A magyarázat

-Te jó szagú gatyamadzag! Aranka, mi a fenét keres Tasziló az ágyunkban? És te miért fekszel mellette? -vonta kérdőre a magából kikelt Béla a feleségét. A látvány annyira feldühítette, hogy nem győzött levegő után kapkodni.
Aranka és Tasziló valóban a Bélával közös ágyukban voltak, ráadásul ruha nélkül. Mondjuk úgy, egymásba gabalyodva. A tetten ért páros nem kevésbé tűnt meglepettnek, mint tettenérőjük. Ezt kimagyarázni nem lesz könnyű, gondolhatták.
-Megmagyarázom Béla, csak nyugodj meg, az istenek szerelmére! -próbálta Aranka túlrikoltozni a még mindig tajtékzó Bélát.
-Na, arra kíváncsi leszek... -hangoskodott tovább a férfi.
-Ő nem Tasziló. -kezdte Aranka.
-Mi?! -fejhangon visított fel Béla.
-Az, hogy nem ő. -erősítette meg Aranka iménti állítását.
-Akkor ki a f..om?
-Hát én. -adta a meghökkentő magyarázatot férjének. Tasziló közben nagyokat bólogatott.
-Te? -Béla szemmel láthatóan kételkedett a nő szavaiban.
Ekkor megszólalt Tasziló is.
-Igazat mond. Vagyis igazat mondok. Béla! -nézett Bélára. Néhány másodperc hatásszünetet követően így folytatta: -Én vagyok az, Aranka. A jövőből érkeztem. Abból a jövőből, ahol férfivá operáltattam magam és visszautaztam a múltba, hogy közösülhessek magammal. Vagyis Arankával. Tehát velem. Vagyis ez nem megcsalás, csak maszturbáció. -magyarázta.
Béla szóhoz sem tudott jutni. Az arcáról lehetetlen volt leolvasni, mit gondol ebben a pillanatban.
-Nos? -kérdezte Aranka félénk hangon, egy bocsánatkérő mosoly kíséretében. -Hiszel nekünk?
Béla csak üres tekintettel meredt maga elé. Ez így ment hosszú percekig, míg egy váratlan pillanatban rebootolt az agya és megszólalt. Hangjából teljesen eltűnt az előbb még csillapíthatatlannak tűnő düh.
-Igen. -ezzel sarkon fordult és kiment a hálószobából.
-Ezt a marhát... -nevettek fel egyszerre az ágyban lévők. S talán még azóta is nevetnek.