A Föld banán alakú

-Tessék, egy alma. -kínálta a kapitány a rá bízott utast.
A lány kezébe vette a gyümölcsöt, forgatta, jól megnézte minden irányból, mint egy ékszerész a drágakövet. A földi portékák ritkának számítottak a Nagy Sutty után. (Így nevezték a túlélők a Föld elrablását, amikor is a Szürkék ideteleportálták az egész bolygót.)
Miután alaposan szemügyre vette az almát, a kék hajú lány a kapitányra szegezte tekintetét és a következő megállapítást fogalmazta meg.
-Ez... Ez egy banán. -jelentette ki, mintha ez lenne az ismert világegyetem legnyilvánvalóbb ténye.
A kapitány néhány másodpercig értetlenül nézett a lányra.
-Banán a lóf*szt! Ez alma. -mondta a férfi.
-Áhh. Mondom, hogy banán. -ellenkezett a lány.
-Honnan veszed ezt a hülyeséget?
-Nézd! Láttam egy ősi, földi dokumentumfilmet. Abban azt mondták, hogy a Föld banán alakú. Ez a banán pedig szép, kerek. Pont, mint a Föld, vagy akármelyik bolygó. Érted már? -fejtette ki a lány.
-A banán hosszúkás és nem kerek. Pont, mint egy uborka. -érvelt a kapitány.
-Uborka? Vicces neve van. -mosolygott a lány. Valószínűleg még sosem látott uborkát és nem is hallott ilyenről. -Az kizárt.
-Miért lenne kizárt? A banán nem kerek és a téma le van zárva! -jelentette ki a férfi.
-Borzasztóan buta vagy... -rázta a fejét a kék hajú.
-Na, ugyan miért? -érdeklődött a kapitány.
-Láttál te már hosszúkás bolygót? Na, ugye. Ha pedig nem láttál, akkor abból egyenesen következik, hogy a bolygók banán alakúak. -érvelt.
-Ne idegelj, te lány! Ez egy alma és a vitát befejeztem.
-Itt van, tessék! Győződj meg róla a saját füleddel! -tolta elé a kis táblagépet, amin egy film részlete indult éppen.

 https://www.youtube.com/watch?v=NEg6UjVqhFE

-Jé, tényleg... -csodálkozott el a férfi, ahogy a filmrészletet megnézte.
-Elküldöm ezt az információt az összes kolóniának. Jó, ha tisztában vannak az igazsággal. -állapította meg a lány, miközben olyan arcot vágott, mint aki most leplezte le az univerzum legnagyobb összeesküvését.
-Helyes! -vágta rá a kapitány. -Nem élhetnek tovább sötétségben.

Az ellopott Föld

-Úticél rögzítve. -hangzott az irányítópultból a navigációs computer mondata.
-Jó... Térváltás, 3-mas fokozat. -motyogta a kapitány, miközben bepötyögött valamit a pult érintőképernyőjén.
Az ütött-kopott űrhajó körül létrejött a szubtér-buborék, melynek segítségével megkerülhetővé vált a kozmikus sebességhatár, a fénysebesség. Nem a hajó mozgott, hanem maga a tér, ezáltal fényévnyi távolságokat tehetett meg néhány nap alatt.

Csaknem két évszázada már, hogy az emberiség maradéka földönfutóvá vált egy idegen naprendszerben. A kifejezés, hogy földönfutó, a tények ismeretében kissé ironikusan hangzik, hiszen a Föld elveszett, már nincs is min földönfutónak lenni. 
Mire az emberiség észbe kapott, már túl késő volt. Az évezredeken át tartó UFO-észlelések, elrablások igaznak bizonyultak. Legalábbis a nagy részük. Civilizációnk hajlana óta figyeltek minket, több ezer éven át szövögették a nagy tervet. Végül, mikor az Ember először lépett ki a csillagközi térbe, nem vártak tovább és megtették. Egy hihetetlen teljesítményű teleportáló segítségével kicserélték a Földet egy hasonló méretű, tömegű, de élettelen bolygóra. A másodperc törtrésze alatt lezajlott az egész. A kormányok persze azonnal tudták, hogy valami nincs rendben, de az emberek többsége nem vett észre semmit. Esetleg néhányuknak gyanússá válhatott, hogy a Hold másképp néz ki és a csillagok sem olyanok, mint eddig. Aztán megmutatta magát az ellenség. Kevés, csak néhány ezer túlélő maradt, akik szétszóródtak ebben az idegen világban, valahol a galaxis egy másik szegletében.
Az idegenek pedig benépesítették az ellopott Földet, melyet beillesztettek egy hozzájuk közelebb eső naprendszerbe.
A maradék emberiség lenézett fajként küzdött az életben maradásért. Nem az őket idehurcoló szürkék üldözték őket, csak sehol sem látták őket szívesen. A kapitány azon szerencsések közé tartozott, akiknek sikerült beilleszkedniük az új világba. Ez általában azt jelentette, hogy saját, vagy bérelt szállítóhajókkal vállaltak fuvarozást veszélyes útvonalakon. Ezzel egyeseknek sikerült némi anyagi biztonságot teremteniük, mások csak simán odavesztek a végtelen űr mélyén.

Rozzant hajójával egy másik szállítóhajó felé igyekezett. Egy kolléga, azon belül is egy szemrevaló nő küldött rövid, ismétlődő üzenetet a vészfrekvencián. Azelőtt sosem látták egymást, de van itt, kint egy íratlan szabály: mindenki köteles segíteni a másiknak, ha módjában áll.
Ahogy közeledett a nő hajója felé, úgy vált egyre izgatottabbá. Vajon, épségben van még? Esetleg a hajójából ki lehet szerelni néhány használható alkatrészt? Így működnek itt a dolgok. Ha életet nem, legalább értéket mentsünk! ;-)

Setepos, a majdnem leigázott bolygó

Míg kórházban voltam, többnyire Buzz Aldrin és John Barnes gondoskodott a szórakoztatásomról. (Igen, ő az a Buzz Aldrin, aki a Holdon is járt!) Ketten hozták tető alá a Csillagok fiai című sci-fi könyvet és bár szerencsétlen módon csak az első kötetet vittem magammal, igazán remek olvasmány. De nem fényezni akarom a szerzőket, hanem megosztanék egy érdekességet a könyvvel kapcsolatban. Nagyjából arról szól, hogy kb. 9000 évvel ezelőtt egy idegen faj képviselői jártak a Földön. Saját bolygójuk ütközési pályán volt egy szétrobbant kisbolygó darabjaival, csak évtizedek voltak hátra a nagy bummig, amikor civilizációjuk megsemmisül. Feladatuk, hogy lakható bolygót találjanak és a Setepos (Föld), mint ilyen megfelelt. De felfedezték, hogy itt már él egy értelmesnek mondható faj, az ember. Megvitatták, hogy leszarják az otthonukat és letelepszenek itt, az embereket pedig rabszolgasorba taszítják. Rendeztek is egy "korrekt" mészárlást (Modern fegyvereikkel ez nem okozott gondot.), a túlélők pedig annak rendje, s módja szerint behódoltak az új "isteneknek". 1 évig tartott az idegen uralom, ekkor megbetegedtek az "istenek", az emberek vezetője pedig ekkorra megtanulta az idegenek nyelvét, nyilvánvalóvá vált, hogy ők nem istenek. Ha pedig így van, akkor legyőzhetők. Támadást intéztek az idegenek háza ellen, azok végül nem bírtak a túlerővel, betegségtől legyengülten és mind fogságba estek. Ettől kezdve ők és közben született gyermekeik lettek az emberek rabszolgái.
A karakterek rendesen kidolgozottak. Talán ezért, de ember létemre inkább velük tudtam azonosulni. De az is lehet, hogy csak a modern civilizáció vs. primitív, kőkorszaki törzsek szempont volt döntő ebben. Könnyebben azonosulok hozzánk hasonló, technikai alapú civilizációval, mint egy barbár, állatias törzzsel, akiknek mindennapjait a korgó gyomruk és az álló f*szuk határozza meg :D Nem tudom, normális-e ez, hiszen, jómagam is az emberi fajhoz tartozom.
Általában nincs időm ilyesmire, de most mégis belekezdtem itthon a 2. kötetbe, mert érdekel a vége.