-Na, ezt nézd meg! Többdiplomás, művészetkedvelő, tagja a mensa
klubnak... Mi a véleményed? -olvasta fel a táblagép kijelzőjén megjelenő
információkat az egyik társkereskedő nő adatlapjáról Rezső.
Béla maga elé tartotta szemüvegét és helyeslően hümmögött, miközben szemével végigfutotta a szöveget.
-Nos, igen. Látszik is rajta. -jegyezte meg a nő fotóját szemügyre
véve. -Na látod, ennek a nőnek elhiszem, hogy intelligens és művelt. Ez
egy igazi finom hölgy, csupa nagybetűvel. -tette hozzá.
-Elhiszed neki? Miből gondolod, hogy igazat mond? -kérdezte Rezső.
-Nos. -kezdte Béla. Szemüvegét az asztalra helyezte és kihúzott egy
szál cigit a tárcájából. -Abból, hogy ma péntek van. -világosította fel
barátját, s egy elegáns mozdulattal meggyújtotta a cigit a szájában,
majd lábát keresztbe téve hátradőlt a fotelben. Nyomatékossá téve előbbi
kijelentését, megismételte azt. -Abból, hogy ma péntek van, kedves
barátom.
-Á, értem. -mondta Rezső, s egy pillanatra úgy látszott, elgondolkodott.
-Bizony.
-De ma szerda van. -javította ki Bélát.
Bélának torkán akadt a füst. Némi köhécselést követően az alábbi
mondattal korrigálta magát: -Ezt a hülye picsát... -majd cigijét a
hamusba nyomkodva felállt és kiment hugyozni.
:-)
Ez a kis történet csak egy karikatúra azokról, akik
horoszkóp/csillagjegy alapján szeretnének maguknak párt választani és ha
a Nagy Ő épp mérleg, vagy halak, akkor már nem is olyan nagy ő. :-)
2017. május 19., péntek
2017. május 18., csütörtök
Alien: Covenant
Ahogy azt sejtettem, a film egyik legerősebb jelenete a patkó-alakú idegen űrhajó felfedezése és a Tervezők városába való bemenekülés közötti volt (A gyengélkedőben összezárt nő és a megszülető alien.). Ezt követően egy kicsit leül a cselekmény. Ahogy a Covenant kapitányát tőrbe csalja szintetikus David, az teljesen érthetetlen. Ilyen idióta nincs a világon. Röviden: szintetikus David a Tervezők kiirtása után továbbfejleszti a bolygón elszaporodott alieneket, állítása szerint kommunikál is velük. Mindenesetre az egyik fehér alien, miután kinyírta a legénység egy női tagját szinte pacsizik Daviddel, amit a kapitány végignéz. Aztán a nála lévő gépkarabéllyal szétlövi az alient, majd magyarázatot kér Davidtől, hogy mi is folyik itt tulajdonképpen. Az elcsalja valami pincébe, ahol preparált alieneket mutat neki, a fő attrakció pedig a korábbi Alien-filmekből már ismert alien-tojások. "Ezek veszélytelenek." mondja, majd mikor az egyik tojás teteje szétnyílik, arra bátorítja, nézzen csak bele, érdekes látvány. A kapitány pedig engedelmesen belenéz, a többit pedig a rutinos Alien-nézők már sejthetik. :D
Azt sem értem, miért gyorsabb a kis szörnyek növekedése. A "nyolcadik utas" még órákkal később kelt ki Kane-ből és további órákba telt, mire megnőtt. Az arctámadó is órákig volt a fejére csavarodva.
Az Alien 4 c. felejthető darabban a szemüveges csávó, akibe a hadsereg petéztette bele az arctámadót, a film szinte teljes cselekménye alatt hordta magában a kis szörnyet, mire az kikelt. Ripley az Alien 3-ban már az elejétől magában hordozta és az a film nem órákat, hanem napokat ölel fel. Ebből a szempontból következetlen a film.
Vissza a Covenant-re: a női főhős, Daniels ránézésre kimondottan szimpatikus volt ebben a szerepben, mert egy olyan külsejű nő, aki bármikor szembejöhet az utcán. Nem úgy, mint a Prometheus Vickers-e, akit Charlize Theron alakított. Mikor lát ilyet az ember? Majdnem soha. Ez egy 9-es külsejű nő. (Csak azért nem 10-es, mert azt fenn kell tartanunk annak, aki felülmúlhatatlanul tökéletes és valószínűleg nem is létezik. :D )
Szóval ez a Daniels meglepően bátor, hősies, amazon-szerű az akciójelenetekben. Ami pedig kvára nem illik ahhoz az átlagnő-külsőhöz, ami első ránézésre olyan hitelessé tette a karakterét. Személy szerint jobban örültem volna, ha a különleges helyzetre adott reakciói is átlagemberesek, valóságosak. Érdekes, hogy a film első felében (gyengélkedős jelenet) ezt kitűnően megoldották, velük együtt vert a szívem a nézőtéren és elhittem, hogy tényleg összefossák magukat a félelemtől. Miután a kapitány belenézett az alien-tojásba, a film kizökkent ebből a remek hangulatból és az említett heves szívverés többé már nem tért vissza nálam. Egyetlen pozitívum a film vége, ami erősen hasonlít az Élet c. film végéhez: zéró happy end, sőt minden a lehető legrosszabbul sült el és a néző fantáziájára bízza, milyen jövőt képzel el hőseinknek, azzal az egyetlen kitétellel, hogy annak a pokol legmélyebb bugyrában kell játszódnia. :-)
Azt sem értem, miért gyorsabb a kis szörnyek növekedése. A "nyolcadik utas" még órákkal később kelt ki Kane-ből és további órákba telt, mire megnőtt. Az arctámadó is órákig volt a fejére csavarodva.
Az Alien 4 c. felejthető darabban a szemüveges csávó, akibe a hadsereg petéztette bele az arctámadót, a film szinte teljes cselekménye alatt hordta magában a kis szörnyet, mire az kikelt. Ripley az Alien 3-ban már az elejétől magában hordozta és az a film nem órákat, hanem napokat ölel fel. Ebből a szempontból következetlen a film.
Vissza a Covenant-re: a női főhős, Daniels ránézésre kimondottan szimpatikus volt ebben a szerepben, mert egy olyan külsejű nő, aki bármikor szembejöhet az utcán. Nem úgy, mint a Prometheus Vickers-e, akit Charlize Theron alakított. Mikor lát ilyet az ember? Majdnem soha. Ez egy 9-es külsejű nő. (Csak azért nem 10-es, mert azt fenn kell tartanunk annak, aki felülmúlhatatlanul tökéletes és valószínűleg nem is létezik. :D )
Szóval ez a Daniels meglepően bátor, hősies, amazon-szerű az akciójelenetekben. Ami pedig kvára nem illik ahhoz az átlagnő-külsőhöz, ami első ránézésre olyan hitelessé tette a karakterét. Személy szerint jobban örültem volna, ha a különleges helyzetre adott reakciói is átlagemberesek, valóságosak. Érdekes, hogy a film első felében (gyengélkedős jelenet) ezt kitűnően megoldották, velük együtt vert a szívem a nézőtéren és elhittem, hogy tényleg összefossák magukat a félelemtől. Miután a kapitány belenézett az alien-tojásba, a film kizökkent ebből a remek hangulatból és az említett heves szívverés többé már nem tért vissza nálam. Egyetlen pozitívum a film vége, ami erősen hasonlít az Élet c. film végéhez: zéró happy end, sőt minden a lehető legrosszabbul sült el és a néző fantáziájára bízza, milyen jövőt képzel el hőseinknek, azzal az egyetlen kitétellel, hogy annak a pokol legmélyebb bugyrában kell játszódnia. :-)
2017. március 23., csütörtök
Élet (film)
Élet
Csak azért néztem meg (egyedül), hogy végre alkalmam legyen kimozdulni a négy fal közül. Nem vártam tőle sokat, de a sci-fi műfaját alapvetően kedvelem. A koncepcióra nem adhatunk jó osztályzatot, hiszen ezt a történetet elmesélték már számos alkalommal. (Elszigetelt legénység próbálja megakadályozni, hogy az útközben talált idegen életforma eljusson a Földre, mert akkor az emberiségnek kampec, miközben azért saját életük megóvását is igyekeznek napirenden tartani.)
Azonban van két dolog, sőt három, amiért érdemes ezt a filmet megnézni!
1. annak ellenére, hogy a nyócadikutason, prométeuszon, a valamin, stb. nevelkedett mozinézők pontosan ismerjük a várható/elvárható eseményeket, az Élet kellően izgalmas cselekménnyel és néhol szinte fullasztó légkörrel kedveskedik nekünk.
2. hiába is várjuk, az Élet nem gázol mellközépig a Hollywood-i klisékben. Ami annak tűnik, az sem az. Számíthatunk szokatlan fordulatokra!
3. tájékoztatjuk továbbá nézőinket, hogy az Élet még nyomokban sem tartalmaz happy endet. :-)
Csak azért néztem meg (egyedül), hogy végre alkalmam legyen kimozdulni a négy fal közül. Nem vártam tőle sokat, de a sci-fi műfaját alapvetően kedvelem. A koncepcióra nem adhatunk jó osztályzatot, hiszen ezt a történetet elmesélték már számos alkalommal. (Elszigetelt legénység próbálja megakadályozni, hogy az útközben talált idegen életforma eljusson a Földre, mert akkor az emberiségnek kampec, miközben azért saját életük megóvását is igyekeznek napirenden tartani.)
Azonban van két dolog, sőt három, amiért érdemes ezt a filmet megnézni!
1. annak ellenére, hogy a nyócadikutason, prométeuszon, a valamin, stb. nevelkedett mozinézők pontosan ismerjük a várható/elvárható eseményeket, az Élet kellően izgalmas cselekménnyel és néhol szinte fullasztó légkörrel kedveskedik nekünk.
2. hiába is várjuk, az Élet nem gázol mellközépig a Hollywood-i klisékben. Ami annak tűnik, az sem az. Számíthatunk szokatlan fordulatokra!
3. tájékoztatjuk továbbá nézőinket, hogy az Élet még nyomokban sem tartalmaz happy endet. :-)
2017. március 19., vasárnap
2017. március 9., csütörtök
Kong: Koponya-sziget (első benyomások a filmről)
Megnéztem a Kocsonya-ligetet, ami nem csak az ürességtől Kong.
Már az elején erős késztetést éreztem, hogy felálljak és kisétáljak a teremből. Az expedíciós csapat tagjainak toborzását kissé összecsapottnak éreztem, mintha ez egy olyan része lenne a történetnek, amin jobb minél előbb túlesni, hogy aztán alaposan megrázzuk a CGI-fát és ránk szakadjon az a látványorgia, ami kb. egyedül viszi vállán az egész produkciót. Pazar a vizuális élmény. Kiemelendő az egysíkúnak tűnő ezredes-karaktert remekül hozó Samuel L. Jackson játéka és a... Mi is? Ja, kb. ennyi. A Koponya-sziget lubickol a következetlenségekben.
Ott van pl. az első akciójelenet, amikor az óriásmajom elkezdni lecsapkodni a helikoptereket. Nem számoltam, hány géppel is vonultak fel az emberek, de minimum 10-12db lehetett. Körbevették King Kongot és elkezdték osztani géppuskákkal. Ez oké, de miért mentek hozzá olyan közel, hogy az egyenként lecsapkodja őket, mint a szemtelen piaci legyet? Egy veterán ezredestől profibban kivitelezett akciót várnánk, ez meg 5 perc alatt az összes gépét elveszíti. Ja, spoiler! :hahota
A konzekvencia teljes hiánya látszik a sziget állatvilágának bemutatásán. Valamitől ott néhány állat óriásira nőtt (Nem derül ki, mitől.). A majom, a kétlábú harci gyíkok, a bivalyok, egy polip és egy gigantikus pók, ami kb. akkora, mint maga King Kong. Miért nőtt arányaiban sokkal nagyobbra a pók? Miért nem nőtt meg a többi állat is? És az ott élő bennszülöttek miért maradtak normálméretűek? Ezen az alapon még a vírusoknak is legalább gombostűfejnyinek kéne lenniük, a fűszálaknak pedig villanyoszlop magasságúnak.
Emellett sikerült úgy elmesélniük ezt az egészet, hogy az égvilágon semmi sem fogott meg benne. A látványon kívül.
Egyszer nézhető, többször még háttérzajnak sem.
Nagyon várom az új Alien-filmet, a Covenant-et. Az előzetesektől is a hideg futkos a hátamon. :-)
Már az elején erős késztetést éreztem, hogy felálljak és kisétáljak a teremből. Az expedíciós csapat tagjainak toborzását kissé összecsapottnak éreztem, mintha ez egy olyan része lenne a történetnek, amin jobb minél előbb túlesni, hogy aztán alaposan megrázzuk a CGI-fát és ránk szakadjon az a látványorgia, ami kb. egyedül viszi vállán az egész produkciót. Pazar a vizuális élmény. Kiemelendő az egysíkúnak tűnő ezredes-karaktert remekül hozó Samuel L. Jackson játéka és a... Mi is? Ja, kb. ennyi. A Koponya-sziget lubickol a következetlenségekben.
Ott van pl. az első akciójelenet, amikor az óriásmajom elkezdni lecsapkodni a helikoptereket. Nem számoltam, hány géppel is vonultak fel az emberek, de minimum 10-12db lehetett. Körbevették King Kongot és elkezdték osztani géppuskákkal. Ez oké, de miért mentek hozzá olyan közel, hogy az egyenként lecsapkodja őket, mint a szemtelen piaci legyet? Egy veterán ezredestől profibban kivitelezett akciót várnánk, ez meg 5 perc alatt az összes gépét elveszíti. Ja, spoiler! :hahota
A konzekvencia teljes hiánya látszik a sziget állatvilágának bemutatásán. Valamitől ott néhány állat óriásira nőtt (Nem derül ki, mitől.). A majom, a kétlábú harci gyíkok, a bivalyok, egy polip és egy gigantikus pók, ami kb. akkora, mint maga King Kong. Miért nőtt arányaiban sokkal nagyobbra a pók? Miért nem nőtt meg a többi állat is? És az ott élő bennszülöttek miért maradtak normálméretűek? Ezen az alapon még a vírusoknak is legalább gombostűfejnyinek kéne lenniük, a fűszálaknak pedig villanyoszlop magasságúnak.
Emellett sikerült úgy elmesélniük ezt az egészet, hogy az égvilágon semmi sem fogott meg benne. A látványon kívül.
Egyszer nézhető, többször még háttérzajnak sem.
Nagyon várom az új Alien-filmet, a Covenant-et. Az előzetesektől is a hideg futkos a hátamon. :-)
2016. december 17., szombat
Zsivány egyes, a valódi új remény
Látnoki képességgel váltottam meg jegyemet még november végén a csütörtöki vetítésre. Szerdán ugyanis hánytam, mint a lakodalmas kutya és 38 fokos lázam volt. Szerencsére kellő akaraterővel, motivációval felvértezve sikerült rávennem az immunrendszeremet, hogy másnapra kurvagyorsan meggyógyítson, hogy a délutáni vetítésen már ne csak testben, de szellemben is jelen lehessek és élvezzem az 1 éve várt valamit, amiről egészen addig csak azt tudtam biztosan, hogy a Star Wars VIII-at sokkal jobban várom, mint ezt a különálló epizódot. Micsoda tévedés volt! Szerencsére az erő is velem volt, a nagy napra már csak kisebb hőemelkedésem volt. (Mondom, tökéletes időzítés, mert pénteken meg már a fosás jött rám. :D)
Már az elején érezni kezdtem, hogy ez más lesz, mint az eddigi Star Wars filmek. A fehér köpenyes birodalmi főgenyó kis, rohamosztagos csapatával magabiztosan gyalogol egy épület felé. Koszos, hideg környezet, esővíz folyik le fekete, birodalmi sapkájának sildjéről. A trailerben is láthatjuk ezt a jelenetet. Hoppá! Ezek szerint szakítottak az eddigi hagyományokkal és a csillivilli, műanyag sterilitást felváltotta a valóság? Hmm. Nagyon jó! Élethűbb az egész. Az alkotók nem spóroltak a hullákkal és üdítő, hogy végre megismerhetjük a lázadók emberibb oldalát. Tehát ők sem angyalok, habozás nélkül megölnek bárkit, ha úgy vélik, az a szent ügyet, a szabadságot, a régi köztársaság visszaállítását, esetleg saját menekülésüket szolgálja. Az eredeti trilógiában ez elképzelhetetlen volt, mert ott mindenki olyan nemes lelkű, hogy inkább önmagát áldozná fel, ha a másik ezzel megmenekül. Hát, ja. De most vége a mesének. Árnyalt karakterek, birodalmi hétköznapok, népirtás, hatalmi harc a tisztek közt és ez utóbbi pl. ad is egy magyarázatot arra, miért és honnan ez a gonoszság (?), ami a birodalom hadigépezetéből árad. A tisztek egymásra licitálnak "hatékonyságban", hogy ezzel a náluk magasabb rangúak kegyeit elnyerjék, vagyis nem élvezetből, magáért a gyilkolásért gyilkolnak ártatlanokat is, hanem pozíciójuk megszilárdításáért, esetleg a ranglétrán való feljebb lépésért. Ki szeretne csalódást okozni Darth Vadernek, vagy az uralkodónak? Hát kurvára senki, úgyhogy ott is a lefelé tapos, felfelé nyal elve érvényesül. Sajnos eközben civilek tízezrei halnak meg teljesen feleslegesen és így már átérezhető, miért is vállalják sokan a fegyveres ellenállást a birodalom túlerejével szemben. A besimulás, megalázkodás néha a túléléshez sem elég, de ezt majd meglátja, aki megnézi a filmet. ;-)
Ez a második szösszenetem erről a filmről, azóta kicsit ülepedett bennem az élmény. Szokatlan módon még mindig tart bennem a lelkesedés, vagy még fokozódott? Az első gondolatom, amit aznap este leírtam, hogy ez egy akciódráma, amit beleoltottak a Star Wars univerzumba és ez nagyon jól áll neki. Remélem, sok ilyet látunk még, remélem, a SW - VIII is ennek szellemében készül! Erre utaltam a "valódi új remény" címmel is. Talán csak én látom így, de a jó dráma szerintem nagyon erőssé tehet egy filmet, legyen a Star Wars világa csak egy díszlet körülötte, nem lehet melléfogni vele! Végre belátták (És ezt pont a Disney-nél? Pff, ez kellemes csalódás.), hogy a 21. század mozinézője számára már nem lehet pusztán annyival leírni egy történetet, hogy ott jók küzdenek, nemes eszközökkel a gonoszok ellen, akik meg a velejükig romlottak. Talán a Trónok harca hozta el azt a forradalmat, ami után már kevés lenne egy élőszereplős, lézershow-s tündérmesével kiszúrni a nézők szemét. Láthatjuk, hogy nem feltétlenül rossz az, aki a birodalom egyenruháját viseli és a lázadók közül is néhányan szeretnének inkább kapitulálni az új fegyver (Halálcsillag) hírére. Amennyire elégséges ez a 2 óra, annyira igyekszik a rendező megmutatni a motivációkat is, a karakterek lelkéből előásni utalásokat, történéseket, amikből egy hús-vér élőlény rajzolódik ki, nem pedig egy műanyagba öltöztetett színész, aki csak a filmpremier első hétvégéje után fogja fel, hogy mégsem élete legrosszabb döntése volt elvállalni ezt a szerepet. Az SW hagyományokhoz képest meglepően merészen tárja elénk egy igazinak ható háború minden poklát. Ha nem energiafegyverekkel lőnének egymásra, akkor patakokban folyna a vér.
Egy zavaró negatívum a Tarkin kormányzót megformáló CGI figura, ami szerintem nem 100%-osan meggyőző. Inkább egy nagyon jó grafikájú pc-s játék intrójában találkozni ezzel a szinttel. Alig észrevehető, de aki már látott ilyen intrót, annak fel fog tűnni az arcmimika, a szemmozgás mesterséges volta.
Izgatottan várom, milyen lesz a második Star Wars történet. Belegondolni is fájdalmas, hogy még 2 évet kell várni rá. De jövőre jön a "nyóc". :-) A Zsivány egyest pedig kurvagyorsan nézze meg, aki még nem látta, mert ez az egyik legjobb dolog, ami történhet az emberrel egy mozivászon előtt. Idejét sem tudom, mikor voltam ennyire elégedett és besózott egy új filmtől. Nagyon várom, hogy a DVD-t is a kezembe vehessem!
Végül egy költői kérdés: egy lázadó admirálisnak muszáj okvetlenül halfejűnek lennie? :D
Már az elején érezni kezdtem, hogy ez más lesz, mint az eddigi Star Wars filmek. A fehér köpenyes birodalmi főgenyó kis, rohamosztagos csapatával magabiztosan gyalogol egy épület felé. Koszos, hideg környezet, esővíz folyik le fekete, birodalmi sapkájának sildjéről. A trailerben is láthatjuk ezt a jelenetet. Hoppá! Ezek szerint szakítottak az eddigi hagyományokkal és a csillivilli, műanyag sterilitást felváltotta a valóság? Hmm. Nagyon jó! Élethűbb az egész. Az alkotók nem spóroltak a hullákkal és üdítő, hogy végre megismerhetjük a lázadók emberibb oldalát. Tehát ők sem angyalok, habozás nélkül megölnek bárkit, ha úgy vélik, az a szent ügyet, a szabadságot, a régi köztársaság visszaállítását, esetleg saját menekülésüket szolgálja. Az eredeti trilógiában ez elképzelhetetlen volt, mert ott mindenki olyan nemes lelkű, hogy inkább önmagát áldozná fel, ha a másik ezzel megmenekül. Hát, ja. De most vége a mesének. Árnyalt karakterek, birodalmi hétköznapok, népirtás, hatalmi harc a tisztek közt és ez utóbbi pl. ad is egy magyarázatot arra, miért és honnan ez a gonoszság (?), ami a birodalom hadigépezetéből árad. A tisztek egymásra licitálnak "hatékonyságban", hogy ezzel a náluk magasabb rangúak kegyeit elnyerjék, vagyis nem élvezetből, magáért a gyilkolásért gyilkolnak ártatlanokat is, hanem pozíciójuk megszilárdításáért, esetleg a ranglétrán való feljebb lépésért. Ki szeretne csalódást okozni Darth Vadernek, vagy az uralkodónak? Hát kurvára senki, úgyhogy ott is a lefelé tapos, felfelé nyal elve érvényesül. Sajnos eközben civilek tízezrei halnak meg teljesen feleslegesen és így már átérezhető, miért is vállalják sokan a fegyveres ellenállást a birodalom túlerejével szemben. A besimulás, megalázkodás néha a túléléshez sem elég, de ezt majd meglátja, aki megnézi a filmet. ;-)
Ez a második szösszenetem erről a filmről, azóta kicsit ülepedett bennem az élmény. Szokatlan módon még mindig tart bennem a lelkesedés, vagy még fokozódott? Az első gondolatom, amit aznap este leírtam, hogy ez egy akciódráma, amit beleoltottak a Star Wars univerzumba és ez nagyon jól áll neki. Remélem, sok ilyet látunk még, remélem, a SW - VIII is ennek szellemében készül! Erre utaltam a "valódi új remény" címmel is. Talán csak én látom így, de a jó dráma szerintem nagyon erőssé tehet egy filmet, legyen a Star Wars világa csak egy díszlet körülötte, nem lehet melléfogni vele! Végre belátták (És ezt pont a Disney-nél? Pff, ez kellemes csalódás.), hogy a 21. század mozinézője számára már nem lehet pusztán annyival leírni egy történetet, hogy ott jók küzdenek, nemes eszközökkel a gonoszok ellen, akik meg a velejükig romlottak. Talán a Trónok harca hozta el azt a forradalmat, ami után már kevés lenne egy élőszereplős, lézershow-s tündérmesével kiszúrni a nézők szemét. Láthatjuk, hogy nem feltétlenül rossz az, aki a birodalom egyenruháját viseli és a lázadók közül is néhányan szeretnének inkább kapitulálni az új fegyver (Halálcsillag) hírére. Amennyire elégséges ez a 2 óra, annyira igyekszik a rendező megmutatni a motivációkat is, a karakterek lelkéből előásni utalásokat, történéseket, amikből egy hús-vér élőlény rajzolódik ki, nem pedig egy műanyagba öltöztetett színész, aki csak a filmpremier első hétvégéje után fogja fel, hogy mégsem élete legrosszabb döntése volt elvállalni ezt a szerepet. Az SW hagyományokhoz képest meglepően merészen tárja elénk egy igazinak ható háború minden poklát. Ha nem energiafegyverekkel lőnének egymásra, akkor patakokban folyna a vér.
Egy zavaró negatívum a Tarkin kormányzót megformáló CGI figura, ami szerintem nem 100%-osan meggyőző. Inkább egy nagyon jó grafikájú pc-s játék intrójában találkozni ezzel a szinttel. Alig észrevehető, de aki már látott ilyen intrót, annak fel fog tűnni az arcmimika, a szemmozgás mesterséges volta.
Izgatottan várom, milyen lesz a második Star Wars történet. Belegondolni is fájdalmas, hogy még 2 évet kell várni rá. De jövőre jön a "nyóc". :-) A Zsivány egyest pedig kurvagyorsan nézze meg, aki még nem látta, mert ez az egyik legjobb dolog, ami történhet az emberrel egy mozivászon előtt. Idejét sem tudom, mikor voltam ennyire elégedett és besózott egy új filmtől. Nagyon várom, hogy a DVD-t is a kezembe vehessem!
Végül egy költői kérdés: egy lázadó admirálisnak muszáj okvetlenül halfejűnek lennie? :D
2016. október 30., vasárnap
Trónok harca 7. évad (Daenerys bukása) :-)
A lány már álmában is nehezen lélegzett, s mikor felriadt, meg is értette, mi okozta ezt a szörnyű álmot. Csak halványan villódzó fényeket látott, de legalább abból az irányból némi meleg levegő áramlott didergő teste felé, amit csak néhány ruhafoszlány fedett. Egy büdös zsák volt a fejére húzva, nem emlékezett, mikor került erre a helyre és mióta van ez a fojtogató vászon az arcán. Karjai, lábai oldalra kikötözve, teljesen elzsibbadva, az a zsák pedig egyre fojtogatóbb. A pánikba esés szélén tántorgott, s csupán legendás akaraterejének köszönhette, hogy egyelőre képes volt uralkodni magán, kordában tartani légzését, bármennyire is nehéz volt, ahogy minden levegővételnél némi por is jutott róla a tüdejébe.
Túl sok ideje azonban nem volt ezen gondolkodni, mert a vele szemben lévő folyosóról léptek visszhangzottak. Az illető, akárki is volt, nem sietett, de az biztos, hogy egyenesen feléje közeledett, mert a hangok egyre csak erősödtek.
Érezte, ahogy pont előtte, alig pár centire a mellétől megállt az a valaki. Még a zsákon keresztül is megcsapta orrát valamiféle fűszeres ételszag, ami az illető szájából áradt. Ekkor tudatosult benne, hogy éhes, a szagtól beindultak a reflexei. Talán már napok óta nem evett.
Hirtelen mozdulattal lerántotta fejéről a zsákot. A lány eleinte kissé hunyorgott, szeme csak fokozatosan szokott hozzá a fényhez. Előtte egy zömök, szúrós tekintetű férfi állt. Tekintetével arcát méregette, végül megszólalt.
-Talán illene bemutatkoznom. -kezdte vigyorogva. Fogai össze-vissza álltak, szavait kellemetlen szájszag kísérte egyenest a lány arcába.
-...
-Ramsay Bolton vagyok. Még nem volt egymáshoz szerencsénk.
-Ha mos... -kezdte a lány felháborodva, de teljesen rekedt volt a hangja. Talán napok óta ez az első alkalom, hogy beszélhet. Megköszörülte a torkát. -Ha most rögtön elengedsz, nem végeztetlek ki! -fenyegette szikrázó tekintettel.
-Ha a sárkányaidra célzol... -a férfi ismét elővette sátáni mosolyát. -Belőlük a vérebeim lakmároztak.
A lány arcára döbbenet ült ki, majd vérben forgó szemekkel kezdte üvölteni. -Hazudsz! Én Viharban Született Daenerys vagyok, a... Ramsay egy leselejtezett zoknival tömte be a szőke lány száját, hogy végre csend legyen.
-Sajnos... -kezdte lassan, elmélkedve. -Túl hosszú a neved. Sürgősen ki kell találnunk neked valami rövidebbet. -közelebb hajolt a dühöngő lányhoz, szaglászta, mint valami állat. -Bűzös. Ja nem, az már foglalt. -röhögött Ramsay.
-De mesélek neked Bűzösről. Sokáig élvezte a vendégszeretetem ugyanitt, ahol most te vagy. Jó vendéglátók vagyunk, mi északiak. Szóval... Tőle elvettem valamit, amit nagy becsben tartott. És most tőled is elveszek valamit... -egy csontmarkolatú kést húzott elő, arcáról eltűnt az ijesztő vigyor, tekintetéből kiolvasható volt, hogy komolyan készül valamire. A pengéjét Daenerys felé szegezte...
5 perccel később...
Ramsay ismét azzal a vidám és beteg mosollyal állt a lány előtt. Szemöldökét emelgette és szinte pislogás nélkül meredt a lány szemébe. A zoknit időközben eltávolította a lány szájából.
-Ölj meg! Kérlek... -motyogta a lány.
-Ó, azt már nem... -felelte a férfi vidáman.
Semmilyen vérző sebet nem ejtett rajta a pengével, de ígéretéhez hűen mégis megszabadította őt valamitől, ami szinte védjegyévé vált és úgy érezte, képtelen élni nélküle.
Leborotválta a híres, dús szemöldökét.
:D
Túl sok ideje azonban nem volt ezen gondolkodni, mert a vele szemben lévő folyosóról léptek visszhangzottak. Az illető, akárki is volt, nem sietett, de az biztos, hogy egyenesen feléje közeledett, mert a hangok egyre csak erősödtek.
Érezte, ahogy pont előtte, alig pár centire a mellétől megállt az a valaki. Még a zsákon keresztül is megcsapta orrát valamiféle fűszeres ételszag, ami az illető szájából áradt. Ekkor tudatosult benne, hogy éhes, a szagtól beindultak a reflexei. Talán már napok óta nem evett.
Hirtelen mozdulattal lerántotta fejéről a zsákot. A lány eleinte kissé hunyorgott, szeme csak fokozatosan szokott hozzá a fényhez. Előtte egy zömök, szúrós tekintetű férfi állt. Tekintetével arcát méregette, végül megszólalt.
-Talán illene bemutatkoznom. -kezdte vigyorogva. Fogai össze-vissza álltak, szavait kellemetlen szájszag kísérte egyenest a lány arcába.
-...
-Ramsay Bolton vagyok. Még nem volt egymáshoz szerencsénk.
-Ha mos... -kezdte a lány felháborodva, de teljesen rekedt volt a hangja. Talán napok óta ez az első alkalom, hogy beszélhet. Megköszörülte a torkát. -Ha most rögtön elengedsz, nem végeztetlek ki! -fenyegette szikrázó tekintettel.
-Ha a sárkányaidra célzol... -a férfi ismét elővette sátáni mosolyát. -Belőlük a vérebeim lakmároztak.
A lány arcára döbbenet ült ki, majd vérben forgó szemekkel kezdte üvölteni. -Hazudsz! Én Viharban Született Daenerys vagyok, a... Ramsay egy leselejtezett zoknival tömte be a szőke lány száját, hogy végre csend legyen.
-Sajnos... -kezdte lassan, elmélkedve. -Túl hosszú a neved. Sürgősen ki kell találnunk neked valami rövidebbet. -közelebb hajolt a dühöngő lányhoz, szaglászta, mint valami állat. -Bűzös. Ja nem, az már foglalt. -röhögött Ramsay.
-De mesélek neked Bűzösről. Sokáig élvezte a vendégszeretetem ugyanitt, ahol most te vagy. Jó vendéglátók vagyunk, mi északiak. Szóval... Tőle elvettem valamit, amit nagy becsben tartott. És most tőled is elveszek valamit... -egy csontmarkolatú kést húzott elő, arcáról eltűnt az ijesztő vigyor, tekintetéből kiolvasható volt, hogy komolyan készül valamire. A pengéjét Daenerys felé szegezte...
5 perccel később...
Ramsay ismét azzal a vidám és beteg mosollyal állt a lány előtt. Szemöldökét emelgette és szinte pislogás nélkül meredt a lány szemébe. A zoknit időközben eltávolította a lány szájából.
-Ölj meg! Kérlek... -motyogta a lány.
-Ó, azt már nem... -felelte a férfi vidáman.
Semmilyen vérző sebet nem ejtett rajta a pengével, de ígéretéhez hűen mégis megszabadította őt valamitől, ami szinte védjegyévé vált és úgy érezte, képtelen élni nélküle.
Leborotválta a híres, dús szemöldökét.
:D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-Vagyis... Talán egy kicsit tapló voltam. Szóval te nagyon szép vagy. -korrigálta magát. Szemét szégyellősen lesütötte. Belül furcsa bizsergést érzett. Vajon miért? Kérdezte magától. Hiszen ez itt nem több, mint egy életnagyságú poszter, vagy egy szobor. Illetve mégis. Hogy lehet így gondolni erre a remekműre? Ez itt az emberiség legtökéletesebb, legkifinomultabb és talán legszebb alkotása. Ő Aranka, a mesterséges nő. A fejlesztők maximális élethűségre törekedtek minden tekintetben. Szinte lehetetlen őt megkülönböztetni egy valódi embertől.
Béla karnyújtásnyi távolságra volt a nőtől. Az egy kis dobogón állt, teljesen mozdulatlanul. A férfi képtelen volt betelni a szépségével. Bár Aranka arca első ránézésre kifejezéstelennek tűnt, Bélát mégis rabul ejtette. Hol tökéletes alakját pásztázta tekintete, hol a szemében keresett válaszokat bárgyú kérdéseire. Komolysága, rideg, elegáns szépsége valami megfejthetetlen vonzalmat keltett benne. Aranka nem mosolygott, kissé szomorkás szemei mereven előre néztek, nem pislogott, nem lélegzett. Pillanatnyilag inaktív állapotban volt.
-Csodálatos... Felfoghatatlanul szép vagy. -mantrázta Béla suttogva. Aranka szemébe nézett és egészen intim közelségbe lépett hozzá. Érezte a teste melegét (A fejlesztők erre is gondoltak, természetesen.). Ujjával óvatosan végigsimította a nő finom arcát.
-Ki van odabent? -kérdezte halkan. Révületbe ejtette a nő tekintete. -Vagy-e olyan jó arc belül is, mint kívül? Úgy értem, kedves... -tette még hozzá.
-Maga, hogy kerül ide? -ripakodott rá egy férfihang a terem túloldaláról. Eközben sietős léptek hallatszottak egyre közelebbről. Hátranézett, olyan megszeppenve távolodott el Arankától, mintha rajtakapták volna valami illegális tevékenységen. Ami azt illeti, az igazság nem is állhatott volna közelebb az elképzeléshez. Valóban nem volt joga ott tartózkodni, hiszen ő csak egy takarító.
-Én? -kérdezett vissza.
-Igen, maga. Hogy jött be ide? -ismételte a szigorú hang.
-Csak nyitva volt az ajtó. Sajnálom, én nem... -magyarázkodott volna, de nemigen jutott eszébe semmi mentség, hiszen tudta, hogy ez számára tiltott terület, ám az ajtó nyitva állt, ez tény.
A jövevény az ajtóra nézett, megállapította, hogy Béla igazat mond.
-Zárva kéne lennie, hol van a személyzet? Nem volt itt senki, mikor maga bejött? -kezdte faggatni.
-Senki. -jött a szűkszavú válasz.
-Kikísérem magát. Legközelebb azonban jelentse az ügyeletesnek, ha hasonlót tapasztal és ne mászkáljon mindenfelé. Megértette?
-Persze. Meg.
Az ajtó melletti paraván alól egy kéz lógott ki. Mindketten észrevették, megálltak.
-Mi a szar... -motyogta a jövevény, s egy mozdulattal elrántotta a paravánt. 3 ember volt egymásra dobálva, nyakatekert pózban. Hátranézett és minden világossá vált. Béla a padlón feküdt, Aranka fölötte állt. Tekintete vészjóslón fordult a férfi irányába...