Trónok harca randi :-)

Aranka és Béla már hét órája kedvenc sorozatukról beszélgettek. A Trónok harca szinte kimeríthetetlen témának bizonyult. Királyságok, sárkányok, háborúk, összeesküvések, lovagok és lovaginák. ( :D ) Mindketten a legnagyobb rajongók közé sorolták magukat és egymás szavába vágva, egymás mondatait befejezve idézték fel a legemlékezetesebb pillanatokat a legapróbb részletekig. Béla nagyon örült, hogy véletlenül a Stark rémfarkasos pólóját vette fel a randira és általa kifogyhatatlan beszédtémához jutottak. Ezen kívül csak kínos hallgatás és néhány sablonos kérdés volt a tarsolyában. Szóval minden a legjobb úton haladt, bár egymásról gyakorlatilag semmit sem tudtak meg az eltelt sok-sok órában. A pincérek már egymást váltva verték őket szemmel, s amikor csak tehették az ő asztaluk mellett mentek el, torkukat hangosan megköszörülve próbálták vendégeiket ráébreszteni, hogy az elmúlt 7 órát mindössze egy-egy csésze jéghideg kávé fölött töltötték. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezek csak melegedni ültek be és alig fogyasztottak valamit.
-Dracarys! -poénkodott Béla, az Aranka szájából lógó cigihez tartva öngyújtóját. A nő azonban elkomolyodott. Ezt elsősorban abból lehetett megállapítani, hogy jobb szemöldökét alig észrevehető mértékben felhúzta.
-Hogy mi? -kérdezte szigorú, számonkérő hangon a nő. Most már egyértelműen kiült az arcára, hogy valami nagyon nem tetszik neki. A cigarettát, melybe épphogy beleszippantott, remegő kézzel nyomkodta bele a hamusba. Kezébe vette kis retiküljét, majd egy hirtelen mozdulattal felpattant az asztaltól. A szék hangos nyikorgással csúszott hátrafelé a csempézett padlón.
-Sárkánytűz. -felelte Béla kissé elbátortalanodva. Megszeppent vonásait mosollyá próbálta alakítani, de ő maga sem érezte úgy, hogy ez sikerült. Tanácstalan tekintettel meredt Arankára. Karja még mindig ki volt nyújtva öngyújtóját tartva abba az irányba, ahol az előbb még beszélgetőtársa, potenciális jövendőbelije ült.
-Komolyan azt hitted, hogy átbaszhatsz? -fakadt ki a nő. Feje vörös volt a dühtől. Senki sem szereti, ha hülyének nézik, Aranka meg aztán pláne.
-De... miről beszélsz? Nem értelek. -kapkodott levegő után Béla.
-Hogy is érthetnéd. Nos, kedves barátom! -kezdte, a barátom szót pedig alaposan kihangsúlyozta, hogy ezzel is nyomatékosítsa Bélában, hogy itt és most mindennek vége. -A dracarys stimmel. -itt egy kis hatásszünetet tartott, majd így folytatta. -Csakhogy bazdmeg! Te alsó valyriai kiejtéssel mondtad, miközben Daenerys, aki ezt szokta mondani, felső valyriai nyelven beszél! Azt hitted, nem szúrom ki? Te szerencsétlen! Lószart sem tudsz a Trónok harcáról. Fogadok, még egyetlen részt sem láttál! -üvöltözött eltorzult hangon a nő, majd sarkon fordult és Béla már csak cipője egyre távolabbi kopogását hallotta.
Csak ült ott leforrázva, a kávézó többi vendége némán bámulta őt. Ki sajnálkozó, ki megvető pillantásokkal méregette. A pincérek fellélegeztek. Végre újra szabad lesz az asztal. Közben azért összevigyorogtak kárörvendőn.
:D

Trónok harca 7. évad (Daenerys bukása) :-)

A lány már álmában is nehezen lélegzett, s mikor felriadt, meg is értette, mi okozta ezt a szörnyű álmot. Csak halványan villódzó fényeket látott, de legalább abból az irányból némi meleg levegő áramlott didergő teste felé, amit csak néhány ruhafoszlány fedett. Egy büdös zsák volt a fejére húzva, nem emlékezett, mikor került erre a helyre és mióta van ez a fojtogató vászon az arcán. Karjai, lábai oldalra kikötözve, teljesen elzsibbadva, az a zsák pedig egyre fojtogatóbb. A pánikba esés szélén tántorgott, s csupán legendás akaraterejének köszönhette, hogy egyelőre képes volt uralkodni magán, kordában tartani légzését, bármennyire is nehéz volt, ahogy minden levegővételnél némi por is jutott róla a tüdejébe.
Túl sok ideje azonban nem volt ezen gondolkodni, mert a vele szemben lévő folyosóról léptek visszhangzottak. Az illető, akárki is volt, nem sietett, de az biztos, hogy egyenesen feléje közeledett, mert a hangok egyre csak erősödtek.
Érezte, ahogy pont előtte, alig pár centire a mellétől megállt az a valaki. Még a zsákon keresztül is megcsapta orrát valamiféle fűszeres ételszag, ami az illető szájából áradt. Ekkor tudatosult benne, hogy éhes, a szagtól beindultak a reflexei. Talán már napok óta nem evett.
Hirtelen mozdulattal lerántotta fejéről a zsákot. A lány eleinte kissé hunyorgott, szeme csak fokozatosan szokott hozzá a fényhez. Előtte egy zömök, szúrós tekintetű férfi állt. Tekintetével arcát méregette, végül megszólalt.
-Talán illene bemutatkoznom. -kezdte vigyorogva. Fogai össze-vissza álltak, szavait kellemetlen szájszag kísérte egyenest a lány arcába.
-...
-Ramsay Bolton vagyok. Még nem volt egymáshoz szerencsénk.
-Ha mos... -kezdte a lány felháborodva, de teljesen rekedt volt a hangja. Talán napok óta ez az első alkalom, hogy beszélhet. Megköszörülte a torkát. -Ha most rögtön elengedsz, nem végeztetlek ki! -fenyegette szikrázó tekintettel.
-Ha a sárkányaidra célzol... -a férfi ismét elővette sátáni mosolyát. -Belőlük a vérebeim lakmároztak.
A lány arcára döbbenet ült ki, majd vérben forgó szemekkel kezdte üvölteni. -Hazudsz! Én Viharban Született Daenerys vagyok, a... Ramsay egy leselejtezett zoknival tömte be a szőke lány száját, hogy végre csend legyen.
-Sajnos... -kezdte lassan, elmélkedve. -Túl hosszú a neved. Sürgősen ki kell találnunk neked valami rövidebbet. -közelebb hajolt a dühöngő lányhoz, szaglászta, mint valami állat. -Bűzös. Ja nem, az már foglalt. -röhögött Ramsay.
-De mesélek neked Bűzösről. Sokáig élvezte a vendégszeretetem ugyanitt, ahol most te vagy. Jó vendéglátók vagyunk, mi északiak. Szóval... Tőle elvettem valamit, amit nagy becsben tartott. És most tőled is elveszek valamit... -egy csontmarkolatú kést húzott elő, arcáról eltűnt az ijesztő vigyor, tekintetéből kiolvasható volt, hogy komolyan készül valamire. A pengéjét Daenerys felé szegezte...
5 perccel később...
Ramsay ismét azzal a vidám és beteg mosollyal állt a lány előtt. Szemöldökét emelgette és szinte pislogás nélkül meredt a lány szemébe. A zoknit időközben eltávolította a lány szájából.
-Ölj meg! Kérlek... -motyogta a lány.
-Ó, azt már nem... -felelte a férfi vidáman.
Semmilyen vérző sebet nem ejtett rajta a pengével, de ígéretéhez hűen mégis megszabadította őt valamitől, ami szinte védjegyévé vált és úgy érezte, képtelen élni nélküle.
Leborotválta a híres, dús szemöldökét.

:D