Erre jött ez a mocsok banda és felvásárolta a hálózatunkat. Na, így lett belőlem a UPC cseppet sem elégedett ügyfele. Az internet nekem munkaeszköz is és bár lehet, hogy én vagyok kurvára telhetetlen, de elvárom, hogy bármikor rendelkezésemre álljon. Mert az a világ vicce, hogy a bekapcsolt számítógép előtt ülök és mobiltelefonon olvasom az emailjeimet.

Azért, mert...

Lehet, hogy nem nekem szól, mégis mintha mégis :-) Legfeljebb mégse :p
Mindenesetre itt reagálok úgy általánosságban.
R. Andrea, vagy ismertebb nevén randi (Elnézést a sz*r humorért.) hosszú kihagyás után ismét belép az életembe. Magyarul elköteleztem magam Valaki felé. Most csak Ő van, mint nő. Ott és akkor kiderül, hogyan tovább, ebbe nem is akarok részletesebben belemenni, mivel nem csak rólam van szó :p
Érdektelen vagyok, meg minden csak jó nem :-) De van az a pont, amin túl már nem illik több vasat tartani a tűzben. Tudom, ezt mások másként látják. Még az is lehet, hogy nekik van igazuk. Nálam nem fér bele és én nem mások feje után megyek, mert az nem mindig jó :P Lehet, hogy ezért ülök gyakran két szék közé a földre :D
Akkor is így tartom korrektnek. Legfeljebb hülye vagyok :D

Válaszok nélkül

Ica trú sztori :-)

Ez egy igaz történet, mely egy fiatal lánnyal esett meg. Álomba illő élete volt ennek a lánynak, egészen addig, míg egy szép napon úgy nem döntött, regisztrálja magát egy internetes társkeresőoldalra. Nem volt ő csúnya lány, így hát jöttek is a szerelmetesebbnél romantikásabb levelek virtuális postaládájába, amiket ő szorgalmasan el is olvasgatott. Telt, s múlt az idő, míg nem egyszer olyan levelet kapott egy daliás internethuszártól, amit sehogy sem tudott válasz nélkül hagyni. Neki is látott a megírásának, de jajjjj! Abban a pillanatban, ahogy kis ujjacskája az "elküld" gombhoz ért, leesett a karikagyűrű a kezéről.
Szegény leány tán még azóta is ott ül a gépe előtt az ijedtség okozta sokktól megmeredve. A pókok már körbeszőtték hálóval. A szél néha átgörget szobája szőnyegén egy ördögszekeret, majd sietve magával viszi az ifjú hercegnő szomorú történetét messzi helyekre. Bizony. Hozzám is így jutott el ez a torokszorító mese a lányról, akinek leesett a karikagyűrű az ujjáról a válaszlevél írása közben. Hüpp-hüpp...
Itt a vége, fuss el véle :D

 Na, ezért nem válaszolnak leveleinkre a társkereső hölgyek :p :D
(Kivételek persze vannak.)