Szívességek

Igen korán megtanultam, hogy az embereknél nem az az alapbeállítás, hogyha szívességet kérnek, azt viszonozni is fogják.
Példa: gyakran futottam össze iskolatársakkal (8-10 lehettem), amikor az utcán bicikliztem. Valahányszor megkérdezték, odaadnám-e a bicajt egy körre, mindig ugyanaz volt az eredmény:
Én: -persze, de akkor én is mennék egy kört a tiéddel.
Másik gyerÖk: -hááát, ő nem így gondolta. Mi lenne, ha én nem vinném el az övét?
Szóval ment ez a kibaszott szájhúzogatás, hogy bár ő pofátlanul elkérné az enyémet, de ő már kurvára nem szívesen adná addig oda a sajátját. Persze állhatott emögött az is, hogy a szüleik a lelkükre kötötték, senkinek ne adják kölcsön a drága kétkerekűt!
Az én nézőpontomból ez mindegy. Szívességet kértek tőlem, de nem akarták viszonozni. De mondhatnék példákat máshonnan is. Ezek a dolgok lerakódtak bennem, beépültek a személyiségembe, és amikor valaki azzal jön, hogy kér tőlem, az első gondolatom mindig az, hogy a büdös életben sem fogja viszonozni. Vagy most felkínál valamit, ami számára haszontalan, nekem sincs rá szükségem, de ezzel letudja a dolgot, így a jövőben sem kérhetek tőle semmit, ami esetleg valódi segítséget jelentene nekem.
Ilyen konkrétan előfordult. Minden figyelmeztetés, egyeztetés nélkül postára adott nekem egy csomagot, benne egy rakás lommal, hogy biztosan találok benne valami használhatót. Cserébe pedig egy konkrét terméket kért, amit amúgy pénzért árultam. Az ilyen kapcsolataimat egyszerűen leépítettem. Elmehetnek a kva anyjukba a pofátlanságukkal.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a minap kerestem egy régi emailt, és rábukkantam egy hasonlóan egyoldalú üzleti ajánlatra, amit természetesen elutasítottam, mert csak a másik fél érdekeit szolgálta volna, mire megkaptam tőle, hogy milyen bizalmatlan vagyok. (Ő meg egy személyeskedő, pofátlan szarházi, aki nonszensz ajánlatokkal próbál palira venni.) Nos, íme az okok...
Lehetséges, hogy az ő fajtája, aki mindig csak kért, és talán gyakran kapott is, egy ennek megfelelő személyiségre tett szert, így ő máshogy viszonyul ezekhez a dolgokhoz, mint én.
Mindenre van magyarázat, mindent meg lehet érteni, csak azt nem, ha megbélyegeznek ahelyett, hogy legalább megpróbálnák megérteni, mi miért van.

Jegyzetek egy hosszú repülőútról

Nem, ez még mindig nem az! :-) Találtam a telefonomban egy jegyzetet, amit a legutóbbi utamon írogattam. Az egyes mondatok között több órányi idő is eltelhetett. Azt hiszem, egy ilyen hosszú útra érdemes valami nassot is vinni.


Frankfurt-Seattle etap, még 5 óra az érkezésig. Valahol Grönland és Kanada között járunk. A preconomy ülésben kényelmesen nyújtózkodom. Felszállás után kb. 2 órát aludtam, ami elképzelhetetlen volt egy sima economy ülésben. Az ebéd nem volt túl bőséges, de jóízű. Marhapörkölt-szerűség. Külön említésre méltó, hogy a sima eco classal szemben itt rendes fém evőeszközöket adtak, üvegpoharat, kávéscsészét. Nem műanyagoztak. Meglepő a fedélzeti filmtár szegényes választéka (6 film). De lehet, hogy ez tudatosan van így.
Órákon belül Twin Peaksben leszek.
Csokis kekszet és gyümölcslevet osztottak -4:44-kor. Ez az, amikor az econ csak vizet osztanak. Vagy a Lufthansánál ott is jobb az ellátás. A vacsora sült kolbász lesz krumplipürével, hagymás szósszal, mustárral. Illatot egyelőre nem érzek, de támadt némi jövés-menés, ami lehet pozitív jel. 😊
Itt majd' mindenki dolgozik laptopon. Grafikonok, szövegszerkesztők, prezentációsablonok vannak körülöttem megnyitva.
Eltelt közben 2.5 óra, most kezd terjedni a sültkolbászillat. Legalább végre történik valami.
Megvolt a kaja. A hagymás-mustáros cuccról szívesen lemondtam volna.

Irány Nevada!

Már hónapokkal ezelőtt lefoglaltam a szállást, nehogy ezen múljon. Azóta viszont csak halogattam a többi dolgot (repülőjegy, bérautó, stb.), mert az egyik fontos programom, ami miatt végül is azt a dátumot választottam induláshoz, még mindig nem fix, a szervezők basznak kiírni a kezdő időpontot. A honlapjukat kopottra frissítettem, hogy megtudjam, mi a dátum. Írtam aztán nekik facebookon, de egyelőre nem nyilvános. Szóval vettem egy nagy levegőt, és megterveztem az utam arra az időpontra, amikorra a tavalyi dátumbecslés szólt. Hogy pontosan mi is ez a rejtélyes program, majd utólag fogom elárulni. :P Annyit mondok, hogy semmiféle perverzió nincs benne, sőt... :D Egyáltalán nem ilyen jellegű.
A jó hír, hogy a repülőjegy most sokkal olcsóbb ugyanarra az időpontra. Érdekesség, hogy ugyanannyiba kerül a premium economy, mint a sima economy, igaz egyik napra sem elérhető mindkettő. A rossz hír, hogy odafelé csak dupla átszállással tudom megoldani. Most ez lehet Denverben, vagy Los Angelesben, és ha már úgyis dekkolnom kell valahol, az utóbbit választom a fotózni valók miatt.
Viszont kipróbálhatok két új repülőgéptípust, mert sem A340-essel (oda), sem A330-assal (vissza) nem repültem még. Az autóbérlés jóval drágább most, mint a tavalyi, ahol akkor néztem, ott most összesen 10 szabad autó van, így más cégeket kellett néznem. A Mustangról nem mondok le. :P Tavaly nem mertem egy olyan menő verdát választani, ami talán jobb is a mindennapi brutális fáradtságom miatt. Most coupéval nyomulok. :-)
+ lesz egy 20 perces helikopteres túra a Grand Canyon fölött, naplementekor.
Tanulva az előző utamból, beiktattam egy kvázi tartalék napot, persze arra is van program, de ha mégsem azt csinálom, az sem tragédia. Csak ne legyen minden napom olyan zsúfolt, mint a Twin Peaks túrán volt...

Updét... De, hogy mindig hétvégén jön rám az ügyintézhetnék, amikor semmi sem működik... Az egyik számlámon van repjegyre pénz, de kevés a napi limit, a másikon elég a napi limit, de nincs rajta pénz. Hétvégén persze még egy sima átvezetést sem lehet lebonyolítani a saját számláim között. Várakozás hétfőig. Ilyenkor jó, hogy elővigyázatosságból a többit sem indítottam el, így ha mégsem lesz hely aznapra a gépen, még hozzá lehet igazítani a hotelfoglalást, stb.

Updét 2.: Ma kifizettem, lefoglaltam mindent, amit kellett.Lehet vágni a centiket. :-)
A Los Angeles-i átszállás ugrott, helyette Denver lesz. A reptéri épület állítólag érdekes falfestményekkel van tele. 4 órán át gyönyörködhetek bennük, ha esetleg elhagyom a tranzitzónát.
Ebből következik, hogy odafelé nem A340, hanem A350 lesz, de olyanban sem ültem még. :-)

Maga le sem köpne...

-Hmm. -amikor odalépett a parti minden bizonnyal legvonzóbb vendégéhez, előbb az ujja hegyével akarta megkocogtatni annak csupasz vállát, de ezt az ötletet hamar elvetette mondván, hogy még elájulna a rémülettől, ha meglátná, hogy ő hozzáért. Ezért úgy döntött, inkább egy torokköszörüléssel hívja fel magára a figyelmet.
-Nagy kár, hogy egy olyan nő, mint maga, le sem köpne egy olyan férfit, mint én.
-Bocsásson meg, nem figyeltem. Megismételné? -fordult oda a nő. Bélának először a vállán akadt meg a tekintete. Hibátlan, selymes bőre izgalmas kontrasztot alkotott estélyi ruhája pántjával. Fekete és fehér, sötétség és fény, szenny és tisztaság örökös szembenállása. Mint a lélek maga. Vékony nyakát fehér gyöngysor ölelte körül, legszívesebben percekig elidőzött volna azzal, hogy minden centiméterét felfedezze. Keskeny állán alig jelent meg néhány szarkaláb, ahogy kimért, de mégis varázslatba ejtő mosollyal nézett föl a nála valamivel magasabb Bélára. No, és azok a sötétbarna szemek... Bár ne is látta volna. Egyetlen pillantás is elég volt, hogy úgy érezze, mintha addigi acél-belseje hirtelen olvadt lávává változott volna. De muszáj volt erőre kapnia, hogy jól megmondhassa, ami mindig is kikívánkozott belőle.
-Na tessék, erről beszélek! -gondolta magában. -Mondom, nagy kár, hogy egy ilyen nő, le sem köpne egy magamfajta férfit. -ismételte meg kissé emeltebb hangon. Sosem szerette, ha valamit újra el kell mondania, hiszen az azt jelentette, hogy nem figyeltek rá, és ettől jelentéktelennek érezte magát.
-... -a nő kikerekedett szemekkel hallgatta.
-Hiába bámul ilyen gülü szemekkel. -tette hozzá Béla.
-De én azt sem tudom, ki maga. Miért akarnám leköpni? -szabadkozott a nő.
-Jó, csak gondoltam, szólok.
-Ez elképesztő. -értetlenkedett félig magában beszélve. -Semmi bajom magával. Oké?
-Hát, ez az! ...hogy mi? -Béla hirtelen megszelídült a váratlan reménysugártól, hiszen ha nincs vele baja, akkor nyilván... Talán nem 100%-os az elutasítottsága, hanem csak 99,9%, ami matematikailag azért mégis csak pozitív fejlemény. -Béla vagyok. -mutatkozott be görcsös mosolyt erőltetve verejtéktől gyöngyöző arcára.
-Maga szánalmas. -oltotta le a nő, miközben a kezébe nyomta üres pezsgős poharát.
-Na, ugye megmondtam?! -kiáltotta gúnyosan a kijárat felé távolodó nő után. Csend lett a teremben, egyedül egy magas sarkú cipő kopogása visszhangzott. Minden tekintet Bélára szegeződött, akik pedig későn figyeltek fel, a kiabálót keresték.
-Igazam lett. Én megmondtam. Aztakurva, egy kibaszott próféta vagyok. -a sikerélmény, hogy neki lett igaza, teljesen felvillanyozta Bélát. Bár a szíve mélyén tudta, hogy némi csalással érte ezt el, hiszen egy ilyen közeledésre nem is lehetne másképp reagálni, mint ahogy az a nő tette. De ilyen apró részletekkel Béla nem foglalkozott. Átadta magát az örömmámornak, s közben azon töprengett, legközelebb melyik modellkülsejű nőt vegye célba igazságával.

:-)

Elbaszott rendelés az e-bayről

Talán már említettem, ha nem akkor most megteszem, hogy mivel Magyarországon évek óta nem forgalmazzák a cseresznye ízű mentolos Halls dropsot, általában az e-bayről szerzem be. A magas szállítási díj (Most pl. 16 font.) miatt 3 dobozzal szoktam rendelni (Ez 60 csomag).
Épp kitartott volna az előző adag, míg az utánpótlás ideér, erre baszki nem olyat küldött a gyökér eladó. Tévedni persze eNberi dolog, nem emiatt jár neki a gyökér jelző, hanem mert ez 1 hete történt, és azóta sem válaszol az üzeneteimre. Mit kértem? Csak annyit, hogy mivel nem azt küldte, amit megrendeltem (Cherry-menthol helyett egy belül folyékony valamivel töltött cukorkát, ami nem mentolos, és még a csomagolása sem hasonlít arra, ami a képen volt. Bár cseresznyés ez is, de nekem pont a két íz kombinációja miatt jön be.), cserélje ki. Bontatlan a csomagolás, hiánytalanul megvan.
Így is, úgy is fizetni fog, mert az EU-s jog (A brexit ellenére.) még érvényben van az angoloknál is. Én pedig élni fogok az elállási jogommal. Egyelőre arra várok, hogy leteljen az a pár napos türelmi idő, ami után végre magát az e-bayt is be lehet vonni a vita rendezésébe. Az első napon azzal nyugtattam magam, hogy mivel úgyis PayPallal fizettem, ha nem válaszol, majd függőbe teszem a kifizetést addig, amíg nem rendezzük az ügyet megfelelően. (Egyszer velem csináltak ilyet, ráadásul nem a vevőnek volt igaza. Annyi történt, hogy rossz címet adott meg, emiatt a posta visszahozta a csomagját, de ő nem volt hajlandó újra kifizetni a postaköltséget, én pedig szintén nem vállaltam át, mert nem az én hibámból történt. Nyugat-európai, csakhogy senki se higgye, ott mindenki jó fej.) Erre másnap látom, hogy a nagy lóf*szt. Kártyával fizettem, a PayPalon csak vacilláltam.
Most pedig vettem egy nagy levegőt, és újra megrendeltem, ezúttal ugyanattól az eladótól, akitől még nyáron. Pár fonttal drágább volt, de legalább olyat küldött, amilyet rendeltem. A másiknál pedig lemondok a cseréről, a pénzemet fogom visszakérni, a szarját meg visszaküldöm.
Ráadásul ismerem az amerikai verzióját, és sokkal jobb íze van, mint az angolnak. Ha legközelebb megyek, hozok magammal egy bőröndnyit. Remélem, találok is. A nyugati parton sehol sem láttam, egy benzinkutat leszámítva, de ott drágább volt. Ha már az árnál tartunk, ez az angol is a tesco-s ár duplájába kerül minden e-bay-es eladónál, de az angol tesco webshopjába nem tudok külföldi címmel regisztrálni.
A mikesgreatnews nevű eladót nem ajánlom. Kva sok pozitív értékelése van, de úgy látszik, ha hibázik, arra a vevő fizet rá, ha nem ismeri a jogait.

Update:
Hogy ne csak elvegyem a kedvet az e-bayes vásárlástól, írtam annak, akitől ma rendeltem, nehogy ugyanígy járjak. Már válaszolt is, küldött képet a raktáron lévő Halls dropsról. Íme egy pozitív példa. :-)

Megmenekült...

...az 500Gb-os merevlemezem tartalma. Sikerült átmásolni egy másikra. 150Gb-nyi fotóm van rajta az elmúlt 12 évből. Plusz pár film, sorozat, de azok pótolhatók lettek volna, a képek viszont nem.

Kultsch

Voltam a helyi Volkswagen szervizben, mert lemerült az elem a kulcsomban. (Sosem tapasztaltam még ilyet, az autóm is csak 4 éves.) Ismét meg kellett tapasztalnom, hogy ebben az országban szinte sehol sem lehet úgy ügyet intézni, hogy ne érezze legalább egy kicsit megalázva magát a Zember.
A recepciós csajnak mondom, mi járatban vagyok, a raktároshoz irányít. A raktáros közli, hogy nem az ő dolga, menjek a munkafelvételi pulthoz. Természetesen senki sem volt ott. Úgy 5 perc álldogálás után odasétáltam a legközelebb ülő ügyintéző nő asztalához, és érdeklődtem, mire számítsak. Az arcán látszott, hogy ezt nagyon zokon vette. Fogadok, hogy miután távoztam, minden fasznak elhordott, pedig normális hangnemben szólítottam meg, de amiket eddig láttam, hallottam, nem lepne meg a dolog.
Ezután vártam még pár percet, és előkerült az illetékes, aki mindjárt tájékoztatott is, hogy a raktároshoz kell mennem (Ugye, emlékszik még, a kedves olvasó, hogy ő passzolt át ide?). Elmondtam, hogy eredetileg is hozzá mentem, de... Mindenesetre innentől kezdve olajozottabban ment, elem kicserélve, ára kifizetve.
Csak közben bő 10 percig fölöslegesen kellett ott állnom a kedves raktáros eNber jóvoltából, bónuszként még valószínűleg a "türelmetlenkedő seggfej ügyfél" címkéjét is rám aggatták. Nem baj, belefér. Hiszen csak kb. 70 ezret hagyok náluk évente a kötelező szerviz alkalmával.