Nevada

 A Grand Canyon a délelőtti órákban, helikopterből. Gyakran szemből süt a nap, emiatt tükröződés látható a képeken, de elég menő a látvány így is. :-) A helikopteres út kb. 2 órás, amit alig hiszek el, pedig az első és az utolsó kép tulajdonságaiban az időpontok közt kb. ennyi a különbség. 264 dollár volt, ami nem egy csillagászati összeg. Főleg ennyi időre.

 Leszálltunk, adtak némi snacket és vizet/pezsgőt. Csúcs szuper a látvány.

 A Hoover-gát a Mike O'Callaghan-Pat Tillman Memorial Bridge-ről nézve.

A gát másik oldala és mögötte a híd. Fizetni sehol sem kellett, de a gáthoz vezető úton van egy security checkpoint, ahol rendőrök megkérdezik, van-e fegyvered, s ha azt mondod, nincs, jó utat kívánnak... Az ember azt hinné, ilyen hozzáállás csak Magyarországon van, de nem.

Egyelőre ennyire futotta az időmből. Őszintén szólva a járvány miatt nem vagyok teljesen nyugodt, és nem a magam egészségét féltem. Ráadásul ki sem tudok menni, mert a külföldről hazatérőknek kötelező a 14 napos házi karantén, úgyhogy most ezt nyögöm. Van még kb. 9 nap. Remélem, nem rendelik el a teljes kijárási tilalmat.

Megjöttem

Az elmúlt 1 hetem nem annyira az önfeledt kikapcsolódásról, inkább az idegeskedésről szólt.
Kezdjük azzal, hogy miután megérkeztem az USÁ-ba, kedves ismerőseim sietve közölték velem, hogy épp most tiltották ki az EU-s állampolgárokat (Bulgária és Románia kivételével, mert ők nem schengeni államok, valamint az Egyesült Királyság is kivételt képezett, az ő koronavírusaik kevésbé veszélyesek. Gondolom, ez lehetett Trump logikája.) az USA területéről. Egészen pontosan a további beutazásokat tiltották meg. Mázli, hogy még belefértem. Közben jött a felismerés, hogyha idefelé nem jönnek gépek az EU-ból, akkor az sem lesz, amivel hazamegyek. Jött is az email a Lufthansától, hogy a járatomat törölték, átfoglalási lehetőség nincs, visszatérítés van. Köszi, de a pénzzel nem tudok hazamenni. Nekem, magamnak kellett új járatot keresnem. A British Airways volt az első gondolat, mivel 1 átszállással megoldható a hazajutás. A honlapjuk telefonról gyakorlatilag használhatatlan volt, így a foglalás meghiúsult, de mivel később ők is ki lettek tiltva, még örültem is annak, hogy nem tudtam náluk foglalni. A Bravofly nevű közvetítőcég volt az első, ahol sikerült normális ajánlatot, elfogadható áron. Miután azt kifizettem, katt a poggyász hozzáadásához, mivel az nem szerepelt az árban. Ekkor jött a hideg zuhany, mert a bravofly oldalán a következő üzenet fogadott: "Hoppá, úgy látszik, ezzel az emailcímmel még nincs foglalásod." Miafaszvan???????? :O
Lévén európai idő szerint már péntek délután, természetesen az ügyfélszolgálat is elérhetetlen volt egészen hétfő reggelig. Nyugodt hétvégének nézek elébe, gondoltam. Ajánlgatta nekem a mobil appot, és úgy gondoltam, azt is kipróbálom, ugyan, mit veszíthetnék. Hátha azon látszik. És látszott. Ott volt a foglalásom, megnyugodtam. De miért kell ilyenekkel a frászt hozni az emberre? Mert azt sehol sem írja, hogy ilyesmi előfordulhat.
Hétfőn elkezdtem kitölteni az online check-in űrlapot, az utolsó oldalon ez állt: "Adja meg kanadai beutazási engedélye számát, érvényességi idejét!" Miasfaszvanmámegint???????? Na jó, erre nekem kellett volna gondolnom. Oké, aircanada honlapjáról kilépés, google-re belépés. Lássuk, mi ez a cucc, és el lehet-e intézni online? El! 7 dollárba került + kb. 5 percembe, ami egy űrlap kitöltésével telt. Az igazolás azonnal megérkezett, befejezhettem a beszállókártyámat.
Egy mondatban összefoglalva (Némi filmes utalással.) így festett a hazautam: Escape from L.V. De lehetne akár Félelem, és reszketés Las Vegasban is. :-)
Las Vegas - Toronto - Frankfurt - Budapest

Közben végig némi izgalom, hogy nehogy valamelyik járatot töröljék, mert közben lezárták a magyar határt, sőt ez EU-st is annyiban, hogy Torontoban már csak EU-s útlevéllel lehetett felszállni a gépre, Frankfurtban ugyanez "csak magyar útlevéllel". Meg persze érkeztek a megnyugtatóbbnál megnyugtatóbb hírek, mint pl. az Austrian Airlines leáll (Ma, 2020. 03.19-én száll le az utolsó járatuk.), a Lufthansa is alig üzemeltet pár gépet.
A parkoló, ahol az autómat hagytam szintén tegnap zárt be határozatlan időre, én voltam az utolsó előtti, aki a fedett garázsból kiállt. A szabadtéri részen még volt néhány autó.

Mivel mindenkit otthonmaradásra biztatnak, nekem online kereskedőként talán nem lesz annyira mellbevágó ez a vesztegzár, mivel a portékáim eladásának az otthoni tartózkodás kifejezetten kedvez. De nagyon durva évre lehet számítani, ahogy nézem. Emlegették egy ideje a közelgő új gazdasági válságot, hát most eljött.

Red Flag túra

Egy rövid ízelítő.

Szívességek

Igen korán megtanultam, hogy az embereknél nem az az alapbeállítás, hogyha szívességet kérnek, azt viszonozni is fogják.
Példa: gyakran futottam össze iskolatársakkal (8-10 lehettem), amikor az utcán bicikliztem. Valahányszor megkérdezték, odaadnám-e a bicajt egy körre, mindig ugyanaz volt az eredmény:
Én: -persze, de akkor én is mennék egy kört a tiéddel.
Másik gyerÖk: -hááát, ő nem így gondolta. Mi lenne, ha én nem vinném el az övét?
Szóval ment ez a kibaszott szájhúzogatás, hogy bár ő pofátlanul elkérné az enyémet, de ő már kurvára nem szívesen adná addig oda a sajátját. Persze állhatott emögött az is, hogy a szüleik a lelkükre kötötték, senkinek ne adják kölcsön a drága kétkerekűt!
Az én nézőpontomból ez mindegy. Szívességet kértek tőlem, de nem akarták viszonozni. De mondhatnék példákat máshonnan is. Ezek a dolgok lerakódtak bennem, beépültek a személyiségembe, és amikor valaki azzal jön, hogy kér tőlem, az első gondolatom mindig az, hogy a büdös életben sem fogja viszonozni. Vagy most felkínál valamit, ami számára haszontalan, nekem sincs rá szükségem, de ezzel letudja a dolgot, így a jövőben sem kérhetek tőle semmit, ami esetleg valódi segítséget jelentene nekem.
Ilyen konkrétan előfordult. Minden figyelmeztetés, egyeztetés nélkül postára adott nekem egy csomagot, benne egy rakás lommal, hogy biztosan találok benne valami használhatót. Cserébe pedig egy konkrét terméket kért, amit amúgy pénzért árultam. Az ilyen kapcsolataimat egyszerűen leépítettem. Elmehetnek a kva anyjukba a pofátlanságukkal.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a minap kerestem egy régi emailt, és rábukkantam egy hasonlóan egyoldalú üzleti ajánlatra, amit természetesen elutasítottam, mert csak a másik fél érdekeit szolgálta volna, mire megkaptam tőle, hogy milyen bizalmatlan vagyok. (Ő meg egy személyeskedő, pofátlan szarházi, aki nonszensz ajánlatokkal próbál palira venni.) Nos, íme az okok...
Lehetséges, hogy az ő fajtája, aki mindig csak kért, és talán gyakran kapott is, egy ennek megfelelő személyiségre tett szert, így ő máshogy viszonyul ezekhez a dolgokhoz, mint én.
Mindenre van magyarázat, mindent meg lehet érteni, csak azt nem, ha megbélyegeznek ahelyett, hogy legalább megpróbálnák megérteni, mi miért van.

Jegyzetek egy hosszú repülőútról

Nem, ez még mindig nem az! :-) Találtam a telefonomban egy jegyzetet, amit a legutóbbi utamon írogattam. Az egyes mondatok között több órányi idő is eltelhetett. Azt hiszem, egy ilyen hosszú útra érdemes valami nassot is vinni.


Frankfurt-Seattle etap, még 5 óra az érkezésig. Valahol Grönland és Kanada között járunk. A preconomy ülésben kényelmesen nyújtózkodom. Felszállás után kb. 2 órát aludtam, ami elképzelhetetlen volt egy sima economy ülésben. Az ebéd nem volt túl bőséges, de jóízű. Marhapörkölt-szerűség. Külön említésre méltó, hogy a sima eco classal szemben itt rendes fém evőeszközöket adtak, üvegpoharat, kávéscsészét. Nem műanyagoztak. Meglepő a fedélzeti filmtár szegényes választéka (6 film). De lehet, hogy ez tudatosan van így.
Órákon belül Twin Peaksben leszek.
Csokis kekszet és gyümölcslevet osztottak -4:44-kor. Ez az, amikor az econ csak vizet osztanak. Vagy a Lufthansánál ott is jobb az ellátás. A vacsora sült kolbász lesz krumplipürével, hagymás szósszal, mustárral. Illatot egyelőre nem érzek, de támadt némi jövés-menés, ami lehet pozitív jel. 😊
Itt majd' mindenki dolgozik laptopon. Grafikonok, szövegszerkesztők, prezentációsablonok vannak körülöttem megnyitva.
Eltelt közben 2.5 óra, most kezd terjedni a sültkolbászillat. Legalább végre történik valami.
Megvolt a kaja. A hagymás-mustáros cuccról szívesen lemondtam volna.

Irány Nevada!

Már hónapokkal ezelőtt lefoglaltam a szállást, nehogy ezen múljon. Azóta viszont csak halogattam a többi dolgot (repülőjegy, bérautó, stb.), mert az egyik fontos programom, ami miatt végül is azt a dátumot választottam induláshoz, még mindig nem fix, a szervezők basznak kiírni a kezdő időpontot. A honlapjukat kopottra frissítettem, hogy megtudjam, mi a dátum. Írtam aztán nekik facebookon, de egyelőre nem nyilvános. Szóval vettem egy nagy levegőt, és megterveztem az utam arra az időpontra, amikorra a tavalyi dátumbecslés szólt. Hogy pontosan mi is ez a rejtélyes program, majd utólag fogom elárulni. :P Annyit mondok, hogy semmiféle perverzió nincs benne, sőt... :D Egyáltalán nem ilyen jellegű.
A jó hír, hogy a repülőjegy most sokkal olcsóbb ugyanarra az időpontra. Érdekesség, hogy ugyanannyiba kerül a premium economy, mint a sima economy, igaz egyik napra sem elérhető mindkettő. A rossz hír, hogy odafelé csak dupla átszállással tudom megoldani. Most ez lehet Denverben, vagy Los Angelesben, és ha már úgyis dekkolnom kell valahol, az utóbbit választom a fotózni valók miatt.
Viszont kipróbálhatok két új repülőgéptípust, mert sem A340-essel (oda), sem A330-assal (vissza) nem repültem még. Az autóbérlés jóval drágább most, mint a tavalyi, ahol akkor néztem, ott most összesen 10 szabad autó van, így más cégeket kellett néznem. A Mustangról nem mondok le. :P Tavaly nem mertem egy olyan menő verdát választani, ami talán jobb is a mindennapi brutális fáradtságom miatt. Most coupéval nyomulok. :-)
+ lesz egy 20 perces helikopteres túra a Grand Canyon fölött, naplementekor.
Tanulva az előző utamból, beiktattam egy kvázi tartalék napot, persze arra is van program, de ha mégsem azt csinálom, az sem tragédia. Csak ne legyen minden napom olyan zsúfolt, mint a Twin Peaks túrán volt...

Updét... De, hogy mindig hétvégén jön rám az ügyintézhetnék, amikor semmi sem működik... Az egyik számlámon van repjegyre pénz, de kevés a napi limit, a másikon elég a napi limit, de nincs rajta pénz. Hétvégén persze még egy sima átvezetést sem lehet lebonyolítani a saját számláim között. Várakozás hétfőig. Ilyenkor jó, hogy elővigyázatosságból a többit sem indítottam el, így ha mégsem lesz hely aznapra a gépen, még hozzá lehet igazítani a hotelfoglalást, stb.

Updét 2.: Ma kifizettem, lefoglaltam mindent, amit kellett.Lehet vágni a centiket. :-)
A Los Angeles-i átszállás ugrott, helyette Denver lesz. A reptéri épület állítólag érdekes falfestményekkel van tele. 4 órán át gyönyörködhetek bennük, ha esetleg elhagyom a tranzitzónát.
Ebből következik, hogy odafelé nem A340, hanem A350 lesz, de olyanban sem ültem még. :-)

Maga le sem köpne...

-Hmm. -amikor odalépett a parti minden bizonnyal legvonzóbb vendégéhez, előbb az ujja hegyével akarta megkocogtatni annak csupasz vállát, de ezt az ötletet hamar elvetette mondván, hogy még elájulna a rémülettől, ha meglátná, hogy ő hozzáért. Ezért úgy döntött, inkább egy torokköszörüléssel hívja fel magára a figyelmet.
-Nagy kár, hogy egy olyan nő, mint maga, le sem köpne egy olyan férfit, mint én.
-Bocsásson meg, nem figyeltem. Megismételné? -fordult oda a nő. Bélának először a vállán akadt meg a tekintete. Hibátlan, selymes bőre izgalmas kontrasztot alkotott estélyi ruhája pántjával. Fekete és fehér, sötétség és fény, szenny és tisztaság örökös szembenállása. Mint a lélek maga. Vékony nyakát fehér gyöngysor ölelte körül, legszívesebben percekig elidőzött volna azzal, hogy minden centiméterét felfedezze. Keskeny állán alig jelent meg néhány szarkaláb, ahogy kimért, de mégis varázslatba ejtő mosollyal nézett föl a nála valamivel magasabb Bélára. No, és azok a sötétbarna szemek... Bár ne is látta volna. Egyetlen pillantás is elég volt, hogy úgy érezze, mintha addigi acél-belseje hirtelen olvadt lávává változott volna. De muszáj volt erőre kapnia, hogy jól megmondhassa, ami mindig is kikívánkozott belőle.
-Na tessék, erről beszélek! -gondolta magában. -Mondom, nagy kár, hogy egy ilyen nő, le sem köpne egy magamfajta férfit. -ismételte meg kissé emeltebb hangon. Sosem szerette, ha valamit újra el kell mondania, hiszen az azt jelentette, hogy nem figyeltek rá, és ettől jelentéktelennek érezte magát.
-... -a nő kikerekedett szemekkel hallgatta.
-Hiába bámul ilyen gülü szemekkel. -tette hozzá Béla.
-De én azt sem tudom, ki maga. Miért akarnám leköpni? -szabadkozott a nő.
-Jó, csak gondoltam, szólok.
-Ez elképesztő. -értetlenkedett félig magában beszélve. -Semmi bajom magával. Oké?
-Hát, ez az! ...hogy mi? -Béla hirtelen megszelídült a váratlan reménysugártól, hiszen ha nincs vele baja, akkor nyilván... Talán nem 100%-os az elutasítottsága, hanem csak 99,9%, ami matematikailag azért mégis csak pozitív fejlemény. -Béla vagyok. -mutatkozott be görcsös mosolyt erőltetve verejtéktől gyöngyöző arcára.
-Maga szánalmas. -oltotta le a nő, miközben a kezébe nyomta üres pezsgős poharát.
-Na, ugye megmondtam?! -kiáltotta gúnyosan a kijárat felé távolodó nő után. Csend lett a teremben, egyedül egy magas sarkú cipő kopogása visszhangzott. Minden tekintet Bélára szegeződött, akik pedig későn figyeltek fel, a kiabálót keresték.
-Igazam lett. Én megmondtam. Aztakurva, egy kibaszott próféta vagyok. -a sikerélmény, hogy neki lett igaza, teljesen felvillanyozta Bélát. Bár a szíve mélyén tudta, hogy némi csalással érte ezt el, hiszen egy ilyen közeledésre nem is lehetne másképp reagálni, mint ahogy az a nő tette. De ilyen apró részletekkel Béla nem foglalkozott. Átadta magát az örömmámornak, s közben azon töprengett, legközelebb melyik modellkülsejű nőt vegye célba igazságával.

:-)