1985 - A Nagy Társ mindent lát...

A Társőrség egyenruhásának vádló tekintete célkeresztként nehezült Aranka homlokára. Igyekezett minden erejét mozgósítani, hogy a lehető legrövidebb időn belül, de még anélkül, hogy sietsége gyanút kelthetne, kikerüljön a járőr látósugarából. Semmiképp nem szerette volna, hogy egy hatósági személy megszólítsa. Nem mintha bármi takargatnivalója lett, vagy lehetett volna. A Társkereskedelmi Minisztérium, (Melynek közvetlen felügyelete alá tartozott a 3789. számú Népnemzeti Társkereskedelmi Hivatal -továbbiakban NKTH- is, ahová ő volt beosztva.), szemei, fülei mindent látnak, a társkereskedők minden szavát, mozdulatát figyelik a nap 24 órájában. De úgy volt vele, hogy jobb, ha nem ad rá okot, hogy egy társőr megállítsa és kérdéseket tegyen fel. Sosem lehet tudni, mibe kötnek bele. Ott motoszkált a fejében a gondolat, hogy nem egy ismerősének veszett már nyoma, miután... De ebbe még belegondolni sem mert. Arankának meggyőződése volt, hogy a Társkereskedelmi Minisztériumnak már rendelkezésére áll az a technológia, amivel képes a társkereskedők gondolataiba látni. Igyekezett elhessegetni még a gondolat gondolatát is, miközben egyre távolodott a fekete egyenruhában feszítő alakoktól. Egy mellékutcához ért, és szinte ösztönösen be is fordult oda, noha semmi dolga nem volt arrafelé. Hátranézni nem mert attól tartva, hogy valamelyik utcai kamera rögzíti, esetleg egy épp arra járó besúgó jelenteni fogja a gyanús mozdulatot. Egy koszos ablaküvegben még látta tükröződni őket, de nem mozdultak a helyükről. Megkönnyebbült, már nem érezte magán annak a morcos ábrázatú társőrnek a méregető tekintetét. Hirtelen arra is lett ideje, hogy gondolatai közé a délutáni randevúja is befurakodjon. A kötelezően kijelölt partner, akit talán Bélának hívtak, ám ebben nem volt biztos, valószínűleg hasonló pillanatokat él át a város egy másik pontján. Nem tudni, összeillettek volna-e, hiszen a minisztérium által e célból üzemeltetett randevúhely előtt egy kisebb csőcselék verődött össze, s mint ilyenkor szokás, hangos óbégatással próbálták megzavarni az ismerkedés folyamatát. A méltatlankodó tömegben olyan is akadt, aki cukros papírba csomagolt tárgyat vágott hozzájuk. Ez természetesen államilag megengedett volt, afféle jog a szórakozásra, az egyszerűbb emberek nagy örömüket lelték benne, és addig sem foglalkoztak olyasmivel, ami a minisztérium számára kényesebb lett volna. Egymást túlkiabálva igyekeztek minél trágárabb jelzőkkel illetni őket, miközben hangosan nevettek rajtuk, s néha egymáson is. Néha állati, vagy emberi eredetű ürülék került a cukros papírba. Szerencséjükre ezúttal csak egy kisebb kavics volt, a szaga már elárulta volna. Nem volt ugyan törvényszerű a helyzet ilyen mértékű elmérgesedése, és mindketten örültek volna, ha a nagyszámú állami randevúhely közül valahol máshol, valaki mással történik ez meg, de megpróbálták méltósággal viselni a helyzetet. Ami viszont tény, hogy a randevú nem volt sikeres, ezért mindkettőjüknek jelentkezniük kell a területileg illetékes NTKH-nál, ahol majd nyilvánosan megnevezik következő randevúpartnerüket. Valamivel kellemetlenebb lehet, hogy a helyszínen megjelent, botrányosan viselkedő egyéneknek köszönhetően jó eséllyel az ő randevújáról készült videó- és hangfelvételeket fogják nyilvánosan bemutatni a többi társkereskedő szórakoztatására.
Közeledett a lakókörzetéhez, testét súlyosnak érezte a mögötte álló 2 órás gyaloglástól. A randevúhelyszínek megadásakor a minisztérium egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy az milyen távolságra van a társkereskedő lakóhelyétől, a tömegközlekedést pedig csak a párral rendelkező állampolgárok vehetik igénybe. Az út egyébként nem lett volna több 1 óránál, de a tájékozódás sosem volt Aranka erőssége. Mentségére szolgáljon, hogy a lakónegyedek épületei teljesen egyformák. 20 emeletes kockaházak, szürkére festve. Valahol félúton eltévedt, s csak a lenyugvó nap állása ébresztett benne gyanakvást, hogy rossz irányba halad. Emiatt azonban nem aggódott, mert a fenti okból kifolyólag ez igen gyakran előfordult másokkal is, így a Társőrség nem foglalkozott vele különösebben. Persze egyszerűbb lett volna, ha valamilyen más módon jelölik a különböző utcákat, de a Nagy Társ iránti tisztelgésből mindegyik utcát Nagy Társ utcának hívták.
Végre megérkezett lakóépülete bejáratához. Fájdalmasan nézett fel az előtte magasodó szürke épületmonstrumra. A 17. emeleten lakott, lift természetesen nem volt ezekben a házakban. Kezével kicsit meglebegtette műszálas blúza nyakrészét. A beáramló hűvös levegő kellemes érzéssel töltötte el. A kirobbanó izzadtságszag miatt azonban ezzel gyorsan felhagyott, és elindult felfelé a szűk, levegőtlen lépcsőházban.

:-)

Konyhaügyek...

-Na, hol van? Nem látok itt egyetlen Túró Rudit sem, csak ezt a nagy halom mosatlant. Baszki, mi a szart csináltatok itt? -borzadt el a nő, miután kihúzta fejét a hűtőből. A konyhaszekrényen egy négyzetcentiméternyi szabad hely nem volt, mindenfelé ételmaradékban tocsogó tányérok, evőeszközök, tálak, újabb evőeszközök, néhány üres sörösüveg, megszámlálhatatlan üres sörös doboz, poharak, maga a testet öltött igénytelenség.
-Oké, nincs a hűtőben semmi. Átbasztalak, csak ha ezzel kezdem, a büdös életben nem vonszolod ide a picsádat. -Béla szavain érződött, hogy Aranka és ő nem az elmúlt napokban ismerkedtek meg. Ahol egykoron romantika és kedvesség volt (Ha ugyan volt.), ott most a külső szemlélő számára meglepő őszinteség bontakozott ki.
-Hát ez kurva jó... És igazán jól látod a helyzetet, mert ha én ezt előre tudom, a házat is elkerülöm nagy ívben! -két ujjával felemelt egy tányért a kupac tetejéről, s fintorogva kérdezte. -Az egész utcát vendégül láttad?
-Csak pár haver jött át.
-A lónak a faszát, ennyi mosatlant egy regiment nem hagy maga után!
-Jó-jó, azért ne túlozzunk, oké?! Szóval megtennéd, hogy ezeket elmosod? -Béla igyekezett megnyerő mosolyt erőltetni az arcára, miközben feszegette a nőnél a határokat.
-Hogy mi a lószart?! -horkant fel Aranka fenyegetően.
-Hozok neked egy Túró Rudit. Eskü! -a férfi érezte, hogy ezúttal tényleg elvetette a sulykot. Igyekezett vonzóbbá tenni az ajánlatot, de egyszerű ember lévén csak ez jutott eszébe.
-Ez már a pofátlanság Mount Everestje. Most hazudtál bele a képembe, méghozzá elég sunyi módon. Idecsaltál ebbe a patkánylyukba, amit te konyhának nevezel. És velem akarod kipucoltatni? -a nő tajtékozva közeledett Béla felé, ujja hegyével folyamatosan a férfi mellkasát bökdöste, mintha késsel szurkálná. Az meg csak hátrált, amíg el nem fogyott mögötte a tér, és éktelen csörömpölés közepette ráült az egyik széken felhalmozott fazekakra. A nő pedig feldúltan elviharzott a házból, maga mögött nagy erővel becsapva a bejárati ajtót.
-Akkor nem is dugunk? -kiáltott utána ártatlan arccal, mintha ezt a két dolgot (A házimunkával kapcsolatos pimasz hazugságot, és a napi szexet.) ilyen hideg tárgyilagossággal szét lehetne választani.
A nő visszakopogott hegyes sarkú cipőin, majd újból bevágta az ajtót, ha lehetséges, még nagyobb erővel, mint az előbb.
-Asszem, áthívom anyámat. -mondta halkan, amint tekintete végigfutott a mosatlan edényeken.

:-)

The Walking Dead Hungary 2. :-)

-Oszt miről szól ez a herceges cucc? -kérdezte szemöldökét felvonva. Valójában cseppet sem érdekelte a könyv tartalma, csak jólesett neki, hogy valakivel beszélgethet. Hónapok óta nem találkozott élő emberrel, leszámítva azt az egyet, akit épp meg akart ölni.
-Egy pilóta lezuhan a sivatagban, és találkozik a kis herceggel, aki megtanítja, hogy ha tisztán akarunk látni, a felszín mögé kell nézni. -a nő úgy magyarázta, mintha kisiskolásoknak szóló irodalomórát tartana.
-Úgy érted, a bőre alá? Höhö, ez tetszik. -röhögött Béla. Szúrós tekintete ellenszenvet keltett Arankában.
-Mi? -a nőt kizökkentette a pedagógus-szerepből Béla provokatív kérdése. Tátott szájjal meredt rá.
-Nos, akkor visszakaphatnám a késemet? -érdeklődött a fickó, mintha komolyan gondolná, hogy a történetnek ez a helyes értelmezése.
-Minek? -horkant föl a nő.
-Hát, hogy benézhessek a felszín alá. Felnyitom, ííígy... -s mintha egy kést fogna, eljátszotta kezével a mozdulatsort.
-Nem, nem.... Úristen! Teljesen félreértett. Vagy most viccel? -Aranka reménykedett benne, hogy szándékosan játssza a hülyét.
-Nem, nekem tetszik ez a módi. Komolyan mondom. Be akarok nézni a felszín alá. -jelentette ki széles vigyorral.
-A felszín alá nézni csak egy metafora.
-Hogy mi?
-Oké. Nem kell szó szerint venni. Benézünk a dolgok mögé, utánajárunk valaminek. Ilyesmi. -a nő kezdte úgy érezni, hogy fölöslegesen tépi a száját. Vannak emberek, akiket nem lehet észérvekkel meggyőzni, és az ideiglenesen foglyul ejtett példány ékes példa volt erre.
-Igen. Ahhoz kell a kés. -bólogatott hevesen a férfi. Mosolya grimaszszerűvé vált, borostás állán fénylő izzadtság és koszredők feszes vonalai váltogatták egymást.
-Na, jó. Felejtse el! -a nő feldúltan elsietett. A fickó egy raklapon ült, karjai egy fémoszlopot átfonva voltak egymáshoz kötözve. Mégsem zavarta ez különösebben, mert sokkal szórakoztatóbbnak találta minden lehetséges módon megbotránkoztatni őt, mintsem megpróbálni kiszabadulni.
-Hé! Velem mi lesz? -rángatta az oszlophoz kötözött kezeit a távolodó Aranka felé. -Ne hagyjon má' itt! Légy szíves! Kérem!
A nő beszállt autójába, a Béla által megsebesített idegen mellé, és nagy gázzal elindultak.
-Kurva! -kiáltotta még utána Béla torka szakadtából, nem törődve azzal, hogy volt beszélgetőpartnere ezt már nem hallhatja. -És még a késemet is elvitte, hogy az isten baszná meg...
A közelből zombik hörgése hallatszott...

:-)

Csupa negatív dolgok

Most, hogy végre vége a karácsonyi daloktól sugárban hányós hónapoknak, még egy utolsó próbatétel áll előttem. Ez pedig a szilveszter, ami ugyancsak soknapos "ünnepség" Magyarisztánban. Nem tudom irigyelni azokat, akiknek tetszik az, hogy eldobják, oszt jó nagyot durran (a petárda). Mármint jó esetben, mert minden évben van olyan, aki a saját gyereke kezébe adja, hogy tegyen vele legjobb belátása szerint, aztán gyerek a sürgősségin köt ki, apuka/anyuka pedig a rendőrségi fogdában. Általánosságban elmondható, hogy egy széles társadalmi rétegnek ez a durrogós, robbanós dolog nagyon tetszik. Gondolom, halmazuk nagy átfedésben van az esztelen autós száguldozás szerelmeseivel, és a mindenhez is értést 5 percenként demonstráló prolik halmazával.
Különösebben nem zavar, csak nem értem, mi ebben az élvezet egy felnőtt ember számára.
Kva lassú az internet. Pont az hiányzik, hogy ez is beszarjon arra a 2 napra, amikor valószínűleg senki sem fog a hálózat javításával foglalkozni. Buliba nem hívtak, nem is mennék, mert nem az én világom, tehát maradok itthon a seggemen, és netezek, bár ilyenkor a net is teljesen kihalt. Szó szerint át kell vészelnem. Annak viszont örülök, hogy nem volt hó. Akik fehér karácsonyról ábrándoznak, azoknak sosem kellett havat lapátolniuk, mert vagy megcsinálta valaki helyettük, vagy eleve olyan helyen laknak, ahol a bejárattól 3 lépés az utca.

Személyes

Megvetem a kétszínűséget, ám van egy (De tényleg csak egy!) eNber, akivel szemben már gyakoroltam ezt a förtelmetes dolgot.
Furcsa, szokatlan érzés volt megélni, hogy amikor ez az általam nem kedvelt, mellesleg a fent nevezett tulajdonságot nálam sokkal rutinosabban alkalmazó alak kb. 50 centire tőlem és ontja magából a számomra tökéletesen érdektelen szöveget, én gondolatban úgy küldöm őt el a kurva anyjába, hogy végig rezzenéstelen arccal nézek a szemébe. :-)
Kíváncsi vagyok, hogy ez látszik-e rajtam? Észreveszi-e a tekintetemben a megvetést? Vagy ő maga is hasonlókat mond gondolatban?
Aljas amúgy, mert szerintem tudja, hogy senkit sem érdekelnek a faszságai, de mégis órákig képes zsibbasztani annak a szerencsétlennek az elméjét, aki nem rázza le hamar. Én is ezt tettem. Elővettem a telefonom, megnéztem a pontos időt, és egy hűha, nekem most mennem kell kíséretében elhúztam a francba. Biztos, mindenkinek megvan a maga MKKNSzT (Messziről Kerülendő Különben Nem Szabadulsz Tőle) típusú ismerőse. Sajnálom azokat, akik senkinek sem tudnak nemet mondani, vagy senkit sem akarnak megbántani, inkább szenvednek az ilyenektől. Mindenki tegye föl magának a kérdést, hogy a saját ideje értékesebb, vagy az, hogy ne sértsenek meg egy ilyen energiavámpírt. Rövid az élet ahhoz, hogy olyan dolgokra pazaroljuk a drága időnket, amiket inkább sorolnánk a természeti csapások közé, mint a kellemes dolgokhoz.

Megérkezett! :-)

Végre kezembe vehettem a "nagyágyút". Reggel még nem is reméltem, mikor ránéztem a futárszolgálat honlapjára, merre járhat a csomagom. Legnagyobb örömömre a "kiszállítás alatt" státusz szerepelt, és hamar megérkezett az sms, e-mail is a kézbesítés várható időpontjáról.
Most pedig itt van, és kipróbálni alig lehet, mert ocsmány ködös idő van, de egy harkályt majdnem sikerült vele elkapnom. :-)

Valamelyest ezt még ki lehet húzni a nagyobb zoom érdekében, valamint van hozzá egy 10 centis napellenzőgyűrű. Szóval nagy! Némileg új technikát igényel, mivel félő, hogy megrongálódna a csatlakozója, ha magát a kamerát fognám, lévén hogy kb. 3kg a súlya. Na, majd kialakul ez, van még idő az éles használatig. :-)

A társkereskedőoldal megőrizné komolyságát

Randivonal, képfeltöltés, mellette az alábbi szöveg: "Az oldal komolyságának megőrzése érdekében minden feltöltött fotót moderátorok ellenőriznek." :-)
Mi ezzel a probléma? Magával az állítással semmi, sőt! Kimondottan szimpatikus, hogy törekszenek erre. De... rutinos olvasóim (Mind a kettő. :D) már sejtik, hogy itt egy bazi nagy "de" következik.
Hogy egy mondat vicces-e, az többnyire a kontextuson múlik. Önmagában nem vicces, de miután néhány keresést lefuttattam azon az oldalon, és olyan cuccokba botlottam, amilyenekbe... Nos, azt kell mondjam, hogy abban a kontextusban kva vicces az állítás, miszerint az oldal komolyságának megőrzése érdekében... Alexander, aki nő (Legalábbis az adatlapja szerint.), a profilképe egy enyhén kopaszodó, erős arcszőrzettel rendelkező, tehát tipikus női jegyeket magán hordozó ( :D ) hölDJ.
Nem röhög!!!!444!négy!! A mediterrán nő archetípusa, még nevében is. A moderátorok pedig ellenőrizték, tehát tévedésről szó sem lehet. Na, de menjünk is tovább, mert hiszen vannak még itt anomáliák. További kereséseim során találtam női adatlappal Bélát, Márkot, Zolánt, Krisztiánt is. Szép női nevek mind. Ha valaha lányom lesz, tuti, hogy Bélának kereszteltetem. Vagy Krisztiánnak. :D
De az adatlapi bemutatkozó szövegekbe is bármi bekerülhet, miközben azokat is moderátor szűri, hogy ne legyen benne se trágárság, se email, telefonszám, vagy weboldal linkje. Amikor az egyértelműen google fordítóval összebarkácsolt, egyébként kva vicces bullshiten átverekszem magam, annak azért van egy sajátos bája. :-) Attól egyébként lehetne komoly társkereső, hogy nem beszél magyarul. De a neve magyar, és az adatlapján sem tesz utalást külföldi nemzetiségre. Szerintem ez adathalászat, az ilyenek általában rendkívül kezdeményezőek (Nő létükre.), és egyből e-mailcímet küldenek, s ha van olyan hülye a címzett, hogy ott kezd vele levelezésbe, könnyen csalók áldozatává válhat. Nem kéne ennek teret engedni még akkor sem, ha hoz még öt új tagot az oldalnak.

Persze nem arról van szó, hogy kipécéztem magamnak a Randivonalat, hiszen a Párom.hu-n sokkal inkább burjánzik ez a fajta kéretlen tartalom. Naponta regisztráltak Bélák, Gézák, stb. női adatlappal, ami kva zavaró volt. Csak hát előbbi oldal használata kb. kétszer annyiba kerül, a moderáció általában fájdalmasan lassú, és ezek szerint a hatékonyságán is találhat az eNber kivetnivalót, ha nagyon keresi. :-) Az pedig minimum megmosolyogni való, hogy az oldal komolyságának megőrzésére hivatkoznak, ami a jelek szerint sok esetben a regisztráló felhasználók jóindulatán, jóhiszeműségén, önkéntes normakövetésén múlik.