Társkereskedelem az online térben

Megmértem a népszerűtlenségem a társkeresőn, és az ismét kimagaslónak bizonyult. :D
Eddig 0% a válaszadási arány.

Valahol ez elég szar érzés, mégis már-már vicces. Mint a hang, amit ha eléggé fel tudsz tekerni, akkor már olyan magas frekvencián szól, hogy nem hallod. Ez is olyan. A közönyméter ütközésig tolva a kozmikus keverőpulton, (Amin hol Isten, hol az ördög állítgatja pillanatnyi kedve szerint az emberi sorsokat elrontó, vagy épp megjavító kapcsolókat.) így olyan szintre emelkedik a közömbösség irántad, hogy azon a szinten már cseppet se fáj. Csak röhögsz az egészen. :D
Az előzmény:
Összeszeded a legelőnyösebb fotóidat, megfogalmazod a lehető legjobb benyomást keltő bemutatkozószöveget, a leghatásosabbnak ítélt levelet, ami kitűnik a sablonos, helyesírási hibákkal teli tömegből. Egyszóval mindent beleadsz. Mindent... A nők pedig ezek alapján beáraznak. És azt látod, hogy semmit sem érsz. Szó szerint semmit sem. Még egy nem-et sem. Néha még annyit sem, hogy elolvassák, amit nagy gonddal képernyőre vetettél. Még annyit sem, hogy egy pillantást vessenek rád.


Íme néhány lehetséges kombináció (Valamennyivel volt már dolgom.), melyek előfordulhatnak egy kapcsolatfelvételi kísérlet során:

-írsz neki, nem olvassa el, nem néz meg, értelemszerűen nem is ír vissza
-írsz neki, nem olvassa el, megnéz, természetesen ő sem ír vissza
-írsz neki, elolvassa, nem néz meg, nem válaszol
-írsz neki, elolvassa, megnéz, nem válaszol
-írsz neki, elolvassa, megnéz, nem válaszol, még hatszor megnéz, de akkor sem válaszol
-írsz neki, elolvassa, megnéz, kedvencnek jelöl, nem válaszol
-írsz neki, elolvassa, megnéz, kedvencnek jelöl, még hatszor megnéz, nem válaszol
-ő jelöl kedvencnek, írsz neki, el sem olvassa
-kedvencnek jelöl, és azonnal hibernálja az adatlapját, sose tudod meg, ki volt az, csak egy értesítést kapsz az oldaltól


További jellemzőjük a női társkereskedőknek, hogy a pozitív embereket nagymértékben ignorálják, korlátozott üzenetküldési keretüket a negatív emberek (Ezalatt értendők, akiknek van képük szóvá tenni, hogy a hőgy nem válaszolt.) kvaanyjukba való elküldésére használják el. Hmm. Érdekes, nem? Egyébként is van egy olyan érzése a Zembernek, hogy a faszos képeket mutogató, alkalmi szeretőt kereső, sem írni, sem fogalmazni nem tudó sutyerákok miatti (jogos) felháborodásukat azokon élik ki, akik elfogadható stílusban próbálnának ismerkedni. Gyakori érvelés, hogy ők azért nem válaszolnak, mert nem pazarolják az idejüket bunkókra. De facto, a nem bunkókra sem vesztegetnek túl sok fáradtságot.

Ha egyetlen mondatban kellene jellemeznem az online társkereskedőket, akkor ez lenne az:
Még a valósághoz képest is mindenki sokkal többet gondol magáról, és sokkal kevesebbet másokról. Ebből következik, hogy az online térben a legalapvetőbb viselkedési normák sem érvényesülnek. A többség (És ez nem csak a kevésbé iskolázottakra, de a diplomásokra is ugyanúgy jellemző. Kivétel is akad persze viszonylag nagy számban.) nem tartja fontosnak köszönéssel, vagy megszólítással kezdeni válaszát, hanem elintézi egy kisbetűvel kezdett félmondattal. Ez a jobbik eset, mivel általában magát a válaszadást sem tartják fontosnak. Átnézni a másik emberen számukra éppoly természetes, mint levegőt venni. Már fel sem tűnik nekik, csak csinálják. Csak képzeljük el ugyanezt a személyes érintkezésben! Odalépsz valakihez, udvariasan megszólítod, az meg végigmér a tekintetével (Vagy még azt sem.), és szó nélkül folytatja, amit addig csinált. Ha megkérdezed, miért nem válaszol, dühös lesz, és téged nevez bunkónak, tolakodónak. Kissé groteszk. Ám ilyesmi legfeljebb elvétve fordul elő, mert a többség (Azok is, akik az online térben nem.) tudja, mi illik. De akkor a neten ez miért nem működik? Milyen etikettben van az lefektetve, hogy az internetes felületeken nem kell tisztelnünk egymást? Ilyen nehezen tudatosul a Zemberekben, hogy a vonal másik végén is egy érző emberi lény található?

Hát nem csodálatos az online társkeresés? :-)

Most jöhet a felháborodás, hogy de a férfiJak, azok meg olyanooook!!! Nők beszámolóiból tudom, hogy a sablonosság, helyesírási problémák, az adatlapon feltüntetett elvárások teljes figyelmen kívül hagyása, a levéldömping, az esetleges elutasítás agresszív, sértő kezelése azok a negatív élmények, amikkel ott szembesülhet egy nő. Azért ez se piskóta, elismerem. Csakhogy feltételezem, a legtöbben azért képesek vagyunk megkülönböztetni a szart a víztől, és itt nem az illető fotóira gondolok, hanem a stílusára, ami vagy megér egy választ, vagy nem. Mert attól, hogy kép alapján nem szimpatikus valaki, még szólhatott olyan tisztelettel, ami megérdemel legalább egy nem-választ. (Természetesen abban az esetben, ha valamelyikük előfizetése ezt lehetővé teszi.)

Tekintetek

Most következő történetünk valós eseményeken alapul. A szereplők neveit és bizonyos részleteket megváltoztattunk. Vigyázat, felkavaró tartalom! ;-)

Béla a nőhöz lépett, érzelemmentes hangon szólt hozzá. Aranka csak a szemét fordította a férfi irányába, de azt is csak egy pillanatig. Mindenesetre Béla számára úgy tűnt, hogy figyel rá. Ha a tekintetével nem is, de minden szavát hallja és érti is.
-Miért gondolod, hogy annyival, vagy bármennyivel különb vagy nálam, hogy még válaszra sem méltatsz? Nem tartom magam az élet császárának, de kitartó munkával elértem egy olyan társkereskedelmi szintet, hogy zokon vegyem, ha valaki úgy kezel, ahogy a MiniTárs (társkereskedelmi minisztérium) előtt kéregető csöveseket szokták.
Elhiszem, hogy sok itt a bunkó, minősíthetetlenül trágár, agresszív, faszos képeket küldözgető, a felesége mellé titkos szeretőt kereső retardált. De miért azon veszel elégtételt, aki normálisan közelítene? Vagy nem értetted, mit akarok? -elmosolyodott. A nő nem látta, még mindig nem nézett rá, pedig Béla egész idő alatt próbálta felvenni vele a szemkontaktust, miközben beszélt hozzá.
-Talán valami sablonosabbat kellett volna írnom, hogy tiszta legyen. -folytatta. -Mindegy. Csak azért szántam pár percet erre a beszélgetésre, mert talán elgondolkodsz, a másik oldalon is emberek vannak, érző, lélegző, lélekkel rendelkező személyek, nem üres adatlapok. Ha megtisztelnek, arra nem az a helyes válasz, hogy elfordítod a fejed.
Csak gondold át! Sokan csalódnak ezen a helyen, csak mert többet hisznek magukról, és kevesebbet mindenki másról, mint a "kinti világban".
Béla elhallgatott. Várta a nő reakcióját. Aranka egy alig észrevehető vállrándítást követően, anélkül, hogy akár csak egyetlen szó is elhagyta volna a száját, elsétált. Tekintetük csak akkor az egyszer találkozott, hogy egyúttal örökre búcsút is vegyen egymástól. Egy végtelennek ható percig még mozdulatlanná dermedve állt, majd kissé felocsúdva, előhúzott egy meglehetősen gyűrött csomagolású Társkereskedő márkájú cigarettát. Kivett egy szálat belőle, de a rossz minőségű dohány több szál gyufa árán sem gyulladt meg, így visszadugta a többi közé, és elindult a nőével ellenkező irányba.

:D

Napi bölcsesség rovatunk jelentkezik :-)

Mindenki hülye.
Mindenki zseni.

Mindez attól függ, milyen területen mérjük össze tudásunkat.

Mindenki diák.
Mindenki tanító.

Mindenki taníthat valamit, amit tud.
Mindenki tanulhat valamit, amit még nem tud.

Minden sor ezzel a szóval kezdődött, így ez is. :D Persze lehet, hogy egyesek csak csupa fölösleges szarságokat tudnak, pl. hogy kell oldalba verni a játékautomatát, hogy kipörgesse a három citromot. :D
Mindenki szerencsés, aki elmondhatja, a nála hülyébbek táborába sokkal többen tartoznak, mint a nála okosabbakéba.

Villáminterjú (A tegnapom két sorban összefoglalva.)

-Van valami határozott életcélja?
-Igen. Valahogy kihúzni a halálig.


:-)

Gondolkodósos

Van, aki még nem fedezte fel, hogy a facebook felhasználónév névsorrendje felcserélhető. Ha meg abban a hitben él, hogy erre nincs lehetőség, akkor miért nem írja át magának, hogy például ne az jelenjen meg, hogy Ökör Címeres, hanem hogy Címeres Ökör? Ott van egy eredetileg poénosra vett név, és angol névsorrend szerint jeleníti meg a FB, amitől egyrészt nem vicces, de legalább szánalmat ébreszt.
Na, ez a proliság, mármint amit most csinálok. Én sem vagyok tökéletes, bődületes faszságokat megtettem már életemben, nem egyszer hülyét csinálva magamból. Most meg itt osztom a Zészt, ahelyett hogy kushadnék, és örülnék magamban, hogy ma még nem basztam el semmit. :D
Másokban olyan szívesen meglátjuk a hibákat. Szerencse, hogy én magamban is. Bár ettől szerintem az átlagosnál sokkal gyakrabban érzem hülyének, ügyetlennek magam. Milyen jó is azoknak, akik legalább magukon nem veszik észre. Elvannak boldog tudatlanságban. Most meg arra gondolok, hogy bizonyára nekem is vannak olyan dolgaim, amiket nem veszek észre, mások meg igen. Olyankor nekem is jó nem tudni. De közben tanulni csak azokból a hibákból lehet, amikről tudomásunk van. Erre jók az igaz barátok, akik kimondják, hogy a "király meztelen", mert tudják, hogy a hallgatással többet ártanának, mintha a nyomorultja megsértődne, hogy szembesítik önmagával.

Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk! Mik vogymuk? Mik???

Amikor egy gyerek egyedül játszik, ő maga játékának főszereplője. Hős vitéz, király, autóversenyző, vagy bármi, ami a valóságban nem lehet. Minden egyéb karaktert csak elképzel maga köré. Én csavartam egyet a dolgon, és magam is az egyik elképzelt statisztája lettem kitalált történetemnek. Talán még ma is az vagyok. De ki lehet a főszereplő? És azt ki írja most, hogy én ezt írom? Lehet, hogy a többi statiszta is hozzám hasonló? Mi, a szereplők képzeljük világunk fölé az Írót, és nem fordítva? Mintha a bábok mozgatnák a bábozót. Vagy csak a bábozó játssza, hogy így történik? Akkor ezek sem az én gondolataim, ezt sem én írom. Hmm. :-)

A tett - Gypsy Rose története

Még ott van ez A tett c. sorozat (HBO), ami egy true story. Egy amerikai nő úgy döntött, szánalomkeltésből fog megélni, amihez saját lányát, a makkegészséges Gypsy Rose-t (Baszki, már a neve is egy büntetés.) vég nélküli betegeskedésre ítélte. Kerekesszékbe kényszerítette, mindenféle újabb betegségeket kitalálva valahogy rávett orvosokat arra, hogy pl. kioperálják a nyálmirigyét, gyomorszondát tegyenek bele, és csak azon keresztül táplálkozhatott, és még hasonló agyrémek. Gyakran szerepeltek helyi tévéműsorokban, ami segített a nőnek jószívű adományozókat toborozni. A Habitat for humanity alapítvány még egy házat is épített nekik, valamint kaptak egy autót.
A lány közben felnőtté vált (Az anyja amúgy a koráról is hazudott mindenkinek.), normális életre vágyott. Az adományokat sorozatosan megdézsmálva félretett magának 170 dollárt, amiből titokban sikerült vásárolnia egy laptopot. Regisztrált egy társkeresőre, ahol megismerkedett egy retardált csávóval, akit később rávett, hogy szabadítsa meg a zsarnok anyjától. "Meghalt a ribanc." Jelent meg facebook oldalukon a szokatlan poszt. Később letartóztatták mindkettőjüket, a fiú életfogytot, a lány 10 évet kapott. Jelenleg tanul normálisnak lenni, miután 19(?) éves koráig csak Disney meséket nézhetett elszigetelt világában.
A sorozatban van pár jelenet, amikor a lány kiszáll a kerekesszékből és jön-megy. Utána mindketten úgy tesznek, mintha ez meg sem történt volna, és újból a székkel közlekedik. Szürreális.
DiJóhéjban ennyi a sztori. Tipikusan amerikai, középnyugati elmebaj, amit normális ésszel nem lehet megemészteni. Az anyja egy kibaszott beteg jószág volt. Megfosztotta gyerekkorától a teljesen egészséges lányát, fájdalmas orvosi beavatkozásokra kényszerítette, a fölösleges gyógyszeres kezelések miatt különféle (valódi) betegségei lettek, kihullottak a fogai, stb.. 30 éves kora előtt szabadulhat. Vajon mit kezd majd magával? Képes lesz-e normális életre?
Elképesztő drámák zajlanak akár a szomszédainknál is, csak nem tudunk, nem akarunk tudni róluk, esetleg a helyszínelő rendőrsereg, villogó járőrkocsik tömege tudósít arról, hogy a mindig mosolygós ismerősnél nem minden volt rendben.
Milyen lehet az egészségügyi rendszer az USA-ban, ha a kedves szülő diagnosztizál, és utalja be gyerekét kórházi kezelésre úgy, hogy az orvosok csak elvégzik, amit kér? Mert az olvasottakból, és a sorozatból is ez derül ki. Kivenni egy nyálmirigyet, mert az anyuka szerint nyáladzik a gyerek? Egy orvos megvizsgálta előtte esetleg? Olyan, mint valami tuningműhely, ahol az autótulajdonos óhajai szerint alakítják a verdát.
Az HBO sorozatán kívül vannak börtöninterjúk a lánnyal a youtube-on, meg állítólag egy dokumentumfilm is készült. A kedves anyuka azt állította, a 19 éves lányáról (Akit évekkel fiatalabbnak hazudott.), hogy értelmi szintje egy 7 évesének felel meg. Nos, ahhoz képest szerintem elég gördülékenyen képes magát kifejezni, és most már nem úgy néz ki, mint egy retardált, ahogy a rabosításkor, a narancsruhás képén...